Lisette - 13. rész

 Sziasztok! Remélem jól telt a hétvégétek :) Miután kidühöngtem magam, hogy Perez mit művelt már megint, leültem és befejeztem a 13. részt :) Örülnék a sok kominak vagy pipának vagy ilyenek :))) Sok sikert a következő hétre! Puszi <3









A katasztrofálisan sikerült családi ebéd után rögtön Nickyhez hajtottam. Az általa tervezett NIPO ruhák fotózására jöttem és már megint késésben vagyok. Remélem Nicky nem fogja leharapni a fejemet... felrohantam az emeletére, ahol a tervezői birodalma volt. Berontottam az ajtaján és igyekezetem palástolni, hogy idáig futottam, pedig nagyon lihegtem és alig kaptam levegőt.
- Késéssel, mint egy igazi díva. - mosolyodott el. Ahogy felállt, észrevettem, hogy már megint átfestette a haját, mint körülbelül minden héten. Eddig teljesen hófehér hajkoronáját most némi feketével és sötétszürkével árnyalta. Talán furán hangzik, de nagyon jól állt neki.
Sokan nem tudták róla, de ő sokáig dolgozott modellként, mielőtt befutott volna a NIPO-val, nem véletlenül sikerültek mindig nagyon jól a kampányképei - tudta hogy kell bánni a modellekkel. Bár azzal meglepett, hogy pont engem kért fel az új kollekció bemutatására. Pont engem, aki semmilyen tapasztalattal nem rendelkezik, emellett iszonyatosan alacsony.
- Sajnálom. Éppen Rosa Toulmanovval ebédeltem. - magyarázkodtam.
- Neked volt étvágyad amellett a ribanc mellett? - vonta fel a szemöldökét érdeklődően. Felnevettem és elmeséltem neki, milyen volt "amellett a ribanc mellett" a beszélgetés. Mindenben egyet értett velem, miközben egymás mellett lépkedtünk.
- Hová is megyünk? - kérdeztem végül felé fordulva. - Egyáltalán mi a program? - Nicky megtorpant és egy feketére festett ajtó felé biccentett.
- Most ide bemegyünk, megcsinálják a sminkedet és a hajadat. Aztán pedig kimegyünk a Maiden parkba, tudod, ami ott van a Globe mellett. Lekerítettek belőle egy nagy részt nekünk. Ott fogjuk csinálni a képeket. A koncepció egy melankolikus orosz lány a tajgán. Körülbelül - vonta meg a vállát.
- Nem is vagyok orosz. - vetettem közbe, de csak egy nagy sóhajt kaptam válaszul:
- Nem mindegy? Úgy nézel ki, akkor meg? Na, befelé a sminkedért meg a hajadért. Olyan másfél óra múlva jövök és mehetünk - kacsintott.
Belöktem az ajtót, amely mögött valóságos hadsereg állt sminkesekből, fodrászokból és manikűrösökből. Hajaj.
- Szia, Lisette - köszönt egy magas férfi, hosszú, sima fekete hajjal - Megtennéd, hogy ideülsz? - húzott elém egy 'Lisette Petrolen' felirattal ellátott hófehér ülőalkalmatosságot. Megtenném, persze.- gondoltam és helyet foglaltam.
Azt hittem, Nicky viccel azzal a másfél órával, de nemsokára kiderült, hogy még finoman fogalmazott. A manikűrös brutálisan hosszú, fekete glitteres műkörmöket varázsolt az ujjaimra, a sminkes pedig úgy kent ki, hogy olyan lettem, mint egy heavy metal bandában játszó Marie Antoinette. A hajamat nagyon durván lófarokba fogták, egy kiálló hajszál sem maradt - összességében tényleg úgy néztem ki végül, mint egy haute couture modell. Nicky mindenesetre nagyon meg volt elégedve a kinézetemmel és persze végső soron az ő szava számít.
- Hülyén érzem magam - mormoltam Nicky terepjárójában, amit nem ő, hanem a sofőrje vezetett.
- Nem kell - nevetett fel. - Emlékszel a tavalyi kollekciómra? Ott a modellek mind amolyan megfáradt, morbid gésák voltak.
- Oké, nem szólalok meg többet. - pislogtam döbbenten. Nicky izgatottan újra felkacagott. Szereti a pörgést, amikor meló van és nincs megállás. Ilyenkor csillog a szeme és már csak a következő lépésen gondolkozik.
- Egyébként Jenson nem a Maiden körül lakik...? Vagy hülye vagyok? - nézegette frissen manikűrözött ujjait szórakozottan. Mintha gyomron vágott volna. Jenson és a Maiden...? Igazából fogalmam sincs, mi a város másik végében éltünk, mikor még együtt voltunk és ugyan hallottam olyan híreket, hogy elköltözött, mert nem bírt a közös házunkban maradni nélkülem, fogalmam sem volt róla, hogy hol is van az új otthona.
- Nem hiszem, hogy a Maiden körül lakna... de nem tudom. - vontam vállat tanácstalanul. Nicky bátorítóan nézett rám.
- Most már minden oké lesz. Megcsináljuk végre a mesés NIPO fotókat, Kimi Räikkönen lesz a pasid és élünk boldogan! - rikkantotta hiperaktívan, a terepjáró leparkolt, ő pedig kipattant hátra a ruhákhoz rögtön. Felkapta a fóliába csomagolt darabokat és lendületesen elindult a Maiden park számunkra elkerített része felé, miközben a személyzetének többi tagja még csak most érkezett (a fotósok, fodrászok, sminkesek, kellékesek és mindenki, akire szükség lehetett) majd kezdődhetett a fotózás.
Nicky tényleg jól tudott irányítani, annak ellenére is, hogy ugyebár még sosem voltam modell. Már csak két nagyestélyi fotózása volt hátra. Éppen behúzta az egyiknek a cipzárját a hátamon egy asszisztens, mikor megpillantottam. Először azt hittem rosszul látok. Vagy csak valaki nagyon hasonlít rá. Megköszörültem a torkomat és inkább hátamat a magas fának támasztottam, ahogy Nicky utasított.
- Állakat fel! - harsogta. - Szuper, jobb lábadat kicsit előrébb. Ez az, Liset. Szééép. Csodás, tetszik. Akkor az utolsót. Gyere átöltözni. - nyújtotta ki a karját, a séta ugyanis nehezen ment az általa tervezett brutálisan magas platformmal rendelkező cipőkben. Közben hátrafelé nyújtogattam a nyakamat. Talán tényleg rosszul láttam. Biztos nem ő. Az átöltözésnek felállított sátorba mentem Nickyvel, aki kibontotta az utolsó couture-t: egy földig érő, mélyila ruhát, mely a nyakáig zárt volt és nagyon hosszú, tollakkal díszített uszállyal rendelkezett. - Mi a baj? - rökönyödött meg, mikor rám pillantott.
- Én... én nem tudom. Nicky, azt hiszem, itt van Jenson. - remegett a hangom.
- Hű. - reagált döbbenten. - Nem lehet, hogy rosszul láttad? Nem azért, de nem túl valószínű, hogy itt áll és csak néz, mint valami megszállott pszichopata. - vallotta be. 
- Franc se tudja, szerintem ő az. - nyeltem nagyot. Nicky rám adta a ruhát és közben kis védőbeszédet tartott:
- És Lisette, mi van ha ő az? Már mindegy, zaklatni biztos nem fog, Jenson nem olyan, aki ilyeneket csinál. Max idejött és megnéz, talán nosztalgiázik is egy kicsit, de ettől többtől nem kell tartanod. Már teljesen túl vagy rajta és nem szeretnél semmit. Legalábbis ezt mondtad... - nézett rám bizalmatlanul. Sietve bólintottam.
- Persze. Így van. - erősítettem meg ezt az infót.
- Akkor jó - kacsintott - a ruhát jobb oldalon mindig emeld meg egy kicsit a kezeddel, jobban látszanak majd a tollak úgy. - mutatott a sötétlila anyagra. Szót fogadtam és már jobb oldalon a ruhát ujjaim közé csíptetve léptem ki. A fotós srác már várt. Kicsit állítgatott a helyzetemen, de aztán pillanatok alatt elkészítette a képeket.
- Szuper. Mindegyik jó lett. Ezek tetszeni fognak, Nicky. - szólt oda a barátnőmhöz nevetve. - Hé, hová lett NIPO királynő? - kiáltott fel. Tényleg. Én sem látom. Óvatosan kellett körülnéznem, hogy el ne hasaljak a cipőkben egy hirtelen mozdulat következményeként. Mintha fejbe vágtak volna. Nicky épp Jensonnel beszélgetett és mindketten felém néztek. Gyorsabban szedtem a levegőt. - Hé, modellke, jól vagy? - kérdezte a fotós és barátságos mosolyt küldött felém. Nagy nehezen bólintottam. Elindultam nehéz léptekkel Jenson és Nicky felé, akik még mindig nem vették le rólam a tekintetüket. Mintha csak a múzeumban egy igazán érdekes darabot találtak volna... zaklatottan értem egyre közelebb és... úristen, egy kő! Elvesztettem az egyensúlyomat. Hatalmasat fogok esni... összevissza kapálóztam, de hirtelen erős karok fonódtak a derekamra. Nem kellett felpillantanom se, hogy tudjam, Jenson az. Éreztem az illatát, az ismerősen hűvös ujjak érintését.
- Vigyázz. - suttogta. A szívem hevesebben dobogott, megkapaszkodtam az alkarjában, míg vissza nem nyertem az egyensúlyomat.
- Köszönöm. - feleltem és elengedtem. Halvány mosollyal nézett, de valami olyasmit közvetített az arca, hogy legszívesebben üvöltene. - Mit keresel itt...? - barátságtalanabbra sikerült, mint terveztem. Még az a halvány mosoly is eltűnt az arcáról, amely eddig ott lebegett.
- Ideköltöztem, nem messze - biccentett jobbra, ahol egy rakat luxusház sorakozott a park mentén. - Olvastam valami bulvárlapban, hogy Nicky modellje leszel és itt fogtok fotózni. Kinéztem az ablakon, láttam a csődületet és gondoltam lenézek. Semmi hátsó szándék. Remélem, nem baj. - sóhajtott aprót. Mentegetőzött. Jártunk másfél évig, az interjúk szerint már azon gondolkodott, hogy elvesz feleségül és most mentegetőzik, amiért összefutottunk.
- Nem, nem azért... nem, dehogy baj - szégyelltem el magamat rögtön és közben érzékeltem, hogy Nicky óvatosan kihátrált mellőlünk. - Mi újság? - fordultam Jens felé.
- Semmi érdekes. - válaszolt visszafogottan - Kimi nyert... gondolom... - elfúlt a hangja, de megemberelte magát és újrakezdte: - gondolom örültél. - nyögte. Nagy levegőt vettem.
- Hát... végülis. - ismertem el részben. Azt már semmiképpen sem mesélem neki, hogy Kimi haverjának a legénybúcsúját Iceman karjaiban töltöttem, valamint, hogy ma reggel az ágyamban ébredt fel.
- Szóval... kavargattok. - tényként közölte, de ebben a kijelentő mondatban rengeteg kérdés bújkált. Zakatolt az agyam. Hát, igen, Jenson, igazából azt hiszem, összejövőfélben vagyok Kimivel.
- Nem. Nincs köztünk semmi - hazudtam és nem értettem magamat. Mit csinálsz, Lisette? Gyorsan, gyerünk, mondd meg neki, hogy ez nem igaz!
De csak álltam ott, vadul cikázó gondolatokkal és kiszáradt szájjal.
- Tényleg? - próbálta leplezni, hogy felélénkült ennek hallatára, de én láttam rajta: a szemei csillogni kezdtek és szinte izgatottan rázta össze tincseit, amelyek eddig lazán a homlokába lógtak. - Akkor ne haragudj. Csak láttam ma képeket a neten, hogy Kimi elmegy a házatokból és azt hittem...
- Nem. - vágtam közbe és megint anélkül beszélt a szám, hogy kommunikált volna előtte az agyammal. Csak buggyantak ki a hazugságok, pedig nem akartam, tényleg: - Csak jóban vannak Beijinggel és átnézett. Azt hiszem. Még csak nem is ismerem rendesen. - olcsó buta libának éreztem magamat. Teljesen jogosan.
- Jaaaaaa, Beijing... - világosodott meg teljesen tévesen - Mindent értek. - tette hozzá, amitől még sokkal rosszabbul éreztem magam, de nem bírtam megszólalni, hogy bevalljam az igazat, inkább hülyén mosolyogtam, mintha ezzel bármit el lehetne intézni. - Nincs kedved véletlenül eljönni a német nagydíjra? - kérdezte és mintha még a lélegzetét is visszafojtotta volna, annyira várta a válaszomat. Úristen... de, van, holnap reggel ezért találkozok Kimivel a magánrepülője előtt...
- Nos... meglátjuk. Lehet, hogy elnézek. - pillantottam rá. Nehéz úgy nézni az arcát, hogy ne jusson eszembe egy rakat közös emlék. - Emlékszel, mikor Monacoban tavaly vettünk egy jachtot? - vágtam ki hirtelen, újfent meglepve magamat, de emellett őt is.
- Persze. Elfelejtettél hozni fürdőruhát, berohantál egy Fendibe és két perc múlva már másztunk is fel rá.
- Nem volt nálunk olló, hogy levágjuk a bikinimről a címkét. - nevettem fel.
- Leharaptam róla. - kacsintott. Igen, ez így volt. Emlékszem, milyen vicces volt, ahogy vámpírt játszva lehajolt a hátamhoz és elrágta a vékony műanyaghuzalt, ami a Fendi márkát hirdette pár perce vásárolt fürdőruhámon. Aztán találkozott a tekintetünk és a fél órája vásárolt jachtunkon csókolóztunk.
De már mindegy. Jött Rosa Toulmanov és apa. És ketten együtt elérték, hogy most csak nosztalgiázzunk erről és ne járjunk.
- Nem jönnél el mégis Németországba...? - rugdosta a köveket maga előtt.
- Lehet, hogy megyek. Egészen... egészen van kedvem menni, szerintem ott leszek. - haraptam az alsó ajkamba és közben azt ismételtem magamban, hogy nincs még egy ekkora gyökér a földön, mint én.
- Remek. Örülök. Akkor... majd beszélünk. - tétován nézett rám. Igen. Hogy is kell elköszönni egy volt pasitól? Esetlenül megveregettem a vállát. Ez akármilyen családi vígjátékban szerepelhetne, annyira béna volt.
- Hogyne. - kényszeredett mosolygás, ez az, jobb, mintha semmit sem csinálnál, Lisette. - Szia. - leheltem. Kacsintott és elment. Utána bámultam. Elment a múltam...
Csak ne csináljak ilyen hülyeségeket, hogy összevissza kamuzok, mikor semmi okom nincs rá...!

