Akasztják a hóhért - 1. blokk

 Sziasztok! Akasztják a hóhért...? Mégis mi lehet ez? :O - Bizony ám :) Egy új rovatot indítottunk Alexával (bár mindenki olvassa, de aki nem az most kattintson ide gyorsan) amely terveink szerint szombatonként fog felkerülni és próbálunk kicsit extrábbat, többet adni magunkból és a történetből is ezekben :) 
Az első részben magáról az írásról beszélgettünk, kvázi egymással csináltunk interjút :)) Olvassátok végig ;)





1. Mi volt az első gondolatod amikor frissen nyitott blogodra ránéztél egyelőre tartalom nélkül?
Az, hogy nagyon remélem lesz türelmem és ihletem végigírni és nem hagyom abba az egészet 2-3 rész után. Mára látszik, hogy végig fogom tudni vinni szerencsére :)

2. Mi határozta meg azt hogy éppen ezt a történetedet teszed közzé?
Azt hiszem, semmi. Régebben olvasgattam fanficeket blogokon, egy reggel meg úgy keltem fel, hogy na rendben, most már én is csinálok neki egyet...
Régen nagyon sok történetbe belekezdtem (egy-két részek voltak megírva mindegyikből maximum). Ezekből az egyiket elővettem, kicsit átdolgoztam - ebből lett a Lisette legelső része. Azután írtam a többit :)

3. Hogyan jött Lisette karakterének ötlete? Mi ihlette?
Az, hogy teljesen más legyen, mint az eddigi főszereplőim. Eddig mindegyikük hangos, bevállalós, igazi nagyszájú vagány csaj volt (Beijing karakterénél azért megesett a szívem saját magamon, ezért ezt a stílust most ő képviseli) ezzel szemben Lisette inkább félénk, aki sokat agyal a dolgokon, megfontolt, érzelmes és reménytelenül romantikus. 

4. Miért éppen Jensont választottad Lisette első szerelmének? Csak mert Kimi-fan vagy :D
Igen, tényleg Kimi a kedvencem, a második favoritom pedig Sebastian, szóval elismerem a helyzet különlegességét. De talán jobb így, mert nem vagyok annyira elfogult Jenson karakterével - plusz az első részben leírt viharos egymásra találást én csak róla tudnám elképzelni. Gentleman, sármos, aranyos (legalábbis mindenképp annak tűnik) tehát a történet egyik főszereplőjének tökéletesnek látszott :)

5. Szokatlan neveket is választottál a szereplőidnek, mint pl. Beijing, Javes, Zelda. (lehet hogy csak nekem szokatlan ;D) Miért?
Egy kicsit számítottam ezzel kapcsolatos kérdésre, mert általában megkapom azt, hogy 'igen, így a történet, úgy a történet, így sztori úgy sztori... de nagyon fura nevek vannak benne :O' :DD Ez nem tudatos, általában nem tetszenek a megszokott nevek és utánanézek országok szerint, hogy hogyan is lehetne őket elkeresztelni. A Lisette név egyébként csak simán eszembe jutott, először Eliz lett volna belőle, ahhoz írtam tervezett becenévnek a Liz-t és a Lisy-t. Utóbbi alapján pedig csak hirtelen szöget ütött a fejemben a Lisette. Beijing neve ugyebár a 'Peking' angolul, ez onnan jött, hogy a gazdag szülők sokszor választanak egy-egy helységnevet a gyerkőceiknek (Chelsea, Utah, Virginia stb...) Zeldához pedig simán el tudom képzelni, hogy egy nagy és gazdag ország fővárosáról nevezze el a lányát. A Javes-t szintén én találtam ki több névből összevonva, a Zeldát viszont csak találtam, mint brit női név :)) 

6. Már az elején leszögezted, hogy mit akarsz a sztori végére, vagy sodródsz az árral és útközben még formálod?
Tudom, mi lesz a sztori végén és hogyan és általában a köztes cselekményeket is előre eltervezem, de néha még pár részletet hozzáteszek, vagy nagyon ritkán elveszek. Ha sodródnék az árral, nálam abból hatalmas zűrzavar lenne a végére, sajnos.

7. Hogyan tudnád összefoglalni hogy mi a Lisette sztori lényege, cselekménye?
A Lisette egy tökéletes életet mutat be, amely gondtalannak tűnik külső szemlélő számára: szinte korlátlan pénzköltési lehetőség, csinos arc, karcsú alak és világhír adatott meg a címszereplőnek, de ez az ő szemszögéből nézve nem is olyan nagy áldás, talán inkább hátráltatják ezek a tényezők, mint segítik. 
Maga a cselekmény pedig egy nagy szerelemről aztán csalódásról szól, rengeteg intrikával és csavarral megfűszerezve. A könyörtelen, érzelemmentes Zelda, az áldozat Javes, a bajkeverő Rosa, a hősszerelmes Jenson és Nico, a tanácstalan maga Lisette és mint minden történetben, itt is helyet kap az a karakter, akinek a pozitív jellemfejlődését követhetjük nyomon: ez nálam kétségkívül Beijing lesz.

8. Hogyan választottad ki a szereplőket ''alakító'' hírességeket? (a pilótákat kivéve :D) Miért éppen őket választottad?
Éppen az utolsó simításokat végeztem az említett első 1-2 részen, mikor megnéztem a Sorority Row-t (ne haragudjatok, fogalmam sincs mi a magyar címe, mert angolul könnyebben-gyorsabban megtalálom a filmeket és angolul is nézem meg őket) és mikor megláttam benne a csajt, rögtön Beijinget láttam benne, hiába teljesen más karaktert alakított a filmben Briana Evigan. Aztán ugye rájöttem, hogy ő a csaj a Step up-ból... de én igazából még nem láttam a Step up-ot... :) 
Lisette-t nagyon sokáig kerestem és végül a Google képkereső sokadik oldalán egy ukrán modellben találtam rá - nagyon ártatlan a tekintete és kis törékeny, ezért választottam őt :) Nickinél az volt a szempont, hogy modernnek, őrültnek hasson, Emilynél csak annyi, hogy babaarca legyen, mert olyannak képzeltem :) Ebonyt pedig egy tipikusan jó csaj vörösnek képzeltem, rá is csak véletlenül találtam :)

9. Vannak más történeteid is, és ha igen ezeket közzéteszed-e a jövőben? Ha igen lehet már tudni róla valami apróságot? :))
Igen, már 90%-ig biztos vagyok benne, hogy melyik történetemet teszem fel a Lisette után. Azt lehet róla tudni, hogy visszatérek a gyökerekhez és egy hozzám sokkal közelebb álló, mindenkit leugató-karakter lesz a főszereplő... mellette pedig Kimi Räikkönen ;)

10. Elégedett vagy azzal a feliratkozott olvasótáborral, nézettséggel, kommentekkel, amiket kapsz? Miért?
Talán úgy tűnik, hogy nem, de teljes mértékben... :)) Pár hónapja kezdtem és 3-4 embernek írtam csere miatt, ennyi volt az összes reklám, mégis minden nap már az első hetekben ötvenen-hatvanan rám kattintottak, azóta pedig ennek már a nagyon sokszorosán is. Azért tűnök mindig elégedetlennek szerintem, mert valóságos kritikafüggő vagyok. Ha valaki leírja egy részhez, hogy ez meg az volt a kedvenc része, ez meg az nem tetszett neki, ez meg az így meg úgy - mindezt akár csak két mondatban, az nekem annyi, mint megenni egy tábla csokit. 
Igazából a vélemények inspirálnak, szóval ha több komment jön, általában gyorsabban is haladok :))






Kíváncsiak vagytok Alexa interjújára is...? 


"Van olyan, mikor egy karaktert annyira magadénak érzel, hogy az már a mindennapokra is hatással van? (Pl. valamire hirtelen úgy reagálsz, ahogy Nina a történet hatására)
Persze! Amióta Nina megszületett a fejemben, máris megfogott a karaktere, csak egyetlenegy problémám volt: honnan fogok én olyan pirítós beszólásokat szerezni? Azóta viszont sok minden változott, eleinte észre sem vettem mennyire hozzám nőtt Nina flegmasága és pimaszsága, azóta valahogyan jobban rápirítok a barátnőimre és a családomra is, akik ezt sokszor nem díjazzák annyira :)"
          
                             HA SZERETNÉTEK ELOLVASNI A TELJES INTERJÚT, KATT IDE :) 




Szívesen megkérdeznéd Jensontől, hogy miért hagyta Lisettet futni hagyni...? Beolvasnál Rosanak? Megkérdeznéd Lisettől, hogy mi a kedvenc csokija...? Akármit kérdezhetsz akárkitől! A következő részben ugyanis, az Akasztják a hóhért második blokkjában akármelyik karaktertől akármit megtudhatsz! Kommentben írd le a kérdéseidet (és mindig jelöld meg, hogy kihez intézed) és mindenre válaszolnak a szereplők :))
Szóval most kommentelésre beindulni ! (esetleg chatben vagy mailben is kérdezhettek: skylimit@citromail.hu) :)))

Lisette - 17. rész

 Sziasztok! Egy kis ideig nem lesz friss (legalábbis új rész) mert nem leszek itthon... de egy kis meglepivel még szolgálok ;DDD Sok-sok komit, iratkozzatok fel, pipáljatok, chateljetek, szóval mindent!!! JÓ NYARAT :)) Puszi <3






