Deron - 8. rész

Sziasztok! Holnap reagálok az előző rész komijaira is, csak már majd' bealszok :) De azért ehhez is írhattok ám ;D Köszönök mindent :*

Ausztráliában nyomultunk már lassan egy hete. Életem legelső királykategóriás futamán. Már túl voltunk egy eligazításon (Kimi késve érkezett és csak unott fejjel leült a leghátsó sorba) és egy „Együtt Ausztrália élővilágért” elnevezésű jótékonysági akción, amelyen a kedvenc állatunkat kellett lerajzolni egy-egy nagy papírlapra, amiket később elárvereznek és a befolyt összeget a már említett célra használják majd (Kimi nem jelent meg). Ma azonban már muszáj lesz tevékenyen részt vennie a hétvégében, ugyanis - mint a tavalyi melbourni nagydíj győztesét - őt is a sajtó elé idézték. Akárcsak engem, mint első hétvégés újoncot és Sebastiant, mint VB-címvédőt. Minket ültettek első sorba, mögöttünk pedig Nico, Adrian és Max foglalhatott helyet. Már jó pár perce ott ültünk öten, vártuk, hogy végre elkezdődjön az egész és türelmetlenül hajlítgattuk a mikrofonunkat, mikor Kimi megjelent. Sebastian mellettem elvigyorodott és integetett neki. Jégember halvány mosollyal biccentett, majd ledobta magát a bal oldalamra, mintha ez oly természetes volna. Gyorsan kezet fogtak mögöttem és sutyorogni kezdtek, de egy szót sem értettem. Kimi felém fordult.

-        Miss Jóhátsó. – bólintott komolyan köszönésképpen, csak, hogy szívózzon. Seb felnevetett.

-         Lemaradtam valamiről? – kérdezte kuncogva.

-         Persze. Lehet, hogy te azt hiszed, vagy valaki a négy világbajnoki címeddel, de én az évszázad pilótája vagyok, baszki. És nem én mondtam, hanem ő – mutatott rám. Sebastian tovább nevetett, majd rám nézett.

-         Hiba volt, el fogja bízni magát. – játszotta meg az aggodalmast, mire Kimi szélesen elmosolyodott, de nem válaszolt, csak előrefordult, mintegy jelezve a riportereknek, hogy szeretné, ha elkezdenék, hogy aztán minél hamarabb itt hagyhassa őket. Ahogy várta, mozgolódni kezdtek a sajtó munkatársai, majd nemsokára egy magas férfi jelentkezett.

-         Sebastiantól kérdezném, hogy nem lett e kevésbé motivált most, hogy újabb címmel gazdagodott a tavalyi év végén? – Seb persze elmondta, mennyire motivált még mindig, aztán pár kérdés után rátértek arra is, milyennek érzi az autót és úgy általában minden műszaki újítást átbeszéltek. Kimi gyanúsan sokszor pillantott eközben az órájára. Egy duci, hirtelenszőke újságírónő kért szót:

-         Deron és Kimi: állítólag együtt szórakoztatok az utolsó téli teszten. Volt alkalmatok megismerni egymást? – erős akcentussal beszélt és fogalmam sem volt, mit kellene válaszolnom. Kétségbeesetten kerestem a tekintetemmel a hátul álldogáló Waltert, de csak bambán nézett vissza rám, nem várhattam tőle segítséget és…

-         Igen. – felelte Kimi váratlanul. Kissé előrébb dőlt, úgy folytatta: - Beültünk egy helyre pár sráccal, akik régen velem dolgoztak, most pedig már Deronnal. Jól éreztük magunkat, beszéltünk pár szót és ennyi. – vont vállat.

-         Kimi elmondta, milyen tényezők alapján ismert fel – tettem hozzá, utalva a „jóseggű, kávéfőző pilótacsaj” megnevezésére. Alig észlelhetően húzódott a szája széle feljebb.

-         Deron pedig, hogy ki a kedvenc pilótája a mezőnyből. – kontrázott rögtön. Oké, 

elismerem a vereséget.

-         És megmondja ki a kedvence? – kérdezte a nő kuncogva, mintha a saját belső poénkodásunkat ő is értené.

-         Nem. – felelte Kimi, általános derültséget keltve az újságírók között. A riporternő is próbált mosolyogni, de igencsak lelombozva ült vissza a helyére. Még megkérdezték, hogy érzem magam és mit várok a hétvégétől, valamint a többieket is kifaggatták, amiről csak tudták. Mikor befejezettnek nyilvánították a sajtótájékoztatót, felpattantam és leszedtem a mikrofon zsinórját magamról. Kimi már el is tűnt.

-          Deron… minden oké? – kérdezte Sebastian barátságosan.

