2013. október 26., szombat

Deron - 4. rész


 Sziasztok! Sokára hozom, tudom, de egy kicsit legalább hosszabb, mint az eddigiek :) Komiknak most nagyon örülnék :)




Elszédültem. Ez most azt jelenti, amit gondolok, hogy jelent...? Nem bírtam megszólalni, bár Walty már hevesen megölelte a (végre) csapatfőnökömet.
- Igazából fel akartunk hívni, de valaki kitalálta, hogy jöjjön ide az egész pereputty, szóval viccesnek találtuk és idejöttünk - nevetgélt Eric. Még mindig nem nyögtem ki semmit, csak kábán néztem rájuk Anthony jött oda hozzám először: leguggolt mellém és lágyan lefeszegette az ujjaimat egy farmerről (akkor esett le, hogy végig görcsösen szorongattam a kezemben)
- Hé... hé... megcsináltad. A tiéd. Egész következő évre. - mondta halkan, valószínűleg látva rajtam a teljes sokkhatást.
- Azta... - áltam fel tántorogva és körülnéztem. Mindenki ragyogó szemekkel figyelt. Walter felkapott a hátára:
- Deron Pilewicz, a Lotus vadiúj üdvöskéje! - rikkantotta és mindenki vele nevetett. Megkönnyebbülten álltam fel, mikor letett és nagyon sokáig ráztam Eric Boullier kezét.
- Nagyon, nagyon, nagyon elmondhatatlanul köszönöm! - hálálkodtam, majd mindenkivel megismerkedtem és ölelkeztünk/kezet ráztunk/örömködtünk egy sort...
Így kerültem a csapatba.



DÖBBENET: Kimi Räikkönent egy szépségkirálynő lánya váltja!
    Sokáig nem tudtuk, hogy Nico Hülkenberg vagy Felipe Massa, esetleg valaki más veszi át a finn világbajnoktól a stafétabotot, most azonban világossá vált, hogy az új versenyző nem más, mint Deron Pilewicz, Katarzyna Pilewicz lengyel származású modell-színésznő és Peter Stenson világbajnok autóversenyző lánya! Eric Boullier csapatfőnök azzal indokolta döntését, hogy "hozzá hasonló vibráló természetű, profi és szívét-lelkét beleadó versenyzővel régen volt dolga" valamint nem befolyásolta a döntését, hogy "talán a többiek bolondnak néznek majd, amiért egy nőt vettem fel. De majd leesik az álluk"
Deron Pilewicz többnyire gokartversenyekben jeleskedett tizenéves koráig, amikortól a formaautókkal kezdett ismerkedni, majd tavaly a túraautó-világbajnokságba is bekerült (innen lehet ismerős sokuknak a neve) 
A hírt tegnap reggel jelentették be, azóta hatalmas érdeklődés övezi az egyébként nagyon csinos pilótalányt, aki egyébként nem nyilatkozik egyenlőre senkinek. 


Deron Pilewicz érkezése megosztja a pilótákat
A mezőny nagy része némi fenntartásokkal fogadta az új jövevényt: Fernando Alonsonak támadtak kétségei, hogy egy fiatal lány bírja e majd a rengeteg utazást és extrém terhelést, de sok szerencsét kívánt neki. Efelől aggódik Adrian Sutil és Pastor Maldonado is. Velük ellentétben azonban Jenson Button például kifejezetten várja az új lányt: twitteren fejtette ki, mennyire jót tesz ez a sportágnak és milyen jó, hogy a női rajongók is tudnak majd azonosulni valakivel. Romain Grosjean nagyon örül új csapattársának, majd vicceskedve megjegyezte, hogy eddig még Deron a legcsinosabb csapattársa. A Ferrarihoz átigazolt Kimi Räikkönen leszögezte, hogy az ő szemében Pilewicz nem több vagy kevesebb, mint akárki más a rajtrácsról: ha meg kell előznie, hát megelőzi.