Reggel első dolgom volt bemenni a nővéremhez,
csekkolni az állapotát. Az ágyán ült, egy zacskó jeget nyomott a homlokára, lehunyt szemmel várva, hogy jobban legyen.
-  Sosem voltam még ennyire másnapos. - kommentálta az érkezésemet fájdalmas arckifejezéssel, miután laposan kipislogott a jég alól. Hosszú haja csapzottan tapadt az arcára az olvadó jégdarabkák miatt.
- Igen, láttam. - sóhajtottam és leültem mellé. - Világodat sem tudtad. Szerencse, hogy Jenson felhozott... - tettem hozzá némi torokköszörülés után.
- Jenson volt...? - annyira megrökönyödött, hogy a zacskót döbbenten eltartott az arcától egy pillanatra. Nagyot nyeltem és elfordítottam a fejemet, ebből rögtön észlelte, hogy most kicsit az arcán kívül a Jens-topikot is jegeljük. - Oh... öhm... kedves volt tőle - fejezte be inkább a témát kurtán. Kimérten bólintottam.
- Készen állsz egy újabb sokkra? - érdeklődtem és vizsgálódva figyeltem másnapos arcát. Beijing kábán felpillantott.
- Betiltják a Finlandiát...? - kérdezte váratlanul. Nemleges válasz gyanánt megráztam a fejemet. - Akkor nem lehet annyira szörnyű - vonta le a következtetést.
- Rosa terhes. - mondtam ki gyorsan. Beijing pupillái szemmel láthatóan kitágultak aztán felállt és elbukdácsolt. - Hé... jól vagy? - mentem utána. A fürdőszobában találtam rá. A vécé fölé hajolva öklendezett. Talán mégsem állt készen az újabb sokkra... - Bei, mit segítsek? - léptem hozzá és a hátát simogattam.
- Például ne gyere be kora reggel a szobámba és kezdd el rögtön a rémhíreidet sorolni - nyögte - ez sokat segítene.
- Beijing, én csak...
- Fúj, elképzeltem - mormolta és lesápadt, majd újból a vécécsésze fölé hajolt. Sajnálkozó fintorba rándult az arcom és kissé elfordultam, mert lassan félő volt, hogy én is rosszul leszek. Főleg, ha én is elképzeltem: Rosa, mint anya... te jó ég. Ekkor kopogtattak. - Kérdezd... kérdezd meg ki az - kért zilálva. Bólintottam és kimentem.
- Ki vagy? - rikkantottam.
- Lisette...? - Ismerős férfihang... meg sem lepődök. - Nico vagyok. - Na igen. Beengedtem. Szőke haja rendezetlenül, valahogy mégis aranyosan állt, arca izgatottságról és türelmetlenségről árulkodott. Rögtön a nyakát nyújtogatta. - Öhm... Beijing?! - kérdezte azonnal.
- Mindjárt jön, csak lezuhanyzik. - magyaráztam. Nyilvánvalóan hallotta, hogy Nico áll az ajtóban és már hallottam, hogy csobog a víz.
- Megvárom - vágta rá és fülig ért a szája. Nekem miért nem ennyire egyértelmű az egész? Volt Vivian, szakítottak, most szereti Beijinget, ahogy Beijing is őt. Pont.
Ehelyett félig-meddig szakítottam Jensonnel és most félig-meddig Kimivel vagyok, aki félig-meddig talán szeret.
Nico leült a kanapéra és engem kérdezgetett: hogy vagyok, mi újság és ilyesmik, de közben gyanúsan sokáig bámulta a fürdőszoba ajtaját...  ahonnan sehogy sem akart kijönni a nővérem. Húsz perc után bocsánatkérően mosolyogtam Beijing németére, felálltam és aprót kopogtam az ajtón.
- Lisette...? - kérdezte bizonytalanul.
- Én vagyok - sóhajtottam. Résnyire nyitotta az ajtót és berántott.
- Nem mehetek így ki! - toporzékolt és az egyébként magabiztos és flegma lány egy pillanat alatt visszavedlett bizonytalan és tapasztalatlan tinivé, ahogy félve rám nézett. - Nincs rajtam smink meg semmi! - háborgott. Másnak talán ez semminek tűnhet, de Beijing tényleg sosem mutatkozott műszempillák, vakolat és effélék nélkül. Most, hogy belegondolok, az utóbbi egy-két évben még én sem sokat láttam így.
- De hát gyönyörű vagy. - néztem rá döbbenten. Legyintett és idegesen kezdte rágcsálni a műkörmeit.
- Nem. - közölte tömören a véleményét.
- Beijing, ne csináld már... - dohogtam - Itt van ez a pasi, aki mindent megtenne érted... járkál utánad, keres, szeret... és itt vagy te... nem tagadhatnád le, hogy érzel iránta valamit. Most komolyan megéri a büszkeség és eldobnál érte egy biztos szerelmet...? - léptem hozzá közelebb. - Többet ér az, hogy a saját magad által elképzelt személyiségednek a látszatát fenntartsd, mint hogy szeress és szeressenek...? - Láttam rajta, hogy elgondolkozik, végül nagy levegőt vett és kiment: smink nélkül, vizesen, egy egyszerű pólóban és sortban. Még visszanézett az ajtóból:
- Lisette... amit mondtál, az teljesen igaz. De neked is el kellene ezen gondolkodni. - hunyta le a szemeit. Nagyon nyeltem. Hát mégis szóba került Jenson...
- Nico... öhm... igen, nem erre számítottál, nem úgy nézek ki, mint egyébként, nem vagyok olyan magas, az arcom nem olyan vékony, a szempilláim nem olyan hosszúak - hadarta a nővérem, mihelyst kilépett - Nem vagyok annyira napbarnított, a szemeim kisebbek és... - Nico igazán eredeti módját választotta annak, hogy a nővérem száját befogja: szájon csókolta. Tényleg eredményes volt, ennek ellenére nem hiszem, hogy fogom ezt a taktikát alkalmazni a jövőben. Beijing hüledezve nézett a férfira, mikor kissé elhúzódtak egymástól. (amúgy miért mindig én vagyok itt, mikor romantikus monológokra készülnek...?)
- Sosem láttam még valakit ennyire szépnek - suttogta Nico megbabonázva. Beijing döbbenten elnevette magát. - De azért jöttem, mert tegnap este mondtunk... dolgokat. Illetve mondtál. Szóval... komolyan mondtad? - nézett szembe a testvéremmel, bár ő egy fél fejjel alacsonyabb volt, mint Nico.
- Ez gáz. - fújta ki a levegőt Beijing gyorsan - De... azt hiszem, igen. Azaz talán. Mármint csak akkor, ha te is így... - hebegett már megint. Nico szélesen elmosolyodott.
- Én is mindent komolyan mondtam - kuncogott. - És oké, tényleg alig pár hete mondtuk ki a szakítást Viviannal véglegesen... de... szóval én nagyon boldog lennék, ha ilyen barátnőm lenne, mint te.
- ...mint én... - ismételte Beijing, mint valami holdkóros, aki az álomvilágában lebeg. - Úristen. Mint én. - mondta újra és úgy tűnt, nem is nagyon tudja hova tenni a dolgot.
- Azt hiszem, rám itt már nincs szükség - lépkedtem óvatosan hátra, de közben Beijing szavai csengtek a fülemben. "...neked is el kellene ezen gondolkodni" igen... miket is mondtam? Hogy a saját büszkeségünk és tanácstalanságunk nem állhat az érzelmeink útjába... a francba.



