Deron - 18. rész

Sziasztok! Itt is a következő :))) <3


Kilépni a dobogóra csodálatos érzés volt... a finn és olasz himnusz után Nico odahajolt Kimihez, súgott valamit neki, mire ő lustán bólogatott és közös megegyezés alapján hirtelen kaptak fel a vállukra. Akkor tényleg úgy éreztem, enyém a világ: itt vagyok az autósport királykategóriájában a dobogón és Kimi Räikkönen izmos, tetovált karjai kulcsolják át a jobb combomat (persze Niconak is örültem, de...)
Óvatosan tettek le és rögtön a pezsgősüvegek felé nyúltak. Kimi nagy hévvel kortyolt bele, de rögtön elfintorodott:
- Mindig elfelejtem, hogy itt nem pezsgő van - kommentálta inkább magának, de azért én is elvigyorodtam. Nekem az az édesített pezsgő-utánzat jobban esett, mint akármilyen luxuspezsgő. David Coulthard kérdezett, Kimi szokásához híven elmormogott pár sztenderd mondatot, hogy jó volt az autó stb, aztán David fülig érő szájjal gratulált nekem és életemben először nyilatkozhattam F1-es dobogón...
  A legvégén már elkezdtünk pakolni (értem ezalatt, hogy éljenzések közepette felkaptuk a trófeánkat) mikor David még visszatért Kimihez:
- Jó bulizást ma estére - viccelődött. Kimi bólintott.
- Abban jók vagyunk - vonta meg a vállát és felém fordult. Többen felnevettek, köztük én is. Megdicsőült tekintettel vonultam le a pódiumról...

...nem kellett sokat várnom az igazi pezsgőre: a hotelszobámba lépve Anthony, Walty, Kaasia és Eiza fogadott, hangosan kiabálva, tapsolva és énekelve. Nevetve léptem be, Eiza egy maroknyi konfettit dobott rám (valószínűsíthető, hogy ennek én jobban örültem, mint amennyire majd a takarító fog, akire a lakosztályomat bízzák) Walty pedig széles mozdulattal ölelt át.
- Jól van. Így kell ezt csinálni, Deron! - nagyon elérzékenyült, egyáltalán nem tűnt kiskapukat keresgélő, rámenős menedzsernek, csak jóságos nagybácsinak vagy ilyesmi. Kaasia hátradobta vörös haját és vigyorogva nézett rám. Eiza és Anthony csipkelődtek egy sort, de aztán barátnőm teátrálisan felsóhajtott és inkább felém fordult elmondani, mennyire örül a második helyemnek.
   A többiek már elmentek dolgukra, de Anthony még mindig a lakosztályomban lebzselt. Bent zuhanyoztam, míg ő kint ült a nappaliban és onnan kiabálta az okosságait:
- Pláne így milyen boldog lehetsz! - A hajamat samponoztam épp, de megálltam a mozdulat közepén és értetlenkedve ráncoltam a homlokomat. Így...? Hogyhogy így? - Tuuudod - nyújtotta el a szót, mintha kitalálta volna, mennyire összezavart - Így, hogy Kimi Räikkönen nyert. - a végén már nevetett, én pedig a zuhany alatt lemondó fejet vágtam és folytattam a hajmosást.
- Idióta vagy, Anthony. - szóltam ki.
- De most komolyan: örülsz annak, hogy nyert? - Nem akartam hazudni neki, ezért diplomatikus választ fogalmaztam meg:
- Ha én nyertem volna, annak jobban örülnék. - megköszörültem a torkom és elkezdtem lemosni a rózsaszín habot.
- Nem ezt kérdeztem - kiabált be és közben hallottam a hangján, hogy élvezi, ahogy cukkol.
- Én meg ezt válaszoltam. Ant, most komolyan, nem értem a kérdést. - bújtam ki.
- Nem csodálom. Nehéz lehet felfogni a kérdést, hogy örülsz e annak a ténynek, hogy Ki-mi Rä-i-kön-nen nyert. - direkt szótagolva és jó hangosan mondta a nevet. A fogamat csikorgattam, miközben kicsavartam a hajamból a vizet és a törölközőért nyúltam.
- Hát. Jobban, mintha mondjuk Mattheo vagy ezek nyertek volna. - feleltem és módfelett elégedett voltam magammal.
- Jaj, Deron, valld már be, hogy fan vagy. - sóhajtott színpadiasan.
- Micsoda? - nevettem fel, mikor már a hajam köré tekertem a törölközőt és a fürdőköntöst is megkötöttem a derekam körül.
- Fan. Fan. Fan. Egy igazi, vérbeli Kimi Räikkönen fan vagy. - énekelgette. A nappaliba lépve láttam meg, nekem háttal feküdt a kanapén és láthatóan iszonyatosan elégedett volt magával.
- Te hülye vagy. Nem vagyok fan. - szólaltam meg meglepetten mögötte. Megfordult és elvigyorodott.
- Dehogynem. Fan. Igazi, igazi, igazi fan. - ismételte.
- Na jó, teljesen elmentek nálad otthonról - legyintettem és inkább a bőröndöm elé térdeltem kivenni pár ruhadarabot.
- Abbahagytam.
- Nagyon helyes. - nevettem - inkább adj valami innivalót, szomjan halok - mutattam a minibár felé. Készségesen ült elé.
- És mit kérsz? - már épp nyitottam volna a számat, de megelőzött - Csak nem Fan-tát?
- Ez borzasztó szóvicc volt. Komolyan. Ezért le kellene, hogy csukjanak. - temettem a kezembe az arcomat, miután feljajdultam.
- Lecsukni? Még fan-tomképet is csinálnának rólam. - folytatta. Amúgy is. Szerintem fan-tasztikus volt.
- Anthony, elég. - figyelmeztettem.
- ...vagy ez csak fan-tazmagória? - gondolkodott el látványosan.
- Ant, állj le. De komolyan. - vágtam csípőre a kezemet, de nem is figyelt rám.
- Tudom, ki a kedvenced a régiek közül. Fan-gio. - adta meg a végső lökést és már elszakadt a húr.
- Igen, imádom Kimi Räikkönent, igen, neki szurkolok és igen, kibaszottul örülök, hogy ő nyert, de téged viszont utállak! - fakadtam ki egy szuszra hisztisen. Anthony kissé visszaereszkedett a kanapén, de a mosoly megmaradt az arcán. Aztán csak legyintett.
- Tudom. Csak azt akartam, hogy ismerd is el.
- Szörnyű vagy! - dohogtam - Miért akarsz kiborítani? Így is idegennek érzem még magam a környezetben, nemhogy azzal együtt, hogy az ellen versenyzek, akinek voltaképpen szurkolok. Te meg basztatsz is vele.
- Jólvan már... - lökött oldalba békülékenyen - Amúgy is, szerintem ez tök cuki. - jót akart, de csak rosszabbul éreztem magam.
- Oké. Anthony, vágom, hogy jóba vagytok, satöbbi, de ha lehet, ezt ne említsd Kiminek. Mármint, hogy ilyen elborult kislány értelmi szintjén vagyok rajongás-témában. - Anthony most először jött zavarba.
- Deron... - kezdte, aztán vagy hatszor kinyitotta-becsukta a száját - Tényleg... te... szóval azt hiszed, hogy Kimi...?
- Mi van? Beszélj már értelmesen. - rántottam ki egy fekete magasított derekú rövidnadrágot és egy bordó topot.
- Semmi. Úgysem mondanék neki semmit - rázta meg a fejét.
- Helyes. Akkor öltözz át, míg hajat szárítok, aztán mehetünk ünnepelni.

Vagy egy jó szórakozóhely van Bahreinben, vagy teljesen véletlen, de mindegyik csapat, aki kicsit is ünnepeli akart, ugyanoda ment: akik betévedtek, azt hihették, privát F1-es buli van.
- Ott a rajongód - mutattam Eizának Zacket, mikor feltűnt a srác, láthatóan keresve valakit. Eiza felsóhajtott, mintha nagyon idegesítené, de volt egy olyan sejtésem, hogy igazából örült neki, hogy felbukkant az ügyvéd-fejű, mindig makulátlan ingben mutatkozó Zack a színen. Lemondóan mentem arrébb, mikor láttam, hogy rögtön kiadós csókkal köszönnek egymásnak.
  Lewis majdnem mellettünk csinálta a bulit: épp egy mellette álló haverjának magyarázott, aki szinte szakadt már a röhögéstől a sztoriján. Én még nem nagyon csináltam semmit azon kívül, hogy két vodkát megittam és néha feltűnésmentesen a sarokba pislogtam, ahol Kimi, a futamgyőztes ült: szürke fullcapben, pólóban és olyan farmerben, ami alól kilógott a Calvin Klein alsója...
Hirtelen megráztam a fejem.
Atyaúristen, de szánalmas, hogy a boxerét stírölöm. A biztonság kedvéért újabb vodkát ittam, pont akkor tettem le a poharam, mikor Sebastian leült mellém. Kissé kóvályogva köszöntem meg neki, mikor gratulált és elmondta, mennyire ügyes voltam. Laposan pislogtam rá.
- Jól vagy? - kérdezte kedvesen. Bólintottam, aztán nosztalgikus hangnemre váltott és mesélt az eddigi bahreini versenyeiről, ahogy én is az én régi futamaimról. Sokat nevettünk, mikor apa viselkedését ecseteltem, ahogy tízéves korom körül versenyeztetett és arra biztatott, hogy verjem meg a fiúkat és ahogy behazudta, hogy a fogtündér létezik ugyan, de nem nő, hanem férfi (ezután volt egy kisebb veszekedésük anyával) már épp Seb mesélt egy tesójával való nézeteltérést, mikor valaki oldalba bökött.
- Arrébb vihetnéd a csinos kis fenekedet, hogy leüljek. - És bumm, Kimi Räikkönen. A fan-tasztikus, fan-ta, fan-tomkép, fan-tazmagória, fan, fan, fanságom tárgya. Seb mosolygott és valami belső sztorin kezdtek vitázni, hogy hogy is volt. Nem tudtam figyelni, mert Kiminek szinte át kellett rajtam hajolni, hogy tudjon kommunikálni a barátjával. Addig a szőke tincseket néztem, amik kibújtak a sapka alól... a szempilláit, a tetoválásokat a karján... beszívtam az illatát. Nagyot nyeltem.
- ...és Deron apukájánál tartunk épp - mutatott rám Seb.
- Peter Stenson - mormolta Kimi - nagyon bírtam, mikor még versenyzett. - Hu. Kimi Räikkönen bírta apát.
- Ő is bír téged - vágtam rá. Megint gondolkodni kellett volna, mielőtt beszélek. A vodka megoldotta a nyelvemet. Halványan elmosolyodott, Sebastian pedig motyogott valamit, majd elment.
- Akkor tényleg elég jó lehetek - vont vállat majd húzóra kiitta a pohara tartalmát. - Ez tökjó, majd kóstold meg - kocogtatta meg az üres pohara oldalát.
- Persze, hogy a másik karomat is össze tudd préselni a végén - vigyorodtam el. Vérszegény poén volt, de legalább nem csak oltári hülyeség végre.
- Legközelebb ígérem, hogy eljutok az ágyig és nem kell reggel bennem elbuknod. - pillantott rám a zöldes szemeivel. Kimi most ígérte meg, hogy legközelebb már mellettem fekszik majd.
- Vajon mikor lesz az a legközelebb? - Ne. Ne. Ne. Hangosan gondolkodtam. Kimi felnevetett.
- Ha sokat kóstolgatjuk ezt az izét - bökött a poharára - Akkor gyanús, hogy ma. - és a rekedtes nevetésétől nagyokat kellett nyelnem.
- Hello, bajnok - pattant elé egy hosszú, barna hajú lány. Napbarnított bőr, mindent megmutató felső, sok smink és mégis... basszus, tényleg jól nézett ki.
- Hali - kissé érdeklődve dőlt hátra a székben.
- Meg kell hagyni, szép verseny volt - jött közelebb és úgy éreztem, szívesen kipróbálnám, illik e az öklöm az arcába.
- Kedves tőled - hajtotta félre a fejét Kimi és érdeklődve várta a folytatást. 
- Kedves lány vagyok - vont vállat a csaj és igazi picsás "cuki vagyok" vállrándítással toldotta meg a mondatot. Megdöbbenve néztem rá. Hogy tudnak ilyen mélyre süllyedni a nők?
Kimi felhorkant, de elvigyorodott.
- Mennyire kedves? - könyökölt fel.
- Nagyon. Be is tudom bizonyítani - jött még közelebb és olyan hangon suttogta, hogy akármilyen Playboy-nyuszi megirigyelte volna.
- Remek! - szólaltam meg - Akkor hozz nekem egy sört, légyszi. - nem akartam beleszólni, de már nem állhattam tovább. Mindketten engem néztek: Kiminek mintha tetszett volna a helyzet, a lány pedig próbálta viccnek felfogni és pár másodperces műnevetés után felelt:
- Ne haragudj, de nem tudom ki vagy.
- Ne haragudj, de az előbb azt mondtad, láttad a futamot. Én voltam a dobogón, tudod... nehéz összekeverni mással a mezőnyből, mert csak én vagyok nő - meggyőzően bólogattam közben.
- Jaa... tényleg. Lehet mégis összekevertelek a pasikkal, tudod, néhány szögből elég férfias az arcod. És az alakod sem éppen nőies - jelentette ki sajnálkozva.
- Ó. Nos, jó ezt tudni. Nem tudom, kinek a véleményére adjak inkább. A tiedre, vagy Kimiére, aki ezt nem éppen így gondolja. - vágtam vissza már-már Andy-stílusban. A reakciómba már beleszólt az a vodka, amit elfogyasztottam. Kimi aprót sóhajtott és láthatóan gondolkodott, hogy is jöhetne ki jól a szituból.
- Ha megnéznéd közelebbről, hogy én mennyire vagyok csinos... megtalálsz. - simította végig hirtelen Kimi mellkasát, majd hátat fordított és elment. Hopp, még visszafordult egy csábos kacsintásra. Szuper. Akkor láttam, hogy mialatt végigtaperolta a mellkasát, az ingének a zsebébe csúsztatott egy hotelszoba-kulcsot. Kimi kihalászta és az asztalra tette.
- Ezzel meg mit fogsz csinálni? - Na igen. Megint hangosan gondolkodtam.
- Itthagyom. - válaszolta, mintha magától értetődő lenne, majd fáradtan dörzsölte meg az arcát. - Miért, mit kellene csinálnom vele? - kérdezte és a szemében némi pajkos fény csillant.
- Ja. Hát... semmit. Itthagyni. Nyilván. Hogyne - bizonygattam rögtön.
- Nem jönnek be az ilyen kikent picsák - magyarázta. Na persze és akkor Jenni? Meg az utána következő kirakat-ribi? Hálát adtam mindennek, hogy most kivételesen nem hangosan osztottam meg a véleményemet vele.
- Te bejössz nekik - válaszoltam, ugyanis vagy hat barnahajúhoz hasonló kis ribi méregette még réveteg tekintettel, álmodozva kavarva a koktéljukat.
- Majd megnézem a felhozatalt. - mondta olyan unottan és nemtörődöm-módon, hogy nyilvánvaló volt, hogy két másodperc alatt fel tudja szedni akármelyik nőt. - Aztán meglátom, eltöröm e a kezüket, vagy nem - nézett fel vigyorogva.
- Én szívesen eltöröm a kezüket, ha ezen múlik - harmadjára is beszélt belőlem a vodka. Nevetett. Kimi Räikkönen nevetett.
- Aranyos tőled, hogy így... odavagy értem. - veregette meg a vállamat váratlanul. Összerándultam. Hát persze... ezt próbálta mondani délután Anthony. Hogy azt hiszem-e, hogy Kimi nem veszi észre, hogy folyamatosan bámulom és követem, akár egy kölyökkutya (a nyálamat is pont úgy csorgatom) Nem azért volt rossz, mert annyira naiv lettem volna, hogy azt hiszem, van nála esélye egy magamfajta lánynak... egyszerűen kis tininek éreztem magam, mert Kimi úgy viszonyult hozzám. A tipikus "jaj szegény lány megőrül értem" fejjel nézett rám. Felálltam és elhadartam, hogy mennem kell és még utoljára a vodka szólalt meg helyettem, mikor Tom ajtaját szinte betörtem:
- Tom, szükségem van rád!