- Felfogtad, hogy Kimi csak miattam nyilatkozott? - sóhajtottam fel és ránéztem a barátnőmre, Eizára, aki éppen felrántotta a cipzárt a pulcsiján, mert kocogni akart menni. Elvigyorodott.
- Nem lesz iszonyatosan furcsa, hogy a bálványoddal együtt utazgatunk majd mindenhová? - kérdezte és közben az iPhone-ját a futónadrágja zsebébe rejtette a fülhallgatójával együtt.
- De. Gondolom. Majd segítesz, hogy ne kerüljek túlságosan gáz szituba - kacsintottam. Eiza ugyanis a személyi edzőm is, de inkább barátnőmnek mondanám.
- Próbálkozok. - kacsintott - Na figyelj: elmegyek futni, addig nagyon remélem, hogy nem eszel semmi édességet. De komolyan. Deron, ha rájövök, jövőhéten tizenöt hosszt még úsznod kell pluszba. - mutogatott fenyegetően az ujjával. Kinyújtottam a nyelvemet rá. Folyton az úszással jön.
- Menj. - siettettem. Szófogadóan sétált ki az ajtón. Utánabámultam. Én, Eiza és a cicáink Kettő és Három együtt laktunk egy házban. Igen, a cicák, ezzel magyarázattal tartozom: eredetileg három macskánk volt, de Egy hamar elkóborolt, Kettő és Három viszont jól tűrik a szeretetünket. (a nevek kreativitásért Eiza felelős)
Az összeköltözés háttere pedig annyi, hogy ez így gazdaságosabb és nem is vagyunk olyan magányosak. Elsétáltam a konyháig és elővettem a macskakaját, mire Három olyan gyorsan futott elő, hogy szinte sistergett a lába alatt a szőnyeg.
- Hé - szóltam rá és igenis megvártuk, míg Kettő is előkecmereg ásítozva és csak akkor adtam nekik oda az "íncsiklandozó és egészséges - ezt vegye házikedvencének" feliratot büszkén hirdető konzerv tartalmát. Mohón estek neki. Leguggoltam és a fejüket simogattam. (gondolom ez nekik kevésbé tetszett mint nekem: ha belegondolok én sem örülnék ha egy hatalmas kéz veregetné a fejemet, miközben próbálom elfogyasztani a bolognaimat) - Remélem tudjátok, hogy alig egy-két hét és már én is ott leszek a srácok között. - kezdtem a hegyi beszédemet - És annyit fogok megelőzni, amennyit csak tudok - folytattam átszellemülten - Basszus, kellene némi csoki... - sandítottam a konyhapult felé.
- Hé, drágám, te mindig is magadban beszéltél? - felnevettem, mikor meghallottam anya hangját. Felé fordultam. Elragadó, mint mindig: farmer, halványlila selyeming, tökéletes frizura... és egy nagy tálca sütemény.
- Úristen, anya, de nem ehetek... - kezdtem szinte pánikban, de lepisszegett.
- Nyugi... egészséges liszt van benne vagy hogy a csudába hívják. Bár így nem jött fel olyan szép magasra és ízre sem olyan, de... - vonogatta a vállát. Megöleltem.
- Köszönöm. - sóhajtottam.
- Ne hülyéskedj, semmiség. Mesélj... várod?! - ült le izgatottan.
- El sem tudom mondani, mennyire - sóhajtottam fel és eltüntettem a számban egy mentás-csokis sütit.
- Nagyon nagyon vigyázz magadra. - aggodalmaskodott.
- Anya - vontam össze a szemöldökömet rögtön.
- Jó, jó, csak mondtam - emelte fel védekezően a karjait. - És nézz magadnak valami jóvágású srácot - kacsintott. Apropó, jóvágású srácok... erről tudna mesélni, ugyanis Jo Fuwisack világhírű rendező menyasszonya volt már, mikor apával találkozott és két hét után már fel is bontotta miatta az eljegyzést.
- Vezetni megyek, nem párt keresni - hárítottam.
- Igen, de ha jól emlékszem, pár éve még nyíltan vállaltad, hogy Kimi Räikkönen az all-time-favourite nálad. - kotnyeleskedett tovább, amire már muszáj volt elvigyorodnom.
- Jó... oké, Räikkönen jól néz ki, ez tény. - ismertem be. Anya harsányan felnevetett.
- Csak ennyi, ugye? "éppen nem néz ki rosszul, de kit érdekel"? - nevetett tovább. Sötét hajának hullámai vidáman ugráltak az arca körül. - A tesztre bepakoltál már? - érdeklődött. Tudtam, mi következik: felajánlja (rám kényszeríti) a segítségét és "praktikusan" bepakol nekem Jerezre...