A Lotus boxában ültem a német pályán és Kimit néztem a monitoron, amit elém tettek. A szabadedzés javában folyt és hiába bámultam a képernyőt, szinte nem is láttam semmit, mert csak nagyban agyaltam. Magamon, Kimin, Jensonon, sőt! Beijingen és Nicon is...
- Hé, Lisette, minden rendben? - pattant mellém hirtelen Ebony. Kinyújtóztattam a karjaimat, amiken eddig könyököltem.
- Igen, persze, csak elgondolkodtam. - próbáltam biztató mosolyt küldeni felé. Elsöpörte a szemébe lógó vörös tincset majd sóhajtva nézett a képernyőre.
- Akkor oké - szólalt meg végül - Nem vagy éhes? Hozzak neked valamit? Én elmegyek kajáért... - ajánlotta. Elvigyorodtam, mire kacsintott és tíz perc múlva már carbonara gőzölgött előttem. Éppen a sajtos tésztát tömtem a számba, mikor Kimi még versenyoverallban meg nem bökött nevetve.
-Nehogy elhízz. - kacsintott.
- Tudod, hogy nem fogok. - nyújtottam ki rá a nyelvemet.
- Persze, hogy tudom - nyugtatott meg és levette a kesztyűket a kezéről.
- Na milyen az autó? - fordultam meg a székkel együtt (Áldom a nevét annak, aki kitalálta a forgószékeket. Egy zseni volt.) Kimi vállat vont:
- Egész okés. Jó étvágyat, Ebony - biccentett most. Az említett teli szája miatt csupán a hüvelykujját mutatta fel, jelezve, hogy köszöni szépen.
- Mi a terv estére? - mormolta ekkor Kimi a nyakamba. Bűntudat. Te jó ég, most esett le, mit érzek. És az bűntudat. Bűntudat, két irányból: egyfelől úgy érzem, megcsalom Jensont, másfelől úgy érzem, csak játszok Kimivel. Nagy levegőt vettem és minél lassabban fújtam ki, hátha úgy megnyugszok.
- Nem is tudom... - mormoltam, de próbáltam jó képet vágni mindenhez. - Talán lemehetünk a hotel bárjába. Tegnap is jó volt a hangulat - utaltam konkrétan arra, hogy Nico és Beijing is seggrészeg volt az este végére. Bólintott majd Ebonyra esett a pillantása:
- Bony, jössz? - kérdezte kedvesen. Na tessék. Kimi Räikkönenről mindenki azt hiszi, hogy egy bunkó seggfej, közben meg ilyen aranyosan gondoskodik a csapatáról!
- Lemehetek... - mondta óvatosan. - Találkozzunk lent... mondjuk fél kilenckor - indítványozta. Egyetértően bólintottunk.
- Lisy, beszéljünk. - apa hangja. Sötét oldalpillantást vetettem rá.
- Mostanában már volt pár ilyen beszélgetésünk és nem biztos, hogy akarok még egyet. - mondtam ki őszintén azt, ami először az eszembe jutott. Komolyan nézett rám, de ezzel nem tudott volna meggyőzni: amivel mégis sikerült neki, az az volt, hogy hónapok óta most először látom a szemeiben ugyanazt, ami a régi önmagára emlékeztetett: azt az egyenességet, úriembert, törődő apát, aki volt.
- Kérlek, Lisy. - szelíd volt a hangja és békülős. Összeszorítottam a számat és végül követtem... az irodájába mentünk. Becsukta az ajtót. Felültem az asztalára, mint régen mindig. Halványan elmosolyodott, mikor ezt észlelte. - Nos... Beijing hagyott egy... egy... - lehunyta a szemeit - ...egy nem igazán kedves hangvételű üzenetet a rögzítőmön. - ajaj. Erről vannak elképzeléseim. - Igazából úgy kezdte, hogy "Te szerencsétlen!" és nem sokat változott a stílus az üzenet végére sem... - magyarázta. Hát Beijing hozta akkor a formáját. - De úgy érzem, el kell mondanom valamit ezzel kapcsolatban. - vett fel egy poharat és vizet öntött bele - Te kérsz? - kérdezte a pohárra mutatva, de gyanítom csak azért, hogy némi időt nyerjen magának. Lassan bólintottam. Nekem is töltött és a kezembe adta.
- Most jön az, hogy de hát te szereted és milyen jó kis féltesóm lesz vagy mi? - vontam fel a szemöldökömet. Oké, apa jobb fej ma, de attól még nem kérhet tőlem ilyesmit.
- Nem ezzel a részével. Valamelyik nap felhívtál. - Igen. Méghozzá, hogy hogy ismerkedett meg Rosával. Emlékszem, persze. - Nem mondtam igazat. - tette hozzá.
- Miért nem?! - vágtam közbe. Igen, ez elég idegesítő szokásom, hogy nem tud elmondani senki semmit normálisan, mert gyorsan rávágok egy kérdést azzal kapcsolatban, amit épp mondani akar.
- Mert nem akartam - tárta szét a karjait egyszerűen - Beijinggel próbáltam beszélni, de nem hagyta. A lényeg, hogy... persze, igazad volt. Ne haragudj rám kérlek. El sem tudod képzelni, mint megyek keresztül - sóhajtott mélyet. Ja... hát még én! - Nyilván nem szeretem Rosát és természetesen érzem, hogy nem hozzám való. - kezdte. Mintha forró vizet öntött volna a fejem búbjára, amely végigcsúszott a tarkómon, hátamon és végül a bokám körül csordogált. Talán ez a megkönnyebbülés? A lélegzetemet is visszafojtottam, hogy kedvező legyen a folytatás. Légyszi, istenkém...! - Igen, elmentem a valóságshow megnyitójára. Esküszöm, hogy egy pohár pezsgőt ittam... talán nem emlékszem a többire vagy az nagyon kivágott vagy igazából tényleg fogalmam sincs, azóta ezen agyalok... - sajnálkozott - de Rosa mellett ébredtem a villájában. Aztán meg felhívott, hogy terhes. Én nem tehetek olyat, hogy otthagyom és majd később fizetek. Illetve tehetek, de a lelkiismeretem megölni, Lisy, értsd meg. Inkább... inkább tényleg feleségül veszem és lesz, ami lesz - a hangja annyira lemondó volt, hogy majdnem elsírtam magamat. Viszont nem volt tiszta minden. Apa nem volt szemét, ahogy hittük, egyszerűen a szemünkbe sem bírt nézni és mindenkinek eljátszotta a hősszerelmest, miközben (ahogy azt mi elképzeltük) ő sem találta magához illőnek a huszonkilenc éves kis botrányhőst. Apa csak gentleman, aki ennek ellenére is hajlandó feleségül venni, sőt, felnevelni a gyereket. De amit nem értek: ha tényleg egy pezsgőt ivott (márpedig apa sosem ivott többet) hogyhogy mégis annyira kiütötte magát, hogy semmire sem emlékszik...? Márpedig most tutira nem hazudik, látom az arcán.
- Nem lehet csinálni valamit...? - kérdeztem esetlenül. Megrázta a fejét egy szomorú mosollyal.
- Nem. Jó képet vágni hozzá maximum. Minden lehetőséget próbáltam átvenni, de semmit sem lehet tenni. Ami pedig veled és Jensonnel történt... annyira sajnálom - fúlt el a hangja.
- Már mindegy - mentem oda hozzá és megveregettem a vállát.
- Javes... - lépett be a titkárnője, Parvati. Csinos, halványlila kosztümben volt és tip-top nézett ki, mint mindig - Bernie keresett, mostmár gyere, kérlek - sürgette, aztán észrevett: - Szia, Lisy. - mosolygott.
- Szia, Parvati. - kacsintottam. - Apa, menj. Kitalálunk valamit, megígérem. - szorítottam meg a kezét és lehet, hogy csak rossz híreket kaptam tőle körülbelül, hiszen kiderült, hogy végig csak szenvedett, nagyon örültem: úgy éreztem, visszakaptam az apámat. Rosának meg kirúgom a fogát.

Lisette - 16. rész

 Sziasztok! Tudom, egy ideig nem volt friss és nemsokára közbeszól egy nyaralás is, de a lényeg, hogy itt a 16. ! :)) Elég meghatározó rész a ficben, örülnék sok-sok kominak :))) Puszi <3







Jenson olyan könnyedén tartotta a karjaiban Beijinget, mintha nem negyvenhét, hanem csak két kilót nyomna. Mereven nézett maga elé, mintha semmi sem lehetne izgalmasabb látvány a hotel felvonójának belsejétől. Követtem a pillantását: egyszerű sötétbarna márványfallal nézhettem farkasszemet. Hmm, valószínűleg nincs beszédes kedvében, amit nem is csodálok azok után, hogy milyen csúnyán lebuktam előtte a Kimi-dologgal.
- Sokat ivott, mi? - dobtam be egy témát, hüvelykujjammal Beijing felé böktem, de le sem vettem a szemem a volt pasim arcáról, akinek szeme se rebbent, úgy bólintott, majd kimérten megköszörülte a torkát. - Jens... köszönöm, hogy segítesz neki. - nyeltem nagyot. Sokáig nem reagált, aztán lassan felém fordult:
- Szívesen. - Csak ennyi. Hogy szívesen. Biccentettem, teljesen megérdemlem, hogy nem nagyon akar szóba elegyedni velem. A lift egyik falán lévő tükörre esett a pillantásom. Barna hajjal keretezett arcom gondterhelten meredt saját magára és közben úgy éreztem, mintha a homlokomra lenne tetoválva, hogy 'hazudott'. Megráztam a fejemet. Te jó ég, ebbe bele fogok zavarodni.
- Sajnálom. - csúszott ki a számon. Beharaptam az alsó ajkamat. Mit csinálok? Miért nehezítem meg még jobban a helyzetemet?
Jens azonban nem válaszolt, némán nézett maga elég míg a lift ajtaja ki nem nyílt, ekkor kilépett Beijinggel, én pedig követtem őket. A magassarkúm kétségbeesetten kopogott, amíg próbáltam beérni, de gyorsabban haladt, mint én és látszólag próbált is minél távolabb kerülni tőlem. A lakosztályhoz érve óvatosan letette a nővéremet, aki nem bírt megállni a lábán, de Jenson a jobb kezével szorosan tartotta, miközben az előzőleg elvett kulcsot a zárba helyezte és kinyitotta vele az ajtót. Vagy másfél méterre álltam meg tőlük és nem mertem meg szólalni, csak kábán néztem a férfit, akit nem is olyan régen még iszonyúan szerettem és mostanra szinte önmagunk és egymás ellenségeivé lettünk. Megint felkapta Beijinget és bevitte. Nagy sóhajjal követtem és próbáltam elkapni a pillantását, mikor letette az ágyra, de nem nézett felém se. Nekiláttam a nővérem cipőinek a pántját kikapcsolni, de a kezem túlságosan remegett, így nem jutottam sokra.
- Csak nem értem, mi értelme volt. - suttogta megtörten. A gyomrom görcsbe rándult. Még mindig a magassarkú Dior cipő levételével voltam elfoglalva látszólag, igazából azonban az agyam lázasan dolgozott. Mégis hogy válaszolhatnék, ha én sem tudom...?
- Minek mi értelme volt? - embereltem meg magamat annyira, hogy megszólaljak.
- Hogy letagadtad Kimit. Ez sehogy sem logikus. Ha vele akarsz lenni, mondd azt, hogy vele akarsz lenni, de  ha még akarsz akármit is tőlem és azért hazudtál, akkor meg nem értem, hogy miért Räikkönen hálószobájában alszol és miért rá vagy tapadva a liftben és nem rám. - túrt a hajába idegesen és gondterhelten, majd zavartan kifújta a levegőt és megint elkezdte kerülni a pillantásomat.
- Csak mert nem tudtam, mit szólnál hozzá, hogy én meg Kimi... - hebegtem és csak halványan érzékeltem, hogy Beijing megmozdul.
- És téged hol érdekel, mit szólok hozzá?! - fakadt ki. - Mikor összejöttem veled, meg sem fordult a fejemben, hogy Jessica mit szólna ehhez. Méghozzá azért, mert szakítottunk. Mondd a szemembe, hogy nem szeretsz és oké, rendben, megfordulok, elmegyek és soha nem kereslek, megígérem. - ahogy rám nézett, kék szemeinek pillantása áthatolt a retinámon és szinte a belsőmbe látott. Beijing ezt a pillanatot választotta, hogy támolyogva felüljön. Mormolt valamit, amit egyikünk sem hallott: Jenson értetlenkedve meredt rám, de megvontam a vállamat, jelezve, hogy én sem értettem. Közelebb mentem hozzá.
- Mit mondtál az elő...? - kezdtem, de legnagyobb meglepetésemre részegen felkiáltott:
- Jennnnsonnn... Lissssseee... na! Lisse... Lisetttte szereet téééged, dee ezt te... te... te is vágoood. - próbált gyorsan és hangosan beszélni, de az akadozó nyelve ezt nem hagyta. Mindenesetre éreztem, hogy lesápadok.
- Mindegy. - felelte félig nekem, félig Beijingnek Jens és hófehér ingének ujjait egy hirtelen mozdulattal felgyűrte. Megnyalta a szája szélét és igazán feldúltnak tűnt. A változatosság kedvéért megint direkt mindenfelé nézett, csak rám nem.
- Rám néznél végre?! - csattantam fel teljesen indokolatlanul. Meglepetten pislogott és ha az előbb a belsőmbe látott, most körülbelül keresztül látott rajtam és még a hotel parkolóját is meg tudta nézni a szemeimen keresztül, legalábbis ilyennek tűnt. Kiszáradt a szám és mintha hirtelen több fokkal melegebb lett volna a szobában.
- Rád néztem. - kommentálta és várta, mit akarok mondani. Beijing megint nyammogott valamit, de ezúttal nem rohantam megkérdezni, mit akar.
- Mindegy. - vettem nagy levegőt hirtelen, a nővéremhez léptem, elmotyogtam, hogy mostmár aludjon aztán azt terveztem, hogy a lehető leggyorsabban kisietek, Jenson azonban túl jól ismert: elkapta a karomat és szinte visszarántott.
- Mi a bajod még mindig velem?! - kérdezte kétségbeesetten.
- A pénz kellett neked, nem én! - válaszoltam hasonlóan agresszíven. Hitetlenkedve hőkölt hátra és hasonlóan döbbenten felnevetett, de hangjában nyoma sem volt a valódi jókedvnek.
- Ezt remélem te sem gondolod komolyan... - lazította meg az ingének a nyakát. - Ha tényleg kivette volna a részvényeit Javes a csapatból, nem csak a saját állásomat, hanem legalább negyven másik emberét veszélyeztetem. És nem azt titkoltam előled, hogy egy pszichopata gyilkos, hanem, hogy van egy barátnője - Ideges volt és ahogy sorolta a dolgokat hirtelen gyerekesnek éreztem a saját hisztimet.
- Miért nem lépünk csak egyszerűen tovább... mindketten? - sóhajtottam nagyot.
- Azt hiszed nem tudnék minden ujjamra összeszedni két-három csajt? - nézett fel. - Te is tudod, hogy még csak meg kell erőltetnem magamat, úgyis ragadnak, mint a legyek. Megtehetném, nem? És miért nem teszem? Miért nem 'lépek tovább'? Mert szeretlek, imádlak, mindent megtennék érted, Lisy. - fúlt el a hangja. Egy részem szívesen a nyakába ugrott volna sírva, másik viszont azt mondta, hogy ha egyszer hazudott és kétségek között hagyott, máskor is megteszi. Márpedig azokban a hetekben,  mikor azt hittem, megcsalt, borzasztó állapotban voltam: bőgve mászkáltam a házban egyedül, tömtem magamba a tömény édességeket és nagyon rossz, ám annál megríkatósabb romantikus filmeket néztem. Ezt nem szeretném mégegyszer átélni. A becsapottság, az érzés, hogy naivan elhittem, Jenson Button szeret, pedig átvert... szörnyű volt. Persze utólag kiderült, hogy mégsem vert át és semmilyen másik nő nem szerepelt az életében, de egyszerűen túl későn derült fény mindenre. Ebben a pillanatban kerekedett gyengébbik énem fölé a bizalmatlan, ezért nem válaszoltam. - Rendben... - mondta lassan. Most én kerültem az ő pillantását és ismertem annyira, hogy tudjam, most teljesen reményvesztett és melankolikus hangulata van. - Beijing, vigyázz magadra. - mormolta, majd szinte nesztelenül kiment az ajtón. Nagy levegőt vettem és azt mondogattam magamnak, hogy semmi baj, minden rendben, mindjárt szebben látsz majd mindent...
Segítettem a nővéremnek levenni a NIPO miniruhát és helyette egy pólót felvenni. Mivel tudtam, hogy reggel élve megnyúzna, ha hagynám, hogy sminkben aludjon el, ezért azt is lemostam az arcáról, a műszempilláival együtt.
- Most már tényleg aludj - javasoltam. Kábán bólintott és elfeküdt az ágyon. Elmosolyodott, mikor ráterítettem a takarót.
- Jóóóóét. - mormogta a párnába.
- Neked is, Beijing. - álltam fel és én is kimentem. Lentről még mindig hallatszott a zene, de nem volt kedvem lemenni. Mélyen a gondolataimba merülve sétáltam a folyosón, mikor valaki a nevemet kiáltotta. Megfordultam. Bár egész messze volt, de az alakja nagyon ismerősnek tűnt: alacsony, de rendkívül csinos, hosszú, vörös hajú lány...
- Ebony! - esett le hirtelen. A Lotusnál dolgozó hiperaktív és nagyon aranyos csaj kifulladva ért mellém.
- Miújság? - tárta szét a karjait vidáman. A volt pasimmal veszekedtem és valószínűleg a mai nap után sohasem fogunk szóba állni egymással, plusz nem tudom mi a helyzet Kimivel most...
- Hogy velem? Semmi - mosolyogtam. A könnyebb út. Mindig a könnyebb út. - Mesélj te - kértem.

- Lementünk megnézni a bulit. - kezdte - Nico azért ilyen őrült részeg, mert itt a volt barátnője, Vivian? - kérdezte ártatlanul. Megtorpantam. Komolyan nem volt elég ennyi bonyodalom, most még Viviannak is meg kell jelennie...? Nem úgy értem, Vivian komolyan egy nagyon rendes és aranyos lány, de Beijing magán kívül lesz, ha ezt megtudja, még ha ezt valószínűleg nem vallja majd be.
- Ezért ivott volna be annyira? - húztam el a számat. Nem vallana Nicora. Nem mintha annyira ismerném, de ezt nem tudom róla elképzelni.
- Elképzelhető - harapdálta a kezében tartott koktélban lengedező szívószálat - Vivian odament hozzá, beszélgettek egy kicsit, aztán Nico egyfajta hadjáratot indított a Finlandiák ellen. Esküszöm, ahogy itta egymás után őket, az volt az arcára írva, hogy "pusztuljatok!!!". - Felnevettem. Ez már hiányzott: ez a feltétel nélküli hülyéskedés és jókedv.
- Jaj, Ebony - törölgettem a szememet. Elvigyorodott és tovább csacsogott.


Beérve a szobámba már egészen jó volt a hangulatom és konkrét taktikát dolgoztam ki az elkövetkezendő pár napra: nem foglalkozok Jensonnel, jobban megismerem Kimit, sokat lógok majd Ebonyval, Beijingnek még csak véletlenül sem említem Nico és Vivian beszélgetését és tovább kutatom, miért is jött össze apa Rosaval. Körülnéztem, de Kimit nem láttam még sehol.
Beijingé után a saját sminkemet is lemostam és átöltöztem, majd elővettem a laptopomat: legnagyobb meglepetésemre száztizenhét üzenet várt: mindegyik Nickytől jött és az állt benne, hogy baromi fontos. Ó, igen, a telefonomat fent hagytam, gondolom, ott is próbált már éppen elégszer elérni. Beléptem a skype-omra és már indítottam volna a videohívást, de barátnőm megelőzött.
- Ajaj. Minden oké...? - vontam fel a szemöldökömet. Izgatottnak tűnt. Az a Nicky, aki egyébként nagyon ritkán mutat érdeklődést akármi iránt is, a munkáját leszámítva.
- Nem! - vágta rá. - Ugye egyedül vagy? - hajolt előrébb és szinte meg sem lepődtem volna, ha valahogy kihajol a képernyőből és magához ránt, olyan túlbuzgónak látszott. Bólintottam. - Igen...? - várt megerősítést.
- Igen, a francba is, Nicky, most bólogattam! - csattantam fel. Meghökkenve ült vissza a székére. - Bocsi, volt egy kis... beszélgetésem Jensonnel - magyaráztam. - Inkább mondd már, mi ennyire fontos.
- Oké - húzta maga alá a lábait - Emlékszel Risikatra? - értetlenkedve vontam össze a szemöldökömet. - Jaj, a duci ápolónő barátnőm. Tudod, Aaron tesójának a barátnője és így ismertem meg. - tartott rövid ismertetőt.
- A lényeget. - sürgettem.
- Na, mondom már. Szóval mesélte, hogy ma volt bent a magánkórházban valaki, aki csak a főorvossal hajlandó beszélni a terhességével kapcsolatban.
- Ezért írtál tízezer e-mailt? - csaptam a homlokomra.
- Nem érted a lényeget. Ez a személy nem valami random gazdag angol nő. Hanem - hatásszünetet tartott, én pedig kis híján megfojtottam a gondolataimban - ...Rosa Toulmanov. - Na ne. Ez már bőven túl sok egy napra. A felismerés súlyától megtántorodtam, Nicky azonban folytatta- De még mindig nem minden. Ellenőriztem a dátumokat, sőt egy rakat dokumentumot ellopattam Risikattal. Mióta összejöttek plusz egy hét a terhesség időtartama. Az esküvő pedig eléggé el lett kapkodva. Tehát minden jel arra mutat...
- ...hogy megvan miért jöttek össze. - szűrtem le a következtetést - Mert Rosa terhes.
- Pontosan. - a webkamera pixeles képén is látszott, hogy Nicky elégedett magával, bár van rá oka: nem kis információt sikerült megtudnia.
- De ez annyira nem vallana apára. - könyököltem fel. - Biztos, hogy van valami a háttérben.
- Valaki mindig van a háttérben - tűnt fel ekkor hirtelen Kimi és puszit nyomott a nyakamra - Na miről van szó? - pattant le mellém és a rengeteg bonyolult szál ellenére is megnyugtatott nagyon szőke hajának látványa.

Díj :))

Újabb 11 kérdésre válaszolok, ezúttal Alexa kérdéseire, akinek ezúton is köszönöm a díjat  :))

1. Melyik a kedvenc tantárgyad? Miért?

Történelem, irodalom és angol, mert ezek mennek :D

2. Vannak már szilárd elképzeléseid a jövődet illetően?

Persze, egész kicsi korom óta, körülbelül már 'Z' tervem is van, minden eshetőségre

3. Szeretnél gyerekeket? Ha igen, milyen nev(ek)et adnál neki(k)?

Ezt még nem tudom, de külföldi nevek közül a Lotta és az Anouk tetszik.

4. Kedvenc sorozat/tévéműsor?

Odaát, ANTM, Project Runway, BNTM

5. Szoktad nézni a híradót? :D

Ha odakapcsolok mikor megy, akkor igen, tuti végignézem, de egyébként a hírekkel foglalkozó portálokat böngészem non-stop.

6. Melyik az a pilóta a F1-ből, akitől sosem pártolnál el, és melyik az, akinek soha az életben nem szurkolnál?

Kimi Räikkönen, akitől jobban sosem szeretek majd senkit a boxutcában és Alonsonak, Pereznek, Maldonadonak nem tudnék sohasem szurkolni. Esélytelen :D

7. Kedvenc csapat a F1-ben?

RedBull. A Lotussal sincs nagy bajom, de azért vannak dolgaik, amikkel nem értek egyet, a RedBull ellenben nagyon szimpatikus csapat (Multi21 stb ellenére is, igen)

8. Hány történetet írtál már, akár csak a fióknak, akár nyilvánosan blogon?

Azt hiszem, 4-5 be is belekezdtem már :)

9. Mit csinálsz egy teljesen szabad délutánodon?

Ez nagyon hangulatfüggő, általában hívok valakit és beülünk valahová :)

10. Melyik az a történet, amit a legjobban szeretsz olvasni (más blogról)?

Ez is nagyon hangulatfüggő, nagyjából tudom, ki hogyan ír és amihez éppen kedvem van, azt olvasom :)

11. Melyik az a történeted, amivel a legelégedettebb vagy?

Eddig a Lisette - Még egy logikai bukfenc vagy életszerűtlen történés sem akasztott meg :D

A legjobb a napban :)

Természetesen egy díj. :)) Hannától kaptam, akinek ezúton is nagyon szépen köszönöm ;) [nézzetek be hozzá mellesleg mindenképp]

Szabályok:

1.Írj magadról 11 dolgot!

2.A jelölő minden kérdésére őszintén válaszolni kell!

3.Tegyél fel te is 11 kérdést a saját jelöltjeidnek.

4.Küld tovább 11 embernek! (Akitől kaptad az alap, hogy nem lehet visszaküldeni)

MAGAMRÓL:

1. 17 és fél vagyok :D
2. Sportújságírónak készülök (ha nem jönne össze, akkor grafikusnak, de inkább jöjjön össze)
3. Túlteng bennem a versenyszellem. Mindig mindenben mindenhogy első akarok lenni általában - fogalmam sincs, miért :D
4. Furán étkezem. Nem szeretem a zöldségeket és a gyümölcsöket (1-2 kivétellel) valamint húsok közül csak csirkét vagy pulykát eszek (extrém esetben marhát) Nem direkt, semmi diéta, csak egyszerűen kevés dolgot szeretek.
5. Voltam Finnországban már (Igen, Kimi miatt szerettem meg az országot meg a kultúrát)
6. Van egy másik ficem, amit erősebbnek érzek és jobban is szeretek, mint ezt és sok éve irogatom már, ha van időm, de nincs feltéve sehová és csak egyetlen ember van, aki ezeket folyamatosan olvassa (és ha ezt elolvassa, üzenem neki, hogy igenis megszerette az új párt)
7. Nem szeretem, ha más szed nekem enni. Egyszerűen nem, nincs rá magyarázat, csak simán nem szeretek úgy kajálni, hogy nem magamnak vettem ki - egy pszichopata vagyok :D
8. Derék alá érő sötétszőke/halványbarna hajam van, amit egész gyakran festetek, de már több hónapja ugyanolyanra, méghozzá Jessica Michibata inspirálta ombre-melír dolog :))
9. Láttam már Kimit. Oké, nyolc másodpercre (számoltam) és oké, egy nyeszlett kis 13 éves voltam és oké, tényleg majdnem elájultam... de a lényeg, hogy láttam, nem?
10. Szeretem a magas sarkú cipőket, mivel nagyon alacsony vagyok, de mivel félek, hogy elesek bennük, ezért szinte sosem hordok.
11. Mindig álmodok és folyton nagyon hülyeségeket.

--

1.Hova mész nyaralni?

Még semmi sem biztos, de Németország valószínű, illetve lehet, hogy megyek Spanyolországba is (bár nem vagyok oda érte, de azért tuti nem rossz hely)

2. Mi volt életed legcikibb sztorija?

Túl sok volt ahhoz, hogy egyet kiemeljek, komolyan. Az életem egésze egy nagy cikis sztori, némi alvással megtűzdelve :D

3.Miért szeretted meg a Forma 1-et?

Mert ez a legjobb sport a világon, a sport pedig a legjobb dolog a világon pár más dologgal holtversenyben

4.Találkoztál-e már a kedvenc pilótáddal?

Ezt már fent említettem ;)

5. Voltál már a Hungaroringen?

Ez ugyanakkor történt, de amúgy igen, szoktam kimászkálni :)

6.Mióta nézed a Forma 1-et?

Kicsit több, mint 10 éve :D Nagyon fiatalon kezdtem és akkor még nem tudtam rendesen nyomon követni persze.

7.Mikor kezdtél el blogot írni?

Azt hiszem, márciusban :)

8.Hányas a szerencseszámod?

Ó, ilyenem nincs :D

9.Van valamilyen Forma 1-es dolgod? (póló, kulcstartó, stb..)

Kimis póló, saját design *-* meg amúgy kb minden amit el lehet képzelni - szerzek én magamnak ereklyéket :D

10.Olvasol jelenleg valamilyen könyvet? Mi a címe?

Stephen Kingtől a 11/22/63

11. Milyen poszterek vannak a szobád falán?

Egy Kimis, amit csináltattam. Hatalmas és nagytotálban egy sima fekete-fehér kép róla. Imááádom :D

BLOGGEREK, BLOGUK CÍME, AKIKNEK TOVÁBBKÜLDÖM A DÍJAT:

                                          2-3 embert ismerek és nekik elküldték már :/ 11 embert nem is tudom mikorra fogok összeszedni te jó ég :D Én vagyok antiszociális vagy mindenki más sokkal ismerkedősebb?

