SCHUMINAK PEDIG JOBBULÁST mert imádom nagyon :(((
<3
BÚÉK mindenkinek :D Imádlak titeket :*
Kimi Räikkönennel utazni eléggé trükkös. Főleg, ha részeg vagy. Főleg, ha ő is részeg. Főleg, ha egy taxi hátsó ülésen röhögtök hangosan... ööö... nos, valamin. Már elfelejtettem, min is szakadunk éppen.- Nos, hová is mennek? - fordult hátra türelmetlen sóhajjal a taxisofőr. Mély hangja volt, de azt nem tudtam, hogyan is néz ki, mert nem bírtam az arcára fókuszálni.
- Öööö...aa...ööö hotelbe. - nyögte Kimi. A sofőr bólintott.
- Remek, máris tudom, mire gondol éppen. - válaszolta gúnyosan.
- Akkor... tökmindegy, az egyikbe. - mormolta Kimi, miközben én lázasan gondolkodtam, hogy hotel, hotel, hotel, mi is volt a neve annak, ahol megszálltunk...? Egyáltalán hol is vagyunk...?
- Most vigyem el egy akármilyen hotelbe? - kérdezte meglepetten döbbenten a taxisofőr, majd kissé felém fordult. - Aha. Mindent értek.
- Mi...? - értetlenkedett Kimi, de aztán nem érdekelte annyira a válasza, mert kérdés nélkül előredobott neki annyi pénzt, amennyit találomra kimarkolt az ingének a zsebéből. A sofőr számolgatta, aztán megszólalt:
- Ez sokkal több pénz, mint...
- Tökmindegy, menjünk már! - horkant fel mellettem Iceman, mire a taxi motorja engedelmesen dorombolva kelt életre. Megint nevettem, bár azért annyira nem volt vicces. Kimi is röhögött és váratlanul átkarolta a vállamat. Kis és teljesen baráti megmozdulás volt, mégis önkéntelenül is megrándultam.
- Tudod, te... te... jó kis csaj vagy. - mondta, mire szinte éreztem, ahogy úgy olvadok, akárcsak eltévedt hóemberek a szahara közepén. Akárki más ül ott, már tudtam volna reagálni valami vicceset vagy menőt vagy akármit, de így... csak kussoltam. Ez az, Deron...! Mit is mondhatnék...? Pár éve általában szerepelt az álmaimban, amelyek mindig úgy végződtek, hogy boldogan élünk egy gusztustalanul tökéletes házban a gyerekeinkkel. És ha ránézek és látom a szürkészöld (zöldesszürke...?) szemeit, mindig nagyot kell nyelnem, hogy el ne ájuljak... és itt a karja a vállamon, úristen, itt van a tetovált karja... - Nem értem, miért nem jársz Anthonyval. - tette hozzá. És bumm, a rajongásom, a plátói szerelmem reménye, a tökéletes házasság... egy nagy lufiként pukkant szét.
- ...Anthonyval? - visszhangoztam hitetlenkedve és a saját hangomat is úgy hallottam, mintha két kilométerről szólaltam volna meg.
- Ja. Kellene... - balkezével megdörzsölte a halántékát - kellene... mellé egy jó csaj, aki... aki mellett nem lesz szüksége ezekre a kis... ribancokra, akiket néha összeszed.
- Aha. - ennyit tudtam kinyögni összesen és most még Kimi Räikkönen tökéletes, tetovált alkarját is mázsás súlynak éreztem hirtelen. - Aha - mondtam megint - Értem. - megköszörültem a torkomat és úgy éreztem magam, mint oviban, mikor Johnny, aki akkoriban életem szerelme volt (csak Johnny ezt valamiért nem látta) annak a nyamvadt kis Katie-nek adott papírszivecskét az ovis farsangon, nem nekem. Na, valahogy hasonlóan éreztem magamat (azzal a különbséggel, hogy Johnnynak nem voltak tetoválásai, nem volt nagy az alkoholtartalom a vérében és ilyen jó illata sem volt soha) Kimi közben motyogott valami közös sztorit, de nem tudtam figyelni arra, amit mond. Csak néztem a szőke haját és nehéz szívvel gondoltam azokra a szerencsés nőkre, akiket észrevesz és nem úgy néz rájuk, mint rám: a legérzelmesebb pillanatában is maximum úgy tudna rám tekinteni, mint az unokahúgára.
- Na... szar még a kedved a futam... a futam miatt? - nézett rám fátyolos tekintettel. Bambán néztem rá.- A... futam miatt...? - hebegtem zavartan, majd lassan megráztam a fejemet, mikor az agyam feldolgozta a kérdést. - Nem. Megveregette a vállamat, aztán visszahúzta a kezét.
- Helyes - dőlt hátra és már nem szólalt meg, míg oda nem értünk a hotelhez, ahová a taxisofőr vitt minket.
- Uram, visszaadom, ez majdnem háromszor annyi és... - próbálta meg becsületesen visszaadni a többletet a sofőr, de Kimi figyelemre sem méltatta, csak bukdácsolva kinyitotta az ajtót, megvárta míg én is kikászálódok, majd bevágta.
Már ekkor észrevettem, hogy valamennyivel még mindig józanabb vagyok, mint ő. Átvetettem egyik karját a vállamon (megint) és úgy mentünk be, nehogy elzuhanjon a lépcsőbe. Így is alig tudtam felnavigálni magunkat. A portán kábán és összevissza beszélve rendeztem egy szobát és hogy hogy mentünk be, arra már igazán nem emlékszem...
Azt tudom, hogy a nap déli sugarai simogatták az arcomat, mikor felébredtem. A napfény hihetetlenül bántotta másnapos retinámat, olyan szorosan hunytam le a szememet, ahogy csak tudtam. Majdnem teljesen visszaaludtam, mikor bevillantak képek az éjszakáról: taxisofőr, Anthony, egy részeg Kimi Räikkönen...
Hirtelen felültem. Mi a franc történt, miután valahogy bejutottunk ide...?!
Szerencsére (vagy talán pont sajnos) Kimi nem volt mellettem. Lecsusszantam az ágyról, hogy megkeressem. Első dolgom volt elesni, mert valami puhára léptem.
- Aú - morogtam a padlón. Akkor láttam meg, miben is buktam el: Kimi teljesen nyugodtan aludt az ágy mellett a kemény padlón párna vagy takaró vagy akármi nélkül. Dörmögve fordult a másik oldalára. Egyenesen a karomra. - Hé, Kimi. Ne. Kimi - próbáltam kihúzni alóla, de Iceman alatt meg sem mozdult a végtagom. Jaj, na nemár. - Hallod... - mondtam most már rendes hangerővel, eddig ugyanis suttogtam. - Ó, Kimi, légyszi. - ráztam meg bénán a bal kezemmel, de egyáltalán nem reagált. A francba... már le is zsibbadt a jobb kezem. (tegyük félre, hogy a karom sohasem szorult még szexibb helyre, mint Kimi Räikkönen felsőteste alá) Addig nyújtózkodtam, míg el nem értem a ledobott táskámat és kivarázsoltam belőle a telefonomat. Legalább azt nyomogassam, míg fel nem ébred... négy üzenet várt Waltytól. Tárcsáztam.
- Lenne egy kérdésem - szólt bele komolyan, miután már az első csörgésre felvette a telefont - Hol a jó büdös francban vagy, kicsi drágám?! - hát... nem tűnik boldognak - Mindegy, újabb kérdés: hol van Kimi?- Öhm... mellettem... - annyira meglepődtem, hogy hirtelen nem jutott eszembe, hogy esetleg hazudnom kellene vagy ilyesmi.
- Egy franciaágyban? - na most már határozottan nem boldog. Úgy kérdezte, mintha az apám lenne, én meg az elszökött tizenhét éves lánya.
- Ha pontosabbak akarunk lenni, akkor mellette - húztam el a számat, mire mérgesen felsóhajtott.