- Ne feledd, hogy tíz perc múlva a pilóta-eligazításon kell lenned - figyelmeztetett Walter újra.
- Tudom, Walty, negyedjére szólsz. - forgattam a szemeimet.
- Csak túl sok minden van. Fel kellene vennünk valakit, aki csak a sajtóeseményeidről gondoskodik. - vállat vontam.
- Remek, keress egy sajtóst. - mentem bele. Walty gondterhelten túrt deresedő hajába, elővette a noteszét és feljegyzett valamit a Parker tollával.
- Lesz rá gondom - dünnyögte. - El sem hiszem, hogy itt vagyunk - nézett körül. A Lotus motorhome-jában ültünk és kávéztunk. Még csak kevesen mászkáltak bent, mégis értettem, mire gondol: hogy én itt várok a versenyzői eligazításra a csapatomnál... ezt nem gondoltam volna pár éve...
- Csak most már tudjak is bizonyítani... - szorítottam össze az állkapcsomat idegesen. Walty biztatóan tette a vállamra a kezét.
- Menni fog. Ez biztos. Rengeteg embert láttam már vezetni és te is tudod, hogy már felhagytam az egész menedzser-dologgal egy jó éve, amikor téged megláttalak... azonnal tudtam, hogy segítség kell neked, pár szponzor és ott leszel a legjobbak között.
Csendben végiggondoltam, amit mondott és próbáltam némi önbizalmat meríteni belőle. Na, nem, nem a vezetéshez. Ahhoz van önbizalmam. Ahhoz nincs, hogy pár perc múlva a világ legjobbjaival legyek egy szobában és úgy hallgassam végig az utasításokat, hogy én is egynek számítok közülük.
Nemsokára befejeztem a kávémat és gondterhelten az órámra néztem. Ideje indulni most már tényleg.
A FIA központjához sétáltam
és csak abban reménykedtem, hogy még nem lesznek ott sokan. Elképzeltem a szituációt, hogy ki fogom nyitni az ajtót (ami amilyen szerencsém van általában, hangosan nyikorogni fog) mire mindenki felém fordul majd és kérdőn néznek rám...
De semmi ilyesmitől nem kellett tartanom: csupán a csapattársam és a két McLarenes tartózkodott bent. Jenson rögtön felállt és széles vigyorral, valamint kedvesen kinyújtott kézzel üdvözölt.
- A Két Lábon Járó Csodához van szerencsém, ha nem tévedek - rázta meg a kezemet - Jenson. - mondta a rend kedvéért, mintha fogalmam sem lenne, hogy hívják. - Megnéztem pár összefoglalót az eddigi versenyeidről. Tényleg nagyon ügyes vagy - őszintének tűnt, nem olyannak aki a szemembe mondja a bókokat és a hátam mögött szid. Meglepetten pislogtam.
- Hű. Köszönöm. Mármint... Deron. Deron vagyok - kaptam észbe. Remek. Máris azt hiszi, hogy a saját nevem is alig jut eszembe. Közben bejött egyszerre a Force India, a RedBull és a Mercedes kettőse is.
Ahogy gyűltek, éreztem némi késztetést, hogy elbújjak valahol... akkor pillantottam meg a folyosón az asztalt, rajta kávéval, cukorral, tejszínnel... pillanatok alatt ott teremtem és nem érdekelt a tény, hogy három perce ittam meg egy kávét, ez most remek kibúvónak tűnt. Majd ha már mindenki bement, én is beülök... körülbelül leghátra. Nem szeretek ennyire a középpontban lenni.
Olyan lassan próbáltam megcsinálni a kávét, amennyire csak lehetséges. Éppen a tejszínért nyúltam, mikor valaki unott hangon szólt hozzám, miközben elment mellettem:
- Nekem is egyet, kevés cukor, tejszín felesleges. - kis híján elejtettem a hófehér porcelánkancsót és ijedten fordultam meg: már csak Kimi Räikkönen hátát láttam, amint ő is bement a többiekhez. A szívem hevesen dobogott. Megköszörültem a torkomat és visszatettem a helyére a tejszínt. Remegő kézzel mentem be és zavartan álltam meg mellette. Éppen finnül telefonált, miközben kényelmesen elhelyezkedett az egyik hátsó széken. Most mit csináljak...? Álljak itt és várjam meg, míg befejezi? Vagy gyorsan nyomjam a kezébe? Szinte hallottam, ahogy a vér a fülemben dübörög, miközben Kimi még mindig nem nézett fel, csak a pólója szélét piszkálta, miközben nyomta a finn szöveget. Végre letette. Nagyot nyeltem.
- Öhh... - nyújtottam át neki a kávéscsészét nyögve. Szuper, a legjobb arcomat mutattam neki. Deron Pilewicz mai alakításának fantázianeve:"a néma, gyenge értelmi képességekkel rendelkező rongybaba mindennapjai"
- Remek! - bólintott és most is csak a kávét nézte, mikor elvette a kezemből. Charlie akkor jött be.
- Á, Deron, drága. Remélem minden rendben - veregette meg a vállamat - Isten hozott nálunk. - nézett rám bátorítóan és előrement, hogy elkezdje a tájékoztatót.
- Ja, hogy a Csaj vagy. Bocs. Azt hittem valami... valami... büféslányka. - mormolta Kimi mögöttem, de nem tűnt túlságosan szívbajosnak. Visszafordultam.
- Öhhm... öhh... semmi. Semmi baj, úgy értem. Deron vagyok - nyújtottam kezet, mikor végre eszembe jutott, mit kellene csinálni. Ő már nem volt olyan gentleman, mint Jenson: elfogadta a kezemet, de nem futotta le a szokásos kört, hogy "Ó, én meg Kimi". Tisztába van vele, hogy ismerem.
- Ennyire izgulsz? - kérdezte halvány vigyorral.
- Ó. Nem. Igen. Vagyis nem. Miért? - teljesen összezavarodtam.
- Remeg a kezed. - pillantott le a kezemre. Még mindig görcsösen markoltam a jobbját. Hirtelen elengedtem.
- Bocsi. Egy kicsit talán. - remek. Ebbe a mondatba egy "öhhhmm"-t sem tettem, határozott javuló tendenciát mutat a társalgásom!
- Csüccs. - biccentett maga mellé az üres székre. Akkor esett le, hogy már csak én állok.
Egy csodás bemutatkozáson voltam túl.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése