Új történet!!!

Sziasztok! Kis híján félszáz ember véleményére azt hiszem, már nagyon adni kell :)) A szavazók több, mint a fele a négyes számú részletre szavazott:


- Csak mert női pilóta vagy, még semmi nem hull az öledbe. - közölte és láttam rajta, hogy direkt fel akar húzni. Kinyújtottam a nyelvemet. - Húú. - vontam fel a szemöldökömet - A "dolgozzunk sokat sokszor és keményen" elvet valló Kimi Räikkönent hallották. - hajtottam oldalra a fejemet, mire felnevetett.
- Idióta vagy. - közölte.
- Te is. - vágtam rá. - Na mi a helyzet Jennivel? - tértem át más témára. Kinyitotta a száját, aztán becsukta.
- Ja. Hát... semmi. Öhm... illetve... érted. Szóval... soha az életbe nem akarok több komoly kapcsolatot. Se ahhoz hasonlót. - rázta meg a fejét. Elvigyorodtam.
- Helyes! Én sem! Soha többet komoly kapcsolat senkivel - nyújtottam ki a kezemet, mire belecsapott és kacsintott.
- Soha! - értett egyet és elégedetten túrt szőke hajába. -Ez a nem-komoly kapcsolatokra persze nem vonatkozik. - tette hozzá.
- Nyilván nem - bólintottam rá komolyan.
- Szuper, tehát melyik éjszakád szabad? - hülyéskedett. Annyira elkezdtem röhögni, hogy majdnem kiborítottam a kávémat.
- Számodra mindegyik, Räikkönen. - szuszogtam, mikor már nagyjából rendesen kaptam levegőt a röhögéstől.
- Megbeszéltük - fűzte tovább az állatságát és ünnepélyesen összecsapta a tenyerét. - Csak én meg te, romantikus séta a holdfényben, gyertyafényes vacsora, lassú tangó... - mormolta átszellemült arccal, mire megdobtam egy szelet kenyérrel.
- Hagyd már abba - nevettem továbbra is. Most már belőle is kitört a röhögés. Pedig ha nem is ilyen nyálas körülmények között... de kicsit azért mozgatja a fantáziámat ez a kettesben maradás vele... 

4	25 (51,02%)
1	15 (30,61%)
2	6 (12,24%)
3	2 (4,08%)
5	1 (2,04%)
Szavazások száma: 49

Szóval ezt a történetet fogom a Lisette után megírni, amelyből már nincs túl sok rész hátra... :))  A főszereplőt illetően viszont változás lesz, új jelöltem van, aki teljes mértékben olyan, mint amilyen lányt elképzeltem, 100% lesz, amit kaptok, illetve próbálom a legjobbat kihozni magamból :D
Gondoltam, némi kedvcsinálás végett elhozom nektek az ajánlót :)

Deron

"Az emberek azt mondják, hihetetlen vagyok... tehetséges vagyok... elképesztő vagyok... meg persze, sokan azt mondják, egyszerűen szerencsés vagyok. 

Szerintem ez nem ennyire egyszerű. Deron vagyok: ez egyszerűbbnek tűnik, mégis mindentől bonyolultabb.

       Boldog vagyok, mert sikerült, amire a legjobban vágytam... és szomorú vagyok, mert rájöttem, nem az a legfontosabb, amire vágytam. 

       Barátokkal vagyok, mert rengetegen körülvesznek és segítenek... és egyedül vagyok, mert minden este egyedül hajtom le a fejem alvásra.

       Érett vagyok, mert évek óta önállóan állok meg a lábamon... és éretlen vagyok, mert nem tudok semmit arról az életről, ami körülöttem zajlik.

       Könnyű eset vagyok, mert nem érdekel, csak a saját dolgom... és nehéz eset vagyok, mert nem tűröm, ha valaki igazságtalan.

Ki vagyok? A sajtó szerint én vagyok a bámulatos lány, aki bekerült a száguldó cirkuszba. Bernie szerint én vagyok az a személy, akire a közönség évek óta várt már. Eric szerint én vagyok az a pilóta, aki kihúzza a csapatot a csávából. A menedzserem szerint én vagyok, aki az őrületbe fogja egy napon kergetni. A szüleim szerint én vagyok az egyetlen, aki fizikailag képtelen összepárosítani a zoknijait. A macskám szerint én vagyok az a hülye, aki ellátja kajával. A rajongóim szerint én vagyok az, akit imádnak. 

Ki vagyok? Deron vagyok. 

Önmagam vagyok."

Lisette - 20. rész

 Sziasztok! Sokára készült el a rész, ne haragudjatok... de végre itt van és már csak pár napig szavazhattok jobb oldalon a kedvenc részletetekre :)) Utána elkezdem írni azt is :)) Nagyon nagyon nagyon jól esne pár komi :))) Puszi <3

Kimi felhozatott egy rakat édességet és két üveg pezsgőt, ezeket fogyasztva meséltem el neki konkrétan mindent, ami a szívemet nyomta. Talán túl sok mindent is... Karol miatt kilátástalannak tűnt hirtelen minden, valamint egész sok pezsgőt is ittam, így teljesen megoldódott a nyelvem, elmeséltem Kiminek, hogy bár nem érzek iránta semmi szerelemhez foghatót, iszonyatosan vonzó pasinak tartom. Ez valószínűleg túl sok információ volt egyszerre neki, mert csak ült és bambán nézett rám, ezt a tekintetet csak néhány pislogás törte meg. Zavaromban a pezsgő felé nyúltam és újabb pohárral ittam meg, habár már eddig is éreztem, hogy kezd beütni.
- Te meg szuper csaj vagy, csak már van valakid. - válaszolta végül. Meg akartam kérdezni, hogy ezt mégis hogy érti, de már előre megválaszolta fel nem tett kérdésemet: - Ugyan már... - halványan elmosolyodott.
- Attól még, hogy te kézzel-lábbal hadakozol ellene, ugyanúgy Jenson barátnőjének érzed magad. Ne is tagadd. Akárhol vagyunk, őt keresed a tekinteteddel; akárkivel vagy, rajta jár az eszed; valld be, hogy hiányzik és kész. - kacsintott és meghúzta a pezsgősüveget. Már nem vesződött azzal, hogy poharat keressen neki.
- De már vége az egésznek. - ráztam meg a fejemet, amelybe már teljesen beleszállt az alkohol. Nagyon ritkán iszok, de akkor általában olyan hamar kiüt, mint Beijinget.Úgy éreztem, nincs szilárd talaj alattam... támaszt keresve döntöttem hátamat a falnak.
- Jól vagy? - nézett rám Kimi kissé aggodalmasan. Lomhán bólintottam.
- Asszem - sóhajtottam fel, miközben ránéztem. Fehér Makia póló, összevissza álló haj, tetovált karok... tényleg vonzó pasinak tartom.
- Remek - vigyorodott el.
- Kimi... most meg mihez kezdjek? - nyöszörögtem panaszosan. A falnak dőlve, jócskán becsípve egyszerűen kilátástalannak tűnt a helyzetem. - Apára rászállt egy orosz ribanc, meg fogják tartani az esküvőt és még egy gyereke is lesz tőle... én meg évekig itt fogok agyalni a volt barátomon. Ehe-hee-hee... - feküdtem hanyatt a szőnyegen, mert már az ülés is túlságosan veszélyesnek tűnt. Sokat ittam. Túl sokat.
- Megoldjuk - húzott fel ülő testhelyzetbe és átkarolta a vállamat, hogy megtámasszon. - Szerintem Jensonnek semmit sem jelent ez a német picsa... - a vállára hajtottam a fejét és már megint nyöszörögtem. Kissé szánalmasan festhettem, ez tény.
- Trüffel - mormoltam a nyakába. Érthető okokból döbbenten fordult felém.
- Hogy mi...? - vonta össze a szemöldökét.
- Karol. Karol trüffelt adott Jensonnek. Jenson csak a trüffelt nem szereti. De Karol trüffelt adott neki. - sóhajtoztam. Valahogy az alkohollal borított elmémnek ez volt a legnagyobb problémája.
- Ja. Értem. Ez izgi sztori volt ám - nevetett és éreztem, hogy a válla is rázkódik.
- De tényleg. Én tudtam volna, hogy Jens nem szereti a trüffelt. Én nem azt adtam volna neki. - panaszoltam.
- Értem. Nos... igen. Szóval mi van Rosaval? Vele nem igazán tudunk már mit csinálni... úgy értem, mindenképp meg fogják tartani azt az esküvőt... és a gyerekre sem hiszem, hogy ráparancsolhatunk Rosa hasában, hogy legyen szíves nem megszületni. - Rosa... valami volt vele kapcsolatban, amit nem kellene elfelejtenem... elgondolkodtam. A félrészeg agyam nem igazán tudott rájönni, mi is lehet az. Inkább szipogva és (sajnos) megint nyöszörögve átöleltem Kimit.
- Valamit elfelejtettem. - húztam el a számat. Kuncogott, de azért viszonozta az ölelést egy baráti átkarolással.
- Részletezni, hogy miért vagyok olyan "iszonyatosan vonzó"? - próbálkozott és teli pofával vigyorgott.
- Sajnálom, tényleg az vagy. - Mentségemre szóljon, józanon még csak fele ilyen őszinte sem lettem volna.
- Annyira ne sajnáld. - nevetgélt továbbra is. - Tudod, még mindig szingli vagyok. - ajánlotta magát és meghúzta a pezsgősüveget. Most én is felnevettem. Egyáltalán nem olyan jégember, mint amilyennek mindenki beállítja.
- Te most mondtad, hogy én csak hiszem, hogy egyedülálló vagyok - emlékeztettem - szóval sajnálom. - hülyéskedtem. Akkor kopogtattak.
- Nem vagyok itt! - kiáltott ki Kimi szokásához híven, hogy körülbelül senkinek nem nyitotta ki az ajtaját.
- Ne hülyülj már, jetikém, én vagyok, Beijing. - hallottam meg a nővérem lemondó és türelmetlen hangját. Tudom már, mit felejtettem el! Átmenni hozzá, hogy elmondja, mit tudott meg a nőgyógyásztól.
- Akkor gyere be, nincs bezárva! - kurjantotta a finn, megmozdulni nyilván nem tudott, ugyanis konkrétan rajta feküdtem. Hallottam, hogy csapódik az ajtó, aztán Beijing felnyögött.
- Leitattad, te kis alkesz? - kérdezte Kimit, de a hangjából kiderült, hogy csak cukkolja.
- Nem kellett 'itatni', ivott ő magától is. - védekezett Iceman.
- Mi volt a dokival? - könyököltem fel. Beijing nem válaszolt, helyette Kimi felé fordult:
- Segítsd átvinni az én szobámba, kérlek.
- Nem... nem... jól vagyok - bizonygattam, de azért hagytam nekik, hogy nagy nehezen talpra rángassanak.
- Na. Akkor mondom most: ideges vagyok és a rohadt életbe, de sajnos az a luvnya nem hazudott... tényleg terhes. - hadarta Beijing. - Bejutottam a belső dokumentumokig, előszedtem az aktáját és ott áll feketén-fehéren, hogy gyereket vár. - sóhajtott.
- Hogy jutottál te be oda...? - képedt el Kimi. A szemem borzasztóan szúrt, miközben Beijing megrántotta a vállát.
- Nem akarod te azt tudni... na de miért piált be ennyire? - bökött a mellkasomra és közben kérdőn nézett rá.
- Ha engem kérdezel azért, mert teljesen bele van zuhanva még mindig Jensonbe és Jens összeszedett most valami kis színésznőt szóval most azt hiszi, hogy mindennek vége. Vagy ilyesmik.
- Beijing... - fogtam meg a nővérem vállait komolyan - Karol trüffelt adott Jensonnek - közöltem vele síri hangon. Ő eltűnődött.
- Már nem azért, de engem jobban idegesítene, hogy egy ágyban vannak, mint, hogy adott neki egy... - de ekkor fájdalmasan felkiáltottam. - Oké, nem folytatom - nyugtatott meg - Gyere át az én lakosztályomba és józanodj ki valahogy.
- Maradhat is és akkor én vigyázok rá - felelt Kimi.
- Elhiszem, hogy nagy a tapasztalatod kijózanodás terén... de készülj csak a holnapi futamra nyugodtan. - veregette meg a vállát Beijing - de azért köszönöm szépen. - mosolyodott el, karon ragadott és kivezetett Kimi lakosztályából. A folyosón próbáltam egyenesen sétálni, kisebb-nagyobb sikerrel. - Egész jól beittál, Lisette. - jegyezte meg vidáman.
- Azért annyira nem, mint te legutóbb - emlékeztettem.
- Oké, nyertél. - nevetgélt - Csak ki kell találnunk, mit csinálunk Rosaval.
- Mit akarsz... - elcsuklott a hangom, de sűrű pislogások közepette újra próbálkoztam: - Szóval... mit akarsz csinálni? Abortuszra kényszeríteni?
- Ez nem is rossz ötlet - gondolkodott el.
- Ne már... de, igen, ez rossz ötlet - hárítottam gyorsan, miközben majdnem lefejeltem a liftet, de a nővérem még időben oldalra húzott. Ezt az abortusz-dolgot ki kell verni a fejéből, mert ha valaki, hát ő aztán képes komolyan venni. - Nyugisabban kellene próbálkoznunk - tettem hozzá.
- Senki sem mondta, hogy agresszíven akarom megkérni rá - vonogatta a vállát.
- Valószínűleg nem igazán lehet valakit kedvesen arra kérni, hogy vetesse el a gyerekét. - pirítottam rá, miközben megbotlottam. A koordinációs képességemet veszítettem el leginkább. Lenéztem és próbáltam megigazítani a Miu Miu tengericsillag-mintájú szandálom pántját, de majdnem előreestem. A francba.

- Szia, Jenson. - nyomta meg a nevet erősen a nővérem, hogy felfigyeljek és próbáljak kicsit kevésbé egy rakás szerencsétlenségre hasonlítani. Jens itt van?! Hirtelen egyenesedtem fel, egy fura oldalra lépéssel megtűzve, ami azt a célt szolgálta, hogy ne essek el.
- Óh. Hali. - nem vagy ittas állapotban, Lisette, nem vagy ittas állapotban, nem vagy ittas állapotban...
- Sziasztok - biccentett aprót aztán már ment is elfelé. Nem engedhetem el így...!
- Jenson... mondanom kell valamit! - kiabáltam sokkal hangosabban, mint kellett volna. Megállt, felsóhajtott és megfordult. Addig komoly arca most felvett egy vidám mosolyt:
- Lisy, te ittál? - kérdezte hitetlenkedve. Figyelmen kívül hagytam a megjegyzést, Beijing karjait leráztam magamról és megragadtam a volt barátom vállait.
- Jens... én tudom, hogy te nem szereted a trüffelt. Én pontosan tudom. - suttogtam komolyan. Döbbenten rám nézett.
- Hát... igen. Én is tudom, hogy nem szeretem. - nevetett fel. - De köszönöm az értesítést. - veregette meg a hátamat. Mihelyst hozzám ért, nem tudtam uralkodni magamon és szorosan megöleltem. Beijing tanácstalanul téblábolt.
- Igen, ivott - mormolta most. Jenson meglepetten állt jó pár (hosszú) másodpercig aztán megköszörülte a torkát és óvatosan átkarolt ő is.
- Nem is... nem is szereted a trüffelt. - hunytam le a szememet, miközben a mellkasára hajtottam a fejemet. Jens halovány kis nevetést hallatott és most már mindkét kezével engem ölelt.
- Tényleg nem. - hirtelen elengedett és mintha fejbe vágott volna, olyan rossz volt. - Nos, örülök, hogy ezt megbeszéltük. További jó napot - hagyott ott minket közönyösen. A folyosó közepén leroskadtam és bernáthegyi szemekkel bámultam utána.
- Sosem kapom vissza.... ugye? - magamtól kérdeztem és költői kérdés volt. A nővérem mellém lépett és felhúzott. Gondterhelt arcába néztem.
- Sajnos... úgy látom - vallotta be tapintatosan csendben.
- Menjünk. - nyeltem nagyot és előre indultam Beijing lakosztálya felé.



Reggelre semmi bajom nem volt, azt leszámítva, hogy ha eszembe jutott az egy nappal ezelőtti ölelős-projektem Jenssel vagy az 'iszonyatosan-vonzó-vagy' című vallomásom Kimivel, arcon tudtam volna magamat csapni valami nagy és súlyos dologgal.
- Azért annyira nem volt gáz... - próbálkozott Beijing jobb kedvre deríteni.
- Legalább tízszer elmondtam, hogy tudom, hogy utálja a trüffelt aztán kiszorítottam az oxigént a tüdejéből. Azt hiszem, ez pont olyan szitu, amire azt a szót használjuk, hogy 'gáz' - mondtam lemondóan, miközben gyorsan belebújtam Debenhams ruhámba.
- Egy kicsit... - értett egyet Beijing kínlódva. - De tényleg csak egy nagyon ici-picit.
- Ne szépítsd már! - fakadtam ki és dühösen csatoltam be a sarumat. - Megnézem ezt a futamot és annyi. Visszamegyek Londonba és nem jövök ki többre ebben az évben. - dühöngtem.
- Ezzel nem érsz el túl sokat - szólt közbe Nico, aki időközben egyfajta Beijing2-vé lépett elő, már ami tanácsok osztogatását illeti. - Inkább mondd el neki, hogy még szereted. - javasolta, bezárta mögöttünk az ajtót és egymás mellett kezdtünk el lesétálni Mr. Pszichológus kocsijához.
- De még nem is tudom, hogy én egyáltalán szeretem e... - akadékoskodtam. Nico és Beijing amolyan 'úristen, hová kerültünk?' fejjel néztek össze és egész kocsi úton azokat a tényeket sorolták, amelyek szerintük pontosan arra mutatnak, hogy még mindig Jenson Buttonbe vagyok szerelmes.
Szinte megkönnyebbülve szálltam ki a Nico által vezetett Mercedesből, de aztán felpillantottam és mégis inkább visszaszálltam volna... előttem ugyanis, aranyszínű csillogós miniruhában és embertelenül magas fekete tűsarkújában ott állt Rosa Toulmanov.

Heti hírek

Ne felejtsétek el, hogy ITT el tudjátok olvasni az új sztorim lehetséges részleteit és jobb oldalon szavazhattok a nektek legjobban tetszőre .) Nemsokára pedig jön a következő rész :)

 
                Jenson Button és Karol Schneizer - vele vigasztalódik a brit világbajnok?!

       Eddig Jenson Button siránkozásától volt hangos a bulvársajtó, ugyanis minden alkalmat megragadott, hogy üzenjen volt barátnőjének, Lisette Petrolennek, hogy szeretné visszakapni. Most azonban úgy tűnik, már nem tart igényt a milliárdos örökösnőre, ugyanis a hétvégén több szemtanú is egybehangzóan állította, hogy a 'Tegnap után' c. film sztárjával, Karol Schneizerrel mulatott a McLaren sztárja. 
"Nevetgéltek, beszélgettek, egy pillanatra sem tévesztették egymást szem elől" - mesélte az egyikük - "lerítt róluk, hogy komoly dologról van szó". Nos, Mr. Button igazán megérdemelne már egy komoly kapcsolatot, mióta ugyanis Lisette Petrolen szakított vele, nem igazán találta a helyét. Talán Karol mindent megváltoztat...  
    Érdekes egyébként, hogy keresve sem találhatott volna Jenson olyan lányt, aki jobban különbözik Lisette-től. Míg utóbbinak jogász végzettsége van és minden úton-módon próbál hétköznapi életet élni, addig mostani barátnője, Karol nagy álmokkal érkezett New Yorkba, ahol aztán befutott színésznőként (és talán énekesnőként is, hiszen éppen készül az első albuma) és nem veti meg a jólétet sem: ő az a nő, aki százhúsz nyakláncot rendelt a Tiffanytól, mondván "minden alkalomra legyen mit a nyakába aggatni"
 - Akárhogy is, sok szerencsét kívánunk Jensonnek, hogy Karol ne törje össze úgy a szívét, mint exbarátnője.

                                                             /vasárnap, Celebrity Weekly, 4. oldal - rövid hírek/







Nicky Palermo új kollekciója hatalmas siker!
Az angol dizájnerlány hatalmasat alakított pár napja bemutatott új kollekciójával: az előzetes képeket Jenson Button exbarátnőjével, Lisette Petrolennel csinálták meg, ezek hozták meg az alapsikert - minden darab nőies, letisztult és mégis nagyon klasszikus. "Lisette személyisége nagyon jól jellemzi ezeket a ruhákat, remekül illik hozzá minden egyes darab. Talán ezért lettek olyan ütősek a kampányképek és ezért tetszik olyan sok embernek. Ez persze nagyon jól esik és arra ösztönöz, hogy további kollekciókat jelentessek meg. Rendkívül motiváló." - áradozott a tervező, Nicky Palermo, aki Lisette Petrolent az egyik legjobb barátnőjének nevezte és hozzátette, reméli még fognak együtt dolgozni, a mostani siker ugyanis arra utal, hogy egy jó irányba indultak el.



/ péntek, Vanity Fair/





Kimi Räikkönen: Nem érdekel, mit írnak rólunk!
A finn világbajnok azután akadt ki ilyen látványosan, hogy a sokadik kérdést tették fel neki Lisette Petrolennel kapcsolatban.
"Nem akarok mondani semmit erről, mert senkinek semmi köze nincs ahhoz, hogy kivel mit csinálok. Egyébként meg nincs köztünk semmi" - morgolódott, mire az egyik újságíró megjegyezte, hogy mégis rengeteg cikk és közös fénykép jelenik meg róla és Button exéről. "Nem érdekel, mit írnak rólunk. Azt írnak, amit akarnak. Nem az én problémám" - mondta ekkor. Ezután kérdeztük meg a másik érintettet, Lisette Petrolent, mi a helyzet Kimi Räikkönennel. "Nem igazán tudok erre mondani akármit is. - hárított - Jóban vagyunk ez tény, de semmi olyan nincs közöttünk amely megérné ezt a nagy felhajtást" - fejezte be a nyilatkozatát furcsán. Megérdeklődtünk azt is, hallotte-e, hogy Jenson Button Karol Schneizerrel randizgat, de erre mindössze egy "Igen" volt a válasza, aztán sarkon fordult és elment. Talán mégsem hagyja annyira hidegen a volt barátja, mint azt mutatta?

                                                     /vasárnap, sportboulevar.com/news/kimi-rikkonen-nem-erdekel-mit-irnak/





HIVATALOS: Nico Rosberg és Beijing Petrolen egy pár!

Nem voltak alaptalanok azok a feltételezések, amelyek arra utaltak, hogy az idősebb Petrolen lány és Keke Rosberg fia között több van némi barátságnál vagy munkakapcsolatnál. Kora reggel ugyanis együtt adtak ki egy hivatalos közleményt, melyben beismerik, hogy együtt vannak, de azt tagadják, hogy a kapcsolatuk miatt szakítottak volna előző párjukkal. (Beijing Petrolen Dale Trawick-kel bontotta fel az eljegyzését, Nico Rosberg és Vivian Sibold pedig közös megegyezés alapján döntöttek úgy, hogy külön utakon folytatják - a szerk.) Azt is hozzátették, hogy komolyan veszik egymást és szeretnék, ha a sajtó tiszteletben tartaná a magánéletüket is. Utóbbira azért nem vennénk mérget, hiszen nyilvánvaló okokból az egész világ kíváncsi az F1 álompárjára. (a Petrolen-lányok egyébiránt mintha csak és kizárólag versenyzőkhöz vonzódnának mostanában - Lisette Petrolent Jenson Button után a napokban Kimi Räikkönennel hozták hírbe) 
Megkérdeztük Beijing Petrolent kapcsolatuk hátteréről: "Régóta nagyon jóban voltunk már, Nico mindig is az egyik legjobb barátom volt, sokat találkoztunk, beszélgettünk - ez a barátság alakult át szerelemmé, miután mindketten véget vetettünk az előző kapcsolatunknak" - magyarázta. Sok boldogságot Beijing és Nico!

                                                                    /szombat, motorsport.com/breakingnews-3535/




Interjú: Jenson Button

Jenson fáradtan ül a McLaren motorhome-jában az időmérő után, de becsületére legyen mondva, igen keményen próbálkozik, hogy összehozzon egy biztató mosolyt.

HF: Ne haragudj, hogy ezt mondom, de fáradtnak tűnsz.
JB: (sóhajt) Nem haragszom, tényleg nagyon elfáradtam ebben az időmérőben. Sajnos az autó nem működött olyan jól, mint tegnap. Kicsit túlkormányzott volt. De remélem a legjobbakat holnapra: egy jó taktikával sokat léphetünk előre.

HF: Szeretsz itt versenyezni?
JB: Csodás pálya, remek a környezete, jól lehet előzni... igen, szeretek itt versenyezni. Csak jobb lenne, ha kicsit előrébbről indulnék - a kilencedik helyről nem lehet megváltani a világot. De mint mondtam, nagyon szép környék, remek emberek... minden adott egy tökéletes hétvégéhez.

HF: Emberek? Több szemtanú szerint is jól érezted magadat Karol Schneizerrel... mikor azt mondod 'remek emberek' rá gondolsz?
JB: Az összes németre gondolok, úgy mint pályaőrök, rajongók és egyáltalán mindenki, aki itt van. Karol egy nagyon tehetséges és kedves lány, örülök, hogy lehetőségem volt megismerni.

HF: Nem frusztrál, hogy a volt barátnőd is itt van a verseny helyszínén?
JB: Nem mondhatnám. A szakításunk után volt pár hét, mikor nagyon feszült volt a viszonyunk, de mára azt hiszem mondhatjuk, hogy ez normalizálódott. Úgy látom, mostanában boldog és ennek én is csak örülni tudok. Azt azért nem mondhatom, hogy nem hiányzik még mindig, de ezek már csak az utórengései egy másfél éves kapcsolatnak, nincs jelentősége. De természetesen nem zavar, hogy ugyanúgy ott van a boxutcában vagy ilyesmi.

HF: Esélyesnek tartod, hogy valaha újra összejöjjetek?
JB: Nem igazán, de erről nem szeretnék beszélni.

HF: Rendben, váltsunk témát. Mit vársz a holnapi futamtól?
JB: Jó lenne összehozni egy dobogós helyezést... egy jó rajttal és mint mondtam, egy jó taktikával ez megoldható. Kissé előrébb jönnénk az összetettben is. Szuper lenne, mert a csapat kissé megint egy hullámvölgybe került, innen kellene kikeveredni valahogyan. 


HF: Sok szerencsét kívánunk!

                                                                 /szombat, NapiSport, 2. oldal /

Díj :)

Díj!

Sziasztok :) Megint kaptam egy díjat, köszönet érte Alexának :))

1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad.

2. Tedd ki a képet,majd válaszolj a kérdésekre.
3. Tegyél fel 5 kérdést.
4. Küldd tovább öt embernek.

Alexa kérdései:

1. Milyen hobbid van az íráson kívül?

 

Minél több helyre eljutni, bulizni, szurkolni Kiminek... igazából eléggé tipikus tinilányos dolgok :) 

2. Mi okozza neked a legnagyobb nehézséget az írásban?

 

Az írásban igazából semmi, a blog fenntartásában pedig az, hogy mindig időben hozzam a részeket. Ez csak ritkán jön össze :)

 

3. Melyik karaktered áll hozzád a legközelebb? Miért?

 

Beijing hasonlít rám a leginkább, de Lisette közelebb áll hozzám, mert már szinte olyan, mintha a jókislány-alteregóm lenne és nagyon "szurkolok neki", még akkor is, ha igazából szegény csak miattam van nehéz helyzetben, hiszen én írtam így meg a történetet... :D 

4. Ha nem írsz a gépeden, mit csinálsz a neten?

 

Sorozatokat, filmeket nézek; beszélgetek a barátaimmal; zenét hallgatok; rendelgetek (valamiért nagy fanatikusa vagyok az interneten rendelhető ékszereknek, sminkeknek, ruháknak)

 

5. Nyitnál valakivel közösen blogot? Miért?

 

Ez nagyban függ attól, hogy kiről van szó :) De alapvetően nagyon érdekelne, szerintem nem nehéz együttműködni velem és izgi lehet egy közös blogot irányítgatni, még akkor is, ha most nem igazán tudom elképzelni, hogy is nézne ez ki gyakorlatban. :) 

Az én kérdéseim:

- Tervezed-e már a következő történetedet?

- Milyen momentumot/részt volt a legnehezebb eddig megírni számodra?

- Zenével vagy anélkül megy jobban az írás? 

- Melyik volt életed legjobb pillanata?

- Mivel szeretnél foglalkozni pár év múlva? (amolyan mi leszel ha nagy leszel - kérdés lenne :D )
 

Akiknek küldöm:

Liina
Monshe
Em
Tina
Lili

Lisette - 19. rész

 Sziasztok! Na még pont egy nappal a német időmérő előtt hozom a német-időmérős részt, ez volt a célom :DD Remélem mindenkinek szuperül telik a nyara :)) Nemsokára itt a magyar nagydíj, amit már alig várunk ugyebár ;) Tessék készülni, olvasni és kommentelni :)
Jut eszembe: aki még nem szavazott arról, hogy melyik történetet írjam meg, az oldalt tegye meg légyszi... ITT vannak a lehetséges sztorik :)







Annyira mérges voltam, hogy az időmérőre konkrétan el sem mentem. Kimi valószínűleg még mindig nem akart hallani sem rólam, Jenson pedig ahogy a mellékelt ábra is mutatja, nincs rászorulva arra, hogy szurkoljak neki.
Az időmérő közvetítését a tévében persze néztem és kicsit untam is magamat alatta, de nem hagyhattam, hogy lankadjon a figyelmem, mert meg akartam győződni, hogy a kis Karol nincs ott. Kimi és Romain az évben először kiemelkedően teljesítettek és folyamatosan az első pár hely valamelyikén tanyáztak. Jenson alatt nem működött jól az autó, végig csúszkált és túlkormányzott volt. Felhorkantam. Vajon Karol is tudja mit jelent az, hogy túlkormányozottság? Fogadni mernék, hogy semmihez sem ért a kamera előtt ugrálást leszámítva. Bár rendben, Jenson tudja... ha neki ez kell...
- Gyere velem! - robbant ki az ajtó. Ijedtemben megbotlottam és keresztülestem a kanapén.
- Mi van?! - kiáltottam még mindig szívroham-közeli állapotban a padlószőnyegen fekve. Beijing könnyedén átugrott a kanapén és leguggolt mellém.
- Mit csinálsz? Nincs időnk pihenni, gyere, azonnal velem kell jönnöd! - pattant fel.
- Nem pihenek - dohogtam - Csak miattad... - kezdtem jártatni a számat, de már több lépéssel lehagyott. - Hé, legalább mondd már el, hogy egyáltalán hová megyünk! - méltatlankodtam.
- Hogyhogy hová? - torpant meg - Átkutatjuk Rosa lakosztályát. - széles vigyorra húzódott a szája.
- Jaj, Beijing, nem ötévesek vagyunk... - sóhajtottam fel, miközben a folyosón követtem.
- Pontosan. Ezért csináljuk ésszel. Most mindenki az időmérőn van, a Petrolen nővérek zavartalanul... zavartalanul...
- ...betörhetnek akárhová, hogy aztán feljelentsék őket? - próbálkoztam, de legyintett.
- Túl drámaian fogod fel. Inkább mondjuk úgy... hogy körülnézünk picit. - próbálta szépíteni a dolgot. Elhúztam a számat.
- Egyáltalán hogy jutunk be? - kérdeztem.
- Kitalálunk valamit - vont vállat vidáman. Akkor pillantotta meg a kiszemelt lakosztály előtt a fiatal srácot, aki éppen végzett a szoba takarításával.
- Hello! - lépett hozzá a nővérem.
- Hölgyem - bólintott tisztelettudóan.
- Be kellene mennem. Egy meglepetést hoztam. - mutatott az ajtóra.
- Adja csak ide, beviszem - nyújtotta ki a kezét készségesen. Fekete haja katonásan rövidre volt nyírva és az egész személyét a rend jellemezte.
- Hová gondol...? - játszotta Beijing a sértődöttet - Kizárt. Nekem kell bevinnem. - A fiatal fiún ekkor már látszott, hogy teljesen tanácstalan.
- De nem engedhetem... nem engedhetem be oda. - nyelt nagyot. Beijing felvonta tökéletes szemöldökét, csípőre vágta a kezét és mérgesen csücsörített.
- Figyelj... - váltott hirtelen bensőségesebb hangvételre. Közelebb hajolt, hogy el tudja olvasni a kártyát a mellkasán - Jonas. Figyelj, Jonas. Nekem tényleg sokat jelentene, ha segítenél... - hátradobta a haját és szívdöglesztően elvigyorodott. Szegény kis Jonasnak esélye sem volt ellene.
- Végül is nincs akadálya... - ejtette a nővérem kezébe a kulcsot megbabonázva.
- Ó... köszönöm, Jonas. - lehelte Beijing és kacsintott. A szemeimet forgattam és követtem, mikor kinyitotta az ajtót és belépett.
- Nem hittem volna, hogy sikerül. - vallottam be. Ő nevetve bólintott.
- Igen, tudom. Na lássuk, miből élünk - nézett körül jelentőségteljesen. Ami a legfeltűnőbb volt, az a hihetetlenül nehéz, édes, virágos illat, ami szinte ráült a lakosztály egészére. Mélyet szippantottam a levegőből.
- Hmmm... ez... - megint beleszippantottam a cukorkafelhőbe. - Cotton Candy. A tavalyi Marc Jacobs. - állapítottam meg. Beijing elismerő vigyort villantott.
- Ez az, Watson. Csak keressünk tovább! - indítványozta.
- Miért te vagy Sherlock? - értetlenkedtem - Én nem akarok Watson lenni. - fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt.
- Mert én találtam ki. És mert én vagyok az idősebb - kezdte el feltúrni a fiókokat.
- És? Egy utalás sincs arra nézve, hogy Holmes idősebb, mint Watson. - fintorogtam, miközben Rosa táskájának tartalmát az ágyra öntöttem és elkezdtem átkutatni.
- Jaj, ne okoskodj már, Lisy. Én vagyok Sherlock, te meg Watson, törődj bele. - rántotta meg a vállát. A francba, én utálom Watsont.
- Te jó ég, minek ennyi sok kis szar kő a telefonjára? - forgattam a kezemben a legújabb iPhone-t. Nekem is ilyen volt, de sima fekete, nem olyan apró gyémántokkal kirakott csicsás gusztustalanság, mint az övé.
- Ó, hogy baszki, hát pont ezért vagy csak Watson! - rohant hozzám Beijing, kimarta a kezemből a telefont. - Fel sem fogod, hogy kezedben tartod a telefonját?! - szidott le, majd a szájába harapott.
- Le van kódolva. - próbáltam némi okoskodással jó pontokat szeretni, ha már tényleg voltam ekkora idióta, hogy fel sem tűnt, micsoda információkat tartok a kezembe, csak az, hogy milyen túldíszített.
- Már feloldottam - mormolta, miközben ujját villámsebességgel mozgatta a képernyőn. - Francba. Az összes sms-ét kitörölte. - sajnálkozott - Mindegy. Lementem a névlistáját.
Még legalább húsz percig ott voltunk és átforgattunk mindent, de a legjelentősebb nyom még mindig Rosa telefonja volt, aminek névjegyzékét majd később fogjuk átnézni.
- Lassan pucoljunk, már vége lehet az időmérőnek - ajánlottam figyelmébe. Bólintott.
- Sipirc, Watson - intett az ajtó felé.
- Mondtam, hogy én akarok Sher... - kezdtem, miközben kiléptem, de Beijing lepisszegett.
- Csendbe... - nevetgélt. Óvatosan néztem körül aztán a saját lakosztályomig futottam, nyomomban a nővéremmel, aki csendes semmiképp sem volt a tizenöt centis magas sarkaival. Gyorsan bekapcsoltam a tévét. Csak annyit láttam, hogy Kimi megveregeti Nico vállát.
- Úristen, első! - sikított fel fülsiketítően Beijing.
- Ó, hogy az a... - tapogattam meg a füleimet.Önmagát meghazudtolva pattogott a tűsarkokon és boldogan tapsikolt. Oké. Mázli, hogy csak én vagyok itt.
- Nico... Nico első! - örömködött. Felnevettem.
- Bele vagy esve Nico Rosbergbe. - közöltem vele. Ugrálása lecsillapodott és lassan elmosolyodott.
- Nos... igen. - vallotta be - Nem érdekel, hogy azt ígértem, sosem leszek szerelmes, oké? - lökött meg kicsit.
- Gondoltam, hogy lesz majd egy pasi, aki mégis elcsavarja a fejedet. - mormoltam és a kis szekrénynek dőltem, miközben Nico nyilatkozott.
- Neked is volt egy ilyen pasi, emlékszel? - sóhajtott nagyot és leült elém a szőnyegre.
- Igen és mint látod éppen egy német színésznővel enyeleg. - jegyeztem meg keserűen. Beijing felvonta a szemöldökét.
- Lisette... egy szóval sem említettem Jensont. Sőt! Most pont Kimire céloztam, hogy gondoltam, hogy jön majd egy srác aki Jens után is elcsavarja a fejedet... jaj, Lisy, hagyd abba kérlek ezt a hisztit és bocsáss meg neki, még mindig szeretitek egymást, ennek így nincs értelme. - könyörgött.
- Nem... Beijing... ez... bonyolult. - fordultam el kissé, hogy ne kelljen beszélni a nővéremmel erről a témáról.
- Miért lenne az?! - csattant fel és felállt. - Szereted őt, ő szeret téged. Mi is olyan kibaszott bonyolult?
- Nem vagyok benne biztos, hogy szeretem. Ő pedig egészen biztosan nem szeret... Karollal van! - mondtam annyira panaszosan, hogy lassan én is elkezdtem gondolkodni azon, mi van, ha kicsit tényleg féltékeny vagyok...?
- Édes... - suttogta gyengéden - Karol egy csaj, akivel kavargat, mert iszonyatosan hiányzol neki és próbál valahogy pótolni.
- Vagy tényleg szereti és rájött, hogy engem nem is szeretett egyáltalán! - lovaltam bele magamat. Elképzeltem Karolt és Jensont a templomban. 'Akarod az itt jelenlévő Karol Elfelejtettemavezetéknevét-t feleségedül?' kérdezi a pap. 'Ó, igen' feleli Jens és azzal a tipikus fejével néz rá, mikor beharapja az alsó ajkát és a szemei szinte nevetnek, annyira vidámak. Karol álszerényen, magát megjátszva nevetgél. Az anyukája feláll és könnyeit nyeldekelve tapsol.
- Lisette... kizárt dolog, hogy Jensont érdekelje Karol - legyintett Beijing lemondóan.
- Mindegy - sóhajtottam. - Menj, gratulálj Niconak - zártam le a beszélgetést. Szomorúan a vállamra tette a kezét aztán újabb mély sóhajjal elhagyta a szobát.

A hotel előterében vártam. Türelmetlenül doboltam a lábammal - alig vártam, hogy megjöjjön. Mikor végre feltűnt a hivatalos csapatruházatban, elé rohantam.
- Kimi... sajnálom. Bocsi az egészért, oké? - álltam elé. Megállt és furán nézett rám.
- Nem értem, miről beszélsz. Nem vagyok mérges. Semmi bajom nincs. Csak ha együtt megyünk el bulizni, ne a volt pasid miatt nyávogj, hanem szórakozzunk. - magyarázta halvány mosollyal, a napszemüvegét levette és a pólójába tűzte. - De persze nem tartozol magyarázattal. Úgy értem... nem járunk, nem vagyunk együtt, szabad vagy. - vonogatta a vállát. Nem járunk... nem vagyunk együtt... Akkor esett le, hogy Kimi sosem vett teljesen komolyan. Azaz... ez túl durván hangzik. Nem, nem használt ki, de barátnőjének vagy akár egy barátnő-jelöltnek sem tekintett. Azt hiszem, nem heverte még ő ki a válását.
- Persze. Nem... nem járunk - ismételtem. Hát igen. Kimi racionálisan fogja fel a dolgokat. Tetszek neki, ő tetszik nekem, ha jól érezzük együtt magunkat, akkor lehetünk haverok vagy olyasmi, akik között néha több történik barátságnál, de ez nem befolyásol semmit. Az ő világában akármit megtehetsz, ami boldoggá tesz és ha már nem tesz boldoggá... hát nem teszed.
- Vagy... én nem tudom. Úgy értem... én nem tudok elképzelni komoly kapcsolatot az egész... egész Jenni-dolog után. - szorította össze az állkapcsát szinte mérgesen, ahogy eszébe jutott a volt felesége. - Vagy te azt... vagy te mást látsz az egészbe? - feszengett, miközben próbálta kideríteni, hogy én mit is akarok tőle. És a francba is, kit áltatok?
- Nem. Nem, Kimi, teljesen igaz. - mosolyodtam el, odaléptem hozzá és megöleltem. - Csak... kicsit el vagyok veszve mostanában, tudod? - fújtam ki lassan a levegőt.
- Van egy ötletem. - kezdte - Felmegyünk, rendelünk kaját meg piát és elmeséled, hogy mi minden vezetett odáig, hogy most el vagy veszve... oké? Úgy értem... erre valók a barátok, nem? - vigyorodott el. Persze. Erre és hogy vadul smároljanak a liftben, hogy a volt pasid idegbeteg legyen és félreértse a helyzetet. Megrezzent a telefonom. Sms-t kaptam Beijingtől:

Beijing: atneztem rosa nevjegyzeket, van benne egy szulesz-nogyogyasz cime es telefonszama. elmegyek hozza, este gyere at es elmondom mi volt!!!

Te jó isten. Folyamatosan szervezkedik és rosszabb, mint az FBI. Sokkal rosszabb. Ha Rosanak takargatnivalója van, jobb, ha valahova nagyon messzire elbújik, mert ha a nővérem beindul, egy személyben testesíti meg James Bondot, Miss Marple-t és Watsont. Nem érdekel, Sherlock én vagyok.

FONTOS!!!

Sziasztok! Teljes mértékben visszatértem! Annyira, hogy el is kezdem írni a következő történetet. Ehhez azonban a Ti segítségetekre van szükségem. Itt van öt verzió és megszavazhatjátok, melyiket írjam meg. Ezek nem részletek az új sztorikból, de hasonló szituáció/párbeszéd abban is elő fog fordulni, ez csak azért van, hogy lássátok, nagyjából milyen helyzetekre számíthattok benne. Hogy plusz segítséget adjak, mindegyikhez kerestem képet is - nagy valószínűséggel minden történethez az adott nő "adja majd az arcát", de azért még fenntartom a változtatás jogát :)) Mindenképp szavazzatok, most extrafontos a visszajelzés, hogy olyan történetet tudjak írni Nektek, amilyet szeretnétek látni :)


Tehát melyik történetet olvasnád legszívesebben? (szavazz oldalt kérlek ;) ) 1.
- Írd a szokásosat: jó az autó, még fejlesztünk, meglátjuk mi lesz a hétvégén, bla-bla-bla, sok szarság. - könyökölt fel. Elnevettem magamat.
- Kimi, pont, hogy valami személyeset kellene írnom. - ellenkeztem.
- Mégis mi a francot? - rántotta meg a vállát - Fehér Calvin Klein boxer van rajtam. Ilyesmire gondoltál? - vigyorodott el. Nos, igazából tényleg gondoltam már ilyesmire, de nem most, mikor a hétvége összefoglalóját írom.
- Akkor egyszerűsítsünk: majd én összerakom a dolgot, csak mondj pár random nem túl népszerű információt magadról. - kortyoltam a kávémba. Elgondolkodva fintorgott.
- A boxeremet akkor is ide sorolnám... és mondjuk, hogy tudok főzni. Tényleg. - erősítette meg nevetve hitetlenkedő arckifejezésem láttán - Meg szeretem a kutyákat. A gyerekeket. Újabban már a sokat kérdezősködő alacsony lányokat is. - húzta le a pulcsijának az ujjait szórakozottan. Felpillantott.
- Elpirultál - közölte és pajkos fény csillant a szemében. Zavartan a fülem mögé igazítottam a hajamat.
- Dehogy pirultam. - köszörültem meg a torkomat. Mondott volna valamit, de megelőztem: - Szóval ezt beleírom az összefoglalóba a csapatnak. Ennyi elég lesz, azt hiszem.
- Ha nem, akkor megkeresel. A százkettes lakosztály az enyém. Gyere fel akármikor. - felelte és hiába tudtam, hogy a cikkel kapcsolatban érti azt, hogy akármikor felmehetek hozzá, a tekintete mintha mást is sugallt volna...









2.

- Ha... ha nem pont az egyik legjobb haverom menyasszonya lennél... - kezdte Kimi és a nem túl jó állapotban lévő bár falaira nézett. Az tele volt régi focicsapatok képeivel, falfirkákkal (M szereti J-t; Jenna egy liba; Ronald + Stella) és porosodó árjegyzékekkel.
- Igen. Igen, tudom, de az vagyok. Azt hiszem, mennem kellene most inkább. - remegett a kezem, miközben felálltam és a táskám után nyúltam. A sarokban a kockás inges, söröző fickók felhördültek, miközben a kis tévében valami focimeccset követtek figyelemmel. Róluk aztán Kimire esett a tekintetem. Fáradt volt és nyúzott, miközben beleivott a kezében tartott sörbe. Mégis inkább visszaültem. - Nem lenne fair vele szemben. Érted, ugye? - igazítottam a hajamat a fülem mögé. Megrántotta a vállát és sokáig nem válaszolt.
- A francba is. Értem, persze. - szakadt ki belőle egy sóhaj. Hátradőlt a széken és furcsán méregetett.
- De te is tudod miről beszélek... te is tudod, mert már háromszor álltál fel, hogy elmész, mégsem vagy rá képes. - mutatott rá.
- Tényleg nem... - suttogtam. - Sajnos tényleg nem.












3.
- Hibáztam. - sóhajtott fel. Elgondolkodva rágcsáltam a körmömet.
- Hát nem mondod! - csattantam fel végül, kirúgtam magam alól a széket és felálltam. Dühösen mentem az ablakhoz.
- Három éve volt... nem voltam kész semmi komolyra. - magyarázta. Visszafordultam.
- Én viszont rohadtul az voltam és te simán átkurtál, valljuk már be! - heveskedtem.
- Igen és baromira sajnálom. - nézett rám Kimi és a tekintete tényleg őszinteségről árulkodott... bár várjunk csak... szarom le!
- Sajnálhatod is, mert nem egy vagyok a sikítozó rajongólányokból vagy ribancos grid-girlökből, oké? Elég nagy csapás nekem, hogy pont veled kell dolgoznom, ne akard súlyosbítani a helyzetet, Räikkönen! - csaptam az asztalra. Felpillantott és halványan elvigyorodott.
- Szexi, mikor agresszív vagy, remélem tudod. - közölte. Mintha a dühöm elolvadt volna... több másodperc kellett, hogy összeszedjem magamat:
- Csak simán le vagy szarva, érted?! - vontam vállat és kimenekültem.














4.
- Csak mert női pilóta vagy, még semmi nem hull az öledbe. - közölte és láttam rajta, hogy direkt fel akar húzni. Kinyújtottam a nyelvemet.
- Húú. - vontam fel a szemöldökömet - A "dolgozzunk sokat sokszor és keményen" elvet valló Kimi Räikkönent hallották. - hajtottam oldalra a fejemet, mire felnevetett.
- Idióta vagy. - közölte.
- Te is. - vágtam rá. - Na mi a helyzet Jennivel? - tértem át más témára. Kinyitotta a száját, aztán becsukta.
- Ja. Hát... semmi. Öhm... illetve... érted. Szóval... soha az életbe nem akarok több komoly kapcsolatot. Se ahhoz hasonlót. - rázta meg a fejét. Elvigyorodtam.
- Helyes! Én sem! Soha többet komoly kapcsolat senkivel - nyújtottam ki a kezemet, mire belecsapott és kacsintott.
- Soha! - értett egyet és elégedetten túrt szőke hajába. -Ez a nem-komoly kapcsolatokra persze nem vonatkozik. - tette hozzá.
- Nyilván nem - bólintottam rá komolyan.
- Szuper, tehát melyik éjszakád szabad? - hülyéskedett. Annyira elkezdtem röhögni, hogy majdnem kiborítottam a kávémat.
- Számodra mindegyik, Räikkönen. - szuszogtam, mikor már nagyjából rendesen kaptam levegőt a röhögéstől.
- Megbeszéltük - fűzte tovább az állatságát és ünnepélyesen összecsapta a tenyerét. - Csak én meg te, romantikus séta a holdfényben, gyertyafényes vacsora, lassú tangó... - mormolta átszellemült arccal, mire megdobtam egy szelet kenyérrel.
- Hagyd már abba - nevettem továbbra is. Most már belőle is kitört a röhögés. Pedig ha nem is ilyen nyálas körülmények között... de kicsit azért mozgatja a fantáziámat ez a kettesben maradás vele...



5.
- Több tiszteletet is el tudnék viselni. - vallottam be neki. Úgy nézett körül, mint aki nagyon nem akar hozzám szólni, de jobb dolga híján, unalmában rá van erre kényszerülve. Felsóhajtott.
- Mert azt szoktad meg, hogy mindenki a bokádnál csúszkál körülbelül. - közölte kissé lekezelően, de azért halvány mosollyal. - Mindegy, nincs ezzel semmi gond, csak ne várd el tőlem, hogy én is azt tegyem. - fűzte hozzá.
- Hmm... azért mint látjuk, neked sem erősséged a szerénység.
 - Nézd, alapvetően vezetni szeretek, nem arra szerződtem, hogy ünnepelt, körülrajongott színésznőcskéket szórakoztassak. - emelte a szájához a pezsgőjét. Látszott rajta, hogy utálja az egész premiert és szinte szenved az öltönyében.
- Nem kértelek meg rá, hogy szórakoztass. - bár kétségkívül nem bántam volna, ha egy ilyen férfi szórakoztat... úgy értem, először. Most már látszik, hogy micsoda seggfej. - Csak azt mondom, hogy most öntöttél le pezsgővel és kicsit erősebb bocsánatkérésre számítottam. - magyaráztam, bár nagyon úgy tűnt, hogy őt ez teljesen hidegen hagyja.
- Te jó ég. - kommentálta és a szemeit forgatta. - Nincs erre se kedvem, se időm - fordult sarkon.
- Bunkó gyökér. - mormoltam az orrom alatt, mire megtorpant. Hallotta? Nagyon helyes!
- Hűha, "lebunkógyökerezett" egy nagyképű színésznőpicsa. Most mi legyen? - játszotta meg az aggodalmast - Na jó éjt.

Lisette - 18. rész

 Sziasztok! Sokáig nem voltam, mert nem voltam itthon, de rekordidő alatt megírtam a részt, hátha így kicsit kárpótollak titeket :))) Nemsokára jön is a következő, legyetek résen ;) Örülnék a sok kominak :D





Beijing és Nico egész nap együtt voltak. És valahogy még így is nagyon enyhén fejeztem ki magamat: egyszerűen nem volt olyan másodperc, amikor ne együtt csináltak volna valamit: együtt lesétálni a pályára, együtt ebédelni, együtt nevetni Nico mérnökének a poénján, együtt belemászni egy szökőkútba, együtt integetni a rajongó kisgyerekeknek - szóval mindent. Úgy csüggtek egymáson, mint a tizenévesek.
Mikor Kimivel lenéztünk a hotel újabb bulijára, akkor is csak azt láttuk, hogy Beijing az eddigieknél jóval kevesebb sminkben (műszempilla nélkül) Nico előtt áll és beszélgetnek.
- Nem kérdezem meg, hogy minden rendben van-e, mert látom - mentem melléjük kacsintva. A nővérem kipirultan bólintott. Nico felnevetett és magához húzta, a feje búbjára puszit nyomott. Ő felnézett, elmosolyodott és a mellkasára hajtotta a fejét. Rengeteg vendég nézte őket, de észre sem vették, csak egymásban vesztek el. Hirtelen rosszul éreztem magamat, mintha a mellkasomat megnyomná valami. Nagyot nyeltem és felpillantottam Kimire. Nem tűnt túlságosan érdekeltnek a témában.
- Mindjárt jövök, odamegyek Ebonyhoz. - mondta. Egyetértően bólintottam, de alig fogtam fel, amit közölt. Nem ott járt az agyam... az emberek, akik érdeklődve szemlélték Nico és Beijing kapcsolatát...
...újabb szempár fordult felénk, a sokszázadik aznap este.
- Jenson, tényleg együtt vagytok? Azt a mindenit, gratulálok. - csapott a kezébe Jensnek egy középkorú szponzor, valamiféle dél-afrikai befektető talán. Őszülő haján megcsillant a fény. Magyarországon voltunk, a McLaren buliján, a magyar nagydíj után egy nappal. Szikrázó napsütésben, rengeteg finomabbnál finomabb enni- és innivalóval, a nők nyári, rövid designerruhákkal és szalmakalapokkal... és számomra akkor először Jenson Buttonnal. Akkor mutatkoztunk először együtt nyilvánosan. Próbáltam nem idegesnek tűnni, de folyamatosan lesütöttem a szememet. Attól paráztam, hogy mindenki félreérti a helyzetet: mi van, ha a szerencsés milliomosbébinek tartanak, aki rástartolt egy világbajnokra...? 
- Köszönöm, Gayan. - rázta meg a befektető kezét Jens és biztató vigyort küldött felém, majd közelebb lépett és megfogta a kezemet. - Mázlista vagyok - közölte a férfival, akinek összekulcsolt ujjainkra esett a pillantása és hangosan felnevetett.

- Az, tényleg az, a fene egye meg - hahotázott - Javes kis szépségkirálynője. Gayan vagyok - mutatkozott be nekem is. 
- Lisette. - suttogtam és elfogadtam a felém nyújtott kezét, ami legalább kétszer akkora volt, mint az enyém. 
- Örülök, hogy megismerhetem, Lisette. - bólintott kedélyesen - Sokáig boldogítsátok ám egymást, fiatalok! - csapott Jenson vállára kacsintásokkal megtűzdelve, majd elővett egy szivart és lassan arrébb sétált.
- Fura fickó, de jófej. - vont vállat Jens és a másik kezét a derekamra csúsztatta. Magamhoz öleltem.
- Ha te mondod... - értettem egyet és a nyakához hajoltam. Hiába volt rajtam magas sarkú, így is volt köztünk tíz-tizenöt centi különbség Jens javára. Imádtam őt. Lehajolt és nagyon finoman csókolt. Óvatosan fonta a derekam köré a karjait, mintha attól félne, hogy összetörök. Éreztem ujjaimmal ingének anyaga alatt a szíve dobogását, a bőrét, ahogy megfeszülnek az izmai, a már-már kiütköző borostát az arcán...
- Lisette, baszki, figyelsz te rám? - kérdezte Beijing. Hirtelen eszméltem: te jó ég, ennyire nosztalgiáztam vagy csak simán elaludtam...? Sűrűn pislogva fókuszáltam türelmetlen testvérem arcára, aki gyanakodva nézegetett: - Hm...?! - követelt választ valamire, amit nem is hallottam.
- Bocsi... bocsi... mit is mondtál? - köszörültem meg a torkomat és előrébb hajoltam, hogy ezúttal egy szót se hagyjak figyelmen kívül a mondandójából.
- Csak azt mondom - kezdte újra - hogy szuper, hogy végre tovább léptetek. Te meg Jens. Eddig azért kicsit mindkettőtökön látszott, hogy nem zártátok le ezt a dolgot teljesen. Szóval... most minden rendben, nem? - Nem értem. Igen, mondhatjuk talán, hogy minden rendben, mivel itt van Kimi... azaz hol is van Kimi? Na mindegy, de elméletben itt van...
- Igen, nekem itt van Kimi. - mondtam ki magabiztosan.
- Bezony - mutatott rám a kiskanalával Beijing. - És mint látjuk, Jenson sem unatkozik. - tette hozzá. Mintha hirtelen több fokot esett volna a hőmérséklet. A karom is libabőrös lett.
- Ezt... ezt most miért mondtad? - hebegtem tanácstalanul. A választ a mellette álló Nico adta meg, aki előremutatott.
- Azt ne mondd, hogy nem láttad még. - nyújtotta ki az ujját a hátam mögötti pontra. Esetlenül fordultam meg. Jenson a hatalmas bár egy sarkában állt, magához húzott egy szőkéshajú, kék ruhába öltözött ribancot, aki éppen azt a pillanatot használta ki, hogy felemelje a tekintetét, magához rántsa a volt barátomat és nagyon hosszú és nagyon nyálas csókkal ajándékozza meg.
- Micsoda kis kurva. Beijing, látod ezt?! - fakadtam ki, ő azonban Nicoval együtt csak furán nézett rám.
- Én csak egy csinos lányt látok, aki jól érzi magát Jensonnel. - szállt szembe velem.
- Úristen, dehogy! - a vállaira tettem a kezemet és megráztam. - Ne mondd, hogy nem látod, amit én! - esedeztem, de Bei meglepett kis pislogásaiból mégis arra kellett következtetnem, hogy nem látja. - Ez a kis picsa teljesen rákattant! Nem ez az eredeti hajszíne! És vastagok a lábai! Ez a ruha meg előnytelen neki! - fröcsögtem és ha ölni tudtam volna a szememmel, már rég a temetését rendezték volna.
- Ha nem ismernélek, azt hinném, féltékeny vagy. - mondta Nico óvatosan, mire minden öröm nélkül felnevettem.
- Ne hülyéskedj - legyintettem - Dehogy vagyok.- pásztáztam még mindig őket a szememmel. Jens valamin felnevetett, a buta tyúk szintén elmosolyodott. Gratulálok. Igazán humoros, vicces lány lehet. Most a volt pasim csak úgy a vállára tette a kezét... könnyedén, lazán, teljesen magától értetődően.
- Megyek. - kommentáltam a helyzetet és elindultam.
- Lisy... - szólt utánam Beijing.
- Mi van?! - csattantam fel. A nővérem az alsó ajkába harapott.
- Rossz irányba mész. Arrafelé tudsz kimenni, tudod. - bökött a másik irányba. Sebtében bólintottam.
- Igen... igen, tudom. Vagyis... csak eltévesztettem - sepertem ki a hajamat a szememből zavartan és próbáltam megőrizni a maradék méltóságomat. Így viszont pont Jenson mellett kellett elsétálnom. Majdnem mellé értem már, mikor Kimi előkerült a semmiből:
- Na, te meg hová rongyolsz máris? - képedt el - Azt hittem, bulizunk vagy mi.
- Öhm... ja. Elmehetnénk inkább valahova. Nem nagy szám ez a bár. - kerestem kifogásokat kétségbeesetten. Összevont szemöldökkel méregetett és mikor felpillantott, észrevetette sürgős távozásom igazi okát. Jobban mondva okait. A lány most egy trüffelt adott Jenson szájába, aki nevetve tűrt.
- Ah. Azt hiszem értem. Jenson a bajod. - sóhajtott fel Kimi.
- Nem, csak... - kezdtem magyarázkodni, de csak nemtörődöm módon vállat vont és előrement. Követtem.
- Hé... Kimi, minden oké? - mentem utána.
- Ja. Elméletileg velem jössz le, aztán a volt barátod körül jár az agyad folyamatosan. Miért is ne lenne minden tökéletesen rendben? - kérdezte gúnyosan. Megint bűntudatot éreztem. Igazából teljesen igaza van.
- Sajnálom. - hunytam le a szememet.
- Sokat érek a sajnálattal. - mormolta és a falat bámulta. Ez fog történni? Két szék közül a földre...?
- Kimi, ezt... ezt most ne. Inkább most hagyjuk ezt az egészet és holnap beszélünk vagy valami, csak most... fura az egész... - össze-vissza beszéltem, de nem is tudtam volna összeszedetten nyilatkozni a témában: miközben Jenson és a kis szakadt ribi körül forogtak az agyam fogaskerekei, képtelen voltam Kimire összpontosítani: a legjobb megoldás tényleg inkább holnap megbeszélni ezt vele.
- Remek. - motyogta és világos volt, hogy teljesen ki van bukva rám. A francba. - Akkor majd találkozunk, ha kivételesen eszedbe jutnék. - hajolt meg rosszmájúan és otthagyott.
Több percig csak némán néztem az ajtót, ami mögött eltűnt aztán kissé remegő lábakkal én is elindultam. Nem bírtam ki, hogy ne vessek egy oldalpillantást a bár sarkára: Jens éppen súgott valamit a csajnak, mire az kacsintott és válaszolt valami újfent vicceset, Jens ugyanis elégedetten elvigyorodott.
Félreértés ne essék: nekem egyáltalán nem azzal van bajom, hogy Jensonnek van valakije, sőt! Örülnék is neki, ha egy rendes, kedves lány lenne a barátnője. De tényleg egy ilyennel mutatkozik?! Még csak nem is áll jól neki a kék, könyörgöm! Ne egy ilyet szedjen fel, aki... aki trüffellel tömi a száját! A rohadt életbe, Jens még csak nem is szereti túlzottan a trüffelt, ez a picsa ezt sem tudja?! Fel kell hívnom Emilyt és el kell mesélnem mindent neki.
       Legnagyobb meglepetésemre azonban Emily konkrétan kiröhögött, miután elpanaszoltam neki a Kék Ruhás Csaj esetét. Teljes mértékben azon a véleményen volt, hogy 'na ugye ő megmondta, hogy még mindig szeretem Jensont és nyilvánvalóan féltékeny vagyok'.
- Remek, Emily, szóval nem is lehet veled beszélni normálisan - fortyogtam.
- Dehogynem - enyhült meg - csak te nem akarod belátni a dolgokat, ezért nem tetszik, amiket mondok... valahol te is csak érzed, hogy igazam van, nem? - próbálkozott. Határozottan megráztam a fejemet, bár ezt ő aligha láthatta, hiszen telefonáltunk.
- Ha láttad volna a csajt, teljesen megértenél - kötöttem az ebet a karóhoz.
- Lisette... oké, tudod mit? Hagyjuk. Igazad van. Tutira. - sóhajtott. - Kimi mennyire sértődött be rád tízes skálán?
- Nyolc... - mormoltam némi gondolkodás után. Szegény. Lemegyek vele aztán csak azon problémázok, hogy a volt barátom milyen csajt szedett fel. - De komolyan, ki lehet az a lány?! - tértem vissza rögtön az eredeti témára, mire Emily reménytelenül ciccegni kezdett.
- Kérdezd meg Beijinget. Úgyis mindig mindenkit mindenhol ismer - ajánlotta.
- Teljesen igazad van - rökönyödtem meg és rögtön letettem a telefont, majd a nővérem keresésére indultam.


- A csaj aki smárolt Jensonnel...? - kérdezett vissza Beijing. Nico ölében ült, Nico hátát simogatta és minden második perben Nicoval is smárolt. - Karol Schneizer, német színésznő. Szerepelt a "Tegnap után"-ban is... nem emlékszel?
- Nem - hazudtam. A francba, tudtam, hogy ismerős valahonnan... azt a filmet pedig szerettem... eddig.
- Pedig ő volt a főszereplő csaj, még beszéltük is, hogy nagyot alakított, tudod... - erősködött.
- Mondom, hogy nem emlékszem - tereltem.
- De miért érdekel ennyire? - nézett rám fürkészően és szája lassan mosolyra húzódott.
- Nem érdekel. Egyáltalán nem érdekel. Fuj, nagyon nem érdekel az egész. - hárítottam a vádakat - Miért érdekelne Jenson meg a kis ribanc, akit felszedett?
- Mégis ezen pörögsz, mióta csak megláttad őket együtt... lenne egy kérdésem: Kimi hol van most?
- Ő... elment aludni - adtam meg a választ és én is éreztem, hogy jó lett volna, ha erre a kérdésre nem ezt kell felelnem, hanem valami olyasmit, hogy 'vár a folyosón, mindjárt megyek és elmegyünk együtt valahová' vagy 'egy perc és jön, lassan már visszavonulunk' vagy igazából bármi más, mint az igazság. Beijing hümmögött.
- Oké. Csak kérdeztem. - húzta el a száját. Akkor jött el mellettünk Jenson Karollal. Megint hangosan nevettek valamin. Ha egy embernek elvághatnám most a torkát, akkor az nem is Rosa lenne, hanem ez a kis német színésznőcske! - Hello. - köszönt nekik Beijing. Te jó ég... ne. Nehogy megálljanak. Ne.
- Sziasztok. - torpant meg Jenson. Nincs isten. Tüntetően hátat fordítva álltam, csak tessék-lássék dobtam oda egy sziát, ami csak Jensnek szólt. - Nos, miújság? - A keze még mindig a csaj derekán volt. - Nico... Beijing... sokáig - ütögette meg versenyzőtársa vállát barátian.
- Ugyan, haver, én is csak ezt tudom mondani - vigyorodott el Nico. Hogy mondhat ilyet?
- Hű, de boldog mindenki. - morogtam, mire döbbent csend állt be és mindegyikük felém fordult.
- Karol vagyok - nyújtotta ki a csaj a kezét. Egy pillantással felmértem, hogy vajon mekkora erőt kellene kifejtenem ahhoz, hogy eltörjem a csuklóját.
- Remek. - válaszoltam mogorván. Jens megköszörülte a torkát.
- Kimi merre van...? - kérdezte olyan 'ha tudod mire gondolok...'-stílusban.
- Fent vár. - húztam ki magamat és olyan nemtörődöm módon néztem, amennyire csak egy német ribire lehet, aki rámászik az ember volt barátjára. - Úgyhogy nem akarom megváratni, megyek is. Nektek meg jó... öhmm... szóval jó járást vagy mi. - rántottam meg a vállamat és elmentem.