Sziasztok! Nagyon késő van ahhoz képest, hogy mikor akartam elmenni aludni, ráadásul nagyon sok óra tanuláson vagyok túl, úgyhogy nézzétek el, de nem ellenőriztem át a rész utolsó harmadát kb. Ha elgépelések lesznek, elnézéseteket kérem... örülnék a jó sok kominak :) Puszi <3

- Nos, mi a helyzet, Iceman? - kérdeztem, mikor megláttam a reptéren. Összerezzent és megfordult. Szürke Makia póló, laza sapka és napszemüveg. Mellé a tetovált karjai... atyavilág, ez a pasi hihetetlenül vonzó.
- Lisette Petrolent várom éppen, semmi izgi - hülyéskedett és csibészes vigyort villantott.
- Nos, itt vagyok. - válaszoltam én is széles mosollyal. Szó nélkül felkapta az addig magam után húzott Dior bőröndömet az egyik kezével, másikkal pedig ráérősen átkarolta a vállamat.
- Azt látom - lökött meg kicsit csipkelődve és előreengedett a repülőre. A pilóta fent várt bennünket.
- Mr. Räikkönen... és a bájos vendége - állt fel egy kedélyes biccentéssel, mikor beléptünk.
- Nem szeretnénk lezuhanni. - játszotta az aggodalmas férfit Kimi poénból.
- Ez esetben nem is fogunk - ment bele a játékba a szakállas pilóta majd előrement a pilótafülkébe.
Kimi letette a cuccainkat majd helyet mutatott egy asztalnál, utánam ő is leült.
- Tehát magángéppel rohangálunk Németországba... ez aztán élet. - könyököltem az üveglapra.
- Melyik része nem tetszik? - kérdezte és a szemei érdeklődve csillogtak. Az ajkamba haraptam, hogy visszatartsak egy széles vigyort.
- Nem ironikus volt, ez tényleg tetszik. - vallottam be. Kinézett az ablakon. Lassan előregördült a gép.
- Fura, hogy csak úgy simán minden tetszik neked akármiben is. Valamibe mindig bele tudsz kötni - hajolt előre és ujjait összeérintette, miközben fűzte a gondolatmenetét.
- Hát sajnálom, túl jó pillanatomban találtál. - legyintettem.
- Semmi baj, ez az éned is tetszik. - mormolta. Felnéztem.
- 'is'? - mentem én is közelebb. Válasz helyett hosszan megcsókolt. Kimi csókja más, mint Jensoné. Kimi kicsit követelőzőbb és agresszívabb. Mindkét kezemet a tarkójának támasztottam, ő pedig a hajamat simogatta.
- Bizony. - felelte, miután kissé hátrahúzódott. - Beijing mikor indul?
- Azt hiszem, Nicoval jön - néztem rá olyan "tudod, ők már régóta kavarnak"-fejjel, hogy rögtön felnevetett.
- Hová lett a szőke csaj mellőle...? Talán Vivienne? - találgatott.
- Vivian - javítottam ki. - És szakítottak pár hete.

- Meglátjuk - kuncogtam és a telefonom után nyúltam, ami szakadatlanul csörgött.
- Igen? - sóhajtottam nagyot, mikor felvettem. Meg sem néztem, ki az.
- Lisette? Én vagyok. - Na ne. Egy éve már, hogy egyáltalán nem beszéltünk.
- Zelda. - morogtam és rögtön idegesen kezdtem rágcsálni a körmömet.
- Azt, hogy "anya" jobban szeretem. - válaszolta távolságtartóan.
- Mondj egy dolgot, amivel kiérdemelnéd. - hunytam le a szememet és kissé elfordultam Kimitől.
- Például megszültelek - replikázott közönyösen.
- És ezzel ki is merült minden olyan tevékenységed, amit rendes anyák meg szoktak tenni a gyerekükért. - mondtam egy szomorú mosollyal a számon.
- Nőj fel, Lisette. - hárított.
- Csak nyögd ki, mi vett rá arra, hogy felhívj. Ha már se karácsonykor, se a szülinapomkor nem bírtál ereszteni egy telefont.
- Te is megkérdezhetnéd most is például, hogy mit csinálok, hogy vagyok vagy ilyesmik. - nevetgélt sötéten.
- Tudom rá a választ. Valami flancos ruhában mászkálsz a nagyzoló pálmafákkal meg fehér pávákkal teli házadban, teljesen egyedül. Élvezd a tengerpartot és a sznob galériádat. Szintén egyedül... és ha már itt tartunk, te sem kérdezted. - tettem még hozzá.
- Sírdogálsz Button után, a hírek alapján.
- Szia. - le akartam tenni, de megállított:
- Lisette. - a hangja parancsoló volt, tehát röhejes is. Milyen alapon utasíthatna engem bármire? Vagy egyáltalán milyen alapon kérhetne tőlem szívességet? - Apád... - megköszörülte a torkát - Apád tényleg el akar venni valami kis fiatal fruskát?
- Úristen. Nem hiszem el. Nem hívtál fel, hogy boldog születésnapot, de azzal igen, ha olvasol valami szart egy bulvárlapban. - Ez tényleg szánalmas. Kimi érzékelte, milyen ideges vagyok és bátorítóan ölelte magához a derekamat.
- Tényleg feleségül veszi?! - ismételte kissé élesebben. Egyszerűen kinyomtam.
- Jól vagy? - kérdezte Kimi egy rövidke csend után, ami beállt közöttünk. Lassan kifújtam a levegőt és ezt nem tudtam mire vélni. Miért annyira fontos ez neki? Sok év eltelt azóta, mióta apa megemberelte magát és elvált tőle.
- Azt... azt hiszem. - masszíroztam a homlokomat. Megfájdult a fejem - Csak tudod... utoljára egy éve beszéltem anyával... és rájöttem újra, hogy miért. Hogy úgy fogalmazzak... nem hiányzott annyira. Érted? - néztem rá mély sóhajjal.
- Igazából nem nagyon - ismerte el - úgy értem...

- "Hamarabb is megkérdezhette volna. Úgy látszik, nem elég nagy ez az udvar ahhoz, hogy nyugodtan lehessen olvasni. Ez a hangzavar felháborító." - fintorgott.
- "Ugyan már, Mrs Petrolen, hiszen még Beijing kisasszony is alig nyolc éves... kicsik még" - vett minket védelmébe Sozá és Beijing vékony ujjai a tenyerembe csúsztak. Megszorítottam a kezét és amolyan gondterhelt-kislányosan egymásra néztünk.
- "Ha jól tudom, nem ezért fizetem." - helyezkedett el kényelmesebben a napozóágyon és feljebb húzta tűsarkú szandálba bújtatott lábát. Sozá bólintott és kézen fogott minket. Elhívta még Céline-t és Naduah-t is, akik szintén a dadusaink voltak. A Temze partján hallottuk, ahogy azt beszélik, mennyire sajnálják ezt a két kislányt és hogy Zelda-Ann Roshington egy golyót érdemelne a fejébe ehelyett a luxus helyett...
Visszafordultam Kimihez.
- Tényleg jól vagy? - aggodalmaskodott. Válasz helyett átöleltem és szinte rátapadtam a szájára. El akartam felejteni, ami eszembe jutott. Az ölébe vette a lábaimat és lágyan lenyomott a kanapéra. Egy gyors mozdulattal áthúzta a nyakán a pólóját.
- Mostmár igen... - mormoltam.
Együtt sétáltunk el a Ritzig. Ez nem csak nekem, de például a minket követő fotósoknak is nagyon tetszett. Kimi dühösen vette fel az Iceman-maszkot, ami azt hirdette a világnak, hogy ő mindent és mindenkit leszar.

- Kimi, Lisette a barátnője?!
- Tényleg jártok?
- Mióta tart a kapcsolatotok? Lennétek szívesek egy interjút...?
- A BGT-től vagyok, válaszolnátok pár kérdésre?!
- A francba, hagyjatok már. - morogta Kimi mérgesen, miközben maga előtt tolt. A hotelbe szerencsére már nem engedték be az ajtónál álló nagydarab emberek, akik a gazdagok és híresek kényelmét figyelembe véve igyekeztek elűzni minden sajtóst. A portán Kimi lakosztályt rendezett, én pedig mosolyogva vettem szemügyre a dekorációt, mikor valaki megragadta a karomat. Szembenéztem a dühös Beijinggel.
- Szia. - köszöntem döbbenten. Olyan ideges volt, hogy éreztem, ahogy a karja remeg.
- Lisette, te mit szólsz ehhez az egészhez? - a hangján hallatszott, hogy nem sok választja attól, hogy valakit agyonüssön. Csak reméltem, hogy nem engem néz ki erre a feladatra.
- Mihez? - értetlenkedtem. Talán anya őt is felhívta? Nem hiszem, ő nem lenne ennyire idegbeteg akkor.
- Szóval nem tudod? - szinte hisztérikusan nevetett fel. - Azt hittem, apa neked eldicsekedett azzal, hogy megkérte a kezét a kis ribancának.
- Úristen, nem mondod komolyan. - tátva maradt a szám. Kimi ekkor ért oda hozzánk.
- Hello, Beijing - köszönt.
- Jégkocka - biccentett Beijing nemtörődöm módon.
- Hú, de rossz kedve van valakinek. - szisszent fel a finn. - Tehetek valamit érte, hogy ne ilyen nyomott hangulatban teljen a délutánotok? - ajánlkozott. Beijing megrázta a fejét, miközben az én fejemben még mindig ugyanaz zakatolt: Rosa Toulmanov-Petrolen. Rosa Petrolen. Nem hiszem el...
- Azt hiszem, Lisettel tudsz mit csinálni, hogy boldoggá tedd, én meg inkább... - a vállát vonogatta.
- ...te meg menj és keresd meg Nicot. - vigyorodott el Kimi, de Beijing nem volt olyan állapotban, hogy tudja értékelni a poénját.
- Többen nevettünk. - morogta, miközben elment mellettünk. Mindketten utánabámultunk.
- Baj van? - fogta meg Kimi a vállaimat.
- Azt hiszem. Fent elmesélem, jó? - dőltem a vállára fáradtan.
- Oké. - mosolyodott el melegen, majd megfogta a kezemet és a lifthez lépett. A liftről persze eszembe jutott Jenson Button és az este, ami elindította a kapcsolatunkat. Egész este bámultuk egymást, beszéltünk pár szót, majd együtt léptünk be a liftbe... mihelyst az ajtó bezárult, Jenson nekem esett és jó pár percig csak szenvedélyesen csókolóztunk... megráztam a fejemet. Jaj istenem. Ezek a hülye emlékek. A lift megjött, belépve pedig Kimi kis gondolkodás után megnyomta a negyedik emelet gombját. Maga felé fordította az arcomat és lágyan megcsókolt. Kattanás. Első emelet. Átöleltem és közelebb húztam magamhoz. Kattanás. Második emelet. Kimi belemosolyodott a csókba. Kattanás. Harmadik emelet. Csikorgás. Várjunk csak... csikorgás? Újabb kattanásnak kellene jönnie. Értetlenkedve fordultam az ajtó felé. Jenson Button kellett a liftben? Nos, megkaptam. Életnagyságban, ahogy végignézte a csókcsatát.
Szia!
VálaszTörlésUhh, nagyon imádom a történetedet :) Én személy szerint az elején Jensonnek szurkoltam, hogy jöjjenek újra össze, de kezdtem megkedvelni Kimit is a történet előrehaladtával :) Most igazából nem tudok dönteni melyik lenne a jobb :DDDDDD
A vége nagyon jó, nagyon kíváncsi vagyok mi fog kisülni belőle :D
Nagyon siess :DDDDD
Pusz :*
Köszönöm szépen :))) Próbálok igyekezni, ez az utolsó ilyen, hogy hétvégén rakok össze egy részt, innentől kezdve 2-3 naponta várható lesz azért ;))) Köszi mégegyszer, puszi <3 :)
TörlésSziiiia!
VálaszTörlésEz a rész nagyon a kedvemre való volt :) Sok sok Kimi és Lisette :)
Miért van azaz érzésem, hogy Rosa előbb fog két méter mélyen a föld alatt lenni, mint a lányok apjának a felesége?
És a vége :) Kíváncsi vagyok mi lesz most :)
G.
Szia :DDD Hát igen, nem valószínű a zökkenőmentes lagzi, nemde? :DDD :)))) Örülök, hogy figyelemmel követed Lisettet :) Puszillak <3
TörlésSziaa!
VálaszTörlésNagyon jó lett.és hát a vége kiváncsivá tettél:D
Én inkább Kimis vagyok szóval reemélem Lisette nem megy vissza Jensonhoz:D
Siesssss!!!!!!!
:B:
Szia! Köszönöm, hogy olvasol és írtál :)))
TörlésSietek, esküszöm ;)
Szia!
VálaszTörlésIgazság szerint még csak ma találtam rá a blogodra, de egyből el is olvastam az összes bejegyzést és nagyon tetszik :) Érdekes a történet, nem olvastam még hasonlót. Mivel én is nagy Kimi fan vagyok, ezért egyértelműen neki drukkolok, bár Jenson-t is sajnálom...majd meglátjuk Te mit hozol ki ebből a hármasból! :D Csak így tovább és siess a folytatással!
Krisztee ;)
Szia :) Nagyon örülök neki, hogy ennyire tetszik és a legnagyobb dicséret, hogy különlegesnek és egyedinek tartod... :))) Nagyon sietek, mégegyszer köszönöm és puszi <3
Törlés