Deron - 15. rész

Sziasztok! Ne haragudjatok, beteg voltam, ezért kellett ennyit várni :/ <3

- Mesélj. Mi... mi újság? - fontam össze a karjaimat zavartan.
- Erre inkább nekem kellene rákérdezni - mosolyodott el. - Milyen itt lenni? Ez volt az álmod. - dőlt szelíden egy gumisornak.
- Szokatlan. - vallottam be hirtelen és már dőltek is belőlem a szavak: - Bizonytalan. Nehézkes. Tom, tudni akarod, milyen? Rossz. Igazán. Örülök, hogy eljutottam idáig, de... - nagyot nyeltem - de félek, hogy nemcsak az előző futam nem jött úgy össze, ahogy kellett volna... hanem a mostani se lesz jó. És az azutáni se. És az azutáni szintén nem. És minden... csak úgy... el lesz cseszve. Én leszek a lány, aki nevetségessé vált, mert mindenki azt hitte, hogy jó lesz, ehelyett kalap szart se ér. - Tomra néztem, aki még sohasem volt része annak, hogy akár egyszer is kételkedjek magamban. Ellökte magát a gumiktól és egyik kezével finoman átkarolt.
- Te is tudod, hogy ez mind hülyeség, igaz? - kérdezte nyugodtan. - Deron, nem véletlenül vettek fel, oké? És minden szerencse vagy balszerencse sorozatnak vége szakad egyszer. A múlt hétvége rosszul jött ki... de pont ezért lesz most minden jó.
- Tom, nem akartam így kiakadni, oké? - simitgattam le a hajamat gyorsan, hogy tereljem a figyelmemet.
- Teljesen megértem, biztos vagyok benne, hogy ilyen nagyot ugrani a ranglétrán ilyen fiatalon és ilyen hirtelen... nagy nyomással jár. Nem... nem akarunk máshol beszélgetni? - mosolyodott el. Ezt imádtam benne. Meleg mosolyával pillanatok alatt meg tudott nyugtatni annyira, hogy elfelejtsem, mi is a bajom tulajdonképpen. Épp nyitottam volna a számat, hogy mámoros állapotban rebegjek egy igent, de akkor Anthony lépett mellém.
- Na... elemzünk? - kérdezte a papírjaiba temetkezve. Á, igen, ténylegesen elfeledkeztem mindenről Tom mosolya miatt. Nyitottam volna a számat, hogy válaszoljak, de akkor felpillantott. - Ó - vonta fel a szemöldökét, mikor meglátta, hogy épp beszélgetek valakivel. - Bocsánat. Anthony Struvio. - nyújtotta a kezét hűvösen.
- Tom Chilton - bólintott egykori csapattársam/pasim és jó pár másodperces egymás-szemébe-bámulás volt a következő napirendi pontjuk.
- Deron... - köszörülte meg végül a mérnököm a torkát - jönnöd kellene.
- Igaz. Tom... ha végeztünk, felhívlak. És találkozhatunk... - a mondat bár kijelentő módban volt, a végében némi kérdés is bujkált. Tom rögtön határozottan bólintott.
- Oké. Hívj és.. beszélünk.
- Mint általában a telefonhívásoknál - szúrta közbe Anthony kissé gúnyosan, de nem foglalkoztam vele.
- Olyan... öt körül... - búcsúztam Tomtól.
- Hát... egyáltalán nem biztos, hogy ötre már végzünk... - kezdett el zsörtölődni Anthony, de karon fogtam és magammal rángattam.

Anthony morgósan látott neki a feladatnak, de akárhogy húzta is az időt, már fél ötre kész voltunk az atyaúristennel is.
- Még talán megnézhetnénk a... - próbálkozott újra, de felpattantam, gyorsan megpusziltam és az ajtó felé sietve kiáltottam vissza:
- Majd holnap, na hali! - nyomtam ki az ajtót és szinte futva hagytam el a motorhome-ot. Magamat győzködtem, hogy nem Tom miatt sietek úgy, de valahol tudtam, hogy ez nem így van. Gyorsan dobtam le a cuccaimat és befutottam a fürdőszobámba egy villámzuhanyra. Eiza közben kérdőn nézett rám, de nem válaszoltam neki, csak félmondatokban, miközben hol egy fésűért, hol egy tiszta póló után rohangáltam össze-vissza.
- Ha jól értem, most Tomhoz rohansz és... - kezdte lemondóan, de már siettem is ki:
- ...igen, puszi!  - kiáltottam, majd nagy lendülettel indultam... a hova is? Megtorpantam és legszívesebben fejen vágtam volna magam valami súlyos tárggyal. Fogalmam sincs, hol lehet Tom. Előkaptam a telefonomat és tárcsáztam...



- ...Ronnie? - szólt a telefonba Tom. A monacói túraautó-futam hétvégéje volt, két-három hónapja volt köztünk az a valami akkor már.
- Mondd - önkéntelenül is elvigyorodtam a hangjára.
- Gyere a partra. - mondta kurtán.
- A partra...? - kérdőn vontam össze a szemöldökömet.
- Aha. Ahol tegnap éjszaka voltunk, ugyanoda. Siess. - sürgetett és már rám is csapta a telefont. Furán néztem a telefonra. Sosem rakta rám eddig a telefont. Megvontam a vállamat és lementem az apró gyöngykavicsokkal kirakott ösvényen, ahol a legrövidebb úton lehetett lejutni a tenger követlen partjára, ahol előző este voltunk. Kezdett átmelegedni a sarum vékony talpa a forró kövektől és a szememet a napszemüvegemen keresztül is égették a nap agresszív sugarai, mire végre elértem a kikökőt. A szememmel elkezdtem keresni a Queen Charlotte-ot, mivel ez az a jacht, ahol tegnap éjszaka voltunk. Mikor végre megpillantottam lustán lengedezni a kék habokon, határozottan indultam el felé.
- Tom...? - szóltam be határozatlanul, de nem jött válasz. Grimaszoltam, majd óvatosan a fedélzetre másztam. - Tom, ez nem poén. Itt vagy...? - kezdtem ideges lenni. Felhívott úgy, mintha emberéletek múlnának azon, milyen gyorsan érek oda, erre nincs is itt...
Hirtelen kapott el két férfikar hátulról. Először, férfiasan bevallom, felsikítottam, aztán nevetve hagytam magamat.
- Tom, te hülye vagy! - röhögtem.
- Te meg szülinapos! - mormolta a fülembe és szó nélkül húzott a jacht ebédlőjébe, ahol az asztalon büszkén terpeszkedett egy marcipántorta, tetején egy kettessel és egy nullással, utalva a huszadik születésnapomra. Elakadt a lélegzetem.
- Wow. Hű, Tom... köszönöm - lepődtem meg. Még én is tökre elfelejtettem a futam és effélék közben, hogy születésnapom van... megfordultam, hogy megcsókolhassam, de megelőzött: már falta is az ajkaimat, megragadta a vállamat és beljebb nyomott, fél kezével behúzta az ajtót mögöttünk.
Különleges születésnap volt.


Most azonban nem ilyesmire kellett számítanom.
- ...a hotel előtt várlak, jó? - szólt bele az aranyosan kisfiús hangjával.
- Jó! - vágtam rá rögtön lelkesen, majd moderáltam kicsit a hangomat: - Úgy értem, megyek mindjárt. - "mindjárt" és közben már rohantam is a lifthez és őrült módjára nyomogattam a hívógombot. Mikor kinyílt az ajtó én már léptem is befelé, de egy magas, barna hajú srácba ütköztem.
- Ó, helló, Eiza a szobában van? - támadott le lehengerlő mosollyal. Értetlenkedve mértem végig. Miért viselkedik úgy, mintha ismerne és miért keresi Eizát?
- Öhm... - hümmögtem tanácstalanul és próbáltam gondolkodni. Mi van, ha valami bahreini emberrabló-hálózatnak dolgozik...? Vannak egyáltalán ilyen hálózatok? Vagy akkor már engem is elkapott volna? Értem több pénzt kapna, mint Eizáért, nem? Persze, semmi hátrányos megkülönböztetés, csak gondolom a Lotus hiányolna és...
- Deron. Zack vagyok... a legutóbbi buliról, tudod... - mondta és szemével a folyosót pásztázta, hátha felbukkan valahol Eiza vagy ilyesmi. Ja igen. Szóval Zack. Ennyit az emberrablókról. Úgy látszik, nagyon próbálkozik a srác a barátnőmnél.
- Aha, Zack. Persze, tudom - vágtam "azt-hiszed-hogy-elfelejteném-ki-vagy?!" fejet lemondóan és a baloldali folyosóra mutattam - A vége felé lesz a lakosztály. Hetvenegyes. Eiza bent van. - magyaráztam.
- Köszönöm. Köszönöm. - mondta el kétszer is, hátha elsőre nem fognám fel és már ott is hagyott. Fejemet rázva szálltam be a liftbe. A személyi edzőm per barátnőm nem igazán fog örülni neki. Szeret néha egy-egy sráccal összegabalyodni, de a komoly kapcsolat nem az asztala, mióta a vőlegénye faképnél hagyta két éve.
A lift egy kis csilingelő hangot hallatott, miközben szétnyíltak szárnyai. Kutakodva fúrtam a tekintetemet a tömegbe, hogy meglássam valahol a szürke pólós, farmeres, borzos hajú Tom Chiltont. Rögtön kiszúrtam, ahogy hanyagul egy pálmának dőlt, amit valószínűleg nagyzolásból állítottak oda. Felém fordult, szinte megérezte, hogy nézem. Szélesen elvigyorodott.
               Hogy hogy lett vége a kapcsolatunknak? Nos, ez érdekes. Sehogy. Olyan barátok voltunk, akik imádták egymást és néha egymás mellett ébredtek, de mindketten éreztük, hogy semmi szerelemhez hasonlító nincs köztünk. Tom volt az, aki úgy megröhögtetett néha, hogy kiköptem a narancslevet, akinek hisztiztem néha, ha valami nem úgy jött össze, ahogy elterveztem. De nem ő volt az, akinek gyereket szülnék valaha is... aki mellett teljes biztonságban érezném magam, aki mellett tudnék állni a fotósok kereszttüzében a kezét fogva, szégyenlősen mosolyogva.
Nem lett ennek vége sehogyse. Néha többet, néha kevesebbet voltunk együtt és mióta felvettek a Lotushoz, semennyit. Ennek már sok hónapja, de azóta csak egy-két telefonbeszélgetés volt.
- Hová szeretnél menni? - kérdezte Tom.
- Ne tegyünk úgy, mintha randizni akarnánk, Tom. - legyintettem, mire felnevetett. - Menjünk el kajálni, mert éhes vagyok és Eiza nincs a közelben, hogy megmondja, mit egyek.
- Ugye ha nem randi, nem kell elegánsan szuper helyre mennünk? - vigyorgott, mire kinyújtottam a nyelvemet rá és minden olyan volt, mint régen.
       Főleg, hogy egy utcai hamburgerárusnál vettünk kaját. Olyan hatalmas hamburgereket, amelyeket tipikusan nem lehet szépen enni. Leültünk az útpadkára és küszködtünk, hogy minél kevesebb darabra hulljon a szendvicsünk.
- Ki a legsz'mpatikusabb? - kérdezte teli szájjal és letörölte a szája széléről a ketchupot, mire felnevettem. - 'ármint a mezőnybö' - folytatta még rágás közben, de ő is nevetett félig.
- Öhm... - gondolkodtam. Kimi Räikkönen...? Igazából nem ő, ő arra a kérdésre lenne válasz, hogy kit tartok a legszexibbnek a mezőnyből.
- Azt hiszem Seb. - mondtam végül. - Romain is jó arc, bár nem beszéltünk még sokat. - tettem hozzá - És úgy alapvetően sokan.
- Ja. Láttam, hogy összeboronáltak Räikkönennel. - mormolta. Szóval erre ment ki a játék.
- Aha. Mert ugyanott buliztunk kétszer. Firkászok - sóhajtottam lemondóan.
- Max győzködött. Lehet visszamegyek Elle-hez. - mondta ki gyorsan. Egy szelet uborka meglepetten esett ki a hamburgeremből, én meg nagyot nyeltem. Ezért akart beszélni velem, vagy mi...?
- Ó. - ennyit tudtam kinyögni. Elle-t bő egy éve vette el és volt tőle egy kisfia is, Fred, de a dolgok a kissrác érkezésével teljesen elromlottak. A veszekedések állandósultak, egészen addig, míg Elle ki nem talált olyan (akkor még) légből kapott dolgokat, hogy Tomnak már biztosan nem elég jó és csalja. Egy idő után Tomnak elege lett és elcuccolt tőle, csak Freddie-t sajnálta nagyon. Ezután kerültünk közel egymáshoz, de sosem említette akár csak azt is, hogy hiányozna neki a felesége. (Vagy a volt felesége. Sosem mertem megkérdezni, hogy elváltak e)
- Ott van Freddie, érted - sóhajtott nagyot. - És azt hiszem, szeretem Elle-t valahol, csak... össze kell szoknunk.
- Mert hat év összeszokás nem elég, igaz? - kérdeztem gúnyosan. Bűnbánóan szorította össze a száját.

- Meg kell próbálnunk Freddie miatt. - köszörülte meg a torkát. Még a szendvicsem fele megvolt, de elment az étvágyam, ezért laza mozdulattal a mellettem lévő kukába hajítottam, majd összekulcsoltam a karjaimat a térdeim előtt.
- Jó. Mármint... nem tartozol magyarázattal. - engedtem ki a hajamat a szoros lófarokból, hogy újra összekössem és addig is elfoglaljam magam. - Megértem teljesen. - álltam fel.
- Ronnie... - simította végig a vádlimat gyengéden.
- Nem, nem. Tom, tényleg. Ők a családod. Szükségük van rád. Ez az... ez az egész én meg te dolog... csak hülyülés volt, nem? Nem? - kérdeztem reménykedve, hogy mondja már, hogy "ó, dehogynem" és elmegyek és mintha semmi nem történt volna.
- Nem tudom - suttogta maga elé. Zaklatottan ültem vissza mellé.
- Dehogynem tudod. Az volt. Visszamész Elle-hez és Fredhez és minden olyan lesz, mintha... - simítgattam a rövidnacim szárát, de akkor Tom maga felé fordította az arcomat és lassan megcsókolt. Úgy hiányzott ez...
A hajába túrtam, mint régen és ő a derekamnál fogva húzott közel magához. Mikor elváltak az ajkaink, csak bámultam rá.
- Ezt lehet, hogy nem kellett volna. - mormolta bocsánatkérően, de a szemei csillogtak. Kábán körülnéztem.
- Valószínűleg a tesód is így gondolja. - haraptam a számba.
Az út túloldalán ugyanis Max állt szemüvegben és szigorú arccal minket nézett...

Deron - 14. rész

Sziasztok! Kicsit kések, mint általában :/ De igyekszem egyre jobban, egyre kisebb szünet van mostmár egy-egy rész között ^^ megbiztathatnátok egy pár vélemény-nyilvánítással :)) <3

Bahrein lármás, zsúfolt, forró és kissé ijesztő is. Legalábbis szinte minden helyi férfi szemérmetlenül bámul minket, mióta csak idejöttünk, ugyanis Eizával és Kaasiával mozgok a legtöbbet, a férfiakra pedig újdonságként hatnak az európai nők.
Persze most is tele van minden tüntetésekkel, demonstrációkkal, hatalmas transzparensekkel, amelyek közül a néhány angolul írt azt harsogja a pofánkba, hogy az F1 szar, ezért annyira nincs is kedvünk (merszünk...?) kimozdulni a hotelből.
Mikor nem Eizával edzettünk, akkor hármasban lementünk a hotel luxusmedencéihez. Tényleg elképesztőek voltak, csúszdaparkkal, mesterséges vízeséssel... mindennel, ami kell.
- Eiza, mesélj már nekünk a pasiról, akit múlt hétvégén összeszedtél - vigyorgott Kaasia a medence szélén, hosszú vörös haját kisimította szeméből.
- Hát... Zacknek hívják. - vont vállat Eiza vidáman.
- Mesélj még. - nevetett Kaasia.
- Én nem vagyok benne biztos, hogy minden részletet tudni akarok - vontam fel a szemöldökömet, mire Eiza lespriccelt a vízzel és felnevettünk.
- Semmi izgi. Nem akarok semmi komolyat, mint azt tudod - nézett rám laposan. - Oké a srác. Ennyi. Nem hiszem, hogy többször is találkozunk, úgyhogy... - vont vállat és kinyújtotta a nyelvét, jelezve, hogy nem is bánja, hogy csak egy könnyed éjszakáról volt szó.
- Szörnyű vagy. - forgattam a szemeimet. Eiza felkacagott.
- Most miért? Neki jó volt, nekem jó volt, mindenki boldog és huhú - nevetgélt.
- Nocsak, a karótnyelt személyi edző még nevetni is tud, ha akar - szólalt meg a hátunk mögött valaki. Nem kellett megfordulnom, hogy tudjam, Anthony jött meg. Hatalmas ugrással termett a vízben, aminek köszönhetően mindannyiunkat nagyjából kilenc-tíz liter vízzel fröcskölt le.
- Anthony, ha mondta is neked valaki valaha, hogy vicces vagy, csak hazudott. - közölte vele pókerarccal Eiza, mihelyst a szőke mérnököm felbukkant a kellemesen meleg vízből és Baywatch-stílusban a hajába túrt.
- Nem a humorérzékemet szokták kiemelni, hanem, hogy nem vagyok olyan unalmas és földhöz ragadt, mint... khm.... egyesek - mutatott Eizára - De nem nevesítenék - kacsintott.
- Elgondolkodtam rajta, hogy szerintem meleg vagy. - vágott vissza a személyi edzőm, mialatt én és Kaasia már röhögve figyeltük a félkomoly szócsatájukat.
- Akárhányszor veled beszélek, utána még én magam is elgondolkodok ezen - vont vállat Anthony.
- Lehet, hogy több sikered lenne fiúkkal, mint lányokkal - javasolta Eiza és szőke kontyát dühösen igazította meg.
- Nos, egy lány sem panaszkodott még a teljesítményemre, de gyere fel este és demonstrálom, mit tudok, majd te eldöntöd - mosolyodott el angyalian, mire Eiza már nem tudott mit mondani, ezért csak dühösen egy adag vizet lapátolt az arcába. Én és Kaasia már fetrengtünk a röhögéstől. Anthony szája széles mosolyra húzódott, aztán mellém siklott és átölelte a vállamat. Eszembe jutott, amit Kimi mondott részegen arról, hogy sosincs komoly kapcsolata, csak az a pár magát könnyen adó lány, akit néha felvisz magához. - Hallom, épp Zackről van szó. Az ő oldaláról már megismertem a történteket, a te oldaladról is szívesen meghallgatom - vigyorgott. Nem csoda, Anthony pont annak a Kimis társaságnak a tagja volt, ahová Zack is tartozott.
- Miért, mit mondott? - a gonoszkodó él eltűnt Eiza hangjából és csak az őszinte kíváncsiság hallatszott ki belőle.
- Semmi izgit, végül is csak egy kis meleg vagyok, miért is érdekelne ez téged... - sóhajtott fel színpadiasan.
- Mondd már! - sürgette Eiza.
- Csak, hogy jó kis csaj vagy - kezdte el megenyhülve - Jól érezte magát veled... meg ilyesmi. Valami megmagyarázhatatlan és titkos oknál fogva bejössz neki. Ne kérdezd, ötletem sincs, miért - grimaszolt Anthony, mire kissé oldalba löktem.
- Hé, nyugi. - vigyorogtam és már vártam, hogy barátnőm csípősen hallassa a hangját:
- Nos, nem mindenkinek lehet olyan kifinomult ízlése, mint neked - mutatott be Anthonynak a középső ujjával, mire ő egyetértően bólintott.
- Ez bizony teljesen igaz. Vagy mint Deronnak. Milyen volt a világ legjobb autóversenyzője mellett feküdni? - nézett rám és még az arckifejezésével is cukkolt.
- Anthony, légyszives. - mormoltam. Kicsit gáz, hogy már olyan sok ember vágja a sztorit, hogy kétségkívül Kimi is tisztában van vele, hogy mekkora fangörlösködést műveltem le.
- Nyugi, nyugi. - ölelt magához nevetve. - Hülyéskedtem. Nyugi. - ismételte, de addigra már szinte birkóztunk, én ugyanis próbáltam kiszabadulni a szorításból, ő meg rávenni, hogy bocsájtsam meg neki az előbbit és öleljem vissza. Felkapott, a csúszdákhoz lépett és velem az ölében ugrott.
   Még én magam is belesüketültem a sikításba, amit hallattam. Anthony hangosan felnevetett és közben iszonyatos sebességgel száguldottunk lefelé. Folyamatosan bevágtam a könyökömet a csúszda műanyag falába, de alig éreztem, annyira röhögtem.
- Anthony! - kapaszkodtam a vállába ijedten, mikor láttam a kijáratot. Egy másodperc múlva együtt érkeztünk a vízbe, hatalmas fröccsenéssel.
- Állat vagy - jöttem fel a felszínre prüszkölve, de közben még mindig nevettem.
- Hétvégén tarolunk. Megígérem. A múltheti után. - váltott hirtelen komolyra, mire az én arcomról is leolvadt a derű.
- Nem érdekel, mi történik... nagyon jót akarok menni. - suttogtam.
- Megoldjuk. Tényleg. Deron, kurva nagy bűntudatom volt. Láthattuk volna, hogy a motor túlmelegedett és mondhattam volna, hogy...
- Ant... Ant, hé - vágtam bele - Ezzel nem lesz jobb és ezt te is tudod. Nem síránkozni akarok azon, ami történt, hanem jó futamot hozni. - Némi csend állt be kettőnk között, de közben hallhattuk a csúszdaparkban viháncoló többi vendég zaját. Aztán megköszörülte a torkát:
- Akkor... akkor jó... én csak sajnálom, tényleg. - sóhajtott nagyot.
- Nyugi. Csak csináld tovább a dolgod, oltogassátok egymást Eizával, flörtöljetek Andyvel... minden rendben. - nyugtattam meg.
- Flörtölés Andyvel? - kérdezett vissza és szélesen elvigyorodott, miközben kikászálódtunk a medencéből és a vizet csavargattam a hajamból.
- Hát... ő mondta, hogy ápolgatott legutóbb. - vontam vállat.
- Ja, igen... rendes volt tőle. Világomat nem tudtam. - tette hozzá restelkedve.
- Igen, arra még emlékszem - nevettem.
- És Kimi...?
- Már mondtam. Vagy elhiszed a karra-ráfeküdős sztorit, vagy nem - bocsájtottam előre.
- Én aztán elhiszem - vigyorodott el újra - Na, gyere megint - húzott a csúszda felé... én meg hagytam magamat.

Egész délután csúszdáztunk, este pedig Kaasia betessékelt egy szponzor médiaeseményre, ahol úgy kellett tennem, mintha tök jól szórakoznék és nem azért pillantgatok oldalra és feszengek, mert szörnyen kellemetlenül érzem magam, hogy majdnem mindenki engem figyel a szeme sarkából. Feszengtem a farmeremben és csapatpólómban, főleg, mikor hallottam, hogy rólam beszélnek, mert a nagy maszlagból kihallottam a nevemet. Addig integettek, míg zavartan fel nem álltam és óvatosan nem integettem. Akkor megnyugodtak és visszafordultak a férfi felé, aki beszélt.
Sebastian sietett a segítségemre, akit szintén lerángattak. Mellém ült és máris jobban éreztem magam (legalábbis nem féltem tovább attól, hogy a következő pillanatban vallási fanatisták elrabolnak)
Beszélgettünk egy ideig, ő lelkendezett a barátnőjéről és, hogy alig várja a kis trónörököst, aztán újra sajnálkozott egy sort, hogy fuccsba ment az előző hétvégém.
- És láttam, Kimivel is buliztatok. Jaj, a kimis bulik sohasem érnek jó véget - rázta meg a fejét. Hát igen, ezt tapasztaltam. Az első "kimis bulim" után Anthony ágyában ébredtem, a második után pedig valami tök más hotelben, Kimi mellett.
- Az újságokból láttad...? - érdeklődtem, de nem hagyta, hogy befejezzem:
- Nem, nem, Kimi mesélte. - magyarázta.
- Kimi... mesélte? - visszhangoztam döbbenten, majd próbáltam palástolni a meglepetésemet. Persze, hülye vagyok, de... rólam mesélt Sebnek... huh. Kimi Räikkönen rólam mesélt Sebastian Vettelnek.
- Aha. Hogy beivott... és kicsit te is - vigyorodott el - És nem tudtátok elmondani, hol a szálloda - nevetett.- Meg a reggelt is. Ez egy vicces sztori marad - csapott a vállamra nevetve.
- Nos... szuper - próbáltam kicsikarni magamból egy vigyort szánalmasan kevés sikerrel.
- De tényleg. Azért vicces - bátorított vigyorogva. Lassan biccentettem és inkább eltereltem a szót, majd együtt sétáltunk vissza.


- Jólvan, bejöhetsz, van elég adat - szólt Anthony másnap, az első szabadedzésen.
- Remek, megyek is - válaszoltam vidáman, ugyanis tele voltam energiával és megfogadtam, hogy jó eredményem lesz, ha beledöglök is. Anthony szokásához híven rögtön mellém sietett és kezét nyújtva segített ki a kocsiból. Az állam alá nyúltam és kikapcsoltam a bukósisakomat, majd A HANSot is próbáltam leépíteni magamról, miközben Anthony már el is kezdte elemezni az adatokat nekem szóban.
- ...és ez nem biztos, de mintha a jobb-első jobban viselkedne a kettesben, mikor... - magyarázott éppen, de akkor valaki a nevemet kiáltotta. Megtorpantunk, én még a rádió zsinórjait vettem le magamról, miközben Walty odaért hozzánk.
- Deron, drága, velem jönnél? - kérdezte a tipikus "mosolygok, de ideges vagyok" arcával és hangjával. Anthony már nyitotta a száját, de Walter belefojtotta a szót: - Nyugi, kedves lotusos-bradpitt, nemsokára visszahozom, de gyors megbeszélésre lenne szükség. Anthony elvigyordott, aztán bólintott, majd intett nekem, hogy majd később csatlakozzak hozzá.
- Nos, miről van szó...? - kérdeztem Waltert és közben letűrtem az overallt a derekamig.
- Tomról. - mondta röviden és fürkészően meredt rám. Nagyot nyeltem aztán igyekeztem rendezni a vonásaimat és hanyagul dőltem egy polcnak.
- Milyen Tom...? - pislogtam bután.
- Jaj, Deron, hagyd már a műsort - forgatta a szemeit Walty, egy pillanat alatt aláásva színészi képességeimet. - Chilton. Tom Chilton. A csapattárs, akivel kavartál... jártál... valami.
- Jaa, hogy az a Tom - csaptam a homlokomra, mint akinek hirtelen leesik, mi folyik körülötte.
- Igen.- préselte össze a száját egy vonalba - Mi is van köztetek? Mint menedzsered szeretném tudni. - szögezte le gyorsan.
- Nos... öhm... semmi. Mármint... kicsit összekavarodtunk tavaly, de annak teljesen vége. De hogy jött ez most fel...? - Walty kinyitotta a száját és biccentett valakinek a hátam mögött. - Walter, nem értelek! - mondtam, mielőtt még egyáltalán válaszolt volna - Tom semmit sem jelentett nekem, egyszerűen tök jó csapattársi viszonyban álltunk, aztán hopp párszor kicsit több lett, de ugyan már. Nem érdekel az egész - játszottam meg magamat.
- Azért engem kicsit érdekelt. - szólalt meg mögöttem. Annyira megijedtem, hogy a kezem lecsúszott a polcról, aminek éppen támaszkodtam és elbotlottam. Tom nyugodtan fogta meg a könyökömet és nem hagyta, hogy elessek. Szélesen elmosolyodott, mikor sikerült megtartani az egyensúlyomat és döbbenten ránéztem.
- Ó, hű, Tom, hú, hát, nahát, szia. - hadartam tanácstalanul.
- Nincs futamunk a hétvégén és gondoltam... öhmm... megnézem Maxet, tudod... - kicsit mintha ő is zavarba jött volna.
- Öhm... persze. Persze, Max. - dörzsöltem sajgó könyökömet, majd Waltyra pillantottam: sosem szerette, hogy némiképp kevertem a munkát és a szórakozást azzal, hogy ilyen fura kapcsolatba kerültem Tommal. Nyilván már látta a boxutcában, ezért kezdett el róla kérdezősködni.
- Minden rendben veled? - kérdezte derűsen.
- Hogy velem... ó. Igen. Igen. Igen, hogyne. Igen. - Deron, üsd le magad. Valószínűleg megértette, hogy minden rendben, ne mondd el még hatszor... nagy levegőt vettem és próbáltam normális hangszínt megütni:
- Na és veled?
- Velem is. - oké, a beszélgetés határozottan kezdett kellemetlenné válni - Na és veled, Walter...? - nézett a menedzseremre.
- Nos... - kissé tanácstalanul nézett ránk - Velem is. - nagy csend telepedett ránk és mindhárman csak sután bólogattunk, mintha olyan mély beszélgetést folytattunk volna, amit mindenképpen meg kell emészteni. Végül Walty adta fel:
- Sajnálom, dolgom van. Örültem, Tom - mondta szívélyesen, majd hátat fordított és elsietett. Tom megköszörülte a torkát, aztán lassan felém fordult:
- Nos... ketten maradtunk.

Deron - 13. rész

 Sziasztok! Itt az év utolsó része! :) Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok :))
SCHUMINAK PEDIG JOBBULÁST mert imádom nagyon :((( 
<3
BÚÉK mindenkinek :D Imádlak titeket :*

Kimi Räikkönennel utazni eléggé trükkös. Főleg, ha részeg vagy. Főleg, ha ő is részeg. Főleg, ha egy taxi hátsó ülésen röhögtök hangosan... ööö... nos, valamin. Már elfelejtettem, min is szakadunk éppen.
- Nos, hová is mennek? - fordult hátra türelmetlen sóhajjal a taxisofőr. Mély hangja volt, de azt nem tudtam, hogyan is néz ki, mert nem bírtam az arcára fókuszálni.
- Öööö...aa...ööö hotelbe. - nyögte Kimi. A sofőr bólintott.
- Remek, máris tudom, mire gondol éppen. - válaszolta gúnyosan.
- Akkor... tökmindegy, az egyikbe. - mormolta Kimi, miközben én lázasan gondolkodtam, hogy hotel, hotel, hotel, mi is volt a neve annak, ahol megszálltunk...? Egyáltalán hol is vagyunk...?
- Most vigyem el egy akármilyen hotelbe? - kérdezte meglepetten döbbenten a taxisofőr, majd kissé felém fordult. - Aha. Mindent értek.
- Mi...? - értetlenkedett Kimi, de aztán nem érdekelte annyira a válasza, mert kérdés nélkül előredobott neki annyi pénzt, amennyit találomra kimarkolt az ingének a zsebéből. A sofőr számolgatta, aztán megszólalt:
- Ez sokkal több pénz, mint...
- Tökmindegy, menjünk már! - horkant fel mellettem Iceman, mire a taxi motorja engedelmesen dorombolva kelt életre. Megint nevettem, bár azért annyira nem volt vicces. Kimi is röhögött és váratlanul átkarolta a vállamat. Kis és teljesen baráti megmozdulás volt, mégis önkéntelenül is megrándultam.
- Tudod, te... te... jó kis csaj vagy. - mondta, mire szinte éreztem, ahogy úgy olvadok, akárcsak eltévedt hóemberek a szahara közepén. Akárki más ül ott, már tudtam volna reagálni valami vicceset vagy menőt vagy akármit, de így... csak kussoltam. Ez az, Deron...! Mit is mondhatnék...? Pár éve általában szerepelt az álmaimban, amelyek mindig úgy végződtek, hogy boldogan élünk egy gusztustalanul tökéletes házban a gyerekeinkkel. És ha ránézek és látom a szürkészöld (zöldesszürke...?) szemeit, mindig nagyot kell nyelnem, hogy el ne ájuljak... és itt a karja a vállamon, úristen, itt van a tetovált karja... - Nem értem, miért nem jársz Anthonyval. - tette hozzá. És bumm, a rajongásom, a plátói szerelmem reménye, a tökéletes házasság... egy nagy lufiként pukkant szét.
- ...Anthonyval? - visszhangoztam hitetlenkedve és a saját hangomat is úgy hallottam, mintha két kilométerről szólaltam volna meg.
- Ja. Kellene... - balkezével megdörzsölte a halántékát - kellene... mellé egy jó csaj, aki... aki mellett nem lesz szüksége ezekre a kis... ribancokra, akiket néha összeszed.
- Aha. - ennyit tudtam kinyögni összesen és most még Kimi Räikkönen tökéletes, tetovált alkarját is mázsás súlynak éreztem hirtelen. - Aha - mondtam megint - Értem. - megköszörültem a torkomat és úgy éreztem magam, mint oviban, mikor Johnny, aki akkoriban életem szerelme volt (csak Johnny ezt valamiért nem látta) annak a nyamvadt kis Katie-nek adott papírszivecskét az ovis farsangon, nem nekem. Na, valahogy hasonlóan éreztem magamat (azzal a különbséggel, hogy Johnnynak nem voltak tetoválásai, nem volt nagy az alkoholtartalom a vérében és ilyen jó illata sem volt soha) Kimi közben motyogott valami közös sztorit, de nem tudtam figyelni arra, amit mond. Csak néztem a szőke haját és nehéz szívvel gondoltam azokra a szerencsés nőkre, akiket észrevesz és nem úgy néz rájuk, mint rám: a legérzelmesebb pillanatában is maximum úgy tudna rám tekinteni, mint az unokahúgára.
- Na... szar még a kedved a futam... a futam miatt? - nézett rám fátyolos tekintettel. Bambán néztem rá.
- A... futam miatt...? - hebegtem zavartan, majd lassan megráztam a fejemet, mikor az agyam feldolgozta a kérdést. - Nem. Megveregette a vállamat, aztán visszahúzta a kezét.
- Helyes - dőlt hátra és már nem szólalt meg, míg oda nem értünk a hotelhez, ahová a taxisofőr vitt minket.
- Uram, visszaadom, ez majdnem háromszor annyi és... - próbálta meg becsületesen visszaadni a többletet a sofőr, de Kimi figyelemre sem méltatta, csak bukdácsolva kinyitotta az ajtót, megvárta míg én is kikászálódok, majd bevágta.
Már ekkor észrevettem, hogy valamennyivel még mindig józanabb vagyok, mint ő. Átvetettem egyik karját a vállamon (megint) és úgy mentünk be, nehogy elzuhanjon a lépcsőbe. Így is alig tudtam felnavigálni magunkat. A portán kábán és összevissza beszélve rendeztem egy szobát és hogy hogy mentünk be, arra már igazán nem emlékszem...


Azt tudom, hogy a nap déli sugarai simogatták az arcomat, mikor felébredtem. A napfény hihetetlenül bántotta másnapos retinámat, olyan szorosan hunytam le a szememet, ahogy csak tudtam. Majdnem teljesen visszaaludtam, mikor bevillantak képek az éjszakáról: taxisofőr, Anthony, egy részeg Kimi Räikkönen...
Hirtelen felültem. Mi a franc történt, miután valahogy bejutottunk ide...?!
Szerencsére (vagy talán pont sajnos) Kimi nem volt mellettem. Lecsusszantam az ágyról, hogy megkeressem. Első dolgom volt elesni, mert valami puhára léptem.
- Aú - morogtam a padlón. Akkor láttam meg, miben is buktam el: Kimi teljesen nyugodtan aludt az ágy mellett a kemény padlón párna vagy takaró vagy akármi nélkül. Dörmögve fordult a másik oldalára. Egyenesen a karomra. - Hé, Kimi. Ne. Kimi - próbáltam kihúzni alóla, de Iceman alatt meg sem mozdult a végtagom. Jaj, na nemár. - Hallod... - mondtam most már rendes hangerővel, eddig ugyanis suttogtam. - Ó, Kimi, légyszi. - ráztam meg bénán a bal kezemmel, de egyáltalán nem reagált. A francba... már le is zsibbadt a jobb kezem. (tegyük félre, hogy a karom sohasem szorult még szexibb helyre, mint Kimi Räikkönen felsőteste alá) Addig nyújtózkodtam, míg el nem értem a ledobott táskámat és kivarázsoltam belőle a telefonomat. Legalább azt nyomogassam, míg fel nem ébred... négy üzenet várt Waltytól. Tárcsáztam.
- Lenne egy kérdésem - szólt bele komolyan, miután már az első csörgésre felvette a telefont - Hol a jó büdös francban vagy, kicsi drágám?! - hát... nem tűnik boldognak - Mindegy, újabb kérdés: hol van Kimi?
- Öhm... mellettem... - annyira meglepődtem, hogy hirtelen nem jutott eszembe, hogy esetleg hazudnom kellene vagy ilyesmi.
- Egy franciaágyban? - na most már határozottan nem boldog. Úgy kérdezte, mintha az apám lenne, én meg az elszökött tizenhét éves lánya.
- Ha pontosabbak akarunk lenni, akkor mellette - húztam el a számat, mire mérgesen felsóhajtott.
- Deron, Kimi Räikkönen jó pilóta, vicces srác meg minden, nem tagadom, de mindig is voltak... dolgai nőkkel... remélem nem hiszed, hogy ez egy tündérmese kezdete vagy akármi, mert alapvetően biztos voltam benne, hogy Kimi fiatalnak és kis bolondnak tart, bár ezek szerint mégse és...
- Walty! - kiáltottam fel, mire mellettem Iceman mocorogni kezdett. Próbáltam kihúzni a karomat, de még mindig nem mozdult. - Basszus. Mielőtt elmondod, mennyire nem vagyok hozzá jó nő, hadd meséljem el, hogy részegen fogalmunk sem volt, mi a neve a hotelnek, ezért elmentünk a legközelebbibe... aludni! Most meg elestem, ő ráfeküdt a kezemre, ezért fekszek mellette - oké, ez elmondva valahogy sokkal hihetetlenebbnek hangzik, mint amilyen valójában.
- Biztos...? - lelki szemeim előtt láttam, ahogy megigazítja már korán reggel tökéletesen álló öltönyét és gyanakodva néz maga elé.
- Eléggé biztos - fújtattam lemondóan.
- Nos... öhm... akkor jó - motyogta restelkedve. - Kaasia is keresett. Eizát én sem értem el. - Nahát, vajon miért?
- Mihelyst Kimi leszáll rólam... mármint a karomról - tettem hozzá gyorsan - megyek is. Oké? - Walty beleegyezően mormolt valamit, mikor végre kinyomtam. Sóhajtottam és a plafont néztem sokáig, majd elhatároztam, hogy megint megpróbálom kiszabadítani magamat és oldalra fordultam.
Ijedtemben arrébb ugrottam volna, hogyha ugyebár nem lett volna egy Kimi Räikkönen a karomon: Kimi gyönyörű szemeivel telibe engem nézett ugyanis.
- Kimi... légyszi, szállj le a kezemről. - suttogtam esdekelve. Lustán könyökölt fel, majd kinyomta a felsőtestét, mire magamhoz rántottam elveszettnek hitt végtagomat. A vér rögtön elkezdett áramlani bele, ami iszonyatosan csiklandós és kellemetlen érzés volt. Felszisszentem és óvatosan nyomogattam az ujjaimat.
- Bocs. - szólalt meg Kimi. - Jól vagy?
- Ja, persze, csak kicsit elzsibbadt, én meg... - vontam vállat, de közbeszólt.
- Úgy értem: nem vagy másnapos? - türelmesen nézett rám és újra ovisnak éreztem magam.
- Á. Öhm... nem igazán. És te? - úgy éreztem, az a helyes, ha én is érdeklődök.
- Én soha. - ült fel lassan - Bár ez a padló kibaszott kemény.
- Miért aludtál a padlón? - kérdeztem.
- Jobban tetszett volna, ha melletted alszok? - kérdezte. Nem viccelt, inkább csak őszintén érdeklődő fejet vágott, de azért látszott, hogy elnyom egy mosolyt.
- Nem azért mondtam, csak... - hebegtem.
- Mert nekem tuti jobban tetszett volna - vigyorodott el - te már rögtön lefeküdtél és el is aludtál. Próbáltam elmenni az ágyig, de elhasaltam és nem bírtam felkelni... ezért aludtam a padlón. - Aha. Ilyen közel lenni ahhoz, hogy Kimivel aludjak...!
        Jobbnak láttam minél hamarabb összeszedni a cuccomat és lelépni - mikor elhagytam a hotelt, Kimi még épphogy elkezdett reggelizni. Én viszont szinte repültem Waltyhoz, mert éreztem, hogy nem lesz boldog a tegnapi napom miatt...
...arra azonban nem számítottam, hogy Kaasia lesz, aki először morcos arccal elém áll majd:
- Olvasd! - dobott az ölembe valami napilapot. Meglepetten pillantottam fel:
- Öhm, majd mindjárt, csak lepakolok meg ilyenek és...
- Olvasd már. - dobogott a lábával türelmetlenül.
- Hát, oké - adtam meg magam, letettem a táskámat a földre és felkaptam a szennylapot. Nagy levegővel belekezdtem volna, de elakadt a szavam. - Ez én vagyok - döbbentem meg a címlapot meglátva.
- Bámulatos megfigyelés. Melletted ki van?
- Ez Kimi...! - Az a kép, ahogy felcibálom magammal a lépcsőkön, de... teljesen félreérthető. Átkarolja a vállamat és megyünk felfelé...
- Te és Kimi, ahogy egy eldugott hotelbe mentek kivenni egy szobát az éjszaka kellős közepén. Nincs ötletem, mit fognak gondolni az emberek. Ja, de várj: mégis. Nézd, Deron, persze, ki lehet magyarázni, de az ilyen dolgok egyáltalán nem tesznek jót a megítélésednek.
- De hát nem érdekel, ki hogy ítél meg - vontam vállat.
- Ja, de a szponzorokat érdekli és a csapatot is, úgyhogy légyszives. - vágta csípőre a kezét.
- Oké, értem... ha legközelebb részeg leszek, eltakarom az arcom. - ígértem.
- Nos, nem pont ilyen választ vártam, de jobb, mint a semmi. - forgatta a szemeit, visszamarta az újságot a kezemből és idézett belőle:
- "a finn világbajnok Peter Stenson autóversenyző lányával töltötte az éjszakát a Hedvin's Hotelben, ahová éjjel két óra körül érkeztek összeölelkezve..." - Kaasia felpillantott.
- Oké, értem, ne nézz már ennyire vádlón! - pislogtam döbbenten, mert a sajtósom kis híján megölt a tekintetével.
- Eizát kereste Walter. Nem tudott hol van? - kérdezte engedékenyebb hangnemben.
- De. Kimi haverjával ment el legutóbb. - válaszoltam meg. Kaasia a fogát csikorgatta:
- Räikkönen meg a bandája kicsit túlkapják a csajozást. - sistergett.
- Hallom jó volt az éjszakád, bébi! - ért mellénk Andy nevetve - Nem csodálom, az a pasi egy isten, pedig fehér! - rázta meg a fejét hitetlenkedve.
- Azért ne túlozzunk - vetette közbe Kaasia és láttam rajta, hogy nem fogja a szívébe zárni a finn bajnokot.
- Ja én meg végig a helyeske seggrészeg mérnököd mellett voltam. - mondta hevesen - Sohasem voltam még ilyen kedves egy részeg emberrel se, úgyhogy remélem innentől kezdve befogod a csőröd, ha akármilyen szívességről van szó - mutatott rám.
- Nyugi - mosolyodtam el halványan, majd bementem, hogy bepakoljak és tudjunk indulni pár óra múlva Bahreinbe... ahol szerencsére nem lehet alkoholt inni...

Közlemény

Sziasztok! Igen, borzasztóan hanyagoltam a Deron-sztorit és amúgy sem szoktam éppen gyakran írni, de nézzétek el nekem, nálunk mindig nagy buli a karácsony :D De még ebben az évben felteszem az új részt és igyekszem beérni magamat minél hamarabb :) Mégegyszer bocsi és igyekszek mindenre válaszolni :)
Utólag is boldog karácsonyt mindenkinek, a boldog új évet kívánással meg még várunk ;)

Deron - 12. rész

Sziasztok! Megint kis késés, már megszokható sajnos :/ :))
Kommentelni, szeretni/utálni, olvasni nem lehet, hanem kell ;) (közkívánatra új kép Anthonyról és még rengeteg várható)


- Nem készülök. Így megyek, ahogy vagyok. - töröltem meg még egyszer könny csíkozta arcomat. Anthony félmeztelenül kuncogott.
- Ne érts félre, így se vagy rossz, de tényleg fehérneműben és egy szál férfipólóban akarsz elmenni inni...? - fogta meg a vállamat szelíden (itt finoman vetettem pár röpke pillantást tökéletes hasizmaira) - Felhívom Kaasiat, hogy hozza el a kulcsodat, fél óra múlva mehetünk is, rendben? - ölelt magához újra, én meg még szipogtam párat a vállán, csak, hogy kiteljesítsem a hisztis picsa képet.
Elővett egy másik felsőt és villámgyorsan magára kapta, közben tárcsázott a mobiljával.
- Kaasia...? Igen, velem... persze, tökéletesen. - hazudta valószínűleg - ...pontosan, igen, hiányolta. Elhoznád...? ...oké, oké, az szuper, itt leszünk nálam. Hatvanhat... remek, hello. - bontott vonalat. - Mindjárt jön - fordult felém. Bólintottam és beletörődően vágtam magam hanyatt Anthony ágyán.
- Már otthonosan érzed magad az ágyamban, gondolom. - próbált némi viccelődéssel jobb kedvre deríteni a mérnököm. Vérszegényen elmosolyodtam, mire felnevetett, majd az ölembe dobott egy nagy tábla Milkát.
- Nincs itt a karót nyelt személyi edződ - magyarázta - Most eheted. - Hálásan néztem fel rá, miközben szétcincáltam a karamellás Milka csomagolását és mohón rákaptam egy sor csokira.
    Anthony pár perc alatt kissé összerámolta a cuccait, hogy reggel, mikor utazunk tovább, már kevesebb dolga legyen. Közben néha mosolyogva vette tudomásul, hogy elcsitultam, mihelyst a kezembe adta a csokit.
Kopogás törte meg a jóleső csendet. Kaasia határozatlanul dugta be a fejét.
- Sziasztok - suttogta.
- Miért suttogsz? - kérdeztem tele szájjal. Megvonta a vállát.
- Nem tudtam, milyen hangulatod lesz - mondta most már rendes hangerővel. - Gondoltam, ronthat rajta, ha üvöltözök. Sajnálom. - tette hozzá szánakozva. Bólintottam.
- Látod, Kaasia, ez az ami ront a hangulatomon. Ne sajnálj. Soha. Kérlek.
- Jó, jó, értem - tette fel a kezeit megadóan, majd a jobbjában tartott kulcsot meglengette: - Na de itt a kulcsod, ezért futottam és hagytam a boxutcában egy igazán ígéretes svéd Ferraris szerelőt, úgyhogy... - viccelődött. Kaasia különleges szépségnek számított természetes vörös hajával és hófehér bőrével, ehhez jött igazán rámenős, amolyan 'tipikus sajtós' mentalitása, ezért szinte vakarta lefelé magáról az udvarlókat. Ezt valamilyen szinten ki is használta, már jónéhány boxutcai dolgozó utána csorgatta a nyálát.
- Fogadd őszinte részvételemet - forgattam a szemeimet, mikor lekászálódtam az ágyról és követtem. - Még van tizenhét futamnyi időd arra, hogy ezt pótold - morogtam. Kaasia elmosolyodott.
- Ahogy neked is, hogy jó eredményeket szerezz, nem? - kérdezte szelíden. Francba. Nem tudok mit kezdeni azzal, ha valakinek igaza van valamivel kapcsolatban. Inkább csak pár másodperces bambulás után elmartam a kezéből a kulcsot és magam nyitottam ki az ajtót.
- Jössz velünk? Elmegyünk inni. - mondtam, miközben megcéloztam a fürdőszobát egy tusfürdővel és egy samponnal felszerelkezve. Még hallottam helyeslő moraját, mikor behúztam az ajtót magam mögött.

            Már némiképp emberszerűbb kinézettel, rövid farmersortban és atlétában álldogáltam a nappaliban, mikor Andy és Eiza is megérkeztek. Utóbbi megölelgetett, aztán megkérdezte, mihez kezdők legyünk ezután. Az ivászat ötletére Andy persze rögtön fellelkesült és alig várta, hogy készen legyünk és mehessünk. Két apró koppanás zavart meg minket: Anthony volt az, már egy sötétszürkére cserélt pólóban és farmerben.
- Mehetünk, hölgyeim? - kérdezte széles mosollyal.
- Igen, de tedd el ezt a vigyorgást. Nem jókedvű szórakozásra megyünk, hanem mérges alkoholizálásra, emlékszel? - húztam fel az orromat, mire engedelmesen morcos fejet vágott, de annyira, hogy elnevettem magamat.
- Na, most mi van? Te nem tartod be a saját szabályaidat - nevetett ő is, majd átkarolt a bal kezével. Kaasia rögtön saját vállára tette Anthony jobbját és csücsörített.
- Most olyan, mintha a ribancaid lennénk - villantott 100 wattos vigyort, mire mindannyian elkezdtünk röhögni és az imázst erősítve Andy és Eiza is Anthony egy-egy oldalára álltak.
- Ne már, lassan tényleg stricinek érzem magam, ne csináljátok - nevetett Anthony.
- Te vagy az alfahím a házban. - vontam vállat. - Mehetünk. - Még ráadtunk a mérnökömre egy "na mi van, közemberek?" stílusú nagyzolós napszemüveget és tényleg indultunk. Elég sokan megnézték a társaságunkat az emberek és látszott rajtuk, hogy legtöbben azt találgatják, ki is az a hatalmas napszemüveg mögé bújt férfi, akire négy huszonéves lány tapadt.
        Anthony körülbelül egy órahosszáig bírta a lányos csacsogást (főént Eiza és Kaasia részéről) és a depresszióba hajló agresszív vodka-pusztatítást (az én és Andy részéről) akkor aztán elővette a telefonját és erősítést kért valami haverjától, hogy jöjjenek ide, mert négy lánnyal még ő sem bír el. Való igaz, hogy akkor már csak a motorom hirtelen leállása és az efelől érzett haragom lebegett a szemem előtt és egymás után emelgettem a feles poharakat. A helyen, ahová kerültünk, nem sok ember fordult meg, akik véletlenül mégis betévedtek, szintén érdeklődve néztek ránk.
...főleg, mikor már a porosodó karaoke-rendszert vetettük elő a tulajdonossal és hamisan énekeltem Andyvel. Alig érzékeltem, mikor a következő AC/DC számot már Andy álmosodó hangja nélkül énekeltem, egyedül. Arra viszont már felkaptam a fejemet, hogy monoton, rekedtes hang morogta az ismert sorokat az amúgy is torzító mikrofonba, váltva Andy gettókirálynő hangját. Érdeklődve fordultam az új hang tulajdonosa felé.
- Hello, Főnökasszony. - biccentett a kissé illuminált Kimi Räikkönen, aki ötletem sincs, hogy került oda.
- Jaj, szia - emeltem fel a kezemet, hogy pacsizzunk, de a véremben lévő alkohol egyáltalán nem tudott koordinálni, ezért megszédültem és majdnem orra vágódtam, de a finn istenség észlelte a veszélyt és elkapta a derekamat. És ha már elkapta, nem is eresztette, elém tartotta saját mikrofonját (az enyémet én elejtettem az előbbi akrobatamutatvány eredményeképpen) és már együtt énekeltünk hamisan. Mihelyst vége lett a számnak, elkezdtem nevetni, mert be kell vallanom, egyáltalán nincs hangom, de Kimihez képest így is Beyoncé vagyok, a duettünk pedig akármennyi macskát öngyilkos gondolatok felé tudott volna sodorni. Ő is nevetett, amit nem kicsit furcsálltam. Meghúzta a kezében tartott sört.
- Nem tudom... nem tudom... nem tudom, hányadik lettél... - nyögtem ki sokadik próbálkozásra bocsánatkérően, szédelegve.
- Második. - mondta olyan keserűséggel átitatott közönnyel, hogy rögtön megfájdult a szívem. Persze, én meghaltam volna azért a második helyért...!
- Gratulálok. - mondtam mély sóhajjal.
- Sajnálom... a... - lehunyta a szemét, tántorgott egy kicsit, míg meg nem találta a megfelelő pozíciót, aztán újrakezdte: - Sajnálom a... motorodat. Ügyes... voltál.
- Kösz. Kösz, Kimi. - próbáltam mosolyogni, de egy csalódott kis biccentés telt tőlem csak.
- Látom, nem vagy még rendben. - állt meg végül a lábán többé-kevésbé jól. - Igyál vagy valami - javasolta.
- Biztos... minden jó lesz akkor - jegyeztem meg rosszmájúan.
- Nem ezt mondtam... de... de tény, hogy segít túllendülni ezen. Hozzá kell szoknod sajnos, hogy nem mindig jön össze minden. - mondta komolyan. Már csuklottak össze a lábaim szinte, mikor válaszoltam:
- Nem erről van szó, nem először verse... versenyeztem, csak annyira akartam, hogy ez sikerüljön és... - bamm, a vodka szinte szó szerint térdre kényszerített. Egész egyszerűen elbotlottam és négykézláb estem. Kimi megsajnált, lehajolt és magához vont, segített elmászni egy bőrkanapéig, amire finoman ledobott.
- Felőlem dumáljunk, de hidd el, hogy... hogy... - fáradtan törölte meg az arcát - ...jobb neked ülve.
- Igaz... teljesen igaz.- értettem egyet. - Ki nyert? - kérdeztem tőle.
- Sebastian. Mondd, hogy meglepődtél - vigyorodott el és újabb korty sört ivott.
- Megint megnyeri a bajnokságot? - kérdeztem tűnődve és Kimi sörösüvegét kopogtattam a körmömmel szórakozottan.
- Ha.... ha rajtam múlik, nem. Bírom a srácot, de én akarok nyerni. - mondta szelíden, de eltökélten.
- Neked szurkolok majd - mondta a részeg-Deron, mire valahonnan az agyam mélyéről felsikított a józan-énem. Kimi vigyora szélesedett és tekintetével figyelemmel kísérte az üveget birizgáló ujjaimat.
- Vicces lány vagy. - pillantott fel végül. Zavarba ejtőek a halvány-olajzöldes, szürkés szemei. Annyira, hogy elakadt a szavam és nem is tudtam válaszolni.
- Kösz. - motyogtam jó néhány másodperces értelmetlen bambulás után.- És ki lett a... harmadik? - szólt a következő kérdésem. Mérgesen fújtatva húzódott hátrébb.
- Nem tudsz elszakadni ettől a futam-dologtól, ugye? - vonta fel a szemöldökét derűsen - Amúgy a Mattheo gyerek. Ott ünnepeltette magát, mint valami rossz buzi. - morogta foghegyről.
- Nem lepődtem meg - nevettem eléggé döcögősen az alkohol miatt. Elmondtam neki akadozó nyelvvel, hogy is szólogat be nekem a kis bájgúnár, amikor éppen nem tizenkét éves tinilányok mellett fotóztatja magát. Kimi nem igazán reagált, csak nevetett, aztán legyintett és elmesélte, merre jártak addig az este folyamán.
- Héééé! - pattant le mellénk hirtelen a jócskán elázott mérnököm. - Fuh. Helóka. - fogta a fejét és kábán nézett körül.
- Úgy látom a főstricink beivott. - jegyeztem meg.
- Én nem... én csak... fuh, én csak... - hadart össze-vissza, de értelmet nem nyert a mondandója.
- Remek, Anthony, mi mind ugyanezt gondoljuk - válaszoltam. Kimi az asztalra tette immár üres sörösüvegét és megveregette a haverja vállát.
- Keveset ittál, úgy látom. - közölte az észrevételét, de meg kellett hagyni, én is szédültem azért rendesen. - Hol vannak a többiek? - kérdezte, de Anthony nem olyan állapotban volt, hogy pillanatok alatt válaszolni tudott volna. - Oké, megkeresem őket. - állt fel. - Deron, te jössz? - kérdezte barátságosan.
- Igen, csak Anthony... - mutattam félig öntudatlanul az ölemben fekvő mérnökömre. Kimi kuncogva felsóhajtott és egyik karját a vállán átvetve felemelte rólam szegénykét, majd továbbra is magával cipelte és ahhoz képest, hogy azért a mérnököm eléggé tömör izom, Kimi nem nagyon mutatta, hogy különösebben megerőltetné magát.
Andy éppen egy magas srácnak magyarázott valamit, széles gesztikulálással, Eiza pedig Kimi egyik haverjával röhögött jócskán becsípve. Kaasia a bárpultnál ült és élvezte annak a három srácnak a figyelmét, akik körbevették és ellátták italokkal. Úgy döntöttem, még egy utolsó vodka belefér...
    
        A fejemet mintha focilabdának használta volna legalább három válogatott. Kissé feljebb emelkedtem: a zene hangos volt, páran lézengtek körülöttem.
- Nahát, Csipkerózsika. - szólalt meg mellettem Kimi egyik haverja. - Minden oké? - Nagy nehezen bólintottam. - Jó, mert Anthony már kicsit kiütötte magát korábban. - nevetgélt - De Hegi hazavitte - csacsogott tovább. - Meg elment a szőke barátnőd is Zackkel. Hajaj. Ja és...
- Kussolnál, kérlek? - nyögtem fel és még feljebb tornáztam magam, így már teljesen ülő helyzetbe kerültem. - Épp szét fog robbanni a fejem - tettem még hozzá. Megértően bólintott. - Fuhh, atyaég. - mordultam fel.
- Naaaa, magadnál vagy! - rikkantott Kimi, aki újfent a semmiből tűnt elő. Jócskán több alkoholtartalommal, mint a sok perces (órás...?) kiesés előtt.
- Jaaa... fáj a fejem. - álltam fel támolyogva.
- Hívjak neked taxit? - serénykedett Kimi haverja rögtön. Tétován bólintottam.
- A hotelbe mész? - kérdezte Iceman. Nagy nehezen újra bólintottam.
- Oké - ragadta meg a karomat - Én is. Menjünk együtt! - na rendben, ennyire azért nem vidám, ezt már tényleg a vodka mondta a szájából. De azért... újra bólintottam.

Deron - 11. rész

 Sziasztok! Megint megkésve, de a heti egy részt még tartva hozom a következő részt :) Viszont jó hír: a következő nem fog késni ennyit :))) Kommenteket várok (és havat ^^) Puszi <3


Az időmérőn már nyoma sem volt annak a bizonytalanságnak, amit tegnap éreztem. Az első etapból könnyedén, ötödik helyen szárnyaltam a másodikba, onnan pedig egy biztató hetedik hellyel landoltam a Q3-ban.
- Szuper. Ezzel most még negyedik vagy, de a két RedBull még csak most fejezték be a felvezetőjét - közölte Anthony az első mért köröm után - Még egy perced van, csak egy körre lesz elég - figyelmeztetett. Elégedettem mormogtam, még inkább ráléptem a gázra és ott mentem rá a rázókövekre, ahol csak lehetett. A nyakam már prímán megszokta a terhelést, de most azért párszor megint jelezte, hogy ez még neki is sok. - Első szektor csak hat ezredre az első helytől! - kiáltott fel Anthony izgatottan, de mindketten tisztában voltunk vele, hogy az első szektorban voltunk a legjobbak eddig a hétvégén, ez nem mérvadó. Imádkoztam magamban, hogy ne pont most hibázzak, de nem volt okom aggodalomra: mikor befejeztem a kört, Anthony szinte felsikított.
- Hé, hé, hé, nyugi - nevettem, aztán megvizsgáltam az időt a kormányon. - Wow. Második...? Tényleg második idő? - szinte pánikoltam.
- Ó, harmadik vagy, Seb első. De úristen, úúúúristen, Deron, jó ég! - lelkesedett. Szinte éreztem, ahogy az adrenalin, a gyorsaság iránt érzett elkötelezettségem a fejem búbjától a lábujjaimig eláraszt. Boldogan felnevettem, miközben leparkoltam. Seb kérdés nélkül jött oda hozzám, még bukósisakban és eltúlzottan gáláns mozdulattal pukedlizett, majd kisegített az autóból, a tömeg nagy nevetése közepette. Vidáman öleltem meg, mire egy hirtelen mozdulattal a hátára kapott.
- Na, azért nem futamgyőzelem - nevetgéltem.
- Te vagy az első nő, aki kvalifikáción dobogós helyezést ért el, felfogtad? - ellenkezett rögtön. Anthony a kordon mögött örömködött. Leugrottan Sebről és odafutottam hozzá.
- Iszonyatosan büszke vagyok! - ölelt magához. - Na fuss, mondd el, mire számíthatnak holnap - lökött meg kissé - Üzenem, hogy szétrúgjuk a seggüket! - kiabált, mire röhögve legyintettem és Seb után iramodtam. Még csak nem is tudtam, ki a második...
persze kitalálhattam volna... Kimi egyszerűen mindenhol ott volt.
- Ügyes. - kacsintottam rá és az ujjaimmal csettintettem, majd rámutattam. Halványan elmosolyodott.
- Látom, nagy a jókedv. - válaszolta. Seb újra megveregette a vállamat. Szinte jobban örült az én harmadik helyemnek, mint saját rajtelsőségének.
- Megkönnyebbültem - vontam meg a vállamat feleletképpen, egy magas férfi közben a fejembe nyomta a kötelező szponzorsapkát és beterelt minket a médiaszobába.


Mire visszatértem a csapathoz, már mindenki fülig érő vigyorral állt, rám várva. Romain is kedélyesen ölelt meg futólag, Kaasia is büszke mosollyal nézett, az ott állomásozó Andy pedig hevesen gesztikulálva fejtette ki, hogy "a többi fehér köcsög a nyomodba sem érhet, kisanyám". Anthony leghátul állt. Szó nélkül a karjaiba ugrottam, nevetve kapott el, egy másodpercre félő volt, hogy el is ejt, annyira hirtelen érte a támadás.
- Remek, remek, remek voltál - pörgetett meg a levegőben.
- Holnap is menjen ilyen jól és semmi baj nem lesz ezzel az évvel. - szálltam le róla végül. A szemeit forgatta.
- Ahelyett, hogy örülnél a mostani eredménynek, máris a későbbieken aggódsz... az autó remekül szuperál, jobban, mint gondoltuk, most csak erre gondolj! - utasított rendre csillogó szemekkel. - Jó, most gyere, a kedvenc pilótanőmet meghívom egy vodkára. - karolt át tetovált karjával vigyorogva.
- Akarod mondani narancslére? - vágta csípőre a kezeit Eiza felvont szemöldökkel - Nem ihat alkoholt a futam előtti napon. - Anthony mélyet sóhajtott.
- Egy karótnyelt picsa vagy, Eiza. - mondta komolyan, de tudtuk, hogy viccel.
- Te meg egy seggfej, Struvio. - nevezte direkt a vezetéknevén.
- Hű. Csak én érzékelem ezt a szexuális feszültséget? - néztem rájuk nevetve. Anthony arrébb tessékelt.
- Esélytelen - dünnyögte közben - Eiza szép meg minden, de messze túl komoly. - legyintett lemondóan.
- Ez esetben tudom ajánlani Andyt. - vigyorodtam el. Anthony felnevetett.
- Na, ő meg már a másik véglet! Pillanatok alatt összeveszne velem úgy, hogy molotov-koktélokat dobálna a házamba, kocsimba és a képembe is sajnos... - ült le egy asztalhoz. Követtem a példáját, miközben vizualizáltam a molotov-koktélt hajigáló barátnőmet. Kuncogni kezdtem... teljesen el tudtam képzelni.
- Jó ég, Ant - hajtottam oldalra a fejemet - Hány csajjal voltál már? - kérdeztem. Mert sokkal, ez biztos. Anthony nem a tipikus nőcsábász, aki folyamatos laza flörtölgetéssel és tenyérbemászással mindenki ágyába betornázza magát... hanem a szőke rosszfiú, aki jólelkű, jó humorú és hiába tapadnak rá a nők, tipikusan az a nem-akarok-megállapodni típus.
- Nem számolom. - vont vállat és pajkosan elvigyorodott. - De eggyel több vagy kevesebb... beleférsz még a keretbe, ha ezért kérdezed. - könyökölt fel viccelődve. Kinyújtottam rá a nyelvemet és közben kibontottam az asztalunkhoz hozott narancslevet. - Holnap akkor ne felejtsd, melyik az A, melyik a B és melyik a C taktika. - figyelmeztetett.
- Jó is, hogy eszembe juttatod. Épp jelezni akartam, hogy azért három betűt nem tudok megjegyezni - mondtam gúnyosan. Felnevetett és elvette tőlem a narancslevet, hogy ő is igyon.
       Hazaérve felhívtam anyáékat, akik versengve ecsetelték, mennyire büszkék is rám. Mikor letettem, egy hangüzenet várt rám. Kíváncsian nyomtam a lejátszásra.

- Hé, Ronnie...! - Tom hangja. Rögtön kényelembe helyeztem magamat a fotelben, úgy hallgattam. - Nem volt időm megnézni, de hallottam, hogy harmadik lettél az időmérőn. Eszméletlen ügyes vagy. Csak... öhm... csak ezt akartam mondani. - kattanás. Újra lenyomtam a lejátszást.
Nem, nem vagyok és nem is voltam szerelmes Tomba. De nagyon bírom és ő egy olyan ember, aki kicsit a haverom és kicsit be is jön.
       Azzal a gondolattal mentem el aludni, hogy másnap, a futam után felhívom majd és végre beszélünk egyet...
     Másnap csak a rajt előtt pár perccel kezdtem egy kicsit parázni. Előttem Kimi készülődött: először jobb, majd bal kesztyűjét csatolta be, aztán felvette a maszkot... a bukósisakját és a HANSot. A mérnöke beszíjazta és mindent ellenőrzött. Anthony közben mellettem guggolt és utasításokat darált, amit az agyam egyik része görcsösen próbált megjegyezni, a másik pedig ugyanilyen vehemenciával próbálta ezeket kizárni és lenyugodva csak a versenyre koncentrálni. Nagyokat lélegeztem, folyamatosan bólogattam, egészen addig míg nem hangzott el a figyelmeztetés és mindenki arrébb állt, hogy elindulhasson a felvezető kör. A gumikat melegítettem és nem tévesztettem szemem elől az előttem autókázó Kimi Räikkönent sem. Ha beledöglök is behozom ezt az autót az első öt hely valamelyikén!
A piros lámpák egyenként gyulladtak ki, én pedig készenlétben álltam... mihelyst a fények kihunytak, a gázra tapostam. Kimi jól jött el, de Seb is. Velük nem voltam versenyben, de mellém férkőzött Daniel. Francba... nem, ezt nem hagyom! Anélkül, hogy agresszív lettem volna, a legkeskenyebb íven vettem a kanyart, így már tényleg egy vonalba kerültünk, de ezzel sokkal jobban tudtam kigyorsítani, tehát meg tudtam tartani a harmadik helyet. Innentől kezdve csak abban merült ki a versenyem, hogy próbáljak gyorsan menni, de azért ügyelni is a gumikra. Magamban imádkoztam, hogy ha előrébb nem is kerülök, legalább hátrébb ne csússzak. Újoncként bejönni harmadiknak több lenne, mint tökély!
- Eddig makulátlan minden. Gyere a boxba, nagyon fogynak az abroncsok. Box, box, box, most. - sürgetett Anthony. Jó, kimegyek, box, aztán vissza ötödik-hatodik helyre, remélhetőleg elkerülve a forgalmat, gyors időket jövök és hátha... hátha...
Begurultam a boxba és... a motor rögtön lefulladt. Azonnal újraindítottam, de meg sem moccant. Nem!
Az agyam felsikított és utána kaptam észhez, hogy én magam is folyamatosan káromkodok.
- Mi a franc ez?! - kiáltottam éppen és sokadjára próbáltam újra életet lehelni a motorba. Sikertelenül. Anthony hangja remegett:
- Szállj ki. Vége. Sajnálom. - Ne. Úristen, ne. Éreztem, ahogy lesápadok. Első mérgemben az autó orrkúpjára akartam csapni, de nem mertem megtenni ezt azért a legelső futamon, úgyhogy csak mihelyst betolták az autót, levettem a bukósisakomat, kitéptem a rádiót a fülemből és bevágtam a kocsiba, ami ily rútul képes volt elárulni. Anthony rögtön utánam jött és még Eric is odasétált hozzám. Összetörve támasztottam meg a fejemet a falban.
- Deron... szuper voltál... a motor hibája. De nagyon jó voltál, nincs okod szomorkodni - simogatta meg a hátamat vigasztalóan esetlenül Eric.
- Köszönöm. - mormoltam életuntan. Túl sokat nem érek ezzel. Pontokat nem annak szoktak osztani, aki "amúgy ügyes". - Eric... - kezdtem bele, mire érdeklődve megfordult. - Esküszöm, nem lesz erre példa többször, de most elmehetnék? - hunytam le a szememet és már a könnyek szúrták. Annyira elképzeltem...! Szinte már éreztem a pezsgő ízét a számban. Eric gondterhelten bólintott.
- Persze. Hogyne, Deron. Menj, Anthony elvisz szerintem - biccentett a letörten tébláboló mérnököm felé, aki most helyeslően bólogatott. - Nagyon sajnálom, tényleg. - mondta még, aztán ott hagyott minket.
     Az autóban Anthony próbált beszélgetni velem, de semmire sem válaszoltam, mert féltem, hogy akkor előbuggyannak a könnyeim és én utálok sírni. A férfiak pláne félreértik: sohasem hisztiből sírok, mindig max azért, mert bődületesen ideges vagyok.
- Köszi. - mondtam gyorsan, mikor már a folyosón tartottunk és rohantam is a lakosztályom felé és akkor... ne. - A... a... a kulcsomat a pályán hagytam - és akkor kibukkantak az első könnycseppek. Anthony vigyázva ölelt át.
- Na... na... - csitítgatott, majd nagyot sóhajtott és a saját szobáját nyitotta ki. Leültem az ágyra és már úgyis-mindegy alapon keservesen bőgni kezdtem. A tegnap annyira jól sikerült, azt hittem ma is ott fogunk felhőtlenül ünnepelni... az tűnt fel, hogy nagyon melegem van. Lepillantottam. A könnyek elhomályosították a szememet, de észrevettem, hogy basszameg, még mindig az overallban vagyok. Szinte önkívületben tapostam le magamról minél gyorsabban.
- Látni se akarom - sírtam magyarázatképpen Ant értetlenkedő arckifejezésére. Igen, hisztis buta picsa voltam egy kicsit. - Adj egy pólót - töröltem meg a csatakos arcomat. Anthony felsóhajtott és minden magyarázat nélkül lekapta a pólót, ami rajta volt és az ölembe dobta. Egy pillanatra elnémultam. Oké, szörnyen érzem magam, de Anthony felsőteste van olyan jó, hogy engesztelő hatással legyen rám.
- Nem... nem... nem pont arra gondoltam, ami rajtad van, de már mindegy. - hebegtem, aztán váratlanul újabb könnycseppek gördültek elő a szememből. A mérnököm sajnálkozva ült mellém és magához ölelt. Nínó, nííínó, még mindig nincs rajta póló és most még rajtam sincs.
- Deron. Megígérem neked, hogy a következő futam olyan jól fog sikerülni... mint... hát... nagyon. - fejezte ki magát végül nem túl fantáziadúsan. Nem túl nőiesen szipogtam. Kicsit elüthettem a fegyelmezett, gépiesen nyugtatgató Anthonytól, ahogy alulöltözötten szívtam az orromat még félig sírva mellette.
- Tudom, hogy ez ezzel jár. Tudom, hogy el kell fogadni és tudom, hogy ilyen a versenyzés. De Ant, én ezt annnnyira nagyon akartam - töröltem meg újra a szemeimet.
- Igen, tudom. - mosolyodott el szomorúan - Most tudod, mit csinálunk? - állított talpra - Elmegyünk bulizni. Á, á, á - állított meg, mert rögtön közölni akartam vele, milyen szar ötlet is ez. - Nem olyan buliba, mint a legutóbbi, mert azt utáltad. Olyan helyre megyünk, ahol ihatunk, mint a gödény... és taxival hozatjuk magunkat vissza. Ennyi jár nekünk.
A hasizmaira nézve egyet kellett értenem vele.



            

Deron - 10. rész

 Sziasztok! Későn hozom, kövezzetek meg és nem is túl hosszú rész, de a következő sokkal hosszabb, kivételesen ezt megígérhetem! :*




Sokáig úsztam. És nem kis teljesítmény, hogy nem fulladtam meg ijedtemben már abban a pillanatban, mikor rájöttem, hogy Kimi Räikkönennel vagyok egy medencében, ez biztos.
Nagy sokára kapaszkodtam meg a medence halványzöld mozaikkal kirakott szélében és felbámultam a rabszolgahajcsáromra személyi edzőmre. Eiza gyanakodva méregetett a fehér atlétatrikójában és rövidnadrágjában.
- Szokatlanul kevés ellenállást tanúsítottál az úszás ellen- viccelődött. Hátrasimítottam a hajamat és csak fáradtan bólintottam. - De ennyi elég lesz. Kijöhetsz, törölközz meg - mosolyodott el. Hallottam, hogy Kimi még mindig a vizet tapossa mögöttem. Bólogattam, gyűjtöttem némi erőt és kimásztam. Hirtelen hátrafordultam, még látni akartam Icemant, mielőtt kimentem volna az uszodából.
Gyorsan elkapta a tekintetét, de még pont láttam, hogy csekkolja, ugyanolyan jó fenekű csaj vagyok e, mint eddig.
Kimi Räikkönen engem stírölt. Jó ég, most hogyan is kellene reagálnom?
A biztonság kedvéért csak Eiza nyomában kisiettem.


Életem első szabadedzése közben görcsben állt a gyomrom.
- Milyen volt? - kérdeztem a legelső kör megtétele után Anthonyt aggodalmaskodva. Ő felnevetett.
- Remek. Tényleg... ne parázz.
- Nem parázok! - hazudtam rögtön.
- Nos, ez esetben minden oké. Jobban figyelj a második kanyarban, benne hagytál az előbb pár ezredet. - figyelmeztetett. Bólintottam és tényleg a maximumot próbáltam kihozni saját magamból és a kocsiból is.
   Tizedik lettem, de nagyon örültem (titokban) annak, hogy Romainnál jobb időt mentem. Még a kesztyűmet vettem le a kezemről, amikor Anthony már érkezett is, hogy minél hamarabb kielemezzük az adataimat.
- Mondd, te ennyire túlbuzgó vagy? - nyögtem fel fájdalmasan, miközben az overallomat legyűrtem a derekamig, ujjait összekötve. Anthony megvonta a vállát, nekitámaszkodott a falnak és várakozóan nézett rám.
- Csak próbálom jól végezni a dolgomat - magyarázta. - Nem tudom, hogy hol a hiba... a te tizedik helyed, Romain tizennegyedik helye... jobbat vártunk az előzetes tesztek alapján - mormolta és a kezében tartott máris kinyomtatott telemetriai adatokat böngészte.
- Lesz ez még jobb is - biztattam és megveregettem a vállát. - Lehet, hogy csak Ausztrália nem fekszik az autónak.
- Ja. Tavaly futamot nyertünk Kimivel itt - vonta fel a szemöldökét és a hajába túrt. Követtem pillantásommal a karját, amelyre kiterjesztett szárnyú egyiptomi sas volt tetoválva, latin szöveggel.
- Oké, de... - próbáltam kitalálni valami kibúvó szöveget, de megelőzött és elvigyorodott:
- Bocs, elfelejtettem, hogy ő az évezred pilótája, igaz. - cukkolt fülig érő szájjal.
- Anthony, kurvára csak részeg voltam! - fakadtam ki.
- Elpirultál - közölte velem halkan kuncogva.
- Nem is igaz! - fordultam el tőle dühösen. Felnevetett és játékosan borzolta össze a hajamat.
- Inkább gyere, elemezzük ki az adataidat, te kis fangörl.
            Anthony kimerítően és maximalistán dolgozott, minden egyes momentumot egyenként felírogatott és kikérdezte a véleményemet, így kezdtünk el ötletelni a beállításokat illetően. Vagy három óra múlva álltam fel, elgémberedett végtagokkal.
- Francba, Anthony, teljesen leszívtál agyilag - sóhajtottam fel, miközben nyújtózkodtam.
- A hotelben dőlj le és aludj akkor - javasolta derűs vigyorral és összerendezgette a papírjait. Eiza a megszokott rövidnadrágjában és a csapat fekete topjában igyekezett felém.
- Nehogy hallgass rá, pont elkaptam az utolsó mondatát! - mutatott előre fenyegetően Anthonyra. - Ha most alszol, felborul a bioritmusod és...
- Állj már le, nem fogok aludni, ne izgulj - vigyorodtam el.
- A személyi edződ kissé karótnyelt. - indult el kifelé Anthony egy vidám biccentéssel.
- Tudod, hogy hová kellene egy karó neked, remélem - vágott vissza Eiza, majd nevetett és visszafordult hozzám. - Na szóval. Visszamész, pihensz, lelkileg felkészülsz a holnapra. Stimm?
- A trénerem vagy, nem az asszisztensem - húztam el a számat finnyáskodva.
- Oké, én csak szóltam. Mellesleg Andy várva vár fent a lakosztályban. Imádom a csajt, iszonyatosan vicces. - mosolygott magában. Egyet kellett értenem vele és már vártam, mit talált ki a nagyszájú barátnőm.
     Konkrétan azt, hogy menjünk el részegre inni magunkat egy nappal az időmérő előtt.
Majdnem egy órámba telt, mire meggyőztem arról, hogy nekem ezt kivételesen tényleg ki kell hagynom. Andy viszont olyan vehemenciával buzdított némi bulizásra, hogy Eiza vele ment. Én pedig egyedül kockulhattam, mint valami világtalan gyíkarc. Még alig kapcsoltam be a Skype-ot, apa rögtön rám talált (talán hihetetlenül hangzik, de Peter Stenson, mint világbajnok autóversenyző, valóságos internet-függő)
- Woooow, hello, Deron! - kiáltotta vigyorogva, mihelyst létrejött a videókapcsolat. Fáradtan elmosolyodtam és bágyadtan intettem neki. - Szélesebb vigyort akarok látni a kislányom arcán! - követelőzött - Ha már Forma1-es pilótáról beszélünk, juuuhuuu!!! - rikkantott.
- Apa, most olyan vagy, mint egy öt éves. - forgattam a szemeimet nevetve.
- Te meg, mint egy hatvan éves... hol marad a lelkesedés? - könyökölt fel.
- Legyek túl ezen a hétvégén minden botrányos kiesés vagy előzés nélkül és lelkesedek majd. - dünnyögtem.
- Nyilván menni fog. Deron, drágám, sohasem paráztál egy verseny előtt sem, mi történt most? - háborodott fel hirtelen.
- Nem tudom, még nem látom át, hogy fog ez működni. - feszengtem - Ha Ausztráliát kipipálhatjuk, utána tényleg lenyugszom majd. - felnéztem apa rosszalló arcára. Szokatlanul komolyan szólalt meg:
- Így nem fog menni. - nehéz szívvel sóhajtottam, mert éreztem, hogy valahol igaza van. - Akkor nyerhetsz, ha elhiszed, hogy a tiéd. Hogy te vagy az, aki jobb, mint mindenki más... mint gokartban, a francba is! Nem elhitted, hogy te, mint vékonyka kislány, legyőzöl mindenkit? Dehogynem! - válaszolta meg a saját kérdését indulatosan - Hidd el, Deron, rengeteg embert láttam már versenyezni és te kiemelkedő vagy. Úgy menj, hogy lássák a küzdeni akarást, az elszántságot, hogy lássák, te bajnok vagy! Ne úgy, hogy túl akarsz rajta lenni, végigidegeskeded, utálod az egészet.... Deron, szívem, érted, mit akarok mondani? - fejezte be halkan.
- Én.... értem - fúlt el a hangom. - Apa... most megyek, jó? - köszöntem el gyorsan, lecsaptam a laptop tetejét és szinte kirontottam a lakosztályból.
      Anthony éppen nagyban tzatzikis csirkével tömte a fejét, amikor lepattantam mellé. Értetlenkedve, teliszájjal meredt rám, majd tetovált bal karjára pillantva ellenőrizte az időt.
- Még van ehgy óhád - közölte velem furcsán artikulálva a szájában lévő kaja miatt.
- Igen, tudom. Gyorsan edd meg, aztán menjünk és találjuk ki, hogyan lehetnénk gyorsabbak.
- De hát nem tudjuk, hogy... - ellenkezett, miután nagyot nyelt, de lepisszegtem:
- Nem érdekel. Ant, siess a kajával és csináljuk. - dühödten lökte el a tzatzikis csirke maradékát, megtörölte a száját egy szalvétával.
- Remek. Igen, ezaz. Ugráltat egy százhatvan centis picsa - játszotta meg a sértődöttet. Oldalba vágtam.
- Vagy te picsa. - replikáztam nem túl kreatívan.
- Na, akkor gyerek, te kis hiperaktív, először megkeressük Gordont. - utalt az egyik szerelőre, aki tényleg elképesztő tárgyi tudással rendelkezett.
- Szuper - lépkedtem mellette a boxutcában. - És hol is tölti most az időt Gordon?
- Egy Force Indiás büféslányt fűz. - felelte Anthony. Felvontam a szemöldökömet. Az igen. Mattheo, a Bunkó éppen a Williams előtt integetett annak a pár sikítozó kis tininek, akik a kordonnál álltak Mattheos pólóban.
- Kösz, kösz, kösz lányok - próbált ellenállhatatlanul vigyorogni és olyan fejet vágni, ami előnyös neki (attól függetlenül, hogy pont fej nélkül nézne ki jól) - Aláírjam a karodat? - kérdezte az egyiktől, majd felsóhajtott: - Nos, legyen... hé, cicalány, milyen a levegő a mezőny közepe felé? - kiáltott utánam. Megdermedtem. Ezt tényleg nekem mondta? A kis tinirajongók kényszeredetten nevettek, hogy mutassák, mennyire mellette állnak. Lassan fordultam vissza, Anthony közben nyugtatólag tette a vállamra a kezét. Elhatároztam, hogy ahelyett, hogy rituálisan megölném és felajánlanám valami ősi istenségnek, csak tovább megyek. - Csak mert elől elég jó. - tette hozzá.
- Örülök. - léptem vissza mellé - Élvezd ki akkor és jó sok levegőt szívj be, mert nem sokszor lesz ebben részed. Vigyorogva nézett rám.
- Már bánod, hogy a Lotushoz írtál alá, mi?
- Nem. És most menj vissza pedofílkodni - biccentettem a szurkolóira, akiknek 12-13 év volt az átlagéletkora. Úgy látszik, mély tüskéket hagyott benne, hogy miattam paterolták ki az ülésre esélyesek közül. És amúgy sem értem, miért von le messzemenő következtetéseket egy szabadedzésből, amin (hűűűha) második lett. Még próbált osztani valamivel, de addigra visszatrappoltam Anthony mellé, aki védelmezőn szorított magához.
- Ne is törődj vele, csak... - kezdte, miközben a hátamat simogatta, de inkább nem akartam foglalkozni az üggyel.
- Keressük meg Gordont! A második edzésen jobb időt akarok menni, mint a Williamsek! - mennydörögtem és bár apa is jó adag elszántságot adott, Mattheo miatt még inkább bennem volt a motiváció.
               Úgy hajtottam, mintha már időmérőn lennénk. Apa szavai a fülemben csengtek, ahogy Mattheo próbálkozásai is, amivel ki akart hozni a sodromból.
- Jól van, csak Seb és Fernando mentek jobb időt. Ez igen, kislány. - nevetett a rádióba Anthony, mikor lejárt az idő. Beharaptam a számat, nehogy túlságosan is elkezdjek örülni.
- Az... jó. - mondtam végül.
- Ez Kimis volt - kuncogott Ant. Tényleg, Kimi... oldalra nézve láttam, ahogy pont beáll a boxba. Önkéntelenül felsóhajtottam, majd követtem.

Kaasia már bent várt egy üveg ásványvízzel és egy rakat teendővel:
- ...most pedig futás-futás, a GOtnews téged vár, szerintem már végeztek Räikkönennel - mutatott ki, ahol tényleg éppen Kimi nyilatkozott unatkozva egy magas, fekete hajú lánynak. Kaasia követett egy diktafonnal, amikor kimentem és diszkréten másfél méterre megálltam tőlük.
- ...holnap és a futamon látjuk majd - fejezte be éppen olyan életkedvvel, mintha most olvastattak volna el vele egy orosz drámát.
- Á, látom már Miss Pilewicz is megérkezett, egy pillanat. - intett felém a csaj. Kimi halványan elmosolyodott és oldalra fordult.
- Jót tett az úszás, úgy látom. - mormolta magához képest derűsen. Elvigyorodtam.
- Talán csak azért, mert te is jelen voltál.
- Teljesen egyetértek. - mondta mély meggyőződéssel. Akkor és ott Kimi Räikkönenben hirtelen nem a plátói szerelmet láttam, a legjobb pilótát... hanem egy versenytársat, akivel el lehet viccelődni.