Mire hazaértem, Beijing már mindkettőnk bőröndjébe bepakolt és szinte indulásra készen üldögélt a szobájában, műkörmeit reszelgetve. El szerettem volna mesélni neki mindent, de egyszerűen nem tudtam, mert belém fojtotta a szót:
- Képzeld. Már minden megvan. Németországban a világ legjobb buliját fogják rendezni. Amolyan pilóta-parti. Versenyzők, német hírességek meg ilyesmi. Imádni fogjuk! - nevetgélt. Ja. Egy buliban tartózkodni a majdnem-pasimmal és az exbarátommal. Hihetetlenül jól hangzik.
- Meglátjuk - hasaltam az ágyra.
- Mi az, hogy meglátjuk...? - ismételte felvont szemöldökkel. - Már nem vagy ráakadva teljesen Kimire? Kétlem.
- Nem erről van szó - mormoltam a párnámba.
- Helyes, mert visszajeleztem mindkettőnk nevében, hogy megyünk. - pislogott elégedetten. Jaj istenem, annyira jellemző. - És hívott a jetid. - tette hozzá. Meglepetten tapogattam meg a zsebemet: nem volt nálam mobil? Fel sem tűnt. Felvettem az ágyról. Három nem fogadott hívás Kimi Räikkönentől. Tárcsáztam.
- Nahát, te és a telefonod egy szobában tartózkodtok... ez igazán meglepő - kezdte egy újabb csipkelődéssel.
- Sajnálom. - kuncogtam.
- Talán túlélem. A holnapi randi áll még, remélem. - Iceman-hangon mondta. Az unott, közönyös és nagyon szexi hangján.
- Reggel kilenckor a repülőtéren...? Persze, hogy áll. - válaszoltam.
- Akkor jó. Jól telt a napod? - De még milyen jól, a volt barátommal beszélgettem rólad és azt hazudtam, hogy alig ismerlek. Jól hangzik, nem?
- Egészen tűrhetően - fogtam halkabbra a hangomat - És neked?
- Köcsög médiások. De ki lehetett bírni.- lelki szemeim előtt láttam, ahogy vállat von. Elmosolyodtam.
- Jellemző rád. - vélekedtem.
- Ez is igaz. - nevetett - Na, akkor reggel kilenckor találkozunk. Ne haragudj, de edzenem kell. - hallottam a hangján, hogy tényleg kell és ha rajta múlna, egész nap csak feküdne.
- Jó edzést! - köszöntem el és visszafordultam Beijinghez, mikor kinyomtam a telefont. Most, hogy befejeztem a randi-szerű beszélgetésünket Kimivel... elmesélhetem Beijingnek, hogy miket is mondtam Jensonnek...

