Deron - 24. rész

 Sziasztok! Kicsit akadozok mostanában, úgyhogy jól jönne pár inspiráló komment, légyszives :(((
Puszi <3


Éppen kopogtam volna, csak előbb illedelmes lány-oldalam megnyilvánult, így megtorpantam és önkéntelenül is megigazítottam a hajam, de akkor Anthony szó nélkül benyomta Kimi ajtaját. Hüledezve követtem a főmérnökömet. Úgy jár-kel Kiminél, mintha otthon lenne...
Nos... Kimi lakosztálya nem éppen olyan, mint az enyém. Próbáltam nem tátott szájjal körülnézni, több-kevesebb sikerrel: minden berendezési tárgyról csöpögött, hogy drága, de egyik sem volt az a tipikus hivalkodó darab. Istenien rendezték be... meglepetten észleltem, hogy Anthony csak úgy ledobta magát a fotelbe... fogta magát és keresztbe feküdt Kimi fotelén. Wow. Az illedelmes-lány oldalam ismét felszínre bukkant, de minden tiltakozása ellenére én is óvatosan leültem, bár azért elég fura volt: általában meg szoktam várni, hogy hellyel kínáljanak.
- Räikkönen, idehívtál minket, akkor gyere! - rikkantotta el magát Ant, majd rám kacsintott.
- Nyugodj már meg, te seggfej - hallottam meg Kimi dörmögve kuncogó hangját és... ajj, na ne. Nincs rajta póló. - Elnézést az öltözetért, azt hittem tartod magad ahhoz, hogy nem jössz. - biccentett felém.
- Ha tudod, hogy jövök, felveszel egy pólót? - néztem rá "ugyan már"-fejjel.
- Nem. Akkor nadrágot sem vettem volna. - és mellé egy félmosoly. Elakadt a lélegzetem, aztán nevetve ráztam meg a fejem. Hihetetlen. Anthony szélesen vigyorgott.
- Vegyél már magadra valamit, ha nem akarod, hogy elájuljon. - javasolta, mire lemondóan néztem rá - Aztán mesélheted, miért is jöttem fel. - Kimi bólintott, a táskájához térdelt és kutakodni kezdett, közben pedig elkezdett beszélni: - Tuti nem emlékszel, de tavaly fogadtunk. - vezette be. Anthonyra néztem. Bambán meredt egykori csapattársára és látszott rajta, hogy ötlete sincs, miről beszél Iceman. - Fogadtunk, hogy megdöntöm a rekordod a Fox Twistben, emlékszel? Haladékot kaptam egészen múlt hétvégéig. - Anthony arca felderült és felnevetett.
- Tuti vesztes vagy, haver! - Kimi elhúzta a száját, majd vállat vont.
- Ezt mindenesetre nyerted, el kell ismerni - és felegyenesedve Anthony kezébe dobott valamit, amit a táskából szedett ki. Felváltva néztem egyikükről a másikra.
- Műveletlen vagyok, ha nem tudom, miről van szó...? - kérdeztem meg óvatosan. Úgy kapták felém a fejüket, hogy egyértelművé vált, hogy mindkettőjük gondolata teljesen máshol kalandozott és elfeledkeztek róla, hogy én is a szobában vagyok.
- Nem hiszem, hogy érdekel. Egy kis... videojáték. Autós. Márpedig a lányokat nem érdeklik az... - kezdte Anthony nagy hévvel, majd rájött, hogy hülyeséget mondott és egész csendesen fejezte be: - ...autóversenyek - fúlt el a hangja. Felvontam a szemöldökömet.
- Anthony, téged sem az eszedért szeretnek a szüleid - veregette meg a vállát Kimi.
- Na, de mi ez? Egy játék, oké. De miben fogadtatok? - kíváncsiskodtam és közelebb léptem, hogy lássam, mi van Anthony kezében. Ant magához rántott a karomnál fogva, kifeszítette a tenyeremet és beleejtette a kis tárgyat, majd szorosan rászorította az ujjaimat.
- Kipróbálhatod. - nézett rám Kimi. - Bár mostmár az Anthonyé - biccentett a mérnököm felé, aki vigyorgott, szőke hajába túrt és elengedte végre a kezem.
- Én is benne vagyok - válaszolt. Kinyitottam a tenyeremet és...
- Ez egy slusszkulcs. - értetlenkedtem. Egy Maserati kulcsa.
- Ebben fogadtunk. Nem szoktunk, de... tudod, folyt alkohol bőven. Úgyhogy, ja. Fogadtunk az egyik kocsimba. Vicces volt - mormolta Kimi és fürkészően nézte az arcom.
- Räikkönen, te hülye vagy. - mondtam ki önkéntelenül is az első dolgot, ami eszembe jutott. Enyhe döbbenet tükröződött az arcán. - Nekiadod az egyik autódat, csak mert nem döntötted meg a rekordját egy hülye játékban?! - pislogtam nagyokat. Kimi csak lustán pislogott, aztán válaszolt:
- Ja.
- Hát... jó. Értem. Te tudod. - vonogattam a vállamat, mert erre már nem igazán tudtam, mit mondani.
- Na, kipróbáljuk?! - lelkesedett Anthony.
- Inkább holnap, mindjárt besötétedik - javasoltam.
- Nézzenek oda, a kis félőske. - húzta ki magát Anthony.
- Ne legyél idióta, nem a vezetéstől félek, csak ki kellene pihenni magamat a holnapi időmérő előtt és lassan nyugodt állapotba helyezhetném magam, ahelyett, hogy két őrülttel száguldozzak egy fogadáson nyert Maseratiban. - magyaráztam. Felnevettek.
- Szóval őrültek vagyunk - nézett a főmérnököm Kimire, akin még mindig nem volt póló. Most bámultam? Minden bizonnyal. - Uh, tényleg, te is kaptál meghívást Lydia esküvőjére, nem? - vetette fel váratlanul. Kimi tekintete hirtelen olyan fájdalmas színt öltött, mintha egy rabot értesítenének, hogy halálbüntetést kapott.
- Jaaa, de nem akarok elmenni. Lehet, tényleg nem megyek. - Most már nem kíváncsiskodok többet, de ki a jó élet az a Lydia...? Ant ezúttal hálaistennek nem feledkezett meg arról, hogy élek és felém fordult: - Lydia az unokatestvérem. Nem vagyunk túl szoros kapcsolatban, de párszor azért összejöttünk elmúlt évben... Kimi is mindig velünk volt, szóval most valamiért elhívott mindkettőnket.
- De én nem akarok menni. Komolyan. Tudod te, hányan jönnek rám ilyen helyeken? - morogta Kimi kedvetlenül. Anthony hüledezve meredt rá:
- Ja, rám csak egy ember, de ő felér tízezerrel: emlékszel még Packet nagyira?! - Iceman tőle szokatlan módon harsányan felnevetett. Remek. Még egy ilyen belső említés és itthagyom őket. Ez teljesen biztos.
- "Anthony, drágám, még mindig nincs egy aranyos kislány se, akitől lehetne egy pici poronty...?" Hahahhaa - röhögött tovább.
- Ez kurvára nem vicces, bazdmeg. Ki fog csinálni. - törölte meg a tenyerébe az arcát fájdalmasan a mérnököm.
- Miért nem hozod a kis félőst? - biccentett felém. Értetlenül meredtem rá. Vinni, engem? Hová? Arra az esküvőre? Mégis miért?
- Kamuzzam be, hogy Deron a barátnőm? - húzta el a száját Anthony - mindenki tudja, hogy nem.
- Ja, akik nézik az ilyen szar híreket - vont vállat Kimi. - De csak Packet nagyinak mondanád, hogy jártok. Igen, együtt vagytok, igen, tökjó minden, igen, elég egyetlen csaj és nem viszek minden második éjszaka fel a szobámba valami kis olcsó lotyót, mama. Ennyi.
- Nem fogok hazudni Anthony nagymamájának. - fontam keresztbe a karjaimat a mellkasom előtt - Mármint, nem mintha engem kérdeztetek volna, hogy mi a véleményem erről, de nyilván nem, mert csak egy lány vagyok, aki még az autóversenyeket sem szeretheti - vetettem szúrós oldalpillantást Anthonyra - tehát nyilván nem tudhatom.
- Nem azért mondtam, hogy megsértődj. Tudod, Packet nagyi legalább tíz éve kérdezi, hogy hol a barátnőm. Akárhányszor meglát.
- És tíz éve nincs egy komoly kapcsolatod se? - döbbentem meg.
- Látom, a lényeget sikerült megfogni - sóhajtott fel - Amúgy de. Jessicával három hónapig jártam. Vagyis Kimberly. Kimberlyvel. Meg... meg... a... mindegy, egy barna hajú csajjal meg két éd fél hónapot. Szóval voltak itt komoly kapcsolatok dögivel - mentegetőzött.
- Persze, de szerinted én meg Tom nem gondoltuk komolyan. Az nyolc hónapig tartott. - néztem rá "na ugye"-fejjel.
- Nahát, milyen Tom? - érdeklődött Kimi mosolyogva. Épp legyintettem és kezdtem volna terelni a szót, de Anthony oda sem figyelve válaszolt:
- Chilton. Tudod, akinek gyereke van meg felesége. Na, az a Chilton. - mondta kissé gúnyosan, de a maró rosszindulat csak Tomnak szólt, nekem a legkevésbé sem. Ant, bazdmeg! Kimi lassan rám emelte a tekintetét, rosszallóan rázta a fejét.
- A mi kis félősünk talán nem is olyan kis félős.
- Mert te aztán nem a csajozásaiddal vagy a címlapon mostanság - vágtam vissza viccelődve, hogy próbáljam poénos mederbe terelni a beszélgetést és elvenni a téma élét.
- Nem sok férjes anyukával, ha már itt tartunk - felelt és hiába görbült a szája félmosolyra és volt a testtartása könnyed, mégis némi rendreutasítást hallottam ki a mondatból, amire nem is tudtam reagálni. Csak álltam és némán néztem rá. Anthony hümmögése zökkentett ki:
- Packet nagyi bevenné vajon, hogy a csajom vagy? - morfondírozott és elgondolkodva nézett rám...


Ez volt a téma este is, mikor jóéjszakát kívántam és magamra húztam a hófehér, pihepuha hotelbeli takarót és akkor is, mikor reggelizés közben jóétvágyat mondtam neki. Még mindig tolta a dumát arról, hogy vajon a nagyanyjának feltűnne e, hogy csak kamu-pár vagyunk. Akkor már türelmetlenül tettem le a naracsleves poharamat.
- Anthony, tökmindegy, hogy elhinné e vagy nem. Mert nem fogom átverni szegény nagymamádat. Kegyetlen dolog. - vontam vállat és beleharaptam a zsemlémbe. Anthony elhúzta a száját.
- Ha ismernéd, nem így gondolnád. Tényleg folyton ezzel cseszeget, legalább örülne, csak boldogságot szereznél neki.
- Ant, két perc alatt össze tudsz szedni egy lányt. Gyere össze eggyel gyorsan és vidd el. - javasoltam unottan.
- Hülye vagy? - nézett rám elhűlve - Persze és akkor azt hiszi... hogy így... - próbálta kimondani a szót, de nem akaródzott neki. Kérdőn néztem rá. - Tudod... - nyelt nagyot. - azt, hogy "együtt vagyunk" - suttogta a szavakat.
- Anthony, te kapcsolatfóbiás vagy. - tettem a tenyerem a szememre, miközben mélyet sóhajtottam.
- De te tudnád, hogy nincs köztünk semmi, nem látnál bele többet, na. Kérlek. Tökéletes hétvége a családommal, ingyen pia, esküvői torta, csini ruha. Kérlek.
- Te jó ég, miért könyörög már? - jött be Eiza összevont szemöldökkel.
- Na tessék, miért nem viszed Eizád? - mutattam a hüvelykujjammal a személyi edzőm per barátnőm felé.
- Azért van egy szint, ami alá nem szívesen süllyedek - magyarázta Ant komoly fejjel.
- Húzd le magad a vécén - ajánlotta Eiza szívélyes kacsintás kíséretében.
- Megyek a pályára. Jössz? - kérdeztem Anthonyt. Gyorsan bólintott. Felkapta a hátizsákját az asztalhoz tolt szék támlájáról.
- Megtennéd, hogy... csak gondolkodsz rajta picit? - folytatta. Nagyokat pislogott rám.
- Nem, az időmérőn akarok gondolkodni. Elől akarok végezni. Legalább a... mittudomén első ötben.
- Ó, menni fog. - bólogatott vidáman, miközben a liftbe értünk. Könyökével nyomta meg a földszint csillogó gombját. Hirtelen felcsillant a szeme: - Deron, kössünk alkut! Ha az első ötben vagy, eljössz velem az esküvőre és te leszel a csajom! Na? - ajánlkozott és hirtelenszőke hajába túrt, alkarján a sas megfeszült.
- Nem. - sóhajtottam. - De ha az első sorból indulok, akkor még azt mondom, oké - kacsintottam. Ant először felderült, aztán elkomorodott.
- Az nem fog menni. Gyors a Ferrari. Meg a Mclaren is. - vonogatta a vállát - Első öt... - esedezett.
- Sajnálom. Első sor vagy nincs esküvő - indultam el a kocsi felé. Kis csend következett.
- Szívtelen vagy - közölte velem dohogva, miközben bekötötte magát.


Az időmérő előtt nagyon rám jött a para. Ennyire még nem izgultam autóba ülés előtt (és persze nem a bugyuta fogadás miatt). Csak nézegettem jobbra-balra és nagyon reméltem, hogy minden rendben lesz. Kaasia adta kezembe a bukósisakot, David pedig (az egyik aranyos mackós szerelőm) magyarázott nekem és a hátamat veregette. Még az utolsó szabadedzés eredményeit nézegettem. Hihetetlen, hogy Mattheo első időt jött. Mégis hogy...? Letettem a lapot és már igyekeztem kizárni mindent, ami a külvilághoz tartozott.
Beszálltam a kocsiba és a monitort figyelve vártam, hogy induljon a buli. Pár perccel kezdés előtt Anthony még odafutott a közelembe és felmutatott egy táblát "Ne felejtsd el, mi történik, ha első sorba kvalifikálsz!" figyelmeztetett rajta a sebtében írt filctollas felirat. A szemeimet forgattam, majd pár másodperc múlva végre kigurultam.
 Az autó remek volt. Az első etapban mindössze egy gyors kört mentem, utána spuriztam is vissza a boxba és figyeltem a többieket. Sokáig az én időm szerepelt első helyen, de a Q1 végére is csak a nyolcadik helyre csúsztam, ami több volt, mint elég. A második etaphoz is bizakodóan álltam ki.
- Remek. Remek. Szép. Az első szektor abszolút leggyorsabb ma. - magyarázta a harmadik körömnél - Egy tizeddel jobb a szabadedzéseken elért legjobb eredményednél - biztatott Anthony, majd köhögött, de a köhögés érdekes módon úgy hangzott mintha azt mondta volna "khmm...első sor". Felnevettem és még inkább a gázra léptem. - Harmadik vagy a két Ferrari mögött, de ezzel simán tovább mész. Bejöhetsz.
- hallgatva rá, az utolsó két percet már megint csak bentről követtem végig. Jó. Sima lesz.
Bizakodva melegítgettem a kesztyűbe bújtatott ujjaimat és néztem mereven a többiek eredményét. Elvigyorodtam a bukósisak takarásában, mikor biztossá vált a tovább jutásom.
- Még a második kanyarra figyelj, tudod, amit beszéltünk... figyelmeztettet Anthony. Türelmetlenül bólintottam, bár ezt valószínűleg nem hallotta.
     Az első gyors köröm végébe sikerült belehibázni, benne hagytam vagy 2-3 tizedet is, de megráztam magam és mentem is a következőre.
- Jó, eddig remek. Nagyon szuper. - lelkesedett Anthony. Mentem tovább és eszembe jutott, hogy még az is lehet, hogy tényleg az első ötben leszek... amikor felbukkant előttem Mattheo a kanyar kijáratánál. Esélyem se volt rendesen kikerülni, csak arra volt időm, hogy kissé jobbra kapjam a kormányt, így csak oldalt kaptam el, majd az autó megpördült és mintegy boldog szusszanással puhán a gumifalnak csapódott. - Deron! Deron, hallasz? Reagálj akármit. - Anthony hangja az ijedtség ellenére nagyon fegyelmezett volt.
- Öh... aha. Aha. Ja. - feleltem meglepetten. A mérnököm felsóhajtott.
- Jó. Minden rendben? Nem fáj semmi?
- A... karomat meghúztam, de az autónak semmi baja. - válaszoltam és tényleg: csodával határos módon olyan kis erővel ütődött a gumiknak, hogy karcolás sem látszott rajta. Magamban szidtam a nagyképű buzit, aki miatt kiestem.
- Piros zászló. - közölte Anthony, két pályamunkás meg közben odarobogott és kisegítettek.Uralkodtam magamon és csapkodás, hiszti nélkül engedtem nekik, míg vissza nem kísértek egészen a motorhome-ig. Ott mérgesen csusszantam Anthony mellé és néztem a képernyőt, amin épp Kimi ment vissza a boxba.
- Az a kis majom - sziszegte fojtott hangon Anthony nekem. Sebtében bólintottam. Túl sok mindent nem tudok csinálni.

Az újraindítás öt perc múlva kezdetét is vette és szomorúan néztem, ahogy egyre lejjebb csúszok, egészen az ötödik helyre. Közben Nico is kicsúszott és kitörte az első kerék-felfüggesztését, így sajnálatosan olyan sorsra jutott, mint én vagy Mattheo (na őt senki sem sajnálta mondjuk). Kimi második lett Lewis mögött, utánuk a kedves kis Mattheo ideje szerepelt, majd szegény Nico, aki még időben ment egy jó kört.
- Ant... - bökdöstem a vállat - visszamegyek a hotelbe. Majd ha jössz, megbeszéljük a változó taktikát. Oké? - hajoltam előre. Megértően bólintott, de figyelme a képernyőre irányult. Kaasia csatlakozott hozzám és mögém állt, miközben megrohamoztak az újságírók. Egymás szavába vágva kérdezgettek. Elkezdtem egyszerre öt mikrofonba beszélni:
- Sajnálatos baleset volt, nyilván nem direkt, megesik az ilyen - persze. A hülye buzija... - Ez benne van az autósportban, nem éri meg idegeskedni, a holnapra koncentrálok és... - egy apró szőke riporternő kiugrott a tömegből és felkiáltott:
- Mit szólsz ahhoz, Deron, amit Mattheo nyilatkozott? Idézem: "Nem világos, mit keres itt és hogyhogy nem látta,  hogy ott áll a kocsim. Lehet menstruál." - fontoskodva nézett rám, miközben a tömeg lélegzete egy emberként állt el egy pillanatra és mindenki várakozásteljesen nézett rám. Nagyot nyeltem és nem hittem a fülemnek. Kaasia figyelmeztetően vájta körmeit az alkaromba. Megköszörültem a torkomat:
- Nos, nem mindenkinek sikerülhet jól a nevelése, nemde? - Kaasia belecsípett a kézfejembe, az újságírók nagy része pedig újra ledermedt, bár páran felnevettek. Elegáns bólintással hagytam ott őket...
 ...és csak a szobám biztonságában dühöngtem:
- Menstruál??? Menstruál?! Hát hogy lehet ilyen bunkó?! Honnan kellett volna látnom, hogy ő ott balfaszoskodik?! - ordibáltam mérgesen.
- Nyugodtabban is reagálhattál volna a sajtónak - húzta el a száját Kaasia. - Csak annyi kellett volna, hogy értékeled a humorát, de nem gondolod úgy, hogy látnod kellett volna bla-bla-bla... vagy ilyesmi. - ült le fáradtan a fotelbe, vörös haját tekergetve.
- A rohadt élet, de ideges vagyok - ütögettem a homlokomat végső kétségbeesésembe. Megcsörrent a telefonom. - Mi van már?! - üvöltöttem bele.
- Hé, hé, hé. - nyugtatott Anthony. - Deron...?
- Majd később elmesélem - sóhajtottam.
- Én csak annyit szeretnék mondani, hogy a két Mercedest kizárták és a boxutcából indulnak. Nem volt megfelelő a hajlékonysága a hátsó szárnyuknak. Nagyon nem. Mattheot meg hátrébb sorolták, mert veszélyesen jött vissza a pályára. Plusz pénzbüntetés... ez pedig... tudod mit jelent... - kuncogott a végére könnyedén és hirtelen elfelejtettem a kis gyökeret...
- Első sor - nyögtem. Ant felnevetett.
- Csini ruhában gyere az esküvőre, baby!