Deron - 6. rész

Sziasztok! Igen, máris új rész ^^ Büszke vagyok egy kicsit magamra :DDD 
Írjatok véleményt és mindenkinek jó időmérő/futam nézést hétvégére ;)



- Ez szörnyű - mondtam ki az első szót, ami eszembe jutott, mikor a tükörbe néztem. A sminkes mellettem sértődötten csípőre vágta a kezét. - Bocs, de tényleg. - mentegetőztem - Nézd, úgy nézek ki, mint egy elfuserált Barbie. - megint a tükörbe néztem - elfuserált ribanc Barbie, elnézést.
- Csináljak egy visszafogottabbat? - sóhajtott fel olyan töménytelen mennyiségű életuntsággal, mintha arra kértem volna, hogy olvassa végig a telefonkönyvet. Éppen rávágtam volna, hogy igen, de Walter akkor jött be az elegáns Hugo Boss öltönyében.
- Nehogy! Köszönjük a munkádat, aranyom, nagyon hálásak vagyunk - rázott hevesen kezet a sminkes csajszival, majd szinte kitolta az ajtón - Így kell kinézned és kész. Hidd el, ezt várják el. - pillantott rám a menedzserem.
- De a francba is, ki venne így komolyan? - mutattam elkeseredetten a túlsminkelt fejemre. - Nem pilótának tűnök, hanem pilóták pénzére hajtó hatkiló vakolattal mászkáló ribancnak. Ó, Walty. - ültem le mérgesen a kanapéra.
- Deron, mindenki tudja, hogy pilóta vagy, nincs igazán kivel összekeverniük, úgyhogy valószínűleg egyikük sem fogja azt hinni, hogy rájuk hajtanál - nevetgélt. Akkor jó, ugyanis legutóbb kicsit túl egyértelműen fogalmaztam Kiminek. Oké, nem hajtottam rá, de... de nem is mernék, kezdjük ott.
- Akkor sem tetszik, hogy így nézek ki és még azt is elvárjátok, hogy felvegyem azt a csipkés szart, amiből konkrétan a fél mellem kint van.
- Talán csak egyértelművé akarják tenni, hogy te vagy a nő közöttük. - próbálkozott bátorítóan, mire felkaptam a kanapé párnáját és nekidobtam.
- Walter! - kiáltottam dühösen, mire felkacagott és lesöpörte a díszpárnát az öléből.
- A lényeg, hogy nemsokára jön a fodrász, addig bújj bele a ruhába. Egy óra múlva lesz itt érted az autó és...
- ...komolyan? - ütköztem meg - Itt vagyok, bereklámozva, mint pilóta és autót küldenek értem?! Most ugye hülyülsz?
- Deron... - sóhajtott.
- Oké, nem érdekel, ki mit gondol, hívjanak öntörvényűnek vagy akármi, de egy bérelt autóba sofőr mögé márpedig be nem ülök! Így nézek ki és üljek sofőr mögé is ráadásul?! Azt nem szeretnétek, hogy saját valoságshow-t indítsak, póthajam legyen és minden második héten megműttessem magam, mint
autóversenyző? Mert lassan már itt tartunk! Ó, szerinted hat centis műköröm elég nekem? - kezdtem nézegetni a kezeimet színpadiasan. - Álljon ki valaki a Porschémmal. Azzal megyek. - mondtam végszóként eltökélten.
- Deron... - próbálkozott Walty lenyugtatni, de fenyegetően emeltem fel a mutatóujjamat.
- Nem! Nincs "Deron", Walty! Ez lesz és kész! - fejeztem be a vitát mérgesen és dühvel telve trappoltam át a másik szobába. Mérgesen gyűrtem gombócba a pólómat, miután levettem. A sarokba hajítottam, a farmerem és a zoknijaim mellé. Magamhoz rántottam a csipke ruhát (valahol messze innen egy öreg néni azóta is siratja a függönyeit és abroszait, amiből ezt összetákolták) és magamra cibáltam.
- Ööh... heló...? - próbálkozott kint valaki óvatosan - A... fodrász vagyok.
- Remek! Gyere és csinálj olyan mesterkélt frizurát, amilyet csak tudsz! Nehogy a saját anyám felismerjen például! - mentem ki mérgesen. Egy felvont szemöldökű "mit képzelsz magadról?"-fejet vágó sötét bőrű lánnyal találtam szembe magamat.
- Ha szeretnéd, nagyon szívesen. - sziszegte.
- Nem. Nem szeretném, bocs. Ne haragudj, ideges vagyok. - szabadkoztam.
- Én is vagyok ideges, de ritkán cseszek le valakit, aki értem autókázott két órát a "szabadnapján" - imitálta az idézőjeleket az ujjaival gúnyosan.
- Két órát? - döbbentem meg, miközben a hajsütőt bedugta. - Hogyhogy?
- Andrea Moja. - nyújtotta ki a kezét válasz helyett. - Hívj Andynek.
- Deron Pilewicz. - válaszoltam zavartan.
- És én vagyok az a fodrász csaj, akit álmából ébresztenek, mert hajaj, vigyázzunk, a remek autóversenyzők bulizni akarnak, akkor aztán ugrok és kinyalom a seggüket is - gesztikulált. Á, legalább annyira ideges, mint én. - Ne érts félre, nem veled van bajom. - tette még hozzá, miközben olyan indulatosan kapta fel a hajsütőjét, ahogy azt még sohasem láttam eddigi életem során.
       És igen. Rájöttem, hogy nem minden fodrász buta picsa, ahogy azt eddig hittem. Andy jó félóráig mondta elfelé a sztorijait és közben jól szórakoztam.

- ...én meg mondom neki: bajod van kisanyám? A szemembe mondjad, érted, ha van probléma. Persze akkor meg má' kussolt a kis suttyó, mondom jaaa érdekes az ilyen, pofája csak akkor van, mikor a hátad mögé áll! - magyarázta épp nagy hanggal egy pár hónappal ezelőtti csaj esetét, aki sérelmezte, hogy Andy mögé került a sorba. - Na kész vagy, bogaram. - veregette meg a vállam. Megnéztem a tükörbe. Semmi extra. Szép és ennyi. A Barbie-faktor mindenesetre nulla.
- Ügyes vagy - néztem rá bátorítóan. Égnek emelte a tekintetét.
- Nemár. Ne próbáld benyalni magad, Hófehérke. - kacsintott viccelődve. Felnevettem - Utálod te ezt az esti nagykutya-találkozót, mi? - könyökölt fel.
- Hát arra nincsenek szavak. - sóhajtottam fel és pár mondatban ismertettem vele, miért is nincs kedvem megjelenni egyáltalán.
- ...de ha utána bulizni mész, akkor nem mindegy? - kérdezte - Játszod az eszed kicsit a sznob fehérekkel aztán meg lazába tolod az igazi partit. - Imádtam, hogy úgy beszél, mintha kilépett volna egy Jay-Z dalszövegből. - Tudod te hány lány cserélne veled? Csini rucik, jó palik... úgyhogy vonszold a fehér seggedet és csituljon a hangod. - ugyanolyan széles mozdulatokkal beszélt, mint már a beszélgetés legeslegelején.
- Köszi, Andy - nevettem fel.
- Ha meg baj van, csörögj rám. És ezt becsüld meg - mutatott az épp átnyújtott névjegykártyára - Mer' egy hófehérkének se szoktam a számomat osztogatni, vili? - vigyorodott el. Próbáltam komolyan bólintani, de önkéntelenül is fülig szaladt a szám - Te normális csaj van, Deron - tette a vállamra a kezét. - Kitartást aztán jó bulizást mára! - búcsúzott, majd bezárta az ajtót maga mögött.
A francba, nem tudom ezt az estélyt ellógni valahogy...? Csak tipp, hogy a gimiben jól bevált "fáj a torkom khm khm" nem fog beválni. Felsóhajtottam. Igen, Walty amúgy is kitérne a hitéből.


Walter már akkor kitért a hitéből, mikor öt perccel a megbeszélt időpont után jelentem meg lent.
- Jó ég, Deron, el fogsz késni - aggodalmaskodott, miközben maga mellett tartott. A feltűnő, tűzpiros Porsche hívogatva várt ránk a hotel előtt. Igazából alapjáraton nem szeretem az ilyen nagyzoló, figyelemfelhívó kocsikat, de ez... teljesen levett a lábamról, adta magát, hogy apa és anya ezt vegye nekem karácsonyra. 
- Ne most hajts gyorsan - figyelmeztetett Walty, miközben bekötötte magát mellettem.
- Félted a jogsimat? - néztem rá vigyorogva.
- Magamat féltem. - helyesbített és megigazította méregdrága ingét a nyakánál.
- Nagyon helyes - reagáltam, majd lenyomtam a gázpedált.
        Nem volt nehéz odatalálni, ugyanis a hatalmas épület előtt már kilométeres sorok álltak, kívülről láttam, ahogy néhányan (Jenson és Nico) már el is kezdtek nyilatkozgatni a villanó vakuk és forgó kamerák előtt.
Kifújtam magamat. Remek, csak vedd fel a pléhpofát és maradj csendben, Deron. Némi műmosoly és már mehetsz is inni valamit inkább. 
Bent mindent bordó selyemdrapériával díszítettek és elegáns pincérfiúk mászkáltak fel-alá pezsgőt osztogatva. Automatikusan nyúltam egyért. Mormoltam egy köszönömöt a magasztos arccal mászkáló pincérnek, aztán próbáltam elvegyülni a tömegben. Valaki finoman súrolta a vállamat.
- Ó. Bocsi... nahát, szia, Deron! - biccentett Sebastian Vettel kedélyesen. Csak úgy biccentett és tudja a nevemet. Egy négyszeres világbajnok. - Hogy élvezed az első sajtó partit? - bökött oldalba kicsit barátságosan. Na erre inni kell. Koccintottam vele, mielőtt válaszoltam, amit halk nevetéssel honorált.
- Seb - bólintottam - Elmondhatom, hogy alig várom a végét. - sóhajtottam fel és teljesen kiittam a pezsgőspoharam tartalmát.
- Nos, igen. Csatlakozz a klubhoz, Kimi öt perce jött és már most alig várja, hogy menjen - bökött oldalra. Követtem a pillantását. Kimi egy magas, szőke lánnyal beszélgetett derűsen, de sokatmondóan sok pillantást vetett a kijáratra.
- Ja, aha - nyögtem ki nehezen és irigyeltem a szőke csajt, aki velem ellentétben büszkén viselte az arcátlanul drága dizájnergöncét és láthatóan nem érezte magát olyan kényelmetlenül, mint én. És nem mellesleg elérte, hogy Kimi beszéljen vele. - Ő a barátnője...? - kérdeztem torok köszörülve. Sebastian mosolya szélesedett.
- Nos... nem teljesen. - tért ki a válaszadás alól, mint igazi jóbarát, aki megtartja a barátja titkait (jelen esetben gondolom azt, hogy milyen kapcsolatban is áll a csajjal). - Hogy tetszik eddig? - kérdezősködött kedvesen. Elismerően bólogattam.
- Nem sokat beszéltünk, de nagyon jófejnek tűnik. - válaszoltam. Először értetlenül meredt rám, majd próbálta rejteni a mosolyát.
- Nem Kimi. A... az F1. - Atyavilág. Deron, menj, keress egy ásót és puha földet, aztán ásd el magad! Seb már beharapta az ajkait, nehogy észrevegyem, hogy mindjárt elröhögi magát. Éreztem, hogy elvörösödök. 
- Ja. Bocsi, csak pont róla volt szó és én... - túrtam a hajamba gondterhelten, de szerencsére nagyvonalúan legyintett és nem jegyezte meg nagyon, mekkora idióta vagyok.
      Az egész estély annyira volt jó, hogy Sebastiannal jól elbeszélgessek és sokat, sokszor pózoljak a rengeteg fotósnak. Szinte mindegyik pilótatársam derékon ragadott és vigyorgott mellettem. De Kimit nem nagyon érdekelhettem, mert pár másodpercig vérszegényen mosolygott a fotófal előtt, aztán ment is tovább.


- És most buli! - kiáltott fel Anthony, miközben mellette trappoltam (ő ugyanis nem ivott még, ellentétben velem ezért felajánlotta, hogy vezet a hotelig helyettem)
- Az tuti. - nevettem felszabadultan, alig vártam ugyanis, hogy a jótékonysági estről elszabaduljak.
 Felloholtam a hotelszobámba, lerángattam magamról az estélyit és rekordsebességgel kaptam magamra a bőrdzsekimet egy farmerrel és egy fehér toppal. A festéket az arcomról már nem volt időm lemosni, de legalább a hajamba túrtam, hogy meglazítsam kicsit Andy hullámait.
- Itt vagyok! - rikkantottam, mikor leértem. Anthony türelmesen várt rám és csak akkor szólalt meg, mikor beültem és bekötöttem az övemet is.
- Így azért jobban megszoktalak - villantott egy huncut vigyort és beindította a kocsimat.
- Szokj is. Csak nagyon extra esetekben vagyok hajlandó felvenni olyan szarokat, mint a mai. - dőltem hátra.
- Remélem a bulikhoz is hozzászokhatok melletted. Tavaly Kimi keze alá dolgoztam és vele már megszokhattam.
- Nos... én sem vetem meg túlságosan a partihangulatot - fejeztem ki magam viszonylag enyhén.
- Nagyon helyes. Jó csapat leszünk mi ketten, Deron. - vigyorgott és befordult egy szűk utcán.
- Dobogókért megyünk majd - néztem rá eltökélten. Kelletlenül bólintott.
- Hát igen, de most még bulizunk. - ó, a srác nagyon rúgjunk-ki-a-hámból-hangulatban van. Megadóan engedtem neki: nekem is igazán kedvem van végre megünnepelni mindent, ami mostanában történt velem.
Anthony úriemberként maga elé engedett a villogó fényű szórakozóhelybe.
Oké, nem erre számítottam. Azt hittem, Kimi hívott körülbelül húsz embert... mi ez az embertelen tömeg?
Akármerre néztem, rövid ruhás lányok rázták magukat az őket bámuló pasiknak.
- Ez nektek a buli?! - fordultam hirtelen hátra, de Anthony már minden figyelmét egy hihetetlen magas sarkakon imbolygó, erősen illuminált állapotban táncoló lánynak szentelte. Jobban mondva a szilikonpárnáknak a mellkasa környékén, amelyeket ő "melleknek" nevezett.  A mérnököm már se látott se hallott. Szuper. Én itt nem maradok egy percet sem. Taxit kellene találnom, Anthony ha jól látom, elég jól érzi magát ahhoz, hogy ne akarjon hazafurikázni. Éppen kifelé nyomakodtam, mikor az ajtóban egy népesebb társasággal futottam össze.
- Hé! - Kimi tekintete homályos volt, mikor hirtelen megragadta a vállamat. Nos, ő sem szomjas - Hello, Desiry! - rikkantotta, majd tovább ment. Megkövülten álltam pár másodpercig, majd amilyen gyorsan csak tudtam, kimentem. Gyorsan szedtem a levegőt. Te jó ég, mégis mire számítottam? Hogy itt lesz Kimi Räikkönen és csak velem beszélget és velem foglalkozik...? Még a nevemet sem tudja!
Zavartan ültem le egy padra, nem messze a szórakozóhelynek nevezett bordélyháztól. És most mit csináljak? Ahhoz, hogy hívjak egy taxit, legalább tudnom kellene, hol vagyok.
Hűvös volt, összébb húztam magamon a dzsekit és zsebre vágtam a kezeimet. Valami keményre tapintottam a jobb kezemmel. Meglepetten húztam ki. Ó, hát persze!
Előkaptam a telefonomat és tárcsáztam:
- Andy...? Azt mondtad, hogy hívjalak, ha valami nem oké...