Lisette - Heti hírek

Kimi Räikkönen és Lisette Petrolen - Ténylegesen együtt?

Pár napja kezdte el foglalkoztatni a sajtót a kérdés, hogy mégis mi lehet a finn világbajnok és az angol milliárdos, Javes Petrolen lánya között: talán már meg is kaptuk a választ, ugyanis tegnap este Räikkönen Petrolennel érkezett egy felkapott londoni szórakozóhelyre, ahonnan együtt is távoztak, sőt! Szemtanúk szerint nevetgéltek, beszélgettek, csókolóztak és le sem vették egymásról a szemüket. Megkérdeztük az ügyben Kimi Räikkönen sajtófőnökét, de ő nem kívánt reagálni. Nem úgy, mint a Jenson Buttont képviselő Alek Noviszkij, aki szűkszavúan annyit mondott "Jenson Button és Lisette Petrolen kapcsolata már véget ért, nincs közünk ahhoz, kivel kezdeményez kapcsolatot Miss Petrolen a továbbiakban." - Ez már csak azért is érdekes, mert néhány hete az angolok világbajnoka még ódákat zengett volt barátnőjéről és arról is, mennyire szeretné visszakapni őt... azért reméljük Räikkönen és Button nem fognak összeverekedni se a pályán, se azon kívül...
           /Vasárnap, www.sportgossip.com/rai-pet-tenylegesen-egyutt-3020/







Beijing Petrolen és Rosa Toulmanov twitteren gyűlölködik!
Mindketten angol milliárdos örökösnők, csinosak, fiatalok és szépek, de úgy látszik, a mondás, miszerint két dudás nem fér meg egy csárdában, igaznak bizonyul: egyfajta virtuális hadviselés kezdődött meg közöttük.
Azt nem tudni, mi váltotta ki ezeket a heves indulatokat, mindenesetre tegnap este Rosa Toulmanov megosztotta twitter-profilján (amelyet itt megtekinthet) Beijing Petrolen fényképét és csak annyit fűzött hozzá: "Srácok, tényleg beszavaztátok őt a tíz legszebb angol nő közé...?" Erre persze kommentek kezdtek el özönleni, főleg a sértett fél részéről: Beijing Petrolen rajongói szinte versengve szidták Rosát, mire az ő tábora is acsarkodva esett nekik. Persze Beijing reakciójára sem kellett sokat várni: a megszokott szemtelen eleganciával csak annyit írt egy óra múlva: "Skacok szurkoljunk együtt @Ro_Toulmanov-nak: meggyőződésem, hogy öt-hat arcplasztika, zsírleszívás és némi photoshop hatására ő is fent lenne ezen a tizes toplistán... Rosa drágám, nagyon drukkolok :))" - Ezt a tweetet aztán szinte rekordszámú csiripelő retweetelte, köztük Lisette Petrolen, Nico Rosberg és Nicky Palermo is. Rosa Toulmanov vagy a visszavágás népszerűségétől, vagy magától Beijingtől bedühödött és közzétette véleményét: "@beijingpetrolen neked csak az arcod nagy és azt sem tudjuk, hogy pontosan mire is! Csak fogadd el a helyzetet és kész, nem kell a kislányos hiszti! Hülye picsa." - nos, ez alapján a zavart, hevenyészett tweet alapján mi inkább őt mondanánk hisztisnek, de erre még csak ráerősít Beijing Petrolen kegyelemdöfése: retweetelte Rosa markáns véleménynyilvánítását és csak egy mosolygós fejet fűzött hozzá...
Kérdés, hogy mi hozta elő a vadállatot az orosz médiamágnás lányából? Vajon lesz az ügynek folytatása? Szerintünk mindenképpen...
                                                   /Szombat, www.onlinedaily.com/friss-hirek-3133353hjf5%/








Nico Rosberg villáminterjú!
A németek büszkeségét a paddockban kapom el: éppen az FIA egyik dolgozója, történetesen Beijing Petrolen elől: eddig együtt nevetgéltek.
JAD: Ne haragudj, hogy elraboltalak a beszélgetőpartneredtől...
Nico Rosberg: Semmi baj, Beijing már menni készült, sok a dolga, rendelkezésedre állok.
JAD: Sok barátod van az FIA-ból?
Nico Rosberg: (nevet) Azt azért nem mondhatni. Senkivel sincs konfliktusom szerencsére, de azért ezt nem úgy kell elképzelni, hogy futam után leülünk egy grillpartira. Beijinggel viszont régóta jóba vagyunk már. Tinikora óta ismerem, ezért láthatsz sokszor vele. 
JAD: Szóval hiszel a fiú-lány barátságban?
Nico Rosberg: Erre nem igazán tudok válaszolni, talán olyan esetben igen, ha mindkét fél kizártnak tartja, hogy összejöjjenek. De nem tudom, ezt valami filozofikusabb beállítottságú embertől kell megkérdezned. 
JAD: Hogy tetszik Anglia?
Nico Rosberg: Nagyon szép hely, csodás környezet, történelem, emberek... minden nagyon tradicionális.
JAD: És a futamtól mit vársz?
Nico Rosberg: Az autónk még mindig elég ramaty versenytávon és a Lotus nagyon erősnek tűnik, úgyhogy körülbelül a szerencsében bízok, hozzátéve, hogy Kiminek és Romainnak jó esélyei vannak a holnapra nézve.
JAD: Sok szerencsét, Nico.
                                                     /Szombat, JAD napilap, 3. oldal - Villáminterjúk/







    Ebben a hónapban Lisette Petrolent kértük meg, hogy töltse ki tesztünket a Noir olvasói számára. A csinos angol lány klasszikus eleganciával és bohókás szórakozottsággal válogatja össze a ruháit, megteremtve egy modern nőideált egyedi stílusával. Ezért esett rá a választásunk, mikor megkértük, hogy fejezze be a mondatainkat:

Három tárgy, ami mindig van a táskámban:
Lisette: Telefon, pénztárca és slusszkulcs.

Három dolog, amit magammal vinnék egy lakatlan szigetre:
Lisette: Vizet, a sarki kínai éttermet és egy jelzőrakétát, hogy valaki észrevegyen és hazahozzon...

Legkedvesebb gyerekkori játékom:
Lisette: Volt egy mini-lakóautóm négyéves koromban, teljesen az én méretemre volt tervezve, halványsárga alapon kis citromminták voltak a falain, nagyon aranyos volt, imádtam, még akkor is, ha igazából persze nem lehetett közúton használni.

A legjobban öltözött celeb szerintem:
Lisette: Victoria Beckham és Bérénice Marlohe. Meg a nővérem, Beijing. Hihetetlen sok ruhája van és két perc alatt fel tud úgy öltözni, mintha a kifutóról lépett volna le éppen.

Amitől félek:
Lisette: Nincs igazán ilyen, talán a pókoktól... nem félelemnek mondanám, inkább irtózok tőlük egy kicsit, de azért nem ugrok az asztal tetejére sikítva, ha meglátok egyet a szőnyegen mászni.

A kedvenc ételem-italom:
Lisette: Emily joghurtos taccoja a kedvencem, ezt már régóta profin csinálja. Nincs kedvenc italom, mindegyiket szeretem, kivéve az energiaitalokat. 

 Kedvenc filmem:
Lisette: Nem vagyok nagy filmnézős... az Álomháború és a Parfüm tetszett, ezeket már sokszor láttam. A Rush-t is nagyon várom már...

 Egy szépségtipp a Noir olvasóinak:
Lisette: Hűha, talán a rossz embert kérdezitek... nem tudnék semmilyen otthoni praktikát megosztani veletek, de a lényeg, hogy ne akarjatok mások lenni, mint amilyenek vagytok... ne a posztereken szereplő vékony modellek legyenek a példaképeitek... csak érezzétek jól magatokat a bőrötökben.

Nos, ezt mi sem írhattuk volna szebben... köszönjük a bátorító és vicces válaszokat Lisette Petrolennek!
                                                              /Kedd, Noir, Heti Válasz-rovat, 36. oldal/ 








Vivian Sibold megerősítette szakítását Nico Rosberggel! Csak nálunk!
A pár hete még látszólag turbékoló gerlepár női tagja ma végre kamerák elé állt és elmesélte szakításuk részleteit. 

Vivian a népszerű 'Nacht' címet viselő német tévéműsorban jelent meg tegnap este, ahol is a műsorvezető, Sebastian Klinsmann kifaggatta őt mindenről, elsősorban a szakításáról: Sibold és Rosberg Németország Beckham-házaspárjaként voltak számon tartva az országban, ezért érhető, hogy a németeket érdeklik a szakítás okai és körülményei. Vivian csinos ruhájában az első pár percben láthatóan zavarban érzi magát a kérdések kereszttüzében, mikor azonban megszokja a kérdéseket és a kamerákat, már felszabadultam felelget. "Szögezzük le, hogy semmi bajom nincs Nicoval" - kezdi - "A kapcsolatunk elfáradt, ezt sajnos el kell fogadni, de nagyon sok szép emlék fűz hozzá, ezek még mindig kellemes élmények utólag... semmi negatív érzés nincs bennem felé. Sok évig nagyon jól elvoltunk mi ketten, még az utóbbi hetekben is... csak talán most vettük a bátorságunkat mindketten, hogy elmondjuk a másiknak, hogy ez már így nem működik. Semmi tányércsapkodós vita vagy kiabálás nem volt természetesen, csak leültünk ketten, mint két felnőtt és elmondtuk egymásnak, hogy akármennyire tiszteljük a másikat, ebben a kapcsolatban már nincs több és ezt sajnos el kell fogadnunk." Hozzátette, hogy semmiképpen sem egy harmadik személy miatt szakítottak, csakis közös megegyezés alapján döntöttek így. "Bár persze nem zavarna, ha összejönne egy lánnyal. Szabad ember és azt tesz, amit szeretne, én örülnék neki, ha boldog lenne. Még mindig nagyon sokat jelent nekem, szinte testvéremként szeretem, de ez ugyebár nem ugyanaz, mint egy mindent elsöprő szerelem érzése..." - fejezte be egy biztató mosollyal a közönség felé, akik így lassanként belenyugodhatnak, hogy két kedvencük külön utakon folytatja...
                                                 /Csütörtök, People! magazin, 12. oldal/ 

Már a második :))

Szabályok:
- Át kell másolnod a képet és a kérdéseket és válaszolni kell rá.
- Ha megvannak a válaszok, öt azaz 5 bloggernek tovább kell küldened.
- Őszinte válaszokat várok :)
- Legfőképp F1-es blogoknak szánom, de át lehet adni másnak is :)

Kérdések
1. Ki az F1-es pilóta akivel szívesen találkoznál? Miért?
2. Ki a kedvenced a régi pilóták közül? (pl.: Ayrton Senna, David Coulthard)
3. Mióta nézed a Forma-1-et?
4. Voltál már kint futamon?
5. Mi vett rá arra, hogy elkezd írni a történetedet?
6. Van már egy határozott elképzelésed, mi lesz a sztori vége?
7. Hány részt vagy évadot tervezel?



Válaszaim:


1. Kimi Räikkönen, azért mert ő a kedvencem már több, mint nyolc éve (az első években mondjuk még nem nagyon értettem semmit a sportról, de Kimi szőke haja meggyőzött) és imádom azóta töretlen lelkesedéssel :) Ha találkoznék vele, megkérném, hogy vegyen feleségül és hátralevő életünkben együtt flegmázzunk és együnk Magnumot... - viccen kívül teljesen hasonló a világnézetünk, általában én is ilyen egyszerűen látok mindent, ezért szeretem, mint embert, ahogy vezet az meg ugye valami csoda :))) Sebastiant is nagyon szeretem, ő a második kedvencem és ugye Jenson is nagy szerelmem :) (sőt, Max Chilton is - csak szerintem nagyon cuki?!)
2. Mike Hawthorn és Peter Collins, bár ők tényleg nagyon régen versenyeztek :) James Hunt a kicsit közelebbi múlt versenyzői közül, bár kicsit talán túl playboyos is volt már :)))
3. Nagyon régóta :D Hat évesen egyszer érdeklődve ültem a tévé elé, hogy mi ez a zümmögés, amit apa néz és már akkor is nagyon tetszett és mindig ültem még elé, ha úgy hallottam, hogy F1 megy. Na persze semmit sem értettem de tetszett a sok bruuummbruuum meg ilyesmi - lassanként aztán persze levágtam, mi hogy megy :) Normálisan azt mondanám, hogy úgy hat éve :)
4. Igen, persze, imádtam :))
5. Elég jó és tanulságos hobbi, valamint unatkoztam - azóta is irogatok :)
6. Persze, a fanfic vázlata megvan régóta, ezt kell kidolgoznom részről részre :)
7. A Lisette-t egy évadra tervezem, de persze a lehetőségét fenntartom a több évadnak is, erre azért elég kicsi az esély :) Részekben először olyan 28-30-ra tippeltem volna, mivel az első 1-2 rész elég hosszúra sikerült, de így suli mellett ezek rövidültek, úgyhogy mostmár olyan 40-re saccolnám - aztán ki tudja, lehet mégis 10-12 rész alatt be tudom húzni a végét :D


Díjazottaim:
Akiknek akartam volna adni vagy egyáltalán ismerem őket, hogy írnak, már mind megkapták ://

Lisette - 12. rész

 Na sziasztok :) Holnap végre futam, addig is olvassátok el a következő részt :) Egyre inkább sikerül betartanom a magamnak szabott szombati határidőt (igaz, tizenöt perc van már csak hátra a napból... :D) Olvassátok, kommenteljétek, pipálgassátok, itt van :)))
Holnapra meg sok szerencsét mindenki kedvencének ;)










