Lisette - 11. rész

 Sziasztok :) Tehát itt az új rész, remélem tetszeni fog, várom a véleményeket :) Holnap pedig remélem jó sokan kint lesztek a ringen és szurkoltok Norbinak! :)) Én tutira ott leszek már ki-tudja-hanyadik alkalommal is ;D Jó olvasást és szép hétvégét! (már csak hetet kell aludni és újra futam) 
Puszika <3 :)






Beijinggel egész nap nem tudtam beszélni, ezért arra jutottam, legjobb lesz felkészülten és éberen várom, hogy megjöjjön. És tényleg jött.
Pizsamában ültem az ágyán és érdeklődően nagyra nyitott szemekkel bambultam. Fáradtan tette le a táskáját.
- Mi van? - nézett rám nevetve. Aha, ne játszd meg az ártatlant...
- Nem tudom. Te mondd meg, hogy mi van. Nem én smároltam titokban Nico Rosberggel a parkolóban. - vigyorogtam fel rá.
- Honnan tudod? Lettek fotók? Már mindenki látta? - marta el a laptopomat szinte pánikban.
- Nyugi, semmi ilyesmi. Láttuk. Én meg Kimi. Nyilván nem hirdetjük majd. Viszont meg kell kérdeznem... mi van akkor pontosan Viviannal...?
- Szakítottak. Tegnap este. Délután beszélgettem Nicoval, akkor mondta.
- Aztán elbújtatok a parkolóban és ennek örömére smároltatok.
- Lisy, életemben először történt köztünk valami. Úgy értem, eddig csak... flörtölgetés ment, semmi komoly. - kereste elő a törölközőjét, tusfürdőjét és samponját. - Beszélgettünk és... nem is tudom, azon kaptam magam, hogy smárolunk. Egyikünk sem így tervezte.
- Végül is nem várt sokat - nevettem fel - Tizenkét órával a szakítás után már veled smárolt.
- Ha azt nézzünk, így is lassabban haladunk, mint te meg Jenson. Ő még bőven Jessicával járt, mikor összejöttetek. - felálltam.
- Azért ne csesztesd Jenst, akkor már szarrá volt menve a kapcsolata Jessivel.
- Persze, tudom én, csak mondom, hogy ez azért nem szokatlan.- emelte fel a kezeit védekezően - Nem láttad a hajpaskolásomat? Ilyen sötétkék hosszú üveges... - mutatta a levegőben az alakját.
- Nem - fordultam vissza a laptopomhoz, ahol épp Nickyvel cseteltem. Beijing türelmetlenségében inkább felkapta a hotelszoba telefonját.
- Igen, kétszáztizenhat, Beijing Petrolen. - mormolta - Egy La Vespe hajpakolásra lenne szükségem. Méghozzá a mentásra, sötétkék a tubusa. A legnagyobb kiszerelésben, legyen szives. Majd írja a számlámhoz. - tette le.
- Nem gondolod, hogy túlzás este tízkor elküldeni szegényt neked balzsamot venni? - néztem rá a vállam felett.
- Hajpakolást - javított ki rögtön - És megkapja érte a pénzét, Terézanya. - somolygott, mialatt kiszedegette a csatokat a hajából - Mi van Kimivel?
- Valami Garynek lesz legénybúcsúja holnap és elhívott magával. - mondtam és halványan elmosolyodtam.
- Gary...? - gondolkodott el Beijing és meg sem lepődtem volna, ha pár másodperces gondolkodás után a teljes életrajzát elmeséli nekem a srácnak. A nővérem nagyjából egész Angliát ismeri, azt hiszem, ha egyszer találkozna a királynővel, a királynő előre köszönne és ő kérne Beijingtől közös képet. - Milyen Gary? - kért több infót.
- Fogalmam sincs, ha tudnám, nyilván nem úgy emlegettem volna, hogy 'Valami' Gary. - emlékeztettem.
- Értettem, okoska. - legyintett - Fogalmam sincs, ki lehet az.
- Mindenesetre holnapra kiderül - világítottam rá.
- Szuper... valami nagyon csini ruhát vegyél fel - vigyorgott.
- Ó, Beijing, mindig a legjobb tanácsokat adod. - sóhajtottam fel ironikusan.
- Csss, bébi, ne is köszöngess. - rebegtette a szempilláit - De amúgy komolyan. Láttad, hogy nézett rád, mikor a bordó ruha volt rajtad? Pont, mint aki fel akar falni.
- Köszi, ez megnyugtatott. - néztem rá tanácstalanul. - Durván jó a kedved. - közöltem vele - Gondolom ebben kicsit sincs szerepe a ténynek, hogy ma megtudtad, hogy Nico Rosberg szingli... és hogy smároltál vele a parkolóban...
- Jaj... Nico nem jelent többet, mint... mint... szóval ő is csak egy pasi, nem több. - hebegte. Szemenszedett hazugság... azt hiszem, Beijing életében először szerelmes igazán, ki tudja mióta már, hogy beleesett a szőkeségbe... nem csodálom, hogy egekben a kedve. Nem sokan fogadtak volna arra, hogy Vivian Sibold nem Nico Rosberg gyermekeinek az anyja lesz pár év múlva. - Egyáltalán hoztál magaddal valami ruhát, amiben el tudsz menni bulizni a jégszoborral? - könyökölt fel az asztalra. Mosolygott, mint még egész este.
- Nem igazán - ismertem el egy mély sóhajjal, mert tudtam, mi következik:
- Hah, nézz körül az én ruháim között. - ragadta meg a karomat és a szekrényéhez húzott. Beijing szekrénye többnyire inkább egy fekete lyuk a Fendi, Gucci és Dior közreműködésével. Kopogtattak az ajtón.
- Juhéé, megjött a hajpakolásom - lelkesedett - Na, elfutok fürödni, addig válassz ki valamit. - kacsintott. Az órára néztem: fél tizenegy. Gyorsan kiválasztok egy ruhát és én már alszok is. Ha jól sejtem, holnap sokáig fent leszek... Kimi Räikkönennel nem tíz percig tartanak a bulik...



Reggel életem legjobb döntésének bizonyult a korai alvás: míg én kipihenten és fitten reggeliztem, a nővérem szerencsétlenkedve botladozott, körülbelül úgy, mintha épp most lépett volna ki a Walking Deadből.
- Mi lenne, ha ma nem tennéd fel a műszempillákat? - néztem rá két falat között. Mellesleg ez a pulykamelles szendvics maga a mennyország. Beijing lemondóan fordult felém egy másodpercre a tükörtől.
- Ezt te nem érted, Lisy, már meztelennek érzem magam nagy szempillák nélkül. - mondta olyan hangsúllyal, mintha azt javasoltam volna, hogy haj nélkül menjen ki.
- Oké, oké. - nevettem fel.
- Melyik ruhát választottad? - bambult rám kábán. Megmutattam neki a hosszú, halványrózsaszín Puccit, amit tegnap este találomra kikaptam a szekrényből. A tekintete valami olyasmit üzent, hogy "te szerencsétlen, életképtelen senki..."
- Ugye ez vicc? - kérdezte aztán bátortalanul. - Tudod, mire hoztam ezt a ruhát? - nézett érdeklődően, de értetlenkedő arckifejezésem válaszolt helyettem, hogy nem, egyáltalán nem tudom, mire hozta - Arra, hogyha megbeszélésünk lesz Bernie-vel, felvegyem. Egy megbeszélés öregedő szakemberekkel. Nem egy pasifogó partiruha. - háborgott.
- Nem pasit fogni akaro... - kezdtem, de lehurrogott:
- Francokat. Látom rajtad, hogy érdekel Kimi, nekem te ne hazudj. Ó, tudom, mit kellene felvenned - vigyorodott el hirtelen, majd kirohant. Két percnyi 'hol van már?' és 'rohadt életbe' után előjött egy tűzpiros miniruhával. - Istenien áll majd. - nevetgélt.Úgy látszik a mai napra is kiterjed még a jó kedve... na nem mintha bánnám, tényleg régóta álmodozhatott már Nicoról. 


A Lotusnál már szinte csapattagnak tekintettek azok után, hogy az egész hétvégét náluk töltöttem. Előre ültettek, így premier plánból nézhettem a rajtot, amellett, hogy fejhallgatót is kaptam. Kimi kicsit beragadt és többen is elmentek előtte.
- Beragadt a váltóm, nem csinál semmit - szitkozódott a csapatrádióba. Meglepetten agresszívnek tűnt a hangja ahhoz képest, hogy milyen nyugodt egyébként.
- Próbálkoznod kell, szerintem csak a melegtől volt kicsit betapadva, hátha működik - felelt a mérnöke és pár másodperc múlva már tudott váltani, habár addigra a kilencedik helyre esett vissza.
- Rendben, C terv. - mormolta a rádióba és újra rádöbbentem, milyen dögös a hangja, mikor csak félhangosan dörmög.
- A C terv szerint csak kétszer fog majd kijönni. - bökött oldalba valaki. Érdeklődően fordultam meg. Alacsony, frufrus, vörös hajú lány állt mögöttem lotusos csapatpólóban és széles mosollyal az arcán. - Ebony vagyok. - nyújtotta a kezét
- Helló, én meg Lisette - ráztam a felém nyújtott karját. - Szóval megcsinálja két kiállással? - néztem mereven a képernyőre vissza.
- Persze. Az autó jól fogyasztja a gumikat, Kimi meg amúgy is híresen jól spórol az abroncsokkal, szinte már jobb a gumispórolásban, mint Button. - vont vállat. Remek, máris egy adag rosszérzéssel és bűntudattal nézem tovább az angol nagydíjat. Megköszörültem a torkomat.
- Kár, hogy az elején nem tudott eljönni jól - sóhajtottam fel végül. Ebony bólogatott.
- Ja... de Kimiről beszélünk, szóval tutira megoldja valahogy. - kacsintott.
     Igaza lett. Kimi már akkor harmadik helyen autózott, mikor még mindenki csak két kiálláson volt túl. Jensonnek bár volt tizenkét másodpercnyi előnye, ez nem volt elég ahhoz, hogy a végén visszaelőzze Kimit, aki átvette a vezetést, mikor Jenson és Sebastian kiálltak még egyszer kereket cserélni. Az utolsó körben a csapat tagjai már mind fogukat összeszorítva toporogtak a kivetítőknél és remélték, hogy a végén semmi váratlan nem léphet közbe.
 Ilyenről azonban szó sem volt, a jégember integetett egy keveset, miután átért a célvonalon, ünnepeltette magát egy kicsit az orrkúpon, vonogatta a vállát a dobogón aztán hagyta, hogy a csapata teljesen szétszedje. Néma megadással tűrte, hogy négy-öt izmos Lotus-fiú feldobja párszor a levegőbe, miközben mindenki sikítozott. Nevetve figyeltem, ahogy mindenkinek próbál belecsapni a tenyerébe, aki odament gratulálni hozzá. Lassan sétáltam mellé, mikor már kicsit szétszéledt a tömeg körülötte. Nem mondtam semmit, csak mosolyogtam. Ő is csak mosolyra húzta a száját, lehajtotta a fejét és nekitámaszkodott a hátával a falnak.
- Gratulálok. - mondtam aztán pár másodpercnyi csend után.
- Köszönöm - kuncogott. Volt abban valami fura távolságtartó hűvösség, hogy csak ennyit mondtam, ezért hirtelen magamat is meglepve odaléptem hozzá és szorosan átöleltem. Ha most ellök magától vagy furán néz, meg se lepődök. Kimi azonban magához húzott és visszaölelt. - Találkozzunk kilenckor a hotel halljában, jó lesz? - kacsintott. Oldalra hajtottam a fejemet.
- Tökéletes. - leheltem.


- Biztos nem baj, hogy én nem is ismerem azt a Garyt, akinek a legénybúcsújára most megyünk...? - aggodalmaskodtam fél tíz körül Kimi mellett a Beijing által kiválasztott és Kimi által alaposan-megnézett piros ruhában.
- Ez teljesen biztos. - válaszolta komoly arccal, de látszott rajta, hogy jól szórakozik a zavaromon. - Lisette, nem hoználak ide másképpen. Jól fogod magad érezni, mindenki jófej. - nyugtatott meg. Leállította a kocsit egy modern építésű szórakozóhely előtt és még egyszer bátorítóan rám nézett, majd kinyitotta nekem az ajtót. Nagy levegőt vettem és beléptem mellette. A falakat, a padlót és a mennyezetet is ugyanolyan hófehér járólapok borították, beépített színes LED égőkkel. Egy huszonöt-harminc főből álló társaság volt csak bent, valószínűleg kibérelték a helyet egész estére. Most szinte mindegyikük felénk fordult.
- Azt a mindenit, Räikkönen!
- Kimi nem aprózza el a dolgokat.
- Iceman összeszedett egy superwomant maga mellé...?
- Fogadjunk fehérneműmodell. Komolyan, nézzétek meg a fél boxutca fehérneműmodellekkel randizik. - záporoztak a megjegyzések és egy pillanatra komolyan megfordult a fejemben, hogy hanyatt-homlok kiszaladok.
- Nem, nem fehérneműmodell - reagált Kimi féloldalas vigyorral. - Lisette Petrolen. Nagyon kedves lány, jóba vagyunk, legyetek jó arcok hozzá is. - ült le egy asztalhoz, megfogta a kezemet és maga mellé húzott.
- "jóba vagyunk" - ismételte az egyik magas srác jelentőségteljesen, mire páran elvigyorodtak.
- Gary, sosem változol - csapott a kezébe most Kimi a srácnak, aki az előbb megszólalt. Tehát ő lenne Gary. Félhosszú, szőkésbarna haja, széles vállai és zöld szemei voltak.
- Francokat nem változok. Pont most fogok változni. Házas élet és társaik. - nevetett.
- Házas életről én is tudnék mit mesélni - húzta el a száját Jégember.
- Na, de nem ezért vagyunk itt. Csak semmi negatív dolgot! - veregette meg a vállát Gary. - Folytassuk a játékot! - rikkantotta. Akkor néztem meg jobban a társaságot: körülbelül húsz srác volt és rajtam kívül nyolc lány, akik közül négy-öt szemmel láthatóan ismerte is egymást. És Gary felkiáltására mind nevetős hurrákkal válaszoltak. - Jaj, bocsáss meg, Lisette, te még nem tudsz semmiről - pillantott rám vidáman - A játékot már elkezdtük vagy egy fél órája és egész este játszunk majd. A lényeg, hogy húzni kell a kártyák közül - mutatott azokra a kartonpapírokra, amelyek gondosan oszlopokba voltak rendezve egy asztalon - és megcsinálni a feladatot, ami szerepel rajta. Ennyi az egész. - vigyorgott. - És ha jól tudom, Ebony következik! - kiáltott fel, mire kacagva előrelépett a lány, akit a Lotus motorhome-jában megismerhettem pár órája. Ebony odatipegett az asztalhoz majd tettetett félelemmel kihúzott egy lapot és hangosan elolvasta, mi van ráírva:
- "Add elő a kacsatáncot egy asztal tetején fél lábon" Atyaég, egész olcsón megúsztam - nevetgélt, de addigra Danny Harrison (akit felismertem, angol olimpiai bajnok úszó) benyomta a zenét, Ebony pedig óvatosan egyensúlyozva a tűsarkon, ami megtartotta, előadta a kacsatáncot. Mindenki dőlt a röhögéstől. Tényleg ettől paráztam...? Utána Danny maga is húzott egy kártyát, aminek következtében ki kellett mennie az utcára és öt lánnyal aláíratni a felsőtestét. Azután egy izmos, napbarnított fiú (bizonyos Anton) következett, akinek sztriptízelnie kellett. Mihelyst befejezte a hülyén vonaglást, ami inkább vicces volt, mint szexi, Kimi felé fordult.
- Te jössz, Iceman. - nevetett előre a kárán. Ő felállt és mély sóhajjal elindult az asztal felé. Nem teketóriázott, hanem levette a legfelső papírt, majd olvasatlanul a kezébe gyűrte és visszaült mellém. Azt remélte, így kevesebben figyelik majd, de ehelyett még azok is érdeklődően néztek rá, akik eddig mással voltak elfoglalva.
- Jó, csinálom már - mentegetőzött, ránézett a kártyára és felolvasta:
- "Smárolj le valakit, akit régóta szeretnél." - mielőtt végiggondolhattam volna, mi történhet ezután, Kimi Räikkönen felém fordult és szájon csókolt. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem, de a következő másodpercben már magamhoz tértem és beletúrtam Kimi szőke hajába. Elmosolyodott a csókba és a derekam köré fonta karjait. Még az is csak tompán jutott el a tudatomig, hogy közönségünk is van, akik éppen most nevetve tapsoltak nekünk...