Deron - 7. rész

Sziasztok! Itt az új rész. :) Írjatok-kommenteljetek, hétvégén pedig hozom az új részt. Puszi :D

- Ez van mindig, vágod? Tököm kivan a fehér pasikkal - magyarázta a nézeteit Andy. Egy kocsmába ültünk be, miután felhívtam, hogy tanácstalan vagyok és az egyetlen női nemű lény, aki a közelemben van általában, nem ér rá (Eiza, ő ugyanis hazarepült még hét elején a húgának az eljegyzésére) Andy értem jött és kerestünk egy nem sok ember által látogatott, olcsó kis pubot. - Fuj, de utálom mindet - tette még hozzá és felhörpintette a maradék italát. Andy sört kért, ami nem túl meglepő, az viszont már igen, hogy szívószállal issza, szörppel keverve. (mikor megemlítettem neki, hogy ez nekem szokatlan, kiosztott, hogy a magamfajta hófehérkék semmit sem tudnak a helyes sörivásról)
- Oké, nem erről van szó, nem ismerjük egymást... - kezdtem, közben a söröskorsóm szélét piszkálgattam.
- De ha randira hív, mér nem tudja a nevedet?! - fakadt ki.
- Ó, a randira hívott elég erős kifejezés. Mondta, hogy elmennek egy csomóan inni és flegmán odamorogta, hogy ha kedvem van, én is jöhetek - vallottam be kelletlenül, de Andy pillanatok alatt lehurrogott:
- Az, hogy hogy hívott el, már csak részletkérdés! Ne vessz el a részletekben, angyalom! - legyintett és szürcsölve itta ki az utolsó cseppeket, de már intett is egy következőért. - Hé, albínókám! - kiáltott oda az unottan poharakat törölgető srácnak. - Most már valami ütősebbet.
- Én... nem vagyok albínó. - mormolta halkan, megilletődve, miközben az asztalunkhoz ért ha jól látom, egy üveg Finlandiával. Milyen ironikus...
- Hazugnak nevezel?! - kapta fel a vizet felháborodva Andy és kihúzta magát.
- Nem, csak azt mondom, hogy nem vagyok... - szabadkozott szegény, de Andy újra megelőzte:
- Nézz magadra! Milyen színű a bőröd?! - követelt választ.
- Hát... fehér, de...
- És az albínóknak?!
- Fehér, de...
- Hát akkor itt a válasz, okoska. Inkább öntsd a piát és menj vissza poharat pucolni, na sipirc, nem érünk rá. - könyökölt az asztalra. A srác megsemmisülve ballagott vissza.
- Én a helyedbe amúgy meg visszamennék. - fejtette ki felém fordulva, miközben a söröskorsóinkba osztotta szét a vodkát.
- Hát... nem is tudom... - bizonytalanodtam el. (mellesleg nem csak ebben voltam bizonytalan, hanem már a koordinációm is bizonytalanná vált ekkorra - az alkohol ebben nem kis szerepet játszott)
- Verseny: ki issza meg hamarabb? - mutatott a poharamra hirtelen, benne eszméletlen mennyiségű vodkával. - Három... kettő... egy... mehet! - kiáltott lelkesen. Felkaptam a söröskorsót és négy kortyban lenyeltem a vodkát, ami után grimaszba torzult az arcom, valamint a gyomrom is jelezte, hogy ezt a magatartást nem sokáig tudja tolerálni. Felpillantottam: Andy, arcát elnézve, szintén ilyen problémákkal küzdhetett. A hirtelen jött vodka viszont hirtelen jött bátorságot is eredményezett:
- Tudod, mit?! Igazad van: menjünk mi is bulizni, a francba is! - álltam fel zavart léptekkel.

- Ez a beszéd! - pattant fel és majdnem azzal a lendülettel el is vágódott, de az utolsó pillanatban még megkapaszkodott egy székben.
Otthagytunk valamennyi pénzt az asztalon, kiabáltunk egy taxiért, majd nagy nehezen részegen elmagyaráztuk neki, hová is akarunk eljutni.
        Beérve láttam, hogy még többen vannak talán, mint eddig. Andy rögtön kritizálni kezdett egy szőke lányt, de tovább rángattam magammal.
- Láttad a kis tyúkot? Még a végén... - kezdte indulatosan, de elakadt a szava. Követtem a pillantását. Ó, igen. Kimi még vagy tíz haverjával (köztük Anthonyval) ült egy asztalnál, láthatóan hozzánk hasonló állapotban és éppen röhögtek valamin. A szürke ing és fekete fullcap nagyon illett hozzá. - Hát. Az a sapkás... hát, nem néz ki rosszul. Mármint ahhoz képest, hogy fehér, persze - tette hozzá gyorsan.
- Ő Kimi. - sóhajtottam fel ábrándozva. Andy ugyanis körülbelül annyira ért az autóversenyzéshez, mint én a fodrászathoz és az nem túl sok.
- Menjünk oda. - mondta és meg sem várta a válaszomat. Micsoda? Hülyéskedik?! Nem mehetünk csak úgy... - Hello! - rikkantotta, mikor odaért melléjük. A francba. Muszáj volt közelebb lépnem, Andy mellé. Mindenki abbahagyta a beszélgetés/röhögést és ránk néztek.
- Ha autogramért vagy közös képért jöttetek, el is mehettek akár - szólalt meg az egyik srác, Kimire mutatva.
- Nem, nem, nem azért jöttek! Deron, gyere! - húzott maga mellé Anthony. - És... szia: Anthony vagyok. - nyújtotta a kezét Andynek, mire a srácok valamiért hatalmas röhögésben törtek ki. Andy is bemutatkozott, majd nemes egyszerűséggel lepattant mellénk. - Merre voltál, miért mentél ki? - kérdezte Anthony és közben átnyújtott egy pohár mojitót. Ajaj, ez már talán túl sok lesz...
- Mert nézz körül, itt van vagy kétszáz seggrázós ribanc, nekem ez nem szórakozás. - vontam vállat és egye fene, legurítottam azt a mojitót. A mérnököm felnevetett, majd átkarolta a vállamat és a többiek felé fordult:
- Nézd, Deron... rapper - mutatott a mellette ülő barna hajú, széles vállú srácra - ő gitáros egy rockbandában - mutatott a következőre - ő motokrossz-bajnok, ő az egyik legkeresettebb gépészmérnök, az ő családjáé Európa második legnagyobb szállodalánca... ő meg ott ugyebár Kimi Räikkönen. Szóval mégis miből következtettél arra, hogy kevés lány lesz rájuk akadva? - nézett rám derűsen.
- És veled mi a helyzet? - kérdeztem, felvonva a szemöldökömet. A többiek felnevettek és várták Anthony válaszát, aki eltöprengett.
- Én vagyok a helyes, tetovált szőke. - vont vállat végül.
- Az már ő - mutatott Andy Kimire, újabb röhögéshullámot elindítva ezzel, miközben Kimi aprót biccentett Andy felé. - Ennyi erővel lehetnének férfiak is amúgy meg - folytatta. Egyre többen figyeltek rá az asztaltársaságnál. - Ő autóversenyző, ami ha jól tudom nem túl gyakori nők körében. - mutatott rám és hátravetette hosszú haját - Én meg egy király feka bige vagyok. - csapta csípőre a kezét. Megint nevettünk, bár én már szédültem és többnyire csak hátravetett fejjel hallgattam a társalgást.
- Anthony, ki ez a csaj? - hajolt most előrébb Kimi és kérdőn rám mutatott. Hunyorogva és dülöngélve.
- Tudod... a pilótalány. Ő az. - válaszolt Anthony, nekem meg már kezdett felmenni az agyvizem valószínűleg az alkohol hatására. Oké, nem tudja a nevemet, de hogy még látásból sem vagyok neki ismerős, ez tényleg durva! Rendben, sötét van, csak a fény villog, de attól még...
- Jaaa, igen, már látom - biccentett - Az alacsony kávéfőzős pilótacsaj, jó seggel. - villantott bátorító, féloldalas mosolyt. Meglepetten és egyre dühösebben pislogtam.
- Ez maradt meg neked? - kérdeztem végül. - Hogy főztem egy kávét meg hogy jó a seggem?
- Nagyjából. - vont vállat és szeme már csillogott és kicsit vörös is volt a piától - De tényleg jó, ezt tegnap is meg ma is megfigyeltem. - A mellette ülő szállodalánc-örökös szőke srác elvigyorodott.
- Ez nem oltás, inkább dicséret. - szólalt meg most.
- Ó, remek, azt sem tudom, hová tegyem a rengeteg örömöt, amit ez a megjegyzés keltett bennem! - kiáltottam fel színpadiasan, majd indulatosan feljebb tornáztam magam, bár majd' lefejeltem az asztalt, annyira szédültem. Anthony csitítgatott.
- Hé, hé, Deron... Deron, drága... csak nyugi, nem bántás volt. Kimi felnézett rám és nagyon lassan huncut mosolyra húzta a száját.
- Nyugika. - mormolta, halványan nevetett, majd visszafordult a haverjához. Már tényleg dühös voltam.

Imbolygott alattam a talaj és én vele imbolyogtam.
- Uuuurist'n... - sóhajtottam fel.
- Semmi gond. Az a mázlid, hogy én nem ittam, mert tudtam, hogy még vezetek. - Anthony. Anthony hangja. Akkor döbbentem rá, hogy ő cipel engem.
- Öhh... auuu... An... Andy? - jött össze az újdonsült barátnőm neve többszöri nekifutásra.
- Már hazavittem. Jössz eggyel, Deron. Sőt, téged is ágybateszlek, szóval már kettővel.- éreztem, hogy nevet, mert a mellkasa egyenletlenül rázkódott.
- Ant'ny... - karoltam át szorosabban és nagy nehézségek árán még egy köszönömöt is sikerült morognom.
- Hagyd csak, mire való egy mérnök ha nem arra, hogy elrángassa a pilótáját, mikor leissza magát? - kérdezte hülyéskedve, de már alig hallottam, mit mond....
         A napfény mellbevágott és szinte hátraugrottam a puha ágyban, amin addig feküdtem. Nekiütközött a könyököm valaminek.
- Úristen. - mordult fel mellettem valaki - Feltétlenül egy gyomorszájon vágással kellett indítani a reggelemet? - kérdezte Anthony panaszosan.
- Hogy kerülsz ide?! - álltam fel pánikban. Álmosan pislogott fel rám.
- Már bocs, de ez az én ágyam, amiben te aludtál, nem pedig fordítva. - fordult a hasára és ha jól láttam, úgy tervezte, hogy folytatja az alvást.
- Akkor én hogy kerülök ide?! Atyavilág, Anthony, ugye nem... történt semmi? - guggoltam le mellé, hogy egy vonalban legyen az arcunk. Hatalmas sóhajjal adta fel az alvást és felült.
- De. - forgatta a szemeit - Deron, bocs, de úgy nézek ki, mint akinek annyira nem jut a csajokból, hogy kénytelen öntudatlan lányokat megerőszakolni? - megkönnyebbülten felnevettem aztán bevillantak képek a tegnap estéből: én, ahogy Kimivel játszok hasonló versenyt mint előtte Andyvel a vodkával... én, ahogy hátbavágom Kimit és közlöm vele, hogy ő a legjobb autóversenyző a világon... én, ahogy lengyel népdallal "kápráztatom el" a nézőközönséget... én, ahogy az asztal tetejére állok és közlöm a DJ-vel, hogy szutyok zenét játszik...
- Anthony... Anthony! - ültem le az ágya szélére kétségbeesetten - Iszonyatosan gáz voltam tegnap este. - néztem rá szinte önkívületi állapotban. Elvigyorodott és biztatóan veregette a vállam.
- Mindenki az volt. Kivéve én, mivel ugyebár nem ittam. Úgysem fognak emlékezni rá. Például, hogy egyik pillanatban még meg akartad ölni Kimit, amiért csak a seggedre emlékezett, két perc múlva pedig már valahogy mellé kerültél, együtt ittatok és húsz percig mesélted neki, mennyire jó pilóta.
- Ó, istenem... mit mondott?
- Semmit. Bólogatott. - vont vállat. - Andy barátnőd elmondta nekem, hogy nagyon sajnálja, hogy fehér vagyok. - pillantott rám kérdőn. Legyintettem.
- Ne vedd személyes támadásnak. Folyton ezt csinálja. Anthony... nagyon, nagyon köszönöm - néztem rá hálásan.
- Hogy éjszaka jobb híján a saját szobámba hoztalak és befektettelek az ágyamba? Nagyon szívesen, máskor is. - kacsintott és felnevetett.
- Oké, magas labda volt - ismertem el. - Hányra kell a pályára mennünk? - az utolsó tesztnap volt tegnap, ma már csak összeül a csapat, gratulálunk magunknak és egymásnak... és várjuk az ausztrál futamot. És kerüljük Kimi Räikkönent.
        Búcsút mondtam Anthonynak és a saját szobámba visszatérve gyors zuhany után magamra kapkodtam a Lotusos csapatruházatot.
Leérve a pályára (két kávé után) egy utolsó pillantást vetettem az autóra, amelyet legközelebb már csak Ausztráliában láthatok majd.
- Szép, mi? - kérdezte Romain. Elvigyorodtam.
- Nagyon. És futamgyőzelmekért megyünk - nyújtottam ki az öklömet, amelyet lekezelt sajátjával nevetve.
- Meghiszem azt. - kacsintott. - Azt hiszem, Eric keresett. - szólalt meg kis szünet után.
- Tényleg? - lepődtem meg - Merre van? - néztem körül kutakodva, de a csapatfőnökömet sehol sem láttam.
- Kiment vagy húsz perce - vonta meg a vállát és tanácstalanul mutatott ki. Elhúztam a számat és kisiettem.
Nekiütköztem valakinek.
- Aú, bocs. - mormoltam és mentem volna tovább, de akkor láttam, hogy... úristen, pont neki sikerült menni...
- Nahát, megint összefutottunk - vigyorodott el Kimi.
- Szó szerint - tapogattam sajgó oldalamat, ahol az előbb érintkeztünk nem túl finoman. Halkan nevetett. Ő is rengeteget ivott, hátha egyáltalán nem emlékszik... ó, ez az, lehet, hogy minden kiesett neki azokból, amit mondtam...
- Megbocsájtható, ha már "az évszázad pilótája" vagyok, nemde? - hihetetlen pimasz vigyorra húzta el a száját, elállt a lélegzetem.
- Megbocsájtható, hogy ezt mondtam részegen, ha már jó a seggem, nemde? - utánoztam a hanghordozást. Elismerően nézett. Talán az első megmozdulásom, mikor értelmesen tudtam reagálni egy mondatára. Kíváncsi voltam, mit lép erre. Egy ideig még kutakodva nézett, aztán lassan kinyitotta a száját és csak annyit mondott:
- De.