Az este hátralévő része azzal telt, hogy Kimi Räikkönennel egy kieső sarokba bújva beszélgettünk, nevetgéltünk és csókolóztunk, ha kedvünk támadt. Jól éreztem magamat, tényleg szórakoztató volt vele lenni.
- Na azt hiszem lassan mehetnénk... - tápászkodott fel. Meglepetten néztem rá és szinte éreztem, hogy a sértődöttség eláraszt a fejem búbjától a lábujjamig. Most mit akar? Egész este velem van, smárolgatunk aztán egyszer csak eszébe jut, hogy ő lelép...? - ...ha jól emlékszem, öt percnyire van a lakásod. - tette hozzá egy nem túl szoknyapecér, inkább bizakodó mosollyal. Ja... szóval így értette, hogy mehetnénk. Én is felálltam, elvettem a táskámat és a vállamra akasztottam. Visszafordultam és jóleső bizsergés töltött el, mikor észleltem, hogy megint pár centi van köztünk. Kissé előrehajolt és megpuszilta a számat. Aztán még egyszer. És még egyszer. Nevetve fontam a karjaimat a nyaka köré. Hosszú csók következett aztán egy gyors és nem-igazán-könnyes búcsú Garytől meg a bandájától, aztán egy rövid navigálás tőlem Kiminek a lakásomig vezető úton. Tudtam, hogy most se Beijing, se Emily nem tartózkodik itthon: Beijing még ezt az éjszakát is a hotelben tölti (arra ne térjünk ki, hogy vajon a saját vagy a Nico Rosberg szobájában) Emily pedig lement pár napra a manchesteri házukba, hogy Manchesterben is tudjon bulizni.
- Hűha... kisebb házra számítottam. - torpant meg meglepetten az épület előtt. Felfelé fordította a fejét és végignézte a három szintes villát - de maradhat. - viccelődött.
- Oh, köszönöm, Iceman. - nevetgéltem. - Csak kövess. - mentem előre. Felkapcsolgattam a lámpákat magam előtt és a kapukódot is beütöttem. Az ajtó egy kattanással jelezte, hogy most már használhatom a kilincset. Lenyomtam és szélesre tártam.
- Eléggé lányos. - lépett be.
- Nem értem, miért. - értetlenkedtem látványosan - bár az is lehet, hogy köze van ahhoz, hogy három lány lakik itt, de ki tudja! - felnevetett és magához ölelt. Hátráltunk a sötétrózsaszín kanapéig, amire lenyomtam, mert megadóan hagyta magát.
- És egész éjszaka csak tinimódra smárolgatunk...? - kérdezte kissé reménykedve.
- Igen. Sajnálom. - pislogtam ártatlanul.
- Jobb, mint a semmi - sóhajtott és a derekamra fonta a karjait. Kezdtem komolyan elálmosodni. Kimi Räikkönennel hazajönni: jó dolog. Sminkben, miniruhában és magassarkúban elaludni: határozottan és egyértelműen nem jó dolog. Sóhajtva kászálódtam fel Kimi mellől...



A bocifejű kerékpártúrára induló emberek integettek. Visszaintegettem, de nem láttam őket jól, ezért lenéztem a lábamra és úgy döntöttem, utánuk repülök. Mellesleg miért egy fura vajszínű klumpa van rajtam?  Kopp. Kopp. Kopp! Mi a franc...? Megint lepillantottam: most már három méter magas platformos tűsarkú volt a lábamon, amellyel a háztetőket néztem... hú, minden összement körülöttem... Kopp. Kopp! Koppkoppkoppkopp...
- Ki kellene nyitnod az ajtót. - mormolta Kimi. Hirtelen ültem fel. Kopogás. Reggel. Szóval kopogtattak az ajtón és a sokméteres magassarkú meg a tehénfejjel ellátott bringások... álom volt. Várjunk csak... Kimi mormolta...? Felé fordítottam a fejemet. Félálomban szuszogott, szőke haja kontrasztosan elütött a sötétbordó pamutpárnától. Lassan lecsusszantam az ágyamról, magam köré tekertem a takarómat és elcsoszogtam az ajtóig. Résnyire nyitottam és csak a kis résen surrantam ki. A nővérem állt kint, gyanakvóan nézve rám.
- Miért vágsz ilyen fura fejet? - érdeklődött. A vállamat vonogattam. Miért is...? Semmi okom rá, hogy fura fejet vágjak, elvégre Beijinget egy egész vékony gipszkartonfal elválasztja a félmeztelen Kimi Räikkönentől, aki az ágyamban szuszog és akinek a haja az ágyamban üt el a párna színétől éppen ebben a pillanatban is. Beijing arca viszont egy másodperc alatt teljesen megváltozott: döbbenten nagyra nyitotta a szemeit és a száját is...
Szinte feltépte az ajtót. Kimi már vissza is aludt. Én még azt is láttam, hogy szőke szempillái megrezzenek, de valószínűleg Beijing ezt nem szemrevételezte, mert csak becsukta az ajtót és felém fordult ijesztően magas hanggal:
- Kimi Räikkönennel töltötted az éjszakát?! - Istenkém, mintha nem lenne teljesen egyértelmű... kezdtem egyre rosszabbul érezni magamat a takaróban, ami elég súlyos volt ahhoz, hogy a karizmaim már teljesen elfáradjanak, csupán attól, hogy magamon tartom.
- Hát... - biccentettem az ismét bezárt ajtó felé - Mint azt a mellékelt ábra mutatja... - Beijing szája széles vigyorra húzódott.
- Szuper! Végre vége a hiányzik-Jenson korszakodnak. - bátorított volna, de ettől csak még súlyosabbnak tűnt a takaró. Jenson... nagy levegőt vettem. Ha én látnám meg egy lánnyal... bár persze. Nyilván semmi sem történne. Jaj, de hülye vagyok. Persze, hogy semmi, mi lenne? Külön vagyunk, azzal van, akivel akar. És ez rám is igaz. - Rendelek reggelit. - kacsintott, hiszen valószínűleg ürügyet keresett, hogy lelépjen.
Visszamentem a szobámba és próbáltam halkan elnyúlni az ágyon. Már... majdnem... Bumm. Bevágtam a fejemet. Megnyikkantam. Aú, a picsába, ez tényleg fáj. Óvatosan néztem Kimire. Még mindig olyan nyugodtan alszik, mint egy kisgyerek...
Hirtelen kipattantak a szemei, felült és egy gyors mozdulattal maga alá gyűrt. Rendben, talán mégsem alszik annyira nagyon nyugodtan... kuncogva tűrtem, hogy teljes súlyával rám nehézkedjen.
- Jól aludtál? - kérdeztem. Elhúzta a száját:
- Mondhatjuk - jaj, ne már. Azt hiszem, most engem próbált utánozni. Felnevettem, mire kissé megemelte a felsőtestét, hogy ne rám nehézkedjen és lehajolt. Átkaroltam és sokáig csókolóztunk. Egészen addig, ameddig nem hallottam meg apa hangját a folyosóról.
- Mit keres itt? - húzódtam el egy pillanat alatt döbbenten. Felpattantam és odadobtam Kiminek a pólóját, aki láthatóan kelletlenül kezdett el öltözni. Ez nem volt rossz ötlet, mert pár másodperc múlva benyitott apa. Akkor már csak annyit látott, hogy egymás mellett ülünk Kimivel, aki álmosan túr a hajába. Még mindig jobb, mintha két perce jön be, akkor ugyanis csak egymás mellett talál minket az ágyban, Kimi egyik karja a derekamon.
- Apa. - bólintottam zavartan. Azt hiszem, egy pillantás alatt felmérte a helyzetet. A tekintete Kimiről rám, majd vissza Kimire vándorolt.
- Javes... - intett a helyzethez képest egész vidáman Iceman.
- Hát... sziasztok. Hozzád... hozzád jöttem, Lisette. - fordult felém - Bár... igen, nyilván, hiszen nem tudtam, hogy te is itt leszel, Kimi... - köszörülte meg a torkát. - Mármint... nem mintha... mintha érted, zavarna, vagy baj lenne vagy...
- Apa... - sóhajtottam fel. - Csak mondd. - Még mindig összezavarodva próbált összpontosítani arra, amit akart:
- Na igen... tehát átjönnétek ma Beijinggel? Ebédre. - Aha... szóval mára időzítette a ne-utáljátok-a-ribimet elnevezésű családi programot.
- Hát... meglátjuk. - fordultam el kissé. Viszont kimehetne már. Nem azért, de így tényleg eléggé kínos a szituáció.
- Gyertek. Komolyan, nagyon szépen kérlek. - állt meg az ajtóban valahogy úgy, hogy tisztába tegye a tényt, hogy amíg igent nem mondok, ő bizony ott fog dekkolni és ilyen idegesítően figyelni engem és a srácot, aki mellettem van. Mérgesen fújtattam.
- Jól van, elmegyünk, tessék, ezt akartad. - siettettem kicsit. Szélesen elmosolyodott.
- Imádni fogjátok. Komolyan, olyan aranyos lány, mindkettőtök véleménye teljesen meg fog... - kezdte a kiselőadását, melynek címe az "Édes és szuper Rosa Toulmanov" volt. Közbevágtam:
- Rendben, később beszélünk. - adtam a tudtára, hogy ez nem azt jelenti, hogy elfelejtem neki, hogy miatta szakítottunk Jensonnel. Kinyitotta, majd becsukta a száját, majd bólintott és kihátrált.
- Szóval nem tudlak elhívni ebédelni. - szűrte le Kimi, miután apa bezárta maga mögött az ajtót.
- Ha gondolod, én viszont el tudlak hívni egy izzadságszagú sznob ebédre, ahol is verbális hadjáratot indít majd Beijing Rosa ellen. - ajánlottam fel ironikusan. Elhúzta a száját.
- Talán... esetleg kihagyom. -  folytatta a poénkodást. - Velem jössz Németországba? - kérdezte könnyedén, mintha az időjárásról érdeklődne. A levegő mintha beszorult volna a tüdőmbe.
- A Német nagydíjra? - pislogtam meglepetten.
- Nem, csak úgy elmászkálok Németországban. Nahát, ott lesz pont a következő verseny? Lehet beugrok akkor oda is - hülyéskedett tovább.
- Jól van már, Jégemberkém. - nevettem fel - Veled mehetnék, azt hiszem - indultam el az étkező felé, Kimivel a nyomomban. Az asztalnál Beijing ült, éppen egy hatalmas élénkkék mázas fánkot tömött a szájába.
- Azt a mindenit, de el fog valaki hízni. - vigyorgott Kimi, intettem neki, hogy üljön le, de Beijing első dolga volt, hogy még teli szájjal alaposan sípcsonton rúgja.
- Kuss'lj má'. - nyamnyogott elégedetten.
Ilyen oltogatós-hangulatban reggeliztünk meg hárman, miközben Beijing az összes olyan kétértelmű poénját elsütötte előttünk, amelyet csak ismert. Aztán kikísértem Kimit és megbeszéltük, hogy másnap reggel találkozunk a repülőtéren és együtt repülünk Németországba.



- ...tehát nem várom el, hogy anyának szólítsatok meg ilyesmik. - fejezte be a hosszúra nyúlt beszédét Rosa, amely olyan álszent és nyáltól csöpögő volt, hogy akármelyik apáca szó szerint átvette volna szíves örömest. A lényege az volt, hogy ő istentelenül szerelmes apába és a nagy korkülönbség ellenére egymásnak teremtette őket a sors.
- Rosa, két évvel vagy idősebb és az IQ szinted száma kisebb, mint a cipőméretem. Sajnálom, de nem volt eddig sem nyitott kérdés, hogy vajon az anyámnak foglak e szólítani. - pillantott fel Beijing.
- Egy kicsit ellenségesnek érezlek. - felelte műmosollyal Rosa. Látszott rajta, hogy ha apa nem ülne mellette, már rég Beijing torkának ugrott volna. A nővérem már akkor is zsigerből utálta őt, mikor én még jóban voltam vele.
- Nahát, komolyan? - nézett rá Beijing gúnyosan és késével dühösen vágott a lazacába.
- Lányok, hagyjuk ezt. - nyugtatta a kedélyeket apa, aki kettőjük közt ült, ezért most pont úgy nézett ki, mint egy boxmeccs vezetője. Kék sarokban a mindenre elszánt és cinikus Beijing Petrolen és ellenfele a piros sarokban a buta Playboy-címlaplány, Rosa Toulmanov...!
- Megértem, ez új nekik - fogta meg Rosa apa kezét negédes bájvigyorral. Atyaég, nem hiszem el, hogy apa tényleg nem veszi észre, mennyire megjátssza magát.  - Nem tudok Zelda-Ann nyomába lépni, ez érhető...
- Tudod mit? Tényleg nem. Zelda le se szart egyikünket sem és az alkalmazottai neveltek fel minket helyette. De még így sem érhetsz a nyomába sem. - mormogta Beijing olyan unott és flegma hangnemben, amelyet talán Kimi is megirigyelt volna.
- Ne haragudj, hogy felemlegettem, láthatóan ez maradandó sérüléseket hagyott a lelkedben - kulcsolta össze a kezeit angyalian Rosa. Felnéztem rá, mire kedvesen rám mosolygott. Atyaég még egy ilyen és hányni fogok.
- Mi... mara... maradandó sérülések? - Beijing keze ökölbe szorult.
- Jaj, Bei, Rosa nem úgy értette. - csillapította a boxolókat Javes Békességetakaró Petrolen rögtön.
- Finom ez a citromos pulyka. - szólaltam meg inkább. Mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel a könnyedebb téma feldobására reagálva.
- Igen. De te azért vigyázz, Rosa, így is mintha felszedtél volna pár kilót. - mosolygott Beijing és füle mögé igazította hosszú haját.
- Majd valószínűleg kérek tippeket tőled. Mondd, neked hogy sikerült pár éve úgy lefogyni? Jaaaj, ó, ne haragudj, elfelejtettem: te anorexiás voltál. Ó, bocsáss meg, ez nehéz lehet. - emlegette fel szándékosan azt a korszakot, amikor Zeldával volt Beijing Amerikában és az önértékelési zavarai mellett étkezési problémái is előjöttek. Mára azonban tökéletes alakja van, úgyhogy ennek nincs is jelentősége.
- Ne zavartasd magad, ha rád nézek, mindig kicsit jobban érzem magam, hogy lehetett volna rosszabb is. - mosolyogtak továbbra is egymásra olyan szeretettel, hogy ha egy némafilmben lettünk volna, a közönség sosem jött volna rá, hogy valójában ölik egymást szavakkal.
- És mi a helyzet Dale-lel, Beijing? Minden rendben? - ivott a borospoharába az orosz millió-dolláros-bébi.
- Mint tudod, már nem vagyunk együtt... - válaszolt a nővérem türelmesen.
- Persze, azt tudom. Olvastam, hogy Nico Rosbergre hajtasz. Kár, hogy Vivian Sibold a barátnője... - sajnálkozott látványosan Rosa.
- Jól értesült vagy. Kivéve, hogy ő és Vivian szakítottak. - nem lehetett nem észrevenni a hangjának azt a reménykedő és boldog színezetét, amit már tegnap óta látok rajta.
- Nahát, micsoda mázli. - válaszolta lelkesedés nélkül. - Jól néznétek ki egymás mellett. Mint Victoria meg David Beckham. Vagy Angelina Jolie és Brad Pitt. Vagy Lisette és Jenson Button! Hűűűűha, bocsi, csak kicsúszott a számon - kapta a szája elé a kezét tettetett sajnálkozással. Megbeszélem Beijinggel, éjszaka betörünk és elvágjuk a torkát. Ez biztos.

Lisette - 11. rész

 Sziasztok :) Tehát itt az új rész, remélem tetszeni fog, várom a véleményeket :) Holnap pedig remélem jó sokan kint lesztek a ringen és szurkoltok Norbinak! :)) Én tutira ott leszek már ki-tudja-hanyadik alkalommal is ;D Jó olvasást és szép hétvégét! (már csak hetet kell aludni és újra futam) 
Puszika <3 :)






Beijinggel egész nap nem tudtam beszélni, ezért arra jutottam, legjobb lesz felkészülten és éberen várom, hogy megjöjjön. És tényleg jött.
Pizsamában ültem az ágyán és érdeklődően nagyra nyitott szemekkel bambultam. Fáradtan tette le a táskáját.
- Mi van? - nézett rám nevetve. Aha, ne játszd meg az ártatlant...
- Nem tudom. Te mondd meg, hogy mi van. Nem én smároltam titokban Nico Rosberggel a parkolóban. - vigyorogtam fel rá.
- Honnan tudod? Lettek fotók? Már mindenki látta? - marta el a laptopomat szinte pánikban.
- Nyugi, semmi ilyesmi. Láttuk. Én meg Kimi. Nyilván nem hirdetjük majd. Viszont meg kell kérdeznem... mi van akkor pontosan Viviannal...?
- Szakítottak. Tegnap este. Délután beszélgettem Nicoval, akkor mondta.
- Aztán elbújtatok a parkolóban és ennek örömére smároltatok.
- Lisy, életemben először történt köztünk valami. Úgy értem, eddig csak... flörtölgetés ment, semmi komoly. - kereste elő a törölközőjét, tusfürdőjét és samponját. - Beszélgettünk és... nem is tudom, azon kaptam magam, hogy smárolunk. Egyikünk sem így tervezte.
- Végül is nem várt sokat - nevettem fel - Tizenkét órával a szakítás után már veled smárolt.
- Ha azt nézzünk, így is lassabban haladunk, mint te meg Jenson. Ő még bőven Jessicával járt, mikor összejöttetek. - felálltam.
- Azért ne csesztesd Jenst, akkor már szarrá volt menve a kapcsolata Jessivel.
- Persze, tudom én, csak mondom, hogy ez azért nem szokatlan.- emelte fel a kezeit védekezően - Nem láttad a hajpaskolásomat? Ilyen sötétkék hosszú üveges... - mutatta a levegőben az alakját.
- Nem - fordultam vissza a laptopomhoz, ahol épp Nickyvel cseteltem. Beijing türelmetlenségében inkább felkapta a hotelszoba telefonját.
- Igen, kétszáztizenhat, Beijing Petrolen. - mormolta - Egy La Vespe hajpakolásra lenne szükségem. Méghozzá a mentásra, sötétkék a tubusa. A legnagyobb kiszerelésben, legyen szives. Majd írja a számlámhoz. - tette le.
- Nem gondolod, hogy túlzás este tízkor elküldeni szegényt neked balzsamot venni? - néztem rá a vállam felett.
- Hajpakolást - javított ki rögtön - És megkapja érte a pénzét, Terézanya. - somolygott, mialatt kiszedegette a csatokat a hajából - Mi van Kimivel?
- Valami Garynek lesz legénybúcsúja holnap és elhívott magával. - mondtam és halványan elmosolyodtam.
- Gary...? - gondolkodott el Beijing és meg sem lepődtem volna, ha pár másodperces gondolkodás után a teljes életrajzát elmeséli nekem a srácnak. A nővérem nagyjából egész Angliát ismeri, azt hiszem, ha egyszer találkozna a királynővel, a királynő előre köszönne és ő kérne Beijingtől közös képet. - Milyen Gary? - kért több infót.
- Fogalmam sincs, ha tudnám, nyilván nem úgy emlegettem volna, hogy 'Valami' Gary. - emlékeztettem.
- Értettem, okoska. - legyintett - Fogalmam sincs, ki lehet az.
- Mindenesetre holnapra kiderül - világítottam rá.
- Szuper... valami nagyon csini ruhát vegyél fel - vigyorgott.
- Ó, Beijing, mindig a legjobb tanácsokat adod. - sóhajtottam fel ironikusan.
- Csss, bébi, ne is köszöngess. - rebegtette a szempilláit - De amúgy komolyan. Láttad, hogy nézett rád, mikor a bordó ruha volt rajtad? Pont, mint aki fel akar falni.
- Köszi, ez megnyugtatott. - néztem rá tanácstalanul. - Durván jó a kedved. - közöltem vele - Gondolom ebben kicsit sincs szerepe a ténynek, hogy ma megtudtad, hogy Nico Rosberg szingli... és hogy smároltál vele a parkolóban...
- Jaj... Nico nem jelent többet, mint... mint... szóval ő is csak egy pasi, nem több. - hebegte. Szemenszedett hazugság... azt hiszem, Beijing életében először szerelmes igazán, ki tudja mióta már, hogy beleesett a szőkeségbe... nem csodálom, hogy egekben a kedve. Nem sokan fogadtak volna arra, hogy Vivian Sibold nem Nico Rosberg gyermekeinek az anyja lesz pár év múlva. - Egyáltalán hoztál magaddal valami ruhát, amiben el tudsz menni bulizni a jégszoborral? - könyökölt fel az asztalra. Mosolygott, mint még egész este.
- Nem igazán - ismertem el egy mély sóhajjal, mert tudtam, mi következik:
- Hah, nézz körül az én ruháim között. - ragadta meg a karomat és a szekrényéhez húzott. Beijing szekrénye többnyire inkább egy fekete lyuk a Fendi, Gucci és Dior közreműködésével. Kopogtattak az ajtón.
- Juhéé, megjött a hajpakolásom - lelkesedett - Na, elfutok fürödni, addig válassz ki valamit. - kacsintott. Az órára néztem: fél tizenegy. Gyorsan kiválasztok egy ruhát és én már alszok is. Ha jól sejtem, holnap sokáig fent leszek... Kimi Räikkönennel nem tíz percig tartanak a bulik...



Reggel életem legjobb döntésének bizonyult a korai alvás: míg én kipihenten és fitten reggeliztem, a nővérem szerencsétlenkedve botladozott, körülbelül úgy, mintha épp most lépett volna ki a Walking Deadből.
- Mi lenne, ha ma nem tennéd fel a műszempillákat? - néztem rá két falat között. Mellesleg ez a pulykamelles szendvics maga a mennyország. Beijing lemondóan fordult felém egy másodpercre a tükörtől.
- Ezt te nem érted, Lisy, már meztelennek érzem magam nagy szempillák nélkül. - mondta olyan hangsúllyal, mintha azt javasoltam volna, hogy haj nélkül menjen ki.
- Oké, oké. - nevettem fel.
- Melyik ruhát választottad? - bambult rám kábán. Megmutattam neki a hosszú, halványrózsaszín Puccit, amit tegnap este találomra kikaptam a szekrényből. A tekintete valami olyasmit üzent, hogy "te szerencsétlen, életképtelen senki..."
- Ugye ez vicc? - kérdezte aztán bátortalanul. - Tudod, mire hoztam ezt a ruhát? - nézett érdeklődően, de értetlenkedő arckifejezésem válaszolt helyettem, hogy nem, egyáltalán nem tudom, mire hozta - Arra, hogyha megbeszélésünk lesz Bernie-vel, felvegyem. Egy megbeszélés öregedő szakemberekkel. Nem egy pasifogó partiruha. - háborgott.
- Nem pasit fogni akaro... - kezdtem, de lehurrogott:
- Francokat. Látom rajtad, hogy érdekel Kimi, nekem te ne hazudj. Ó, tudom, mit kellene felvenned - vigyorodott el hirtelen, majd kirohant. Két percnyi 'hol van már?' és 'rohadt életbe' után előjött egy tűzpiros miniruhával. - Istenien áll majd. - nevetgélt.Úgy látszik a mai napra is kiterjed még a jó kedve... na nem mintha bánnám, tényleg régóta álmodozhatott már Nicoról. 


A Lotusnál már szinte csapattagnak tekintettek azok után, hogy az egész hétvégét náluk töltöttem. Előre ültettek, így premier plánból nézhettem a rajtot, amellett, hogy fejhallgatót is kaptam. Kimi kicsit beragadt és többen is elmentek előtte.
- Beragadt a váltóm, nem csinál semmit - szitkozódott a csapatrádióba. Meglepetten agresszívnek tűnt a hangja ahhoz képest, hogy milyen nyugodt egyébként.
- Próbálkoznod kell, szerintem csak a melegtől volt kicsit betapadva, hátha működik - felelt a mérnöke és pár másodperc múlva már tudott váltani, habár addigra a kilencedik helyre esett vissza.
- Rendben, C terv. - mormolta a rádióba és újra rádöbbentem, milyen dögös a hangja, mikor csak félhangosan dörmög.
- A C terv szerint csak kétszer fog majd kijönni. - bökött oldalba valaki. Érdeklődően fordultam meg. Alacsony, frufrus, vörös hajú lány állt mögöttem lotusos csapatpólóban és széles mosollyal az arcán. - Ebony vagyok. - nyújtotta a kezét
- Helló, én meg Lisette - ráztam a felém nyújtott karját. - Szóval megcsinálja két kiállással? - néztem mereven a képernyőre vissza.
- Persze. Az autó jól fogyasztja a gumikat, Kimi meg amúgy is híresen jól spórol az abroncsokkal, szinte már jobb a gumispórolásban, mint Button. - vont vállat. Remek, máris egy adag rosszérzéssel és bűntudattal nézem tovább az angol nagydíjat. Megköszörültem a torkomat.
- Kár, hogy az elején nem tudott eljönni jól - sóhajtottam fel végül. Ebony bólogatott.
- Ja... de Kimiről beszélünk, szóval tutira megoldja valahogy. - kacsintott.
     Igaza lett. Kimi már akkor harmadik helyen autózott, mikor még mindenki csak két kiálláson volt túl. Jensonnek bár volt tizenkét másodpercnyi előnye, ez nem volt elég ahhoz, hogy a végén visszaelőzze Kimit, aki átvette a vezetést, mikor Jenson és Sebastian kiálltak még egyszer kereket cserélni. Az utolsó körben a csapat tagjai már mind fogukat összeszorítva toporogtak a kivetítőknél és remélték, hogy a végén semmi váratlan nem léphet közbe.
 Ilyenről azonban szó sem volt, a jégember integetett egy keveset, miután átért a célvonalon, ünnepeltette magát egy kicsit az orrkúpon, vonogatta a vállát a dobogón aztán hagyta, hogy a csapata teljesen szétszedje. Néma megadással tűrte, hogy négy-öt izmos Lotus-fiú feldobja párszor a levegőbe, miközben mindenki sikítozott. Nevetve figyeltem, ahogy mindenkinek próbál belecsapni a tenyerébe, aki odament gratulálni hozzá. Lassan sétáltam mellé, mikor már kicsit szétszéledt a tömeg körülötte. Nem mondtam semmit, csak mosolyogtam. Ő is csak mosolyra húzta a száját, lehajtotta a fejét és nekitámaszkodott a hátával a falnak.
- Gratulálok. - mondtam aztán pár másodpercnyi csend után.
- Köszönöm - kuncogott. Volt abban valami fura távolságtartó hűvösség, hogy csak ennyit mondtam, ezért hirtelen magamat is meglepve odaléptem hozzá és szorosan átöleltem. Ha most ellök magától vagy furán néz, meg se lepődök. Kimi azonban magához húzott és visszaölelt. - Találkozzunk kilenckor a hotel halljában, jó lesz? - kacsintott. Oldalra hajtottam a fejemet.
- Tökéletes. - leheltem.


- Biztos nem baj, hogy én nem is ismerem azt a Garyt, akinek a legénybúcsújára most megyünk...? - aggodalmaskodtam fél tíz körül Kimi mellett a Beijing által kiválasztott és Kimi által alaposan-megnézett piros ruhában.
- Ez teljesen biztos. - válaszolta komoly arccal, de látszott rajta, hogy jól szórakozik a zavaromon. - Lisette, nem hoználak ide másképpen. Jól fogod magad érezni, mindenki jófej. - nyugtatott meg. Leállította a kocsit egy modern építésű szórakozóhely előtt és még egyszer bátorítóan rám nézett, majd kinyitotta nekem az ajtót. Nagy levegőt vettem és beléptem mellette. A falakat, a padlót és a mennyezetet is ugyanolyan hófehér járólapok borították, beépített színes LED égőkkel. Egy huszonöt-harminc főből álló társaság volt csak bent, valószínűleg kibérelték a helyet egész estére. Most szinte mindegyikük felénk fordult.
- Azt a mindenit, Räikkönen!
- Kimi nem aprózza el a dolgokat.
- Iceman összeszedett egy superwomant maga mellé...?
- Fogadjunk fehérneműmodell. Komolyan, nézzétek meg a fél boxutca fehérneműmodellekkel randizik. - záporoztak a megjegyzések és egy pillanatra komolyan megfordult a fejemben, hogy hanyatt-homlok kiszaladok.
- Nem, nem fehérneműmodell - reagált Kimi féloldalas vigyorral. - Lisette Petrolen. Nagyon kedves lány, jóba vagyunk, legyetek jó arcok hozzá is. - ült le egy asztalhoz, megfogta a kezemet és maga mellé húzott.
- "jóba vagyunk" - ismételte az egyik magas srác jelentőségteljesen, mire páran elvigyorodtak.
- Gary, sosem változol - csapott a kezébe most Kimi a srácnak, aki az előbb megszólalt. Tehát ő lenne Gary. Félhosszú, szőkésbarna haja, széles vállai és zöld szemei voltak.
- Francokat nem változok. Pont most fogok változni. Házas élet és társaik. - nevetett.
- Házas életről én is tudnék mit mesélni - húzta el a száját Jégember.
- Na, de nem ezért vagyunk itt. Csak semmi negatív dolgot! - veregette meg a vállát Gary. - Folytassuk a játékot! - rikkantotta. Akkor néztem meg jobban a társaságot: körülbelül húsz srác volt és rajtam kívül nyolc lány, akik közül négy-öt szemmel láthatóan ismerte is egymást. És Gary felkiáltására mind nevetős hurrákkal válaszoltak. - Jaj, bocsáss meg, Lisette, te még nem tudsz semmiről - pillantott rám vidáman - A játékot már elkezdtük vagy egy fél órája és egész este játszunk majd. A lényeg, hogy húzni kell a kártyák közül - mutatott azokra a kartonpapírokra, amelyek gondosan oszlopokba voltak rendezve egy asztalon - és megcsinálni a feladatot, ami szerepel rajta. Ennyi az egész. - vigyorgott. - És ha jól tudom, Ebony következik! - kiáltott fel, mire kacagva előrelépett a lány, akit a Lotus motorhome-jában megismerhettem pár órája. Ebony odatipegett az asztalhoz majd tettetett félelemmel kihúzott egy lapot és hangosan elolvasta, mi van ráírva:
- "Add elő a kacsatáncot egy asztal tetején fél lábon" Atyaég, egész olcsón megúsztam - nevetgélt, de addigra Danny Harrison (akit felismertem, angol olimpiai bajnok úszó) benyomta a zenét, Ebony pedig óvatosan egyensúlyozva a tűsarkon, ami megtartotta, előadta a kacsatáncot. Mindenki dőlt a röhögéstől. Tényleg ettől paráztam...? Utána Danny maga is húzott egy kártyát, aminek következtében ki kellett mennie az utcára és öt lánnyal aláíratni a felsőtestét. Azután egy izmos, napbarnított fiú (bizonyos Anton) következett, akinek sztriptízelnie kellett. Mihelyst befejezte a hülyén vonaglást, ami inkább vicces volt, mint szexi, Kimi felé fordult.
- Te jössz, Iceman. - nevetett előre a kárán. Ő felállt és mély sóhajjal elindult az asztal felé. Nem teketóriázott, hanem levette a legfelső papírt, majd olvasatlanul a kezébe gyűrte és visszaült mellém. Azt remélte, így kevesebben figyelik majd, de ehelyett még azok is érdeklődően néztek rá, akik eddig mással voltak elfoglalva.
- Jó, csinálom már - mentegetőzött, ránézett a kártyára és felolvasta:
- "Smárolj le valakit, akit régóta szeretnél." - mielőtt végiggondolhattam volna, mi történhet ezután, Kimi Räikkönen felém fordult és szájon csókolt. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem, de a következő másodpercben már magamhoz tértem és beletúrtam Kimi szőke hajába. Elmosolyodott a csókba és a derekam köré fonta karjait. Még az is csak tompán jutott el a tudatomig, hogy közönségünk is van, akik éppen most nevetve tapsoltak nekünk...