--

Lisette - 15. rész

 Sziasztok! Ez a büntetés-dolog nagyon felidegesített... :/ De reméljük mindenki kedvence jól szerepel holnap :) Nagyon köszi hogy ilyen sokan olvastok, imádlak titeket :)) Imádom a komijaitokat is :3
És légyszi szurkoljatok, egy nagyon durva vizsgám lesz hétfőn, elméletileg már megtanultam, de akkoris nagyon szar, ha annak vége, szeptemberig semmi dolgom, két-háromnaponta jönnek majd új részek, de hétfőre keresztbe tett ujjakat nekem :) Puszi <3






Összerándultam. Jenson arcát néztem. Arra számítottam, hogy az dühös grimaszba torzul majd... vagy talán felkiált (bár ez nem vallana igazán rá...) vagy... akármi. Ehelyett aprót, szinte beletörődőt biccentett és hátat fordított. A gyomrom mintha zuhant volna egyenesen a liftaknába. Kimi lassan fordult meg.
- Ez ciki. - kommentálta Jenson távolodó alakját egy nem túl őszinte sóhajjal. Még mindig nem tudtam (vagy talán csak nem akartam) megszólalni. Rendben, Jenson hazudott apáról... én viszont hazudtam neki Kimiről nemrég. A különbség meg összesen csak annyi, hogy ő azért hazudott, mert előbb utóbb úgyis megtudtam volna az igazságot, apa haragját viszont nem akarta kivívni maga ellen azzal, hogy ellenszegül neki... én meg... nos, én meg azért nem mondtam igazat, mert... miért is...? Ötletem sincs. Nem tudom. Talán most kezdődik egyfajta kamuzós picsa-korszakom (azért remélem azért nem)
       Egy másik megközelítésből viszont... Jenson nem bízott meg bennem száz százalékosan, szakítottunk, új életet kezdtem és ha ezt véletlenül pont Jens egyik versenytársa mellett kezdtem el, hát oda se neki! Nyilván sosem könnyű továbblépni egy új kapcsolatba, ha ténylegesen nagy volt az összetartás a régiben, de egyáltalán nem lehetetlen. Nagyon nyeltem és biztonságot keresően bújtam Kimihez.
- Szóval Beijing...? Mit mondott? - próbálta terelni a gondolataimat. Ó, igen. Jenson miatt még erről is megfeledkeztem.
- Apa állítólag eljegyezte Rosát. - közöltem vele. Síri csend lett.
- Ne már! - fakadt ki végül - Javes egy igazságos, következetes szakember. Mit eszik egy üresfejű ribancon? Ráadásul szerintem az a csaj dagadt. - tette hozzá.
- Köszi, Kimi, pont ez a leglényegesebb információ vele kapcsolatban - sóhajtottam fel és a rengeteg rossz érzés és negatív történés ellenére halványan elmosolyodtam.
- Csak mondtam - vonogatta a vállát, a lift közben elérte a negyedik emeletet és végre kinyílt. - Apud tényleg szereti...? - vetette fel a kérdést. Megtorpantam.
- Mi... miért? Én... én nem tudom. - hebegtem.
- Nem ez volt kábé az első kérdés amit feltettél magadnak...? - vonta össze a szemöldökét és elérte, hogy egy másodperc alatt úgy érezzem, tiszta idióta vagyok.
- Nem. - feleltem és elérkeztünk a lakosztályig, legalábbis erre következtettem abból, hogy a négyszáztizes számmal rendelkező tölgyajtó előtt Iceman megtorpant. - Valahogy nem ezen gondolkodtam.
- Akkor most gondolkodj ezen. Javes tényleg szereti? - kérdezte újra.
- Valószínűleg igen, ha feleségül akarja venni - vetettem fel.
- Nem az kell, hogy 'valószínűleg'. - vont vállat és kinyitotta nekem az ajtót. Elültette a bogarat a fülembe. Mi tetszik apának benne? Nem kérdeztem meg, hogy találkoztak, hogy jöttek össze, egyáltalán semmit. És ha a dolog egy apró kis félreértésen csúszott ilyen mély mederbe, hogy már esküvőről beszélnek? Hátha meg lehet akadályozni... Beijinggel kitalálhatunk valamit. Amint ezt végiggondoltam, úgy éreztem magam, mint a rossz amerikai vígjátékokban, amikor a kislány általában keresztbetesz az apukája új barátnőjének... de az ilyen filmekben végül mindig a kislány igazi anyukája jön össze az apukával, szóval remélem nem mindenben lehet párhuzamot vonni, nincs szükségem Zeldára ugyanis. Igen, ha lehetne 'legügyesebb párválasztó' címet adni valakinek, feltehetően apa kapná azt tőlem. Először egy sznob pszichopata aztán egy buta Playboy-lány. Nem szeretnék belegondolni, mi lesz a következő csaj.
- Min agyalsz ennyit? - nevetett fel ekkor Kimi. Zavartan pillantottam rá. Vigyorogva folytatta: - Nézlek és csak ráncolod a homlokodat meg pofákat vágsz. Ne idegesítsen már ennyire Rosa.
- Jól van - legyintettem - Csak az egész... egész Jenson-dolog is mellé... - sóhajtottam.
- Milyen 'dolog'? - támaszkodott a kanapénak, karjait keresztbefonta a mellkasa előtt és érdeklődve nézett rám. - Meglátott minket smárolni egy liftben? Azta. - szelíden mosolygott, egyértelművé téve, hogy szerinte ez semmi - Azt ne mondd, hogy eddig nem fogta fel, hogy már nem vagytok együtt.
- Persze... nem erről van szó - reagáltam a poénjára - Csak... csak... na. - igen, azt nem nagyon akaródzott bevallanom, hogy nem igazán túl régen azt mondtam Jensonnek, hogy amúgy fogalmam sincs, ki is Kimi Räikkönen. És a nem igazán túl rég alatt itt azt értem... hogy tegnap.
- Mindent vágok. - bólintott határozottan. Felnevettem.
- Inkább menjünk le ebédelni - ajánlottam, mire engedelmesen felvette az asztalról az odakészített étlapot és böngészni kezdte...



Tudtam, hogy meg kell találnom Beijinget, sőt! Nickyvel és Emilyvel is egyeztetnünk kell, mielőtt akármit is csinálunk. Nem volt nehéz dolgom: a nővérem természetesen a hotel hatalmas bárjában tartózkodott, a tömeg közepén állt. Annyira magával ragadó, hogy még azok is mindig ráfigyelnek, akik egyébként nem is akarnak. Nagyon csinos, rövid, fekete NIPO ruhában állt Nico és Lewis mellett, a haja gondosan oldalra fésülve, elmaradhatatlan tökéletes sminkje és platformos magassarkúja csak rátett egy lapáttal.
- Hé, Beijing... - érintettem meg a karját. Felém fordult és ekkor vettem észre azt a fátyolos tekintetet, ami arra utalt, hogy be van csípve. A nővérem nem bírja túl jól az alkoholt, de nagyon próbálkozik a biztonság kedvéért, hátha egyszer semmi baj nem lesz abból, hogy benyakal öt-hat vodkát. Eddig ugyanis minden ilyen alkalommal volt valami gikszer, de hátha...
- Ő itt például a húgom - karolta át a vállamat - És ő szintén meg tudja mondani akárkinek, hogy Rosa Toulmanov... bizony egy kurva. - széles vigyorral nyomatékosított. Nem volt részeg még, de már elvesztette az ítélőképességét.
- Beijing, gyere, menjünk fel - ajánlottam ekkor. Lewis csak mosolygott, Nico viszont aggodalmasan nézett rá.
- Minden oké lesz vele? - kérdezte.
- Neked kéne tudni. Azt hittem vigyázol rá. - ripakodtam rá. Bűntudat tükröződött az arcán, mikor rám nézett. Megráztam a fejemet és karon ragadtam Beijinget, elvittem egy kieső sarokba. Nico is jött utánunk, de egy lépéssel távolabb maradt, csak figyelt.
- Nem vagyok kislány, nézd, semmi bajom. - forgatta a szemeit a nővérem, de közben majdnem elesett a cipőjében. Lemondóan néztem rá.
- Néha azt hiszem, én vagyok az idősebb. - sóhajtottam. - Szerintem menj fel és aludj. - javasoltam.
- Aludjak?! - ismételte olyan hangsúllyal, mintha most javasoltam volna neki, hogy igyon meg hat liter fagyállót. - Nico, neked megfelel az, hogy felmegyünk és alszunk? Vagy más terveid vannak? - nézett fel rá derűsen. Na erről beszéltem... már nem józan. Nico Rosberg elvörösödött.
- Nem vagyok kíváncsi ilyen részletekre - veregettem meg a vállát bátorítóan, de még mindig nem csökkent az elpirulásának a mértéke.
- Most mi van? - értetlenkedett Beijing. - Nico, tudod hazudtam. - Ajaj. Beijing először mindig csak szókimondóbb az alkoholtól, második lépésként pedig mindent a lehető legőszintébben az emberek pofájába nyom.
- Beijing... légyszi. - könyörögtem.
- Nem, nem, ezt el kell mondanom. - csitított és Nico felé fordult - Nem Dale dobott engem. Tudom... neked azt mondtam, hogy Dale Trawick, a vőlegényem otthagyott meg ilyesmi... de nem. Én bontottam fel az eljegyzést. És tudod, miért? Mert kicsit sem szerettem. És mert akárhányszor veled beszéltem, úgy éreztem, van talán mégis olyan férfi, aki mellett leélném az életemet. - Atya. Úr. Isten. Beijing nemhogy komolyan szerelmes Nicoba, ezt egy hirtelen ötlettől vezérelve el is mondta neki. Félve néztem a németre, de én lepődtem meg a legjobban, hogy csak mosolygott. - És a francba is... imádom a felsőtested... a szőke hajad... a fura akcentusodat, tényleg, iszonyatszexi... - hajtott le újabb vodkát, mire utána kaptam, már csak az üres poharat tudtam kivenni a kezéből. - Meg... meg... minden téren te vagy a legjobb, akihez valaha is volt dolgom.
- Na most tényleg nem akarom tudni, mi minden térről van szó. - nevettem fel, de meg sem hallották. Nico közelebb lépett hozzá. Azon gondolkodtam, hagyjam e őket kettesben, de nem bíztam Beijing beszámíthatóságában, így maradtam.
- Én meg szeretem, hogy ilyen határozott vagy, elbűvölő, gyönyörű, bátor, magával ragadó - sorolta a szőke, mire Beijing boldogan felnevetett, karjait a nyaka köré fonta és egy nem túl rövidre nyúló smárolás következett. Én meg szeretem, hogy félórát kell várnom arra, hogy a nővéremhez tudjak szólni, addig ugyanis ki sem szálltok egymás szájából.
- Na jól van, én mindjárt visszajövök, megnézem, hogy leszel, Beijing. - sóhajtottam és otthagytam őket. Úgy döntöttem, egyedül látok neki a nyomozásnak. Első lépésként felhívtam apát és elkezdtem érdeklődni. Megkönnyebbült, hogy kérdezősködök Rosáról, minden bizonnyal azt hitte, azért teszem, mert teljes mértékben elfogadom, hogy ő is a család része. És megtudhattam, hogy Rosa három hónapja apát is meghívta a bugyuta valóságshow-jának a celeb-bulijába, mint mindenkit akinek a nevét kicsit is ismerik Londonban. Apa pedig jobb híján el is ment. Itt beszélgettek (a valóságshow híres 'Rosa most bikiniben mászkál egész nap' vagy 'Rosát beviszik a rendőrségre gyorshajtásért' mozzanatai gondolom jó kis témákként szolgálhattak) ezután kezdtek el találkozgatni és... és most feltétlenül fontosnak érez apa egy eljegyzést, hiszem azért van köztük tizenhét év és ő már nem 'járni' akar valakivel, hanem a házastársának lenni. Ez volt életem egyik legeslegszarabb kifogása. Miért vesz valaki feleségül egy nőt, csak azért mert egész nagy a korkülönbség, tehát házasodni akar...? Elmélázva tettem le a telefont, majd újra lesétáltam.
Legnagyobb megdöbbenésemre első pillantásom a borzasztóan részegen táncoló és énekelő Nico Rosbergre esett, akinek az inge kigombolva lengedezett a Beijing által oly sokat dicsért felsőtestén, egyik kezében whiskey-t, másikban egy mikrofont szorongatott és furán táncikált.
- Éssss uj barááátn'm van! - üvöltött most a mikrofonba elementáris hangerővel. - Bezony. - szorította össze a száját - Helóó mindenki, járok Beeeeeijing Petrrr'lennel. Vagy még nem járunk...? Nemtom, de elég... komooooly - ásított nagyot, szintén a mikrofonba, ki nem hagyta volna. Én viszont elkezdtem a fejemet forgatni. Oké, Nico Részeg Rosberg világgá kürtölte a barátnője nevét, de hol van az a jómadár?
- Lisette? Segítesz? Csak mondd meg, melyik lakosztály az övé és beviszem. - higgadt hang. Pont az az ember, akinek egyszerűen nem tudok mit mondani...
- Jens... - fordultam meg nagyot nyelve. A félig öntudatlan Beijing a karjaiban volt, a keze erőtlenül lógott és lerítt róla, hogy kicsit sem szomjas már - Persze. Hatszázkettő. - Nem mondta, hogy menjek vele, de az én nővéremről volt szó, akinek Jenson rögtön segített, tehát gondolom ez a minimum. Kínos pár percnek néztem elébe...

Lisette - 14. rész

 Sziasztok! Nagyon késő van ahhoz képest, hogy mikor akartam elmenni aludni, ráadásul nagyon sok óra tanuláson vagyok túl, úgyhogy nézzétek el, de nem ellenőriztem át a rész utolsó harmadát kb. Ha elgépelések lesznek, elnézéseteket kérem... örülnék a jó sok kominak :) Puszi <3







- Nos, mi a helyzet, Iceman? - kérdeztem, mikor megláttam a reptéren. Összerezzent és megfordult. Szürke Makia póló, laza sapka és napszemüveg. Mellé a tetovált karjai... atyavilág, ez a pasi hihetetlenül vonzó.
- Lisette Petrolent várom éppen, semmi izgi - hülyéskedett és csibészes vigyort villantott.
- Nos, itt vagyok. - válaszoltam én is széles mosollyal. Szó nélkül felkapta az addig magam után húzott Dior bőröndömet az egyik kezével, másikkal pedig ráérősen átkarolta a vállamat.
- Azt látom - lökött meg kicsit csipkelődve és előreengedett a repülőre. A pilóta fent várt bennünket.
- Mr. Räikkönen... és a bájos vendége - állt fel egy kedélyes biccentéssel, mikor beléptünk.
- Nem szeretnénk lezuhanni. - játszotta az aggodalmas férfit Kimi poénból.
- Ez esetben nem is fogunk - ment bele a játékba a szakállas pilóta majd előrement a pilótafülkébe.
       Kimi letette a cuccainkat majd helyet mutatott egy asztalnál, utánam ő is leült.
- Tehát magángéppel rohangálunk Németországba... ez aztán élet. - könyököltem az üveglapra.
- Melyik része nem tetszik? - kérdezte és a szemei érdeklődve csillogtak. Az ajkamba haraptam, hogy visszatartsak egy széles vigyort.
- Nem ironikus volt, ez tényleg tetszik. - vallottam be. Kinézett az ablakon. Lassan előregördült a gép.
- Fura, hogy csak úgy simán minden tetszik neked akármiben is. Valamibe mindig bele tudsz kötni - hajolt előre és ujjait összeérintette, miközben fűzte a gondolatmenetét.
- Hát sajnálom, túl jó pillanatomban találtál. - legyintettem.
- Semmi baj, ez az éned is tetszik. - mormolta. Felnéztem.
- 'is'? - mentem én is közelebb. Válasz helyett hosszan megcsókolt. Kimi csókja más, mint Jensoné. Kimi kicsit követelőzőbb és agresszívabb. Mindkét kezemet a tarkójának támasztottam, ő pedig a hajamat simogatta.
- Bizony. - felelte, miután kissé hátrahúzódott. - Beijing mikor indul?
- Azt hiszem, Nicoval jön - néztem rá olyan "tudod, ők már régóta kavarnak"-fejjel, hogy rögtön felnevetett.
- Hová lett a szőke csaj mellőle...? Talán Vivienne? - találgatott.
- Vivian - javítottam ki. - És szakítottak pár hete.
- Akkor Beijing bedobja magát - vonta le a következtetést. Hát igen. Ha jól sejtem, Nicora elég erős ingerek fognak hatni a következő pár napban. Ha Beijing tényleg odateszi magát, nem sokáig tud majd ellenállni, azt hiszem.
- Meglátjuk - kuncogtam és a telefonom után nyúltam, ami szakadatlanul csörgött.
- Igen? - sóhajtottam nagyot, mikor felvettem. Meg sem néztem, ki az.
- Lisette? Én vagyok. - Na ne. Egy éve már, hogy egyáltalán nem beszéltünk.
- Zelda. - morogtam és rögtön idegesen kezdtem rágcsálni a körmömet.
- Azt, hogy "anya" jobban szeretem. - válaszolta távolságtartóan.
- Mondj egy dolgot, amivel kiérdemelnéd. - hunytam le a szememet és kissé elfordultam Kimitől.
- Például megszültelek - replikázott közönyösen.
- És ezzel ki is merült minden olyan tevékenységed, amit rendes anyák meg szoktak tenni a gyerekükért. - mondtam egy szomorú mosollyal a számon.
- Nőj fel, Lisette. - hárított.
- Csak nyögd ki, mi vett rá arra, hogy felhívj. Ha már se karácsonykor, se a szülinapomkor nem bírtál ereszteni egy telefont.
- Te is megkérdezhetnéd most is például, hogy mit csinálok, hogy vagyok vagy ilyesmik. - nevetgélt sötéten.
- Tudom rá a választ. Valami flancos ruhában mászkálsz a nagyzoló pálmafákkal meg fehér pávákkal teli házadban, teljesen egyedül. Élvezd a tengerpartot és a sznob galériádat. Szintén egyedül... és ha már itt tartunk, te sem kérdezted. - tettem még hozzá.
- Sírdogálsz Button után, a hírek alapján.
- Szia. - le akartam tenni, de megállított:
- Lisette. - a hangja parancsoló volt, tehát röhejes is. Milyen alapon utasíthatna engem bármire? Vagy egyáltalán milyen alapon kérhetne tőlem szívességet? - Apád... - megköszörülte a torkát - Apád tényleg el akar venni valami kis fiatal fruskát?
- Úristen. Nem hiszem el. Nem hívtál fel, hogy boldog születésnapot, de azzal igen, ha olvasol valami szart egy bulvárlapban. - Ez tényleg szánalmas. Kimi érzékelte, milyen ideges vagyok és bátorítóan ölelte magához a derekamat.
- Tényleg feleségül veszi?! - ismételte kissé élesebben. Egyszerűen kinyomtam.
- Jól vagy? - kérdezte Kimi egy rövidke csend után, ami beállt közöttünk. Lassan kifújtam a levegőt és ezt nem tudtam mire vélni. Miért annyira fontos ez neki? Sok év eltelt azóta, mióta apa megemberelte magát és elvált tőle.
- Azt... azt hiszem. - masszíroztam a homlokomat. Megfájdult a fejem - Csak tudod... utoljára egy éve beszéltem anyával... és rájöttem újra, hogy miért. Hogy úgy fogalmazzak... nem hiányzott annyira. Érted? - néztem rá mély sóhajjal.
- Igazából nem nagyon - ismerte el - úgy értem...
- Úgy érted, neked rendes anyukád volt mindig is. - fejeztem be helyette. - Csak nyugi. Tisztában vagyok vele. Amit Zelda csinál, az nem is normális dolog. Mindig attól félek, hogy valahogy olyan leszek, mint ő és én is ezt csinálom majd a gyerekeimmel. Szülés után fogadok melléjük tizenegy dadust, én kiülök a medence szélére és onnantól kezdve annyi közöm van hozzájuk, hogy egy asztalnál eszünk. - néztem ki az ablakon zaklatottan. A felhők felett úsztunk a levegőben. Tényleg féltem ettől, a kép élénken élt bennem: a medence klóros szaga, a drága dizájner fürdőruha és a széles karimájú szalmakalap Zeldán, kezében a ponyvaregény és ha hallotta is, hogy én meg Beijing nevetve kergetjük egymást, füle botján sem mozdította. Az egyik dadus (ha jól emlékszem, Sozá, de még kicsi voltam) odalépett hozzá és megkérdezte, kivihet e minket sétálni a Temze partjára. Én és Beijing akkor megálltunk, a nővéremen akkori mániáink, a színes tütüink egyik példánya díszelgett, hajában megszámlálhatatlan sok csat volt, amelyeket én illesztettem rá nagy műgonddal. Úgy figyeltük távolról Zeldát, mintha csak egy gyerekotthonban lennénk és várnánk, vajon mit szól a rideg és szigorú igazgatónő ehhez a sétálós-ötlethez. Nem úgy, mint izgatott gyerekek a szeretett anyukájuk előtt. Lejjebb tolta orrán a neki tervezett D&G napszemüveget és lassan elhúzta a száját.
- "Hamarabb is megkérdezhette volna. Úgy látszik, nem elég nagy ez az udvar ahhoz, hogy nyugodtan lehessen olvasni. Ez a hangzavar felháborító." - fintorgott. 
- "Ugyan már, Mrs Petrolen, hiszen még Beijing kisasszony is alig nyolc éves... kicsik még" - vett minket védelmébe Sozá és Beijing vékony ujjai a tenyerembe csúsztak. Megszorítottam a kezét és amolyan gondterhelt-kislányosan egymásra néztünk.
- "Ha jól tudom, nem ezért fizetem." - helyezkedett el kényelmesebben a napozóágyon és feljebb húzta tűsarkú szandálba bújtatott lábát. Sozá bólintott és kézen fogott minket. Elhívta még Céline-t és Naduah-t is, akik szintén a dadusaink voltak. A Temze partján hallottuk, ahogy azt beszélik, mennyire sajnálják ezt a két kislányt és hogy Zelda-Ann Roshington egy golyót érdemelne a fejébe ehelyett a luxus helyett...
           Visszafordultam Kimihez.
- Tényleg jól vagy? - aggodalmaskodott. Válasz helyett átöleltem és szinte rátapadtam a szájára. El akartam felejteni, ami eszembe jutott. Az ölébe vette a lábaimat és lágyan lenyomott a kanapéra. Egy gyors mozdulattal áthúzta a nyakán a pólóját.
- Mostmár igen... - mormoltam.




Együtt sétáltunk el a Ritzig. Ez nem csak nekem, de például a minket követő fotósoknak is nagyon tetszett. Kimi dühösen vette fel az Iceman-maszkot, ami azt hirdette a világnak, hogy ő mindent és mindenkit leszar.
- Együtt vannak? - rohant utánunk egy afroamerikai nő.
- Kimi, Lisette a barátnője?!
- Tényleg jártok?
- Mióta tart a kapcsolatotok? Lennétek szívesek egy interjút...?
- A BGT-től vagyok, válaszolnátok pár kérdésre?!
- A francba, hagyjatok már. - morogta Kimi mérgesen, miközben maga előtt tolt. A hotelbe szerencsére már nem engedték be az ajtónál álló nagydarab emberek, akik a gazdagok és híresek kényelmét figyelembe véve igyekeztek elűzni minden sajtóst. A portán Kimi lakosztályt rendezett, én pedig mosolyogva vettem szemügyre a dekorációt, mikor valaki megragadta a karomat. Szembenéztem a dühös Beijinggel.
- Szia. - köszöntem döbbenten. Olyan ideges volt, hogy éreztem, ahogy a karja remeg.
- Lisette, te mit szólsz ehhez az egészhez? - a hangján hallatszott, hogy nem sok választja attól, hogy valakit agyonüssön. Csak reméltem, hogy nem engem néz ki erre a feladatra.
- Mihez? - értetlenkedtem. Talán anya őt is felhívta? Nem hiszem, ő nem lenne ennyire idegbeteg akkor.
- Szóval nem tudod? - szinte hisztérikusan nevetett fel. - Azt hittem, apa neked eldicsekedett azzal, hogy megkérte a kezét a kis ribancának.
- Úristen, nem mondod komolyan. - tátva maradt a szám. Kimi ekkor ért oda hozzánk.
- Hello, Beijing - köszönt.
- Jégkocka - biccentett Beijing nemtörődöm módon.
- Hú, de rossz kedve van valakinek. - szisszent fel a finn. - Tehetek valamit érte, hogy ne ilyen nyomott hangulatban teljen a délutánotok? - ajánlkozott. Beijing megrázta a fejét, miközben az én fejemben még mindig ugyanaz zakatolt: Rosa Toulmanov-Petrolen. Rosa Petrolen. Nem hiszem el...
- Azt hiszem, Lisettel tudsz mit csinálni, hogy boldoggá tedd, én meg inkább... - a vállát vonogatta.
- ...te meg menj és keresd meg Nicot. - vigyorodott el Kimi, de Beijing nem volt olyan állapotban, hogy tudja értékelni a poénját.
- Többen nevettünk. - morogta, miközben elment mellettünk. Mindketten utánabámultunk.
- Baj van? - fogta meg Kimi a vállaimat.
- Azt hiszem. Fent elmesélem, jó? - dőltem a vállára fáradtan.
- Oké. - mosolyodott el melegen, majd megfogta a kezemet és a lifthez lépett. A liftről persze eszembe jutott Jenson Button és az este, ami elindította a kapcsolatunkat. Egész este bámultuk egymást, beszéltünk pár szót, majd együtt léptünk be a liftbe... mihelyst az ajtó bezárult, Jenson nekem esett és jó pár percig csak szenvedélyesen csókolóztunk... megráztam a fejemet. Jaj istenem. Ezek a hülye emlékek. A lift megjött, belépve pedig Kimi kis gondolkodás után megnyomta a negyedik emelet gombját. Maga felé fordította az arcomat és lágyan megcsókolt. Kattanás. Első emelet. Átöleltem és közelebb húztam magamhoz. Kattanás. Második emelet. Kimi belemosolyodott a csókba. Kattanás. Harmadik emelet. Csikorgás. Várjunk csak... csikorgás? Újabb kattanásnak kellene jönnie. Értetlenkedve fordultam az ajtó felé. Jenson Button kellett a liftben? Nos, megkaptam. Életnagyságban, ahogy végignézte a csókcsatát.

A harmadik :)

Bizony, már a harmadik díjat kapom :D Mielőtt belemennék, hatalmas elnézést, de az előzőnél elfelejtettem kiírni, hogy Alexától kaptam :/ Nem lenne etikus utólag odabiggyeszteni, szóval ide írnám, hogy ne haragudjon légyszi és persze nagyon szépen köszönöm :)))

A mostanit pedig Dina adta, nagyon jólesik, köszönöm :) (A fejlécről meg még annyit, hogy mivel bővült a főbb szereplők sora, nemsokára tervezem a lecserélését ;) )

 

Én a díjat küldeném Alexának,  és LyAnak :) (ne haragudjatok, még mindig nem sok bloggerinát ismerek, mihelyst vége a sulinak, mindenre több időm lesz, írásra és haverkodásra is :D )