- Deron, Kimi Räikkönen jó pilóta, vicces srác meg minden, nem tagadom, de mindig is voltak... dolgai nőkkel... remélem nem hiszed, hogy ez egy tündérmese kezdete vagy akármi, mert alapvetően biztos voltam benne, hogy Kimi fiatalnak és kis bolondnak tart, bár ezek szerint mégse és...
- Walty! - kiáltottam fel, mire mellettem Iceman mocorogni kezdett. Próbáltam kihúzni a karomat, de még mindig nem mozdult. - Basszus. Mielőtt elmondod, mennyire nem vagyok hozzá jó nő, hadd meséljem el, hogy részegen fogalmunk sem volt, mi a neve a hotelnek, ezért elmentünk a legközelebbibe... aludni! Most meg elestem, ő ráfeküdt a kezemre, ezért fekszek mellette - oké, ez elmondva valahogy sokkal hihetetlenebbnek hangzik, mint amilyen valójában.
- Biztos...? - lelki szemeim előtt láttam, ahogy megigazítja már korán reggel tökéletesen álló öltönyét és gyanakodva néz maga elé.
- Eléggé biztos - fújtattam lemondóan.
- Nos... öhm... akkor jó - motyogta restelkedve. - Kaasia is keresett. Eizát én sem értem el. - Nahát, vajon miért?
- Mihelyst Kimi leszáll rólam... mármint a karomról - tettem hozzá gyorsan - megyek is. Oké? - Walty beleegyezően mormolt valamit, mikor végre kinyomtam. Sóhajtottam és a plafont néztem sokáig, majd elhatároztam, hogy megint megpróbálom kiszabadítani magamat és oldalra fordultam.
Ijedtemben arrébb ugrottam volna, hogyha ugyebár nem lett volna egy Kimi Räikkönen a karomon: Kimi gyönyörű szemeivel telibe engem nézett ugyanis.
- Kimi... légyszi, szállj le a kezemről. - suttogtam esdekelve. Lustán könyökölt fel, majd kinyomta a felsőtestét, mire magamhoz rántottam elveszettnek hitt végtagomat. A vér rögtön elkezdett áramlani bele, ami iszonyatosan csiklandós és kellemetlen érzés volt. Felszisszentem és óvatosan nyomogattam az ujjaimat.
- Bocs. - szólalt meg Kimi. - Jól vagy?
- Ja, persze, csak kicsit elzsibbadt, én meg... - vontam vállat, de közbeszólt.
- Úgy értem: nem vagy másnapos? - türelmesen nézett rám és újra ovisnak éreztem magam.
- Á. Öhm... nem igazán. És te? - úgy éreztem, az a helyes, ha én is érdeklődök.
- Én soha. - ült fel lassan - Bár ez a padló kibaszott kemény.
- Miért aludtál a padlón? - kérdeztem.
- Jobban tetszett volna, ha melletted alszok? - kérdezte. Nem viccelt, inkább csak őszintén érdeklődő fejet vágott, de azért látszott, hogy elnyom egy mosolyt.
- Nem azért mondtam, csak... - hebegtem.
- Mert nekem tuti jobban tetszett volna - vigyorodott el - te már rögtön lefeküdtél és el is aludtál. Próbáltam elmenni az ágyig, de elhasaltam és nem bírtam felkelni... ezért aludtam a padlón. - Aha. Ilyen közel lenni ahhoz, hogy Kimivel aludjak...!
Jobbnak láttam minél hamarabb összeszedni a cuccomat és lelépni - mikor elhagytam a hotelt, Kimi még épphogy elkezdett reggelizni. Én viszont szinte repültem Waltyhoz, mert éreztem, hogy nem lesz boldog a tegnapi napom miatt...
...arra azonban nem számítottam, hogy Kaasia lesz, aki először morcos arccal elém áll majd:
- Olvasd! - dobott az ölembe valami napilapot. Meglepetten pillantottam fel:
- Öhