Lisette - 10. rész

Na sziasztok :) Itt az újabb rész :) A szavazást leszedtem, mert felidegesített, hogy a blogspot szarul megírt vagy összeszerkesztett szavazása egyik pillanatban még 14, aztán 9, aztán már csak 1 (!) szavazatot mutat... most komoly, mintha ilyen pár ember által használt ovis oldalról beszélnénk :/ Na mindegy, az a lényeg, hogy mostantól úgy fogom feltenni a részeket, hogy ha látom, hogy nagy az érdeklődök száma, már pakolom is. Tehát minél több pipát tesztek, kommentet hagytok, írtok a chatbe vagy akármi, annál hamarabb hozom az új részt :) Nem akarok hisztisnek tűnni, de tényleg kicsit úgy érzem most, hogy nincs érdeklődés rá, hiába nézitek meg sokan, senki sem mond semmit :D Elég beteg vagyok, úgyhogy nektek egészségesebb és pihentetőbb hétvégét kivánok... :) Puszika :))) <3







Beijing szinte betörte a lakosztály ajtaját, amelyet kettőnknek béreltem. Összerezzentem: addig az ágyon hasaltam és laptopoztam.
- A szívbajt hoztad rám, basszus - dohogtam.
- Te is rám! Ha jól láttam Kimi Räikkönen mellett mászkáltál ma délután... hajaaaaj... csak nem...?
- Egyáltalán nem volt semmi, Beijing. Túlpörögted ezt a dolgod már rég - álltam fel nevetve. - Beszéltünk és kész.
- Ha Kimi Räikkönen hajlandó beszélgetni valakivel, az hidd el, hogy nem semmi! - bökött oldalba és lerúgta a magassarkút a lábáról. - A futam utáni kétszemélyes afterpartitokra mindenesetre kíváncsi vagyok. - vigyorodott el huncutan, majd felkapta a cipőit és átrohant a másik szobába, még mielőtt elérte volna az utána hajított párna.
- Hülye vagy! - kiáltottam még,de valószínűleg nem hallotta, mert nem válaszolt. Visszafordultam a laptopom felé és tovább böngésztem a friss híreket. Vajon van olyan szindróma, hogy valaki hírfüggő...? Teljesen komolyan. Imádom a BBC-t meg minden ehhez hasonlót, a legújabb hírmorzsák a nagyvilágból akármilyen témában érdekelnek. Egy pillanatra elakadtam, mikor Jenson nevén akadt meg a szemem. "Jenson Button: még mindig Lisette-t szeretem! - csak nálunk" először minél hamarabb el akartam olvasni, vajon mit nyilatkozott rólam, de aztán legyőztem a kíváncsiságom és nyugton maradtam. Oké, Liset, az élet megy tovább, épp próbálod elfelejteni Jenst, talán nem kellene pont most olvasgatni, mennyire szeretne visszakapni téged...
A francba is.
            Telefoncsörgésre ébredtem. Hirtelen ültem fel, az egyensúlyomat is elveszítettem.
- Hmmpf... - mormoltam nem éppen fitten a mobilomba, miután felvettem.
- Hellooooo, Csipkerózsika. Igazából elkezdődött az időmérő. És azon gondolkodtam, miért nem vagy itt a szőke hercegeddel... - morfondírozott Beijing, de csak egy dolog ragadt meg: elkezdődött az időmérő?! Az nem lehet. - És arra jutottam, hogy vagy nem akarsz lejönni és nem akarsz semmit tőle... vaaaagy csak simán elaludtál. Az utóbbi nyert az intelligens köszönést tekintve. - nevetett.
- Atyaég - álltam fel rekedten és a telefont a vállamhoz szorítottam. - Beijing... hány óra?
- Pár perccel múlt kettő. A helyedben sietnék, Júlia.- bontott vonalat.
- Nemár. A francba - dobtam az ágyra a készüléket és kisiettem a fürdőszobába. - Ó. Ne. - hunytam le a szemeimet, mikor a tükörbe néztem: az arcom szinte kiabált, hogy "három perce keltem fel", a párna az arcomba nyomódott, a hajam úgy nézett ki, mintha most élt volna túl egy zombi-apokalipszist. Nem lehet nem belém szeretni rögtön...!
Villámgyorsan keféltem ki a hajkoronámat, miközben zuhanyoztam, aztán egyik kezemmel fogat mostam, míg a másikkal előkerestem az első ruhát, ami a kezem ügyébe akadt. Szuper, legalább ezzel nincs semmi baj: a pamut Topshop ruhácska kényelmes és praktikus viseletet biztosított a kinti kánikulára. A telefonom az ágyon is csörgött, de fogkefével a számban képtelen voltam felvenni, rohantam egyik helyiségbe be, másikból ki és azt sem tudtam hol áll a fejem...
                 De egy óra múlva úgy álltam Beijing mellett a paddockban, mintha mi sem történt volna.
- Meg kell hagyni, egész csinos vagy ahhoz képest, hogy ugyebár "nem randizni" jössz Kimivel. - mért végig a nővérem és megint vigyorgott. Már nem is mondtam rá semmit, de azért én is alaposan szemügyre vettem. Beijing mindig úgy nézett ki, mint aki most lépett ki a Vogue címlapjáról, de most pláne kitett magáért. Kecses alakját tovább nyújtotta a tűsarkú cipője és a csinos Dolce&Gabbana ruha.
- Te meg tutira találkozol valakivel az időmérő után - szűrtem le és a kivetítőre néztem. Jenson volt az első a harmadik etapban, de még jó néhányan ki sem jöttek.
- Na és ha igen...? - köszörülte meg a torkát zavartan.
- Csak egy tipp, hogy N-nel kezdődik a neve. - biccentettem - ja és 'ico Rosberggel' végződik - cukkoltam. Nemár, komolyan elvörösödött...? Az a Beijing, aki pillanatok alatt össze tudott szedni akárkit akárhol? Akár sok éve házas férfiakat is az ujja köré tudott csavarni, csak hogy mikor már nyeregben érzi magát, egyszerűen felálljon és ellibbenjen.
- Csak gyorsan összefutunk időmérő után - vont vállat és próbált közönyös maradni, mintha nem épp most vallotta volna be, hogy miatta öltözött így ki.
- Ahha. - kacsintottam - Jó összefutást. - vigyorogtam továbbra is, majd a kivetítő felé biccentettem. - Már csak két perc van hátra. Induljunk el lefelé. - engedtem magam elé, míg lesétáltunk a teraszos részről, ahonnan eddig figyeltük az eseményeket. A McLaren szurkolói már tömegesen tolakodtak előre, ugyanis Jenson megtartotta az első helyet egy nagyon jó idővel. Mögötte Alonso és aztán Kimi rajtol majd. Minél hamarabb túl akartak lenni a kötelező összeölelkezős, "hüvelykujj-mutogatós" közös képen, hogy szabadok legyenek. Kimi nem vett észre a tömegben, de Jenson annál inkább.
- Lisette! - lépett oda hozzám. Szélesen elmosolyodott és kissé vezetésben megviselt haját igazgatta.
- Hát Jens... gratulálok az első helyhez. - nyögtem.
- Ó, köszönöm, Lisy, ez... kedves, tényleg. - nézegette a kezében tartott bukósisakját. - Én... örülök, hogy itt vagy. Mint... régen. - vallotta be egy mély sóhajjal. Remek, erre nem tudok mit mondani. Éppen Kimi miatt vagyok itt, de ezt gondolom nem kellene az orra alá dörgölnöm. Csak nehezen bólintottam. Hátrafordult, ahol éppen Kimi nyilatkozott a lehető legflegmább arccal. - Nem is tudtam, hogy ismered - tért rá.
- Nem régóta ismerem... - magyaráztam - Csak jóba vagyunk, Jenson. - tettem hozzá. Beharapta a szája szélét és megint inkább a bukóját fixírozta, hogy ne kelljen rám néznie.
- Persze, de... ahhoz sem lenne közöm, ha nagyon jóba lennétek. Gondolom. - próbált lazának tűnni, de ideges volt.
- De nincs. - feleltem, mire láthatóan megnyugodott, de a látszatát fenntartotta, hogy ez semmin sem változtat. - Most viszont megyek. - fogtam menekülőre a dolgot. Ez van, volt pasival beszélgetni talán soha sem könnyed és feszültségmentes társalgást jelentő dolog. Nem is válaszolt, csak bágyadtan bólintott és intett. - Jens. - fordultam meg mégis. Érdeklődve nézett hátra, miután megtorpant. - Szóval... csak annyit akartam, hogy vigyázz magadra holnap, a futamon, rendben? - köszörültem meg a torkomat. Halványan elmosolyodott.
- Próbálok. - válaszolt és már tényleg mentem. Egyenesen a közönyös-arcú Icemanhez. Mikor végre észrevett, rögtön búcsút intett az újságíróhordának és elkapta a karomat.
- Egész jó hely, ahhoz képest, hogy milyen szar az autónk időmérőn idén. Meg tudom nyerni a futamot holnap - közölte és feltette a napszemüvegét.
- Azta, de nagy lett az arca valakinek... - húztam fel az orromat. Felnevetett.
- Ennyire egoista vagyok, sajnálom.
- Azért annyira ne sajnáld.
- Hogyhogy? Lisette Petrolennek az igazi bunkó rossz fiúk jönnek be? - érdeklődött vidáman és kibújt az overallja ujjaiból, amiket megint a derekán kötött meg.
- Ezen még sosem gondolkodtam. - vallottam be. - Miért, neked?
- Ó, én maradok a nőknél. - hülyéskedett, kinyitotta nekem az ajtót, majd beérve határozott léptekkel előrement, gondolom az öltözőjéhez. Felnevettem. - Csak egy kulcsért jövünk - magyarázta, bement és elvett az asztalról egy kulcscsomót. - Láttad már a lakóautómat? - kérdezte olyan lelkesedéssel, mint egy kisgyerek. Na ne. Igaz, apának a hihetetlen szenvedélyét nem örököltem az autósport iránt de a lakóautók és lakókocsik iránt mindig is különösen addiktív voltam. A tizedik születésnapomat egy babarózsaszín luxuslakóautóban tartottam, amely Londontól egészen Dumfriesig furikázott minket. (Igen, visszagondolva gusztustalanul sznob és giccses megmozdulás volt, de a tízéves énem meg majdnem elsírta magát a gyönyörűségtől) És most... Kimi Räikkönen lakóautója... iszonyatosan kíváncsi vagyok.
Megint Kimit követtem... ha ez így megy tovább, bevallhatjuk, hogy simán csak vonatosat játszunk. Egész hátul állt meg vele, de amint megpillantottam, földbe gyökerezett a lábam.
Hirtelen a rózsaszín szülinapi lakóautóm visszagondolva már csak egy szülinapi matchbox volt ehhez képest. Azt hiszem, az egész eddigi életemet át kell értékelnem: van a lakóautó... és van ez, ami egy luxusház kerekekkel. Hatalmas, két szintes monstrum, csodás fényezéssel és Lotusos festéssel.
- Eléggé vagány, nem? - fordult hátra és flegmán elhúzta a száját.
- A francba már, Kimi, ez... ez csodás! - nyögtem végül. Láthatóan meglepődött.
- Komolyan? - vonta össze a szemöldökét - Mármint, én tudom, hogy nagyon jó, csak fura, hogy te nem próbáltál rámoltani valamit meg ilyesmi... - vonogatta a vállát, mire sértődötten néztem rá.
- Ennyire gyökérnek nézel? - kérdeztem és aggódva vettem észre, hogy pont olyan a hangom, mint egy hisztis tizenkét évesnek. Nevetve karolta át a vállamat.
- Mi sem áll tőlem távolabb, Miss Petrolen. - kacsintott. Olyan furán megközelíthetetlennek tűnt, hogy hiába öleltem volna magamhoz a széles vállait, még az sem lepett volna meg, ha lerázza magáról a karomat. Úgyhogy csak hagytam, hogy az ő keze lazán a vállamon nyugodjon, amíg a kulccsal kinyitja az ajtót és felsegít a meredek lépcsőkön.
Nem hazudtoltam meg magamat: igazi hülye picsa milliárdos bébihez méltóan felsikkantottam, mikor megláttam a berendezést. Félve nézem Kimire... nem csodálkoztam volna, ha meglepetten pislog és azt kérdezi magától, hogy mégis mi baja lehet szegény lánynak? De csak mosolygott.
- Szóval tetszik - szűrte le a reakciómból a véleményemet. Az, hogy tetszik, nagyon enyhe kifejezés volt. Felül több sorban spotlámpák világítottak, minden bútor sötétre pácolt fából volt és alapvetően magában hordozta az egész bútorzat stílusjegyeit: a minimalista szürke és fehér szín a sötét fával.
- A fél életemet le tudnám itt élni... - mondta - Pát hete vettem, de imádom. Ülj csak le. - intett fejével az egyik fotel felé. Szót fogadtam. Beszéltünk a futamról, hogy miért versenyez, beszéltünk a családról és beszéltünk apáról is. Sosem gondoltam volna, hogy akárkinek önszántamból elmondom a Rosa-dolgot, pusztán azért mert már így is én szégyelltem magam apa helyett is... de Kiminek mégis elmeséltem. Jólesett, hogy teljesen egyetértett velem, bár ahogy ő fogalmazott "ötletem sincs, ki lehet az a ribi" majd elmondta, mennyire szarul érzi magát a válása óta, hiába tudja, hogy ez így van jól.
- ...nem érdemes ezeken rágódni. Időpocsékolás. - fejezte be végül egy lendületes vállrándítás kíséretében. Elgondolkodva fordítottam oldalra a fejemet. Amilyen nemtörődömnek tűnik elsőre, pont olyan mélyen gondolkodó és érzelmes valójában...
- Lisette... - szólított meg és volt valami a hangjában, ami miatt felkaptam a fejemet. - Holnap este lesz a legénybúcsúja a haveromnak, Garynek. Nincs kedved velem jönni? - állt fel a székből, ahol eddig ült és közelebb jött.
- Jól hangzik, de... a legénybúcsú nem azért legénybúcsú, mert csak pasik vannak...? - ráncoltam össze a homlokomat. Féloldalas vigyort villantott.
- Nem. Azért, mert a vőlegény haverjai vannak ott. Ő hívott engem, én meg téged. És ennyi. Szeretném, ha jönnél. - mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- Akkor nincs más választásom - pattantam fel én is. Ajaj. Ezt a felpattanást nem gondoltam át. Három centi sem volt az arcunk között.
- Tényleg nincs - mormolta és kissé még közelebb hajolt. Az ajkai már finoman súrolták az arcomat. Még levegőt venni is elfelejtettem és már pont felkészültem lelkileg arra, hogy két másodperc múlva a finn világbajnokkal smárolok... csakhogy meghallottam Beijing hangját, egészen közelről.

- ...énis... énis... - ismételgette. Egészen biztos, hogy a nővérem. Kimi szinte mérgesen hunyta le a szemeit, majd megfordult, hogy kinézzen a lakóautója ablakán. Elismerően füttyentett. 

- Gyere csak, Lisette. Azt hiszem, a tesód éppen nem szerelmes Nico Rosbergbe. - heherészett. Egy másodperc alatt ott teremtem: Beijing Petrolen éppen Nico Barátnőm-van Rosberggel csókolózott szenvedélyesen egy másik lakóautó rejtekében...

Döntsetek :)

Új szavazásban gondolkodtam, amit megtalálhattok jobb oldalon. :) Ez főleg annak köszönhető, hogy egyre kevesebb visszajelzést kapok, azzal együtt, hogy egyre többen olvassátok a blogot, amit persze köszönök, de sokkal jobban megy és biztosabb vagyok magamban, ha kapok pár véleményt. Úgyhogy ha más nem, egy szavazás hátha segít, hogy tudjam, mit szeretnétek :)
Eléggé sok negatív dolog történt velem az utóbbi 1-2 napban, ezért pláne jó lenne ha lenne némi ihlet és az írással elterelném a figyelmemet... :)
Jobb kedvet, mint nekem <3 :))

Lisette - Heti hírek

Jenson Button exe Kimi Räikkönennel kavar?!

A silverstone-i futam nem csak azért érdekes, mert a legutóbbi futam után feszült hangulat uralkodik a Formula1 háza táján (Sebastian Vettel és csapattársa, Mark Webber ütköztek, a videót itt nézheti meg), hanem mert egy új sztárpár(?) is alakulóban van...
Erre enged következtetni legalábbis az, hogy Lisette Petrolen, aki másfél év járás után dobta ki világbajnok kedvesét, egész héten Kimi Räikkönennel nyomul. A finn ahhoz képest, hogy egy hete még azt nyilatkozta, hogy egészen pontosan azt sem tudja, ki az a Lisette Petrolen, mostanra szemmel láthatóan egészen jól kiismerte. Egy szemtanú elárulta, hogy a HAK-ban Petrolen Iceman ölében ült és bensőséges beszélgetést folytatott vele, majd együtt is távoztak. Kíváncsiak vagyunk a Buttont-kidobó Lisette és a Frissen-elvált Kimi románcára, de arra is, vajon hogy érzi magát a világbajnokunk, Jenson Button...?
                                                                                      /szombat délelőtt, F1secrects.co.uk/jenson-button-exe-kimi-r:ikk:nennel-kavar/







Nicki Palermo kampányarca barátnője, Lisette Petrolen lesz a 2013/2014-es őszi-téli kampányban!

Amit már rebesgetett a sajtó, az hivatalos: az extravagáns, fiatal divattervező, Nicki Palermo, a NIPO márka tervezője az egyik legjobb barátnőjét, Lisette Petrolent választotta következő kollekciója arcának.
A választás már csak azért is szokatlan, mert Petrolen még sohasem modellkedett (és mindössze 162 centiméter) és a helyéről az orosz szupermodellt, Adlia Kraskodovát rúgták ki, akiért egyébként ölnek a divatlapok.
Abból a szempontból viszont érthető, hogy Lisette-nek tagadhatatlanul csinos arca és kecses alakja van, emellett egy példakép is lehet a fiatal nőknek (soha semmilyen botrányba nem keveredett még és elkötelezett híve az állatkínzás ellen tüntetőknek), ezen kívül el kell ismerni, hogy mindig stílusosan öltözik fel: a tavalyi FIA gálán akkori barátja, Jenson Button mellett úgy nézett ki, mint egy felkapott színésznő a vörös szőnyegen. Akkor viselt NIPO sötétzöld ruhája örökre beírta magát a divattörténelembe és magát a NIPOt is még híresebbé tette - Nicki Palermo keresve sem találhatott volna jobb ideált magának, mint Javes Petrolen fiatalabb lánya. Nicki egyébként így indokolta a döntését: "Lisette Petrolen korunk Audrey Hepburnje. Elegáns, törékeny és mindenki az ő életét akarja. Ilyen lesz a téli kollekció is: elérhetetlennek tűnő, finoman kidolgozott, amelyben minden nő különlegesnek érzi magát." - mondta. A NIPO eddigi legérdekesebb kollekciójának ígérkezik...
                                                                         /péntek, Glamour, 'Divathírek a nagyvilágból', 34. oldal/









Nico Rosberg és Vivian Sibold - Vége a boldogságnak?

A Forma-1 egyik legrégebb óta együtt járó párja talán már túl régóta is élvezik egymás társaságát. A pár egy közös barátja elárulta, hogy boldogságuk már korántsem olyan felhőtlen, mint pár éve. "Azt hiszem, rájöttek, hogy lassan jönnie kellene az esküvőnek, babának, háznak és ehhez nem igazán fűlik a foguk. Lassan már testvérként szeretik egymást és ez nem helyes huszonévesen..." - mondta a bennfentes, aki hozzátette, nem lepődne meg rajta, ha Rosberg és kedvese heteken belül kimondanák a szakítást. Nos, mi azért meglepődnénk. Még ha pillanatnyilag talán nem is túl izgalmas a kapcsolatuk, tagadhatatlanul jól néz ki egymás mellett a lakberendező lány és a versenyző.
                                                                  /szombat, People! magazin, 4.oldal, 'Rövid hírek'/








Beijing Petrolen a vendégem a mai beszélgetésre. Kifogástalanul néz ki, mint mindig. Elnézést kér a pár perces késésért és elhelyezkedik a stúdiónk bőrkanapéján. Megjegyzi, hogy tetszik neki a Marc Jacobs magassarkú cipőm, mire némi lányos köszönömözés után rákontrázok, azzal, hogy hihetetlen, milyen tökéletes néz ki.

Aestos: Tényleg elképesztő. Az ember azt hinné, egy próbababa vagy, aki tökéletes sminkkel ébred reggelente...
Beijing Petrolen: (nevet) köszönöm, de ez azért nem így van. Kicsit talán túl nagy hangsúlyt is fektetek arra, hogy nézek ki. Úgy értem, plasztikai sebészhez biztosan nem fordulnék, de szívesen festegetem magam órákig, vagy megyek fodrászhoz, manikűröshöz... beteges. 

Aestos: Azért láthatóan megéri. A Playboy felmérésből kiderült, hogy benne vagy a 10 hírességben, akiket a férfiak legszívesebben látnának az újság címlapján...
BP: Ez egyfelelől hízelgő, más részről viszont teljesen kizárt, hogy az ilyen stílusú felkérésekre igent mondjak. 

Aestos: Ugyanebben a felmérésben előkelő helyezést ért el a húgod is...
BP: Be kell vallani, Lisette gyönyörű lány, úgyhogy nem meglepő. Jóban vagyunk, főleg mostanában erősödött meg a kapcsolatunk, örülök a sikereinek, bár ő nem igazán állja ezt a felhajtást körülötte. Remélte, hogy miután elült a szakítás miatti médiafelhajtás, már a kutya sem emlékszik majd a nevére. Ehhez képest még többen kíváncsiak rá, mint eddig. 

Aestos: Beleszülettetek ebbe a Forma-1 világba, nem bánjátok?
BP: Egyáltalán nem. Én szeretek az FIA-nak dolgozni és Lisette is élvezi általában a futamokat. Sok emberrel jóba vagyunk a boxutában, mind remek emberek és csak hálás lehetek a sorsnak, hogy ilyen ismerőseim lehetnek.

Aestos: Mint például Nico Rosberg? Sokat láthattunk titeket együtt a paddockban, barátok vagytok?
BP: Igen, lehet mondani, hogy jóba vagyunk. Nico egy tehetséges versenyző és különleges ember. Beszélgetünk, szurkolok neki. Ennyi az egész, nem kell bele többet látni. 

Aestos: Nem bánod, hogy sokan Javes Petrolen lányaként azonosítanak?
BP: Igazából nem, de jobban szeretem, ha valaki többet is lát belém, mint egy milliomoscsemetét. Ez Lisette-t jobban zavarja, ő a világból is kiszaladna legszívesebben, ha valaki így látja őt. Ebben kicsit különbözünk, mint általában a legtöbb dologban, de ez így van jól.

Aestos: Hétvégén Kimi Räikkönennel látták bulizni. Tudsz erről?
BP: Természetesen tudok, de ebbe is többet lát a sajtó: egyszerűen elmentek egy helyre, beszélgettek, semmi több nem történt közöttük. Ha történne sem lenne beleszólásom, de ellenvetésem sem ellenük: Kimit régóta ismerem és annak ellenére, hogy közönyösnek tűnik, igazából egy meglepően érzelmes és vidám ember. Megbízható és kedves.

Aestos: Ha már Lisette körében mozgó férfiakról van szó, meg kell kérdeznem, mi a véleményed Jensonről?
BP: Jensonről is csak pozitív véleményem van, semmi rosszat nem tudnék mondani róla. Nagyon sajnálom, hogy ő és Lisy már nem járnak, szerintem jók voltak együtt, de ez persze a magánügyük. 

Aestos: Hozzájuk hasonlóan te is nemrég lettél egyedülálló...
BP: Erről nem igazán szeretnék beszélni, a lényeg tényleg annyi, hogy rájöttünk, nem vagyunk igazán szerelmesek egymásba. Egy házasságnak nincs értelme így nekimenni, ezért közös megegyezés alapján úgy határoztunk, külön utakon folytatjuk. Én és Dale barátok maradtunk, egész sokat beszélünk, megkérdezzük egymástól, mi újság, néha még össze is futunk, de a kapcsolatunknak valóban vége.

Aestos: Nem érzed egyedül magad?
BP: Lisette-hez és Emilyhez költöztem most pár hétre. Aztán meglátjuk. Majd eldöntöm, hogy legyen, szerencsére úgyis folyamatosan megyek a futamokra, így unatkozni semmiképpen sem fogok. Az élet nem áll meg, megyünk tovább és várunk új lehetőségekre. 

Aestos: Sok szerencsét neked ezekhez a lehetőségekhez és mindenhez!
BP: Köszönöm... 

                          /szombat, Aestos magazin, középső oldalak, 'Címlaplány' - A héten Beijing Petrolen/

Lisette - 9. rész

- Jenson... - halt el a hangom. Sötétkék szeme érdeklődően pásztázott. Már rajta volt az alsóruha és az overall ujjait összekötötte a derekán. Hányszor mászkáltam így vele a boxutcában... a meleg Isztambulban, mikor időmérő után rögtön lerohantunk a partra és úgy ahogy voltunk, ruhában futottunk a vízbe... Monte Carlóban kiültünk a teraszra és nagyon sokáig beszélgettünk, miközben tűzijátékokat lőttek fel nem messze a hoteltől... vagy mikor Franciaországban elmentünk a...
- Lisette...? - kérdezte. Ó. Eléggé bebambultam.
- Én csak megnézem, mi újság erre. - feleltem végül.
- Aha. Javeshez jöttél? Vagy beszéltetek már egyáltalán? - érdeklődött, nekidőlt a falnak.
- Nem, nem is szeretnék. - ráztam meg a fejemet.
- Sajnálom a múltkorit. Kicsit túlkaptam. Pedig érthető, hogy feldúlt voltál, azok után, amit Javes... na szóval, érted. Bocsánat. - nézett fel. A számba haraptam.
- Semmi... semmi baj. Azt hiszem, én is túlzásba estem. - pillantottam fel. Egy ideig nézett, aztán meglepetten nevetett fel.
- Annyira jó látni téged, hogy azt el sem tudod képzelni. Mikor... - kezdett egy mondatba, de a közeledő Kimi hangja elnyomta a mondata végét.
- Hogy is mondtad, túl jó vagyok...? - kérdezte Kimi, miközben mellém ért. Előrenézett. - Megzavartam valamit? - kérdezte tőlem. Jensonon láttam, hogy mintha elsápadna és a kezét erőtlenül ejtette le maga mellé. Lehunyta a szemét több másodpercre, majd nagy nehézségek árán köszörülte meg a torkát.
- Nem... nem... - pár pillanatig még mintha azon gondolkodott volna, mit csináljon, de aztán egyszerűen pár elmotyogott sziasztok után hátat fordított és elment. Utánabámultam.
- Nem tudtam, hogy olyan jóban vagytok szakítás után is, hogy beszélgettek. - jegyezte meg Kimi.
- Látod, ezt én sem tudtam. - nyaltam meg a szám szélét. - Mikor kezdődik a szabadedzés? - kérdeztem inkább.
- Tíz perc múlva. - kötötte ki az overall ujjait, amit ő is legyűrt a derekáig. Elkezdte becsatolni és közben biccentett. - Gyere, menjünk a Lotushoz.- karolta át a vállamat szinte barátian.


A szabadedzést végignéztem a motorhome-ból, Kimi mérnöke és sajtósa néha sokatmondó pillantásokat vetettek rám. Kimi az edzés végén bukósisakban, kesztyűben lépett be. Láthatóan elégedett volt az autóval, miközben a HANSát és a bukóját vette lefelé. Utána a nyakát tornáztatta, majd találkozott a tekintetünk és rögtön elindult felém egy félvigyorral.
- Nem unatkoztál? - kérdezte, mikor megállt előttem. A magas bárszéken ültem a home büféjében, így mikor elém állt, pontosan egy vonalba került az arcunk.
- Nem mondhatni. - mosolyodtam el. - Néztelek.
- Néztél...? - ismételte, a szemei vidáman villantak meg. - Pedig ha tudom volna, hogy figyelsz, zavarba jövök szívesen. Majd szólj legközelebb. - kacsintott.
- Ha legközelebb is hívsz megnézni a szabadedzést, akkor majd szólok. - szálltam le a székről. Rögtön félfejnyi magasságkülönbség lépett fel: azért csak ennyi, mert magassarkúban voltam.
- Pici vagy. - közölte. Mindig is kisebbségi komplexusom volt, holott annyira nem vagyok törpe a százhatvankét centimmel. Kimi mindenesetre fölém magasodik.
- Sajnálom...? - próbálkoztam felhúzott szemöldökkel, mire felnevetett és oldalba lökött.
- Hagyd már, nem azért mondtam. Jenni magasabb volt, mint én. Mint a mellékelt ábra mutatja, nem igazán hozott szerencsét a dolog. Lehet, hogy alacsony lányokkal kellene kezdenem.
- Tényleg? Majd bemutatlak akkor pár alacsony lánynak - nyújtottam ki a nyelvemet.
- Nem szükséges, szerzek magamnak alacsony lányt. - felelte.
- Sok sikert. - mosolyodtam el.
- Holnap kijössz? - kérdezte és a kesztyűit levette közben.
- Hát... jöjjek? - vontam vállat.
- Nem, azért kérdezem, hátha nem jössz. - forgatta a szemeit. Felnevettem és ő is elvigyorodott. - Aludj a hotelben. - javasolta. - Beijinggel megbeszéled és... kész. Egyszerűbb, mint megint másfél órát vezetni, nem? - Végül is igazad van. - értettem egyet és elhatároztam, hogy írok egy sms-t a nővéremnek Kimi ötletéről.
- És most merre...? - kérdezte közönyösen.
- Te tudod, Jégemberkém. Mihez lenne kedved...? - igazítottam a hajamat a fülem mögé.
- Hogy mihez lenne kedvem, azt hagyjuk... viszont azt mondom, üljünk le valahová. - villantott huncut mosolyt. Kissé meglöktem, mire nevetve hagyta magát.
- Lisette? Kerestelek. - hallottam meg apa hangját, mire az eddigi jókedvem, mint valami buborék, kipukkant. Lassan fordultam meg, hátha addigra valami csoda folytán elpárolog onnan vagy ilyesmi... de ez nem történt meg: állt ott a jól szabott Hugo Boss öltönyben és mereven nézett rám. - Elrabolhatnám pár percre? - kérdezte Kimitől szívélyesen.

- Nem! - vágtam rá pont akkor, mikor Kimi igenezett. Mérgesen néztem rá.

- Nos, akkor nem tudom. - helyesbített Iceman.

- Lisy, öt percet kérek. - noszogatott apa.

- Mi lesz Beijinggel? Együtt beszélj velünk! - követeltem, mint valami túsztárgyaló.

- Beijing az irodám körül van perpillanat. Öt perc, Lisy, nem hiszem, hogy olyan nagy kérés.

- Te már csak tudod. - morogtam. Felnéztem Kimire. - Öt perc múlva... és tényleg öt perc múlva jövök.

- Rendben, csak nyugodtan - emelte fel a kezeit engedékenyen. Még kacsintott, mielőtt követtem volna apát.

- Szóval Kimi Räikkönen... - próbált beszélgetést kezdeményezni - Kedves srác...

- Ja, legjobb lenne, ha elkezdenél hazudozni meg ilyesmi, hogy soha többet ne beszéljek vele. - válaszoltam dühösen, mire megtorpant.

- Lisy... - esdekelt.
- Nem érdekel. Menjünk. Majd Beijing előtt... - ráztam meg a fejemet lemondóan. Azt hittem, Beijing zavartan és várakozóan ül majd apa irodájában... frusztrált helyett azonban inkább izgatottnak tűnt a kórháztisztaságú folyosón... méghozzá Nico Rosberggel, akit a szabadedzés után behívtak, mivel valami szabálytalanságot követett el és a versenybírók meg akarják hallgatni a véleményét.
- ...akár. - nevetett Nico éppen. Beijing csillogó szemekkel nézte és buta vigyorral. Egyre jobban elhiszem, amit Kimi mondott, hogy bele van zúgva. Mikor meglátott minket, rendezte az arcvonásait.
- Hello. - lépett hátrébb. - Apa, tényleg sietnék, úgyhogy lehetőleg gyorsan. Veled meg még elszámolok. - mutatott Nicora.
- Mertem remélni, Miss Petrolen. - intett ő. Apa kinyitotta a monumentális irodáját és utánunk be is zárta. Leültem Beijing mellé, aki rögtön kényelembe helyezte magát egy fehér bőrkanapén.
- Hallgatunk. - mordult most fel. Hatalmas különbség volt az előbbi flörtölős boldog és a mostani mérges hangszín között.
- Rosaról akarok beszélni... - dőlt hátulról az íróasztalának.
- Azt a kutyafáját, de meglepődtünk - sóhajtott fel Beijing gúnyosan.
- Azt hiszem félreismeritek... - kezdte, meg se hallva a testvéremet.
- Ja, igen. Miss Januárt a Playboy közepéről. - szúrtam be rosszmájúan.
- Erről beszélek, ti csak ezt látjátok benne. De igazából egy kedves, szerethető lány, akit a sajtó...
- ...most komolyan ezt akartad? - álltam fel. - "Rosa nem akkora ribanc, mint ti hiszitek"? Azt hittem, próbálod elérni, hogy ne utáljalak, amiért tönkretetted a kapcsolatomat.
- Na igen, arra mintha nagyobb szükség lenne - értett egyet Beijing. - Ne haragudj, apa, engem ne keress, amíg azzal a nővel vagy. Előre is köszönöm. - dőlt előre. Barna haját kibontotta a lófarokból és műszempillái megrezzentek, miközben dühösen hunyorgott.
- Komolyan mondom, hogy nem ismeritek. - erősködött apa.
- Francokat nem. Minden hétvégén a HAK-ban van és legalább három-négy hetente kiüti magát öntudatlanra, hogy egy-egy testőre viszi el, mert lábra sem bír állni. Gratulálok, színvonalas párválasztás. - morogtam.
- Szeretném, ha találkoznánk négyen valamelyik nap. Ti, Rosa és én... benne vagytok? - állt elő a Világ Legrosszabb Ötletével hirtelen.
- Nem! - kiáltottuk egyszerre.
- Apa, én egy asztalhoz nem ülök vele - fröcsögött Beijing és mérgesen kulcsolta össze a karjait maga előtt.
- Kérlek. Komolyan mondom. Egy alkalom és utána abbahagyom, nem nyaggatlak ezzel titeket. Nos...?
- Nem lenne étvágyam mellette enni - vetettem fel. Apa türelmetlenül ült le.
- Hibáztam mostanában nagyon sokat. Szeretném jóvátenni. Ennyit kérek, rendben? Komolyan... ennyit csak. - Csak a fejünket ráztuk. Na nem. Minden máshoz jobban van kedvem, mint most Rosa fejét meglátni.
- Sokat jelentene nekem. - mondta még.
- Mint ahogy Lisette-nek is sokat jelentett Jenson, úgyhogy ezt nem fogom elfogadni. - állt fel Beijing. - Én most biztosan megyek és azt hiszem te is jobban teszed, Lisette. - nézett rám. Sóhajtva bólintottam, mert teljesen egyetértettem. Beijing már ki is sietett. Az ajtóból fordultam vissza. Apa maga elé bámult az íróasztala mögött: megtörtnek és szomorúnak tűnt. Utáltam azért, amit csinált, de azért nem esett jól őt így látni.
- Majd meglátjuk. Talán egyszer. Később. - ez volt a maximum, amit ki tudtam préselni magamból, majd becsuktam az ajtót magam után.
Legszívesebben izgatottan futottam volna vissza egészen a Lotus motorhome-jáig, de megjátszott higgadtsággal sétáltam a folyosókon, majd a boxutcában. Kimi tényleg kiszámíthatatlan. Azon sem lepődnék meg, ha például holnap már meg sem ismerne, de azon sem, ha egyszerűen feleségül kérne. Kiismerhetetlen, fura és titokzatos.
- Egész gyors. - szólalt meg váratlanul. Megpördültem a tengelyem mögött. Napszemüvegben, fullcapben és a megszokott csapatruházatban állt a fal mellett, egy széles vigyorral. 
- Szeretek gyors lenni. - vontam vállat, miután megálltam és farkasszemet néztünk.
- Mondjuk én is. - nevetett fel. - Elsétáltunk a hotelig? - vetette fel, mire bólintottam. Tudom, hogy nincs messze a pályától, de sétálva legalább tíz perc. Most valahogy nem bántam és próbáltam Jenson lesápadt arcának emlékét kiűzni a fejemből.
- Itt vártál végig? - kérdeztem. Levette a napszemüvegét és a pólója nyakába akasztotta.
- Hát igen, remélem nem tűnök pszichopatának, aki követ meg ilyesmi. - Kimi Räikkönen, mint pszichopata, aki folyamatosan a nyomomban jár...? Kevés ettől szexibb dologról hallottam eddig. Ó, ez megint nagyon morbid gondolat volt.
- Csak kicsit. - ismertem el végül. Nevetett.
- Lisette, hogy te milyen flegma vagy. - rázta meg a fejét hitetlenkedve.
- Bagoly mondja verébnek. - mutattam rá.
- Na igen - ismerte el. - Néhányan mondták ezt már rám is.
- Téééényleg? - tettem meglepődöttet és a maradék perceket egymás vérének szívásával, na meg persze sétával töltöttük...

Az első díjam és pár infó :)

Oké, tapasztalatlan vagyok ilyen téren, ezt előrebocsájtanám. :) sosem volt még történetem blogon, csak más oldalakon, stb, ezért életem első díját kaptam nemrég Alexától , amit ezúton is nagyon szépen köszönök:))

Új részt leghamarabb holnap este, vagy holnapután hozok, holnap reggel ugyanis vizsgázok, ezúton is megkérnék mindenkit, hogy szurkoljon nekem, mert nagyon fontos lenne! :/ 

De a díj is az ;)




Szabályok:
a) Köszönd meg a díjat annak akitől kaptad (ez alap)!
b) Tedd ki a díj képét az oldaladra bármilyen formában, majd másold át a kérdéseket a díj adójának oldaláról!
c) Válaszolj az eredeti kérdésekre (szám szerint öt darab)
d) Küldd tovább maximum öt blogírónak

Kérdéseim:

1.Volt valami (valaki) ami nagy szerepet játszott a történeted megalkotásában?

A motiváció nagy részét az adja, hogy tényleg nagyon odáig meg vissza vagyok a sportért, minél többet és többet szeretnék róla tudni - az érdeklődés pedig motivál :))

2.Melyik szereplővel tudsz azonosulni leginkább?

Talán meglepő, de Beijinggel. Lisette természetesen közel áll hozzám, de túl félénk és szelíd, Beijing bevállalósabb és őrültebb, ezért közelebb érzem magamhoz.

3.Számodra mit jelent az írás?
erre nem igazán tudok válaszolni. Szeretek néha ezzel foglalkozni és kész :)

4.Mi volt az első történet amit írtál?

Egy hozzám belsőleg nagyon hasonló lányról írtam, aki bekerül az F1 világába. Újraolvasva az első pár részt, nagyon gáznak érzem :DD

5.Mit szoktál csinálni ha nincs ihleted?

Klipeket nézegetek - a zene+kép nálam mindig ötletvihart indít :)

Lisette - 8. rész

Álmosan fordultam a másik oldalamra. Résnyire nyitottam a szememet.
- Lassan felkelhetsz. - mondta valaki. Felkönyököltem. Beijing elém guggolt és elvigyorodott. - Látod, így érzik magukat azok, akik egész éjszaka Kimi Räikkönennel buliznak.

- Nem történt semmi. - mormoltam a párnámba.
- Szerintem bejössz neki. - vélekedett. Nem tudtam elnyomni egy halvány vigyort.
- Emily? - kérdeztem inkább.
- Kint van, ő is nemrég kelt, reggelizik, gyere te is, rendeltem magunknak palacsintát. - Beijing néha nálunk aludt, amivel nem volt különösebb probléma: a ház hat-hét embernek is bőven elég nagy lett volna, de így is csak ketten laktunk benne. Többnyire váltóruhát sem hozott magával: megegyezik mindhármunk mérete, nem volt külön magántulajdon a szekrényben: ami tetszik, nyugodtan felveheted.
- Meddig maradsz? - kérdeztem a nővéremet, miközben nagy nehezen feltornáztam magamat ülő helyzetbe. Beijing arcáról eltűnt a mosoly.
- Ezt... erről beszélni akartam veled.Ugye én meg Dale szétmentünk... a ház az övé és...
- Addig vagy itt, amíg csak szeretnél. Emilyt tutira nem zavarod, de azért persze kérdezd meg. Ideköltözhetsz ameddig akarsz, komolyan. - böktem meg bátorítóan.
- Biztos? - kérdezte. Egyre jobban hasonlított arra a Beijinre, aki akkor volt, mielőtt Zelda magával vitte.
- Egészen tuti, de engedj reggelizni akkor. - nyögtem fel és kezemet nyújtottam: készségesen kihúzott.
          Vajkaramellás palacsintát reggelizni egy azok közül a dolgok közül, amik egy jobb hellyé teszik ezt a Földet.
- Lisy, fél négykor jöttél haza és férfiparfüm-illatott húztál magad után, hülye vigyorral az arcodon. Fel kell tennem a kérdést: Csak nem Kimi Räikkönen...? - kérdezte Emily.
- Elismételném akkor, hogy... Nem. Volt. Köztünk. Semmi. - haraptam a palacsintába. Ez isteni.
- Ez rajtad múlt vagy rajta? - kérdezte Em, hosszú, szőke haját gyors kontyba csavarta a feje tetején és egy ceruzával rögzítette.
- Többnyire rajtam, de ez nem jelent se... - kezdtem, de ekkor Emily és Beijing felpattant és összepacsizott.
- Lányok, lemaradtam valamiről...? - kérdeztem lassan, de csak megrázták a fejüket és mindent tudóan összenéztek.
- Semmi izgi. - kacsintott Beijing. Legjobb védekezés a támadás:
- Ha már Kiminél tartunk, azt mesélte, az ő vállán sírtad ki a bánatodat Nico Rosberg miatt. - A nővérem rögtön felpattant:
- Dehogy! Úristen, nem. Félreértett valamit. Semmi komoly. Nico csak egy helyes srác, egyáltalán nem érdekel, különben is vagy egy barátnője, nem? - seperte félre a hajat a szeméből. Kuncogtam.
- Szerintem meg igen is bele vagy esve. - vélekedtem. Igen, Kiminek igaza volt. Beijing sosem viselkedett még így, akármelyik srácra rákérdeztem. Dale-lel meg valószínűleg azért bontotta fel az eljegyzést, mert beijedt a közelgő esküvőtől és rájött, hogy a Zelda által ráerőltetett világkép mégsem passzol hozzá, miszerint teljesen mindegy, szereti-e a srácot, ha egyszer híres és jóképű és címlapon lehet veled. Ha jól belegondolok, régóta... túl régóta megy ez a flört-teniszjátszma közte meg Nico között, hogy üres vonzódásról legyen szó.
- Kizárt! - kötötte az ebet a karóhoz, majd sértetten belekortyolt a kalciumos szuperitalába, aminek szörnyű az íze, de állítólag nem hízlal és neki ennyi elég volt ahhoz, hogy kartonszámra rendelje magához.
- Akkor nem érdekel, gondolom, hogy Vivian azt mondta nekem tegnap este, hogy nincs minden rendben köztük... - sóhajtott fel teátrálisan Emily. Beijing látszólag érdektelen maradt, de ujjait az üvegre szorította.
- Persze, hogy nem... - ült le kényszeredetten. - De amúgy... mit mondott? Mármint nem érdekel, csak...
- Francoooookat nem érdekel! - nevettem fel. Em szintén elvigyorodott, de azért elmondta amit tud: Vivian úgy érzi, a kapcsolatuk elfáradt és már egyáltalán nem működik, olyan mintha nagyon jó barátok vagy harminc éve házastársak lennének. Beijing hümmögött és annyira próbált közönyösnek tűnni, amennyire csak tudott. Szánalmasan kevés sikerrel. Látszott rajta, hogy majd' kiugrik a bőréből emiatt.
- Mondtam, hogy csak helyes és ennyi az egész. - ment fel az emeletre vállvonogatva. Emilyre néztem.
- Remek, mondd, mostantól kezdve a Petrolenek már csak és kizárólag pilótákkal kezdenek? - nevetett fel
- Csak mert ha igen - folytatta - Nekem is kereshetnétek egyet. Alguersuari például istenien cuki.
- Alguersuari nem is tagja az idei keretnek - kezdtem elpakolni a reggeli maradványait.
- Jól van, na, csak úgy mondtam. - legyintett. - Csörög a telefonod. - figyelmeztetett. Felkaptam az asztalról. Rejtett szám. Hmm...
- Igen...? - köszörültem meg a torkomat.
- Beszélnünk kell. - mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- Jaj. Apa. - Hát igen, akkor megértem az egész rejtett számos dolgot. Ha látom, hogy ő hív, egészen biztosan nem veszem fel. Elindultam felfelé a szobámba, miközben hallgattam.
- Komolyan. Nézd, most nem tudok elszakadni, de gyere ki légyszives.
- Ó, nemár. Tényleg jól értem?! - nevettem fel meglepetten - Te cseszted el az én kapcsolatomat és hazudoztál összevissza és könyörögsz, hogy beszéljünk... és arra se vagy képes, hogy ide gyere, hanem elvárod, hogy én rohanjak a magyarázatod után? Nos, nem. Nem, köszönöm. Igazából nem érdekel, mit mondasz. - Beijing hallhatta miket mondok, mert összevont szemöldökkel kidugta a fejét a szobából.
- Apa az? - kérdezte, mire bólintottam. Nem várt beleegyezést: elmarta a kezemből a telefont. - Szia. - szólt bele és azzal a lendülettel kihangosította: - El szeretném mondani, hogy ameddig egy Playboy-nyuszi cicamicával vagy én nem tartalak az apámnak. És nem viccelek. - mondta keményen.
- Remek, köszönöm Lisette, hogy mindenkinek elmondtad. - reagált apa. Éppen nyitottam a számat, hogy visszavágjak, de Beijing megelőzött:
- Igaz. Te összevissza hazudozol és csak a saját hülye érdekeidet tartod szem előtt, leszarod, hogy tönkretetted a lányod kapcsolatát meg ilyesmik. Ő mikor ezt megtudja, elmondja nekem, aki szintén a lányod. Basszus, csak most látok tisztán, hogy ebben a helyzetben Lisette az igazi hunyó. - mondta gúnyosan - Lisette, te szemét - tolta tovább a rosszmájú hülyeséget. Annyira ironikus volt, hogy a helyzet ellenére is majdnem felnevettem.
- Beijing. Keress meg légy oly kedves holnap, a szabadedzés körül. - kérte - Megmagyarázom. És vedd rá Lisyt is, hogy jöjjön.
- Elkerülte a figyelmemet, hogy a titkárnőd lettem vagy mi? Apa, ez az egész így nem oké. Megvan a saját dolgom, ha te nem tudsz minket megkeresni, hát sajnálom. Lisette meg amúgy sem hiszem, hogy egyáltalán kijön a futamra.
- Ugyan már, régen mindig itt volt, szeret futamokra járni.
- Emlékszel még a barátomra, Jensonre? Nos, miatta szerettem. - feleltem.
- Azért gyere, ha meggondoltad magad. - tette le. Beijingre néztem: úgy tűnt, pillanatokon belül felrobban az idegtől.A készülék megint hívást jelzett, ismét ismeretlen volt a hívó fél.
- Hagyj békén! - kiáltotta Beijing dühösen. A hívó mondott valamit, mire nővéren pillanatok alatt lehiggadt.
- Ah... - bólintott megértően, majd elvigyorodott és felém nyújtotta. - Azt hiszem, téged keres.
- Ugye nem Jenson...? - gyanakodtam suttogva, de Beijing nem válaszolt.
- Nem, nem Jenson. - felelte valaki a vonal túloldalán.
- Öhm... akkor...
- A hisztis Kimi Räikkönen. - sóhajtott fel.
- Ja... értem már. Honnan van meg a számom? - érdeklődtem.
- Nos, vannak kapcsolataim... - hallottam, ahogy halkan nevetgél. Kíváncsi vagyok, honnan szerezte meg, most tényleg.
- Mindent értek. - szorítottam a fülemhez a mobilt és közben bementem a szobámba.- Nem vagy másnapos?
- Nem igazán. De nem ártana, szóval azt hiszem, mehetnénk még a... mi a neve...? HAK? Tehát oda. Mit szólsz?
- Hát... megnézem a naptáramat... esetleg... talán... elképzelhető, hogy még egy rövidke találkozót beszuszakoljak valahová - sajnálkoztam színpadiasan.
- Nagyon köszönöm. - megint kuncog. Úgy látszik az igazi Jégember annyira nem is jégember... - kijössz a szabadedzésre? - érdeklődött.
- Nem. Én... nem akarok apá... öhm. Szóval nem érek rá. - tisztában voltam vele, hogy túlságosan megszaladt a nyelvem és ezt ő is észrevette.
- Lisette...? - köhintett. - Nem... nem máshoz kértem, hogy gyere. Csak hozzám. Itt a boxban. - tehát kihallotta, hogy apára gondoltam az előbb.
- Nem tudom... - rogytam le közben a kanapéra.
- Akkor tudd. - mondta ellentmondást nem tűrő hangon, de azt is hallottam, hogy hülyéskedik. - Gyere és eszünk jégkrémet. - utalt a pár évvel ezelőtti magnumos afférjára. Önkéntelenül is felnevettem.
- Rendben, akkor mindenképpen. - válaszoltam.
- Remek, ezt a választ vártam már elsőre is! - elégedett meg, én pedig Beijingre néztem: talán nem csak Jenson miatt lehet kimenni a futamokra...



- Ha Kimi Räikkönen megszerzi a telefonszámodat aztán rávesz, hogy lemenj a pályára miatta, akkor azt hiszem okom van feltételezni, hogy olyan, mintha... mintha alakulgatna valami köztetek. - okoskodott Emily.
- Rosszul hiszed - nyújtottam ki a nyelvemet, miközben felvettem a fehér vászonruhámat. Leguggoltam a cipősszekrény elé és gyorsan átfutottam szememmel a sorokat. Elővettem egy telitalpú szandált, ami magasított, de azért még kényelmes volt. Megkötöttem a szalagot a bokámon, letoltam a napszemüveget a homlokomról az orromra, aztán felkiabáltam:
- Lányok, még ma el tudunk indulni? Gyertek már! - Beijing Emilyvel a nyomában meg is jelent a lépcső tetején, igazán csipkelődő arckifejezéssel:
- Hajaj, valaki már nagyon szeretné viszont látni a jégszobrát.
- Beijing, egyszerűen ne késsünk. - forgattam a szemeimet.
- Oké, itt vagyunk, mehetünk már, Lisy. - kapta el a karomat és maga után húzott. A terepjárójába beülve rögtön mindenféle hülye dalt betett, amit ő és Em egymást túlharsogva énekeltek.
A silverstoni pálya a házunktól kicsit több, mint másfél órányi út, ami bőven túl sok, ha az ember Beijinggel és Emilyvel utazik. Miután befejezték a hatodik Call me maybe-t is, már unták magukat... aztán engem pécéztek ki:
- Új játék. Aki tegnap éjjel finn világbajnokkal kavart, meséljen el mindent! - rikkantotta Beijing, majd indexelt és balra fordult. Emily felnevetett aztán rám nézett.
- Azt hiszem, ez te leszel, Lisette. - világosított fel.
- Nahát, rá nem jöttem volna, hogy rólam van szó. - mormoltam. - De nem volt köztünk semmi és ezt komolyan mondom.
- Ha jól hallottam... - kezdte emelt hangon a nővérem - és persze miért ne hallottam volna jól? - tette hozzá a szokásos félénkségével. - Az ölében ültél, mielőtt elmentetek. Igaz ez?
- Na most komolyan: ezt honnan tudod? - hajoltam előre.
- Kimi mérnökének barátnője történetesen Dale unokatesójának a menedzserének a keresztlánya. - mesélte. Aha. Teljesen természetes. - És ő azt mesélte a barátnőjének, hogy 'képzeld, drágám, tegnap Kimi Räikkönen ölében Lisette Petrolen nevetgélt' a többit meg... mindegy, az infót pillanatok alatt megszereztem. - legyintett mosolyogva.
- Hagyjál - nevettem. Hihetetlen.
   


- Lisette. - sétált velem szemben, a boxutcában Kimi. Napszemüvegben, a megszokott flegmán-boldog arckifejezéssel. Megállt előttem és lassan mosolyra húzta a száját. - Tehát itt vagy.
- Tehát itt vagyok. - biccentettem.
- Gyere a motorhome-ba. Nincs ennyire meleg és kényelmesebb is. - bökött a Lotus home-ja felé. Követtem. - És eszünk magnumot is. - tette hozzá.
- Azért jöttem. - viccelődtem, miközben mellette sétáltam. Jó pár fényképezőgépet az arcunkba toltak, de próbáltam nem figyelni rájuk.
- Reméltem is, hogy nem miattam. - nyitotta ki nekem az ajtót egy széles vigyorral.
- Remélted? - böktem oldalba kissé. Bőszen bólogatott.
- Hogyne. Nem szeretem, ha rohangálnak utánam a rajongóim.
- Efelől nem kell aggódnod. Nem vagyok a rajongód. - vontam vállat.
- Nem is kértem. - nézett rám kihívóan.
- Ha kérnél sem tenném. - mértem végig tettetett lenézéssel.

- Nem vagyok elég jó? - lépett még közelebb.
- Túl jó vagy. - mormoltam magam elé és mikor a sötétszürke szemeibe néztem, az jutott eszembe valamiért, hogy ha lehetne én biztos úsznék ezekben a gyönyörű szemekben. Oké, Lisette, ez nagyon morbid gondolat volt. Kissé még közelebb hajolt, pár centi volt csak az arcunk között.
- Kimi, gyere csak! - kiáltotta valaki.
- Picsába már - morogta nem túl lelkesen. - Miért kellek mindenhez...? Egy pillanat. - mondta nekem és hátrament a kiáltozó mérnökéhez. Talán Beijing nem mond hülyeséget. Kimi Räikkönen tényleg iszonyatosan fura figura és megfoghatatlan személyiség... de ezzel együtt (vagy talán éppen ezért) nagyon vonzó. És nem kicsit. Nagyon. Elmerengtem a pálya nézegetésében legalább tíz percre. Hol van már...? Az 'egy pillanat' neki két órahossza?
- Lisette... eljöttél? - és mikor megfordultam, Jenson Button reménykedő és izgatott arcába néztem.

Lisette - 7. rész

Hát itt az újabb rész, remélem tetszeni fog :) Felhívnám a figyelmet a jobboldali kis boxra és linkre, ahol tudtok kérdezni :) Igen, tudom, gyerekes meg hülyeség az ask.fm, de fanficeknél talán indokoltabb :) Név nélkül vagy névvel kedvesen vagy gorombán fanficről vagy akármiről - várom :) A véleményeket meg még mindig nagyon várom!!! :))) Puszi <3



- Lisette, a francba már! Mindent bekerestem utánad. - sietett mellém fojtott hangú szemrehányással Beijing. Meglepetten néztem fel rá: ki is ment a fejemből, hogy ő is ott van.
- Bocsi, csak elvoltam... - néztem Kimire és Sebastianra, aki most intett Beijingnek. Összevonta a szemöldökét.
- Igen, látom - válaszolta. - Egy srác már nem is elég? - viccelődött.
- Téged is bevállalunk. - mondta Kimi. Beijing szája tátva maradt.
- Csak nyugi, vicc volt. - tette hozzá.
- Oké, Jégember. - biccentett a nővérem, majd hozzám fordult. - Jenson keres, Lisette.
- Nincs kedvem beszélni vele. - fordultam el. Beijing felsóhajtott.
- Lisy, tényleg mindent megtenné érte, hogy beszéljetek.
- Akkorsincs. Éppen... jól szórakozok. - vontam vállat és a vigyorgó Sebastianra néztem.
- Mert mi ennnnnyire szórakoztatóak vagyunk - pislogott Kimi angyalian.
- Jól van már, jetikém, Lisyt kérdeztem. - mérgelődött Beijing. Kimi is széles mosolyra húzta a száját. Beijing kinyújtotta rá a nyelvét, mire ő nevetve elfordult. Úgy látom, ismerik ők egymást már valahonnan, ami persze nem nagy dolog, a nővérem a FIA-nak dolgozik, minden egyes futamon ott van és éjszakai élet szempontjából is bőven elől jár - rengetegszer összefuthatott már a szintén partiarc Kimi Räikkönennel. Nico Rosberg ekkor indult el felé határozott léptekkel.
- Azt hiszem, Nico téged keres. - böktem meg. Rögtön abbahagyta az aggódást miattam és Jenson miatt: lassan elmosolyodott és megfordult.
- Mr. Rosberg. - vonta fel a szemöldökét kihívóan.
- Miss Petrolen... - kacsintott ő, majd észrevett: - Ó, bocsánat. Miss Idősebb Petrolen.
- Nem szeretem, ha a koromra emlékeztetsz. - válaszolt Beijing. Nico mosolyra húzta a száját.
- Huszonhét évesen ez még nem is kor. - rázta meg a fejét.
- Remek. Mondd is ki. Dörgöld az orrom alá. Csak az vigasztal, hogy te még tőlem is idősebb vagy. - vont vállat.
- Azt hiszem, iszok még valamit - ültem vissza, miközben a szemeimet forgattam. Vártam, hogy Kimi előrukkol valami témával, de csak kicsit arrébb húzódott, hogy helyet biztosítson és ugyanolyan érdektelenül bámult maga elé. Hát rendben, ő nem az a beszédes fajta, ezt végül is sejteni lehetett.
- Idősebb vagyok, tehát tapasztaltabb is. - fejtette ki ekkor Nico.
- Milyen téren? - kérdezett vissza Beijing.
- Minden téren.
- Ó, tényleg? Fejtsd ki, kérlek.
- Meg is tudom mutatni. - vágta rá egy huncut mosollyal az arcán. Akárhányszor találkoztak vagy egy légtérbe kerültek, csak flörtöléssel ment el az idő.
- Szerintem nem.
- Szerintem meg menjetek már és vegyetek ki egy szobát valahol! - mormolta a válla fölött Kimi. Én és Sebastian felnevettünk, de a két érintett mintha meg sem hallotta volna.
- Nico, Nico, Nico! - sietett oda Vivian, a barátnője. Vivian Sibold egy imádnivaló lány, éppen ezért sajnálom baromira, akárhányszor a barátja megcsalja a nővéremmel verbálisan. Beijing Nico szemébe nézett, aztán jelentőségteljesen hátat fordított és elsétált. - Most, hogy véget ért a hivatalos program, hivatalosak vagyunk még a Coventbe. - köszörülte meg a torkát Vivi, a táskájában keresett valamit és semmit sem vett észre az előzményekből. - Ó, Lisette! - vett észre, hozzám lépett és megölelt. - Szia drágám. Minden rendben veled? - kedélyeskedett.
- Igen, igen, Vivian. És veled? - érdeklődtem.
- Azt... azt hiszem. - nyalta meg a szája szélét finoman. Ajaj... hát ez annyira volt körülbelül meggyőző, mint az én igenem az előbb.
- Mit is mondtál? - nézett fel Kimi rá. Kicsit megsértődtem, mert míg hozzám alig szólt, Vivianra rögtön felfigyelt: - Vége a hivatalos programnak? Akkor mehetünk, nem? - Ja. Csak erre figyelt.
- Igen, persze, Felipe már le is lépett. - bólintott Vivi. Kimi rögtön felállt, de még gyorsan megitta az utolsó ásványvizének a maradékát. Nem igazán szerettem volna, hogy elmenjen.
- Követendő példa - dörmögte maga elé, felkapta az eddig szék támlájára terített öltönyét, majd türelmetlenül rám nézett. - Most akkor jössz vagy maradsz? - kérdezte. Nagyot nyeltem és megfordultam a biztonság kedvéért. Most tényleg hozzám beszél...? Vivianra esett a pillantásom, aki elkerekedett szemekkel nézett rám, majd azt tátogta, hogy "ez igen".
- Jövök... azt hiszem. - álltam fel én is bizonytalanul.
- Szuper. - mondta és előreengedett. Hová megyünk...? Talán meg kellene kérdeznem. Egyáltalán miért hívott el engem? Eddig nem úgy tűnt, mintha egyáltalán észrevenné a jelenlétemet. - Gyorsan megkeresem Markot. B23-as parkolóban van az autóm, sötétbarna Maserati. Pár perc és megyek. - Még mindig kábán bólintottam.
A fura neonfényekkel megvilágított monumentális parkolóban volt egy kis időm higgadtan végiggondolni a dolgokat. Kimi Räikkönen, a helyes különc, a higgadt finn, a különleges tehetség. Valószínű, hogy unalmában hívott el magával, de nála semmit sem lehet biztosra venni... és kit akarok becsapni? Tényleg piszkosul vonzó. Rendben, elmegyek vele, akárhova is akar menni, de nem lesz semmi. Nem akarom, hogy úgy ítéljenek meg, hogy "a lány, aki a fél boxutca karjaiban volt már".

- Itt vagyok - szólalt meg mögöttem feleslegesen: már láttam, hogy közeledik az autója lesötétített ablakai miatt, amelyek visszatükrözték az alakját.
- Biztos úgy akarsz vezetni, hogy ittál? - fordultam szembe vele. Megtorpant és furcsamód mintha némi elismerés csillant volna a szürke szempárban.
- Egy vodkát ittam két órája. Kicsit magasabb azért ettől az ingerküszöböm. Amúgy meg... állítólag nem vezetek annyira rosszul. Legalábbis eddig nem nagyon panaszkodtak rá. - mutatott rá. Pár másodpercig még bizalmatlanul méregettem, aztán vállat vontam és beültem.
- Nos, nagyon rosszul csinálom vagy elmegy? - utalt a vezetésre pár perc múlva. Tökéletesen csinálta: az autó szinte dorombolt alatta. Elhúztam a számat.
- Azért annnnnyira nem rossz - nyomtam meg a szót csipkelődve. Féloldalas mosolyra húzta a száját.
- Ennek örülök. - mondta végül szűkszavúan.
- Hová is megyünk...? - néztem ki az ablakon. Azt hittem, London nagy részét ismerem, de itt még sohasem jártam.
- Fogalmam sincs - ismerte be - Csak keresünk valami nem túl lepukkant helyet.
- Gondolom, nem leszünk feltűnőek - néztem saját estélyimre, majd Kimi öltönyére. Gondolkodás nélkül oldotta ki a nyakkendőjét, majd az említett öltönyt is levette és a hátsó ülésre dobta. A felső gombot kigombolta az ingén és meglazította kissé a nyakánál.
- Ta-daaam. - nézett rám színpadiasan. Bólintottam.
- Remek, ideadnád akkor a kocsidban tartott harmincnégyes méretű női pólók és farmerok valamelyikét, légyszi? - érdeklődtem gúnyosan. Vizsgálódva nézett végig tetőtől talpig, majd legnagyobb meglepetésemre áthajolt a váltón és egy mozdulattal kiszedte azt a három hajtűt, ami helyén tartotta a kontyomat. A hajam erőtlenül borult a derekamra.
- Két órahosszáig ültem ezért a fodrásznál. - bosszankodtam.
- Nekem így jobban tetszik. - válaszolta, miközben lefordult jobbra.
- És ez szempont? - próbálgattam eligazgatni a tincseimet.
- Remélem.- közölte tárgyilagosan, majd folytatta: - Így mindenesetre kissé lazábban nézel ki. Ó, itt már voltam tavaly, ez elég jó hely - állt meg hirtelen. Rosszat sejtve pillantottam fel. Ha valami rossz hírű alkohol-mámoros helyre akar bevinni, hát én... de minden félelmem alaptalan volt.
- Hanso Al'd Kleiron... - olvastam suttogva. Kimi Räikkönen tényleg elhozott a HAK-ba...? Méghozzá kerülőúton, mert ezen a szakaszon még tuti sohasem voltam.
- Voltál már...? - kérdezte, miközben leparkolt.
- Csupán majdnem minden hétvégén. Itt lakok öt percnyire innen. - nevettem fel.
- Az nem hátrány. - állította le a motort, majd kiszállt és a kezét nyújtotta. Mit keresek én itt Kimi Räikkönennel...?
      Már legalább fél órája ültünk egy kieső kis boxban és hamar rájöttem, hogy Kimi beszédesebb, mint azt a sajtó állítja. Hamar megtudtam, hogy jól sejtettem: ő és Beijing egy szingapúri éjszakán találkoztak, mikor a két társaság útja keresztezte egymást és együtt mentek tovább bulizni.
- A nővéred őrült. - mondta Kimi és belekortyolt a whiskeybe. - De jófej, tényleg. És bele van zúgva Nicoba.
- Á-á. Ácsi. Nincs belezúgva. - ellenkeztem. - Beijing meg ő csak kicsit húzzák egymás agyát, de kizárt, hogy Beijing komolyan gondolja. Egyszerűen nem olyan.
- Márpedig elhiheted. Nagyon sokat ivott aztán egyszerűen sírva fakadt és egy órahosszán keresztül a pólómba törölte a szemét és azt mondogatta, hogy Vivian Sibold egy piszok mázlista.
- Akkor... akkorsem... - kezdtem mostmár tényleg elbizonytalanodva, de inkább megráztam a fejemet. Erről meg kell kérdeznem Beijinget.
- Nem kötelező hinni nekem - karolta át a vállam az egyik kezével.
- Csak nem tudom, mit higgyek - magyaráztam és kissé oldalra fordultam, így láttam Iceman tetoválást a karján. Illett hozzá- ugyanolyan különc volt, mint a beceneve. - Beijing szerintem még sosem volt szerelmes.
- És te? - ivott a poharába a másik kezével, de a másik még mindig a vállamon nyugodott. Nem válaszoltam, csak kissé lehajtottam a fejemet.
- Egyszer. - feleltem egy nagy sóhajtás után.
- Jenson Button - biccentett és amolyan mindent-értek fejjel nézett rám.
- Neked meg Jenni Dahlman. Egy-egy.
- Mondhatjuk. - kuncogott és a kezét a vállamról a derekamra csúsztatta.
- Kérdeznék valamit: azért vagy ilyen közvetlen és azért... nyomulsz egy kicsit, mert ittál? - néztem a szemébe. El sem gondolkodott a válaszon:
- Azért jöttél velem szinte ismeretlenül, mert híres vagyok? - a levegőt kapkodtam.
- Úristen... nem! - háborodtam fel, majd lassan leesett, hogy beugratós kérdés volt. - Ó... szóval... nem a pia, oké, értem.
- Nem, nem a pia. Más voltál ott, mint a többi lány. És gondoltam eljöhetnénk valamerre, mert hosszú még az éjszaka. Ennyi. - húzta el a kezét és kissé mintha távolabb is ült volna.
- Csak megkérdeztem, nem kell hisztizni. - könyököltem az asztalra, de őt néztem. Halvány mosolyra húzta a száját.
- Szerinted hisztizek? - kérdezte.
- Igen, szerintem épp egy Kimi Räikkönen-hisztit láthattam. - mosolyodtam el én is.
- Szörnyű vagy - karolt át megint nevetve.- Hé, ne már, az ott Nathaniel, a mérnököm! - vett észre egy magas férfit, rövid fekete hajjal. Felpattant és pár pillanat múlva egy hat-hétfős baráti társasággal tért vissza. Először zavarban voltam, de nagyon jófej lotusosukból állt a kis csoport és mindegyikük kedvesen és érdeklődően fordult felém. Kimi egymás után nyakalta a vodkákat, felszabadultan beszélgetett, nevetett és egyre közelebb ült hozzám. Kifejezetten furcsa és hátborzongatóan hízelgő volt, hogy úgy vettem észre, ő ettől többen (sokkal többen) is benne lenne. Persze lehet, hogy mostmár tényleg komolyan szerepet játszott ebben az a nem túl alacsony alkoholszint, ami a vérében volt, de hozzá kell tenni, hogy addigra már én is túl voltam egy-két pohár italon.
- Ideje menni, nagyfiú. - álltam fel mellőle hajnali háromkor. Felnézett rám, de kissé nehezen fókuszált.
- Merre...? - kérdezte végül.
- Segítek beszállni egy taxiba, ami visszavisz a hoteledig, rendben? - kérdeztem. Egy ideig nézett a szemembe, aztán magára húzott: konkrétan az ölében ültem.
- Nem azt mondtad, hogy öt percre laksz? - emlékeztetett - Felmehetnénk akár... nem? - Oké, akármennyire gáz, győzött a kislányos énem én önkéntelenül elvigyorodtam. Isteni mormogó-dörmögő hangja van, mikor félhangosan beszél.
- Majd... legközelebb. - hárítottam és megint felálltam.
- Lesz legközelebb? - könyökölt oldalba finoman.
- Legyen? - te jó ég, ez ugyanaz a verbális csókcsata, amelyet Nico és Beijing szinte minden nap levezet.
- Igen. - vetett véget ennek Kimi, egyértelművé téve a szándékait.
- Akkor... gondolom, lesz is. - vontam vállat - Most meg vedd el a telefonodat az asztalról és irány a taxid.
- Kegyetlen vagy. - közölte.
- Te meg túl sokat akarsz.
- Mit akarok? - kérdezett vissza. Ez lesz minden dialógusunk alapja? Ez a "kérdezek valamit, arra te visszakérdezel, mire megint visszakérdezek és ez így megy tovább addig, ameddig bírjuk" ?
- Hát ezt csak te tudhatod. Mit akarsz, Kimi Räikkönen? - Szőke hajába túrt és vállat vont.
- Mindent akarok, Lisette Petrolen.

2. szavazás

Igen, tudom, úgy volt, hogy hagyok még időt meg ilyesmi... de Kimi végig nagyon magabiztosan vezetett és már nem láttam értelmét tovább húzni :)

 Ami szuper, hogy már 19-en szavaztatok, nagyon örülök neki :) És ha jól látom Nicot valamiért más oldalán szívesebben látnátok... semmibaj, van ötletem :DDDD

A következő rész készen van, írjatok még pár véleményt és hozom ;DD
 Tehát az eredmények itt vannak:

Sebastian Vettel	4 (21%)
Kimi Räikkönen	12 (63%)
Lewis Hamilton	3 (15%)
Nico Rosberg	0 (0%)

Lisette - 6. rész

 Na sziasztok, itt a következő rész és ezzel együtt úgy döntöttem, még pár napot ráhúzok a szavazásra, hátha ez a rész még befolyásolna titeket :) Jó sok véleményt szeretnék kommentben, chaten, e-mailben, igazából akárhol ! :))) <3






- Jens. - ráztam meg a fejemet - Valamit félreértettél. Komolyan mondom. Ez biztos. Apa... apa biztos... biztos nem...
- Lisette. - szólt. Felnéztem rá és láttam, hogy teljesen igaz, amit mond. A kezem után nyúlt és én nem húztam el. Nagyokat lélegeztem.
- Rosa...? De hát mi jóba vagyunk. Nem tenne...
- Nem tenne ilyet? - nevetett fel Jens, de az arcán nyoma sem volt jókedvnek. - Rosa egy túlkoros hisztis tinédzser.
- És a részvények? - kérdeztem meg halkan. Megütközve nézett rám.
- Hogy érted...?
- Fontosabb volt néhány részvény neked, mint én? - halvány, szomorkás mosollyal néztem fel rá.  Jenson megrázta a fejét és dühösen fújtatott.
- Remek. - tovább dühöngött magában - Hidd ezt akkor. Nem tudok mit mondani. Francba már, Lisy, nem érted, hogy apád meg a ribanca miatt mentünk szét?! És még mindig szeretlek, ezzel nem tudok mit csinálni. És teljesen tanácstalan voltam, az egész hirtelen jött, apád megfenyegetett, hogy szétszedi a csapatomat, mégis mit csináltam volna? Talán hülyeség volt, de mint már elmondtam, nagyon megbántam.
- Ha elmondtad volna rögtön őszintén, semmi nem történt volna kettőnkkel. - ellenkeztem és mérgesen a cipőmre szegeztem a tekintetem. Mintha még a masnis Louboutain is mérgesen nézett volna vissza rám.
- Lisette... ha elmondom, biztos, hogy nekiesel Javesnek. El tudod képzelni, hogy szépen hallgatsz és ugyanúgy beszélgetsz vele meg elmész hozzá ebédelni meg ilyesmik, mintha mi sem történt volna? - Nem. Igaza volt. Biztos rögtön felhívtam volna és üvöltözök a telefonba.
- De... akkor is. Ez volt a legjobb megoldás? Inkább hagyni, hogy azt higgyem, megcsalsz? Tudod te, hogy éreztem magamat? - néztem fel rá. Idegesen szorította össze az állkapcsát.
- Igen, tudom. Engem életem szerelme hagyott el, mert kinézte belőlem, hogy megcsalnám egy olcsó orosz ribanccal. - mormolta.
- A lényeg, hogy nem voltál őszinte.
- A lényeg, hogy nem bíztál bennem. - vágott vissza.
- Persze, nyilván nem a te hibád, hanem az enyém. - hőköltem vissza mérgesen.
- Nem, Javes hibája. - kötötte az ebet a karóhoz.
- Ezt az egészet még végig kell gondolnom - nyitottam ki az ajtaját a kocsinak és kiszálltam.
- Hé! - kiáltott utánam - Gyere, ülj vissza és hazaviszlek.
- Ne fáradj, hívok taxit. - mordultam fel.
- Lisy, gyere már... - nyaggatott.
- Mondom, hogy tudok... - kezdtem, de épp akkor fordult be egy taxi az oldalamon - Taxi! - kiáltottam és minél hamarabb beültem - Nancyd Road 42. - daráltam a címemet és vissza sem fordultam.




Emilynek mindent elmondtam, együtt felhívtuk Nickit és szintén mindenről tudattuk. Levezetésképpen egy órahosszája tartó Rosa Toulmanov-szidást iktattunk be.
- ...komolyan mondom... micsoda egy kis féreg... - hallottuk Nicki lemondó hangját a kihangosított telefonból. Emily egyetértően bólogatott, szőke haja előrehullott.
- És mit fogsz csinálni, Liset? - fordult most felém. Tanácstalanul néztem rá.
- Azt hiszem, először is rendeljük pizzát vacsorára. - szögeztem le - azután... felhívom apát.
- Felhívod...? Azt hittem, nem akarod elmondani neki. - ellenkezett Emily.
- Ja, én is azt hittem. - értett egyet Nicki a telefonba.
- Oké, de nem. Fel fogom hívni. Nicki, ne haragudj, hogy feltartottalak. - sóhajtottam.
- Ne hülyéskedj, Lisy, ez a legkevesebb. Viszont most már tényleg dolgoznom kell. - lelki szemeim előtt láttam, ahogy kinyújtja a nyelvét, mint szinte mindig, ha nem volt kedve igazán valamihez.
- Oké. Puszilunk, Nicki. - köszöntem el, majd Emily is jó hangosan belesziázott a telefonba. - Emily, rendelnél kaját? A szokásosat kérem: tejszínes-csirkemelles pizza ementálival és zöldfűszerekkel. Most... kiszellőztetem a fejemet, aztán végiggondolom, mi legyen.
- Menj csak. Megoldok mindent. - mosolyodott el halványan. Felmentem a szobámba és a rózsaszín ingemet- púderkék blézeremet egy Adidas pulcsira cseréltem. Lemostam minden sminket a fejemről és kényelmes kontyba csavartam a hajamat. Kinyitottam a teraszra vezető ajtót és leültem a hófehér kovácsoltvas kerti székek egyikére. Mit is kellene tennem...? Ha felhívom apát, megtudja, hogy Jens elmondta, valószínűleg tényleg kiveszi a részvényeit a csapatból és ott tesz keresztbe Jensonnek, ahol csak tud. Ezt egyértelműen nem szeretném, viszont nem is hagyhatom annyiban, hogy a saját apám mászik bele a kapcsolatomba a hülye döntéseivel, hogy egy tizenhét évvel fiatalabb kis csitrivel áll össze. Nem a korkülönbséggel van bajom. Ha egy okos huszonkilenc éves írónővel vagy például sportpszichológussal járna, akit nem érdekel a pénze, csak a személye, nem zavarna. De a huszonkilenc éves Rosa Toulmanov, aki szinte minden MTV-s hülye realityben szerepelt, leaglább ötször volt a Playboy címlapján és majdnem minden hétvégén csattrészegre issza magát, egy kicsit távol áll ettől. Amíg nem tudtam, hogy ő is a hátam mögött hazudozik össze-vissza, vele sem volt bajom. Egy kissé butuska, őrült, de szerethető lánynak hittem. Eszembe jutott Jenson elgyötört arca, mikor sírva közöltem vele, hogy megcsalt. A megtört szomorúsága, mikor végignézte, ahogy kimegyek az ajtón. Hirtelen mindent más megvilágításban láttam.
Határozottan mentem le a lépcsőn.
- Na mit akarsz...? - kezdte Emily, de dühösen félbeszakítottam:
- A francba apával! Kérem a telefont! - meglepetten pislogott, miközben a kezembe nyomta a készüléket. Sokáig kicsöngött.
- Szia, Lisette - nem tűnt túl boldognak, hogy hívom. Leszel te még elkeseredettebb is a beszélgetés végére, elhiheted.
- Most is ott van? - kérdeztem hetykén és a szemeim összeszűkültek.
- Itt van ki...? - sóhajtott, mintha azt mondaná vele, hogy "ó, szegény, kicsi, értelmi fogyatékos kislányom"
- Az orosz valóságshow-hercegnő. Remélem láttad a bikinis iszapharc-versenyt, fent van a neten. Igazán jól néz ki benne.
- Jenson elmondta... - a hangja egyszerre volt döbbent és tárgyilagos. De nem lehetett nem észrevenni benne az eltökéltséget.
- Igen. És mondok valamit: ha le mered tenni a telefont vagy ki mered venni a részvényeidet a csapatból, a sajtó elé állok és mindent elmondok róla meg rólad. Elmondom azt is, hogy mivel fenyegetted Jenst, amiért valószínűleg kitenne az FIA. - szavaimat megrökönyödött csend fogadta. Emily tátott szájjal fordult felém. Rákacsintottam, mire még mindig elkerekedett szemekkel, de elvigyorodott.
- Lisette, a saját apádat... - kezdte, de nem hagytam befejezni.
- És a saját lányoddal mi van? Képes voltál végignézni, hogy hónapokig szenvedek, mert Jenson megcsalt, mikor tudtad, hogy semmi ilyesmiről nincs szó?
- Mert gondoltam, hogy nem érted meg, ami köztem és Rosa között van.
- Ó, ugyan, teljesen érthető, hogy egy negyvenhat éves, tanult, több diplomás szakember egy tizenhét évvel fiatalabb félmeztelen címlaplányt szedjen össze. Nevetséges vagy.
- Gondoltam, hogy ezt fogod mondani.
- De nem ez a lényeg. Csinálj, amit akarsz. De hogy merted Jensonnel ezt csinálni...? Én szerettem őt.
- Megbántam. Tényleg. - a hangja közönyös volt.
- Apa... mi a picsa történt veled? Egy éve, ha emlékszel, hárman mentünk egy hétre Svájcba. Én, te és Beijing. Nagyon jól éreztük magunkat... ki gondolta volna, hogy most pont neked köszönhetem, hogy már nem vagyok együtt a pasimmal. Utoljára mondom: ha akármit csinálsz vele, a médiával nagyon kicsinállak.
- Hogy mondhatsz ilyet? - szörnyülködött.
- Mi van, azt hitted, csak te tudsz zsarolni valakit...? Rosának üzenem, hogy nem fogom anyunak szólítani, ha nem bánja. - nyomtam ki a telefont. Emily rögtön odajött és megölelt.
- Te jó ég. Ezt keményen végigtoltad, kislány. - sóhajtott.- Mit szólt?
- Ki van rám akadva.
- Ő rád...? Rosa teljesen megváltoztatta. - sziszegett rosszallóan. - Viszont jött valaki - nyújtogatta a nyakát. Nagyon kevés ember tudja a kódot a bejárati ajtóhoz. Ki lehet az...?
- Öhm... hali. - köszörülte meg a torkát Beijing. Saját magához képest meglepően csendes volt. Mindig teljes sminkben mutatkozott, most is kissé fölényesen nézett minket. Hosszú műszempillái megrezzentek, mikor hozzám fordult. - Lisette... mondanom kell valamit.
- Beijing, azt hiszem, nekem is. - emeltem égnek a szemeimet. - Ülj le, nemsokára jön a kajánk, jut belőle neked is - biccentettem az asztal felé és szép lassan, aznap már a harmadik embernek meséltem el apát és Rosát. Beijing talán még nálam is jobban kiakadt.
- Mizu Dale-lel? - kérdezte végül Emily. Dale Trawick Beijing vőlegénye volt, habár folyamatosan cikkeztek arról, hogy szakítottak, ezeket sosem kell komolyan venni.
- Hát ez az. Szakítottunk. - mordult fel. Na jó, talán néha mégis komolyan lehet venni ezeket a dolgokat is.
- Komolyan? - döbbent meg Emily. Beijing próbált nemtörődömnek mutatkozni, de kevés sikert ért el. Elhúzta a száját.
- Igen, nos... nos... én mondtam ki, hogy vége. Egyszerűen... semmit sem éreztem iránta. Oké, helyes volt tényleg, de... hmm... - vonogatta a vállát. Beijing külső szemlélő számára a tipikus felszínes lány volt, akit csak a külsőségek érdekelnek. Flörtöl ezzel-azzal (például szinte minden futamon Nico Rosberggel) de nem kötelezi el magát. Dale Trawick az egyik legfelkapottabb amerikai sorozatszínész volt, kidolgozott felsőtesttel és vállig érő sötétbarna hajjal. A tipikus szívtipró, aki mellett csodálatosan mutatsz. De igazából a nővérem több volt, mint mutatta. Nicoval azért töltötte a hétvégék nagy részét, mert szerintem igen is bejött neki a kedves, srác-a-szomszédból stílus, nem a Dale féle szerelmes-vagyok-a-tökörbe világszemlélet. És büszke voltam rá, hogy végre a sarkára állt.
- Azt hiszem... minden Petrolen egy nagy rakás szerencsétlenség szívügyekben. - mondta most. - Én kidobtam a pasimat, de igazából soha nem is szerettem, te szakítottál a tökéletes fickóddal méghozzá apa miatt, aki egy kis... kurva miatt dobta az egész családot. - rázta a fejét - Nincs valami... erős piátok? Most inkább az kellene. - bökött a kólájára.



- Beijing, ehhez abszolút nincs kedvem - mormoltam fojtott hangon a nővéremnek. Erősen fogta a karomat és húzott maga után.
- Gyerünk, jól fogod érezni magad, megígérem. - vigyorgott. A Brit nagydíj hétvégéje volt, ezzel együtt egy jótékonysági est, melyre Beijing és én is hivatalosak voltunk, mindazonáltal eszemben sem volt elmenni. Boldogan tervezgettem, milyen romantikus vígjátékokat nézek majd a kanapémról, de akkor Beijing (akivel mostanában egyre többet beszélgettem) berobbant és közölte, hogy két órám van elkészülni. Szóval este ott loholtam utána a bíborszínű estélyimbe, remélve, hogy nem bukok fel benne. - Ú, szuper, alig késtünk - lépett be. Mindenfelé a fekete és szikrázó zöld selymet tekerték, mint dekoráció. Mindez kiegészítve rengeteg hófehér virággal. -mintha csak egy hógömbben ragadtunk volna. Rengeteg versenyző, FIA szak-és üzletemberek, valamint csapattagok sétálgattak a monumentális teremben.
- Igen, valószínűleg remekül érzem majd magam. - sóhajtottam fel. Jensont láttam, ahogy a csapatfőnökével beszélget a terem közepén. Menekülőre fogtam a dolgot és a bárhoz siettem. Szinte levágódtam a székre.
- Adhatok valamit? - kérdezte a magas lány a pultban rögtön segítőkészen.
- Nem, nem, köszönöm. - ráztam meg a fejemet és kisimítottam egy tincset az arcomból.
- Pedig a Wallbangerük isteni. - szólalt meg valaki mellettem. Odafordultam. Sebastian Vettel szelíden mosolygott és megkocogtatta a saját poharát: tényleg Harvey-Wallbanger koktélt ivott.
- Akkor... azt hiszem, muszáj kipróbálnom. - vontam vállat. Mosolya szélesebb lett és intett a pincérnek.
- Miss Petrolennek is egyet. - kacsintott.
- Ennyire jó a buli? - könyököltem a lakkozott pultra, miközben felé néztem.
- Nem igazán szeretem az ilyesmiket. - magyarázta. - De meglep, hogy te is itt vagy. Azt hittem, te élvezed az estélyeket.
- Miért is...? Bár engem meg az lep meg, hogy még senkinek sem tűnt fel a tömegből, hogy a világbajnokuk meglépett és itt bujkál. - bűnbánóan hajtotta le a fejét és kissé mintha zavarba jött volna.
- Tényleg nem nekem valók ezek a dolgok. Én többnyire csak a vezetést szeretem. Nem a központban lenni.
- Megértem. - mondtam sajnálkozva, miközben a Harveyt lehelyezték elém az asztalra - Szóval Sebastian Vettel azt mondja, finom... - néztem rá jelentőségteljesen. Kacsintott.
- Szerintem nemsokára Lisette Petrolen is azt fogja rá mondani, hogy finom.
- Meglátjuk. - mosolyodtam el és belekóstoltam. Hűha, oké, ez tényleg nagyon jó. - Nem rossz - játszottam meg az ínyencet, mire felnevetett.
- Látszik rajtad, hogy oda vagy érte. - piszkált. Én is nevettem.
- Legalább valaki élvezi ezt a szart. - mormolta ekkor a hirtelen mellé lépő Kimi Räikkönen.
- Kimin is látszik, hogy oda van érte. - bökött a versenytársára Sebastian.
- Azt hittem autóversenyző vagyok, nem bohóc. - utalt a nagykutya-partira cseppet sem pozitívan. Tetovált kezével beletúrt szőke hajába.
- Vagyunk még így ezzel páran - reagált Seb - Próbáld ki a Harvey Wallbangert, isteni finom! - ajánlotta neki is. Kimi felém fordult, a pillantására kicsit kínosan éreztem magam és már éppen azon gondolkodtam, vajon meg kellene e szólalnom vagy mit is kellene csinálni... de akkor a poharamra bökött.
- Igen, látom már reklámoztad. Tényleg jó? - kérdezte tőlem könnyedén.
- Öhm... nos... nekem ízlik. - hebegtem.
- Remek! - ült le mellém - Én inkább maradok a vodkánál. - ezt már valószínűleg a kiszolgáló lánynak címezte, aki bólintott és hátrament. - Te vagy a Petrolen-lány? - érdeklődött, de nem tűnt úgy, mintha igazán érdekelte volna a válaszom.
- én... Lisette vagyok. - vonogattam a vállamat és éreztem, hogy furcsa estének nézünk elébe...