-         Hogy velem…? – pillantottam körbe meglepetten, mintha annyi más Deron lenne a környéken, hogy egy tűt sem lehetne leejteni anélkül, hogy ne pont egy Deron lábára essen.

-         Igen. Csak… észrevettem, hogy keveset lógsz a többiekkel meg ilyesmi. – vallotta be restelkedve. – Romainnel jóba vagy?

-         Ja, hogy az – biccentettem – Persze – sóhajtottam fel, miközben már egymás mellett igyekeztünk kifelé. – Semmi bajunk egymással. Nekem szimpi meg minden, de… nem visszük éppen túlzásba az öribarizást, ez is igaz – ismertem el. – Egyszerűen kicsit elveszett vagyok még – forgattam a szemeimet – Nem igazán hiszem el, hogy most például egy négyszeres bajnokkal beszélgetek. – fűztem hozzá. Atyaég, azt fogja hinni, hogy próbálok nyaligátorkodni.

-         Ne hülyéskedj, nem vagyok több, mint te vagy akárki más. – legyintett – Mit csinálsz délután? – kérdezte hirtelen.

-         Öhm… gondolom beülök a hotelbe és undorító alakításokkal megtűzdelt latin-amerikai szappanoperát nézek – vallottam be.

-         Megtisztelő lenne, ha ezt a szinte egetverően jó programot lecserélnéd egy tengerparti tollasozásra. – torpant meg széles vigyorral.

     -         Hű. Sebastian. Köszönöm, tényleg. Mehetünk, persze.

    -    Ne hülyéskedj, csak megvédelek a rengeteg José-Mánuel Armando Huanita Sáncheztől. – viccelődött – Na, akkor háromkor találkozzunk a hallban. Van nálam ütő és tollas. - veregette meg a vállamat bizakodóan. Nagyot sóhajtottam, miközben utána bámultam. Annyira jófej... simán mondhatná, hogy egy kis újonc felkapott pilótalány vagyok és úgy nézhetne le, hogy azt még tökéletesen helyénvalónak is érezném. Ehelyett jön, törődik velem és próbálja bemesélni, hogy pont semmi jobb dolga nincs, minthogy velem tollasozgasson a parton.
Walty lustán sétált hozzám.
- Kimi Räikkönen, mi? - fonta össze a karjait a mellkasa előtt és kuncogott.
- Csak egy helyen buliztunk - emeltem fel a karomat hárítva.
- És kinek az ágyában keltél fel? - nevetgélt.
- Walter! - szörnyülködtem látványosan - olyan, mintha az apám lennél és hidd el, hogy apával sem szoktam arról beszélni, mikor kinek az ágyában ébredek - szögeztem le. Egyébként meg Anthony ágyában, de úgy döntöttem, nem osztom most meg ezt vele.
- Na jól van, oké, oké, ezt inkább tényleg nem akarom hallani. Sajnos én is kicsit  lányomnak érezlek, szóval az ilyen részletektől tényleg kímélj. Még a végén leütnék egy-két udvarlót. - tette hozzá mérges fejjel. Annyira szórakoztató volt, hogy felnevettem. Megrázta a fejét és újra az a Walter Bennington volt, aki bárkit le tud venni a lábáról egy-két ügyesen megtervezett mosollyal. - Be akarok neked mutatni valakit. - szólalt meg. Mögüle egy határozott, de vékonyka lány lépett ki. - Mondtam, hogy keresünk egy szuper sajtóst. Nos, ő itt Kaasia Eriksson. - A lány magabiztosan mosolyodott el és a kezét nyújtotta:
- Hello, Deron.
- Nos, hello, Kaasia. - ránézésre pont olyan rámenős, mint Walty és olyan eltökélt, mint Eiza. Újabb rabszolgahajcsár lesz vajon...?
- Én magatokra hagylak titeket, beszéljétek meg a részleteket. - kedélyeskedett Walty, majd rám pillantott. - Kávézok Bernie-vel. - magyarázta kisifús vigyorral és már sietett is az
 ajtó felé. Visszafordultam Kaasia felé, aki fürkésző pillantással méregetett. Visszasétáltam vele a hotelbe, közben elmondta, hogy pontosan mi a feladata, én meg bólogattam, mert hozzátenni nem sok mindent tudtam. Alapvetően ő lesz az, aki nem hagyja majd, hogy felkössem magam, mikor egyik helyről a másikra rohangálok. Ha úgy tetszik, ő a élő, sétáló noteszem, de a különbség, hogy szerencsére nem nekem kell gondoskodni róla (valamiért mindig is pillanatok alatt elhagytam a noteszeket)
   - És akkor most tisztázzuk - kezdte, miközben kérdés nélkül levágta a táskáját a hotelszobámba. - te meg Kimi Räikkönen együtt buliztatok, ugye? - bólintottam. Igen, hülye vagyok, de ezt olyan jó elismerni. - Oké. És most meg mész majd... hová is? - vonta fel a szemöldökét, mint valami kiképzőtiszt.
   - Háromkor Sebastian Vettellel tollasozni a tengerpartra - bólintottam és felkaptam a földről a neonsárga Airmaxemet és belebújtam. - Mindenről ilyen részletesen be kell majd számolnom? - fújtam el a szemembe lógó tincseimet. Kuncogva bólintott. Látszott rajta, hogy mulattatja tudatlanságom.
   - Sajnálom, de igen. Hogy ha akármi történik, gyorsan átlássam mit kell mondanunk és be tudjalak védeni. Mondhatjuk úgy is, hogy én vagyok a verbális testőröd.
   - Mi történhetne? - kérdeztem döbbenten és lázasan gondolkodtam, mi a fészkes fenéről beszél ilyen komolyan.
   - Például az egyik pilóta azt mondja, hogy csaltál egy előzésnél. Vagy valami félnótás azt kamuzza, hogy együtt vagytok. Vagy jön egy kamuhír, hogy átigazoltál a... mittudomén, HRT-hez. - sorolta.
- Ó, értem, értem. - legyintettem.
- Tekints személyi asszisztensnek - pislogott angyalian. Remek, bírom a csajt.
- Most lemegyek. - közöltem vele. Derűsen bólintott.
- Tehetek még érted valamit? - kérdezte.
- Igen. Szólnál Andy Mojának, hogy jöjjön el Ausztráliába, amilyen gyorsan csak tud? - torpantam meg a küszöbön. Igen, Andyt nem ismertem túl régóta, de máris hiányzott a rengeteg jótanács, amit kéretlenül is folyton osztott és az a pattogó stílus, ahogy beszélt.
Kaasia mégegyszer megkérdezte a nevét, lejegyezte, összecsapta sötétbordó füzetét, majd elsietett elegáns selyemszandáljában.

Seb tényleg lent várt. Nem tudom, hogy ezen egészen pontosan miért lepődtem meg, mindenesetre sokkal inkább számítottam arra, hogy hiába várom majd a porta mellett a kristálycsillárokkal telerakott hallban, mint arra, hogy tényleg ott lesz, barátságosan mosolyogva és két tollasütővel.
- Sebastian... nagyon kedves tőled... ez az egész - köszörültem meg a torkomat, mikor leértünk a tengerpartra. Annyira nehezen tudok ilyesmiket megfogalmazni rendesen. Oldalra fordult.
- Ez a legkevesebb, Deron. És tényleg van kedvem - bizonygatta, majd körülnézett: a szél nem fújt és pont olyan terület volt, amely fürdőzésre annyira nem alkalmas, mint a párszáz méterrel arrébb lévő partszakaszok, ezért kevés magát vékonynak gondoló alig takaró-bikinit felvevő nő és kevés mérgezett-egér módjára rohangáló kisgyerek volt ott.
- Tudsz tollasozni? - kacsintott, majd a kezembe nyomott egy ütőt. Nos, kicsi koromban legalábbis tudtam. Apa szent meggyőződése volt, hogy ez javít a koncentrációban,  ezért rengeteget ütögettünk, miután visszavonult.
Sebastian és én majdnem hatig lent tollasoztunk és még utána is csak a part mentén sétáltunk. Szóba került minden: hogy jutottam el idáig, milyen Peter Stenson lányaként élni, hogyhogy nem lettem színésznő, mint anya... ő hogyhogy még nem vette feleségül a barátnőjét, hogy bírja ennyire a tempót...? Körülbelül mindent átbeszéltünk. Jó érzés volt, hogy végre van valaki, akivel kicsit közelebbi kapcsolatom is van (ha nem számítjuk ide persze Kimi magasröptű észrevételeit velem kapcsolatban)
Már hét óra is bőven elmúlt, mikor visszamentem a szobámba. Eiza az ágy szélén ült, a laptop előtt. Mikor beléptem, felpattant.
- Mondd, minek van neked mobilod, ha itt hagyod?! - lengette meg mérgesen a készüléket az orrom előtt.
- Bocs. - vontam vállat - Mi ennyire fontos...? - Eiza csípőre vágta a kezeit.
- Ó, semmi, igazán - legyintett színpadiasan. Hosszú, szőke haját hátradobta a válla mögé - Csupán bizonyos volt csapattárs keresett. - nézett rám csípősen.
Francba. Volt csapattárs...
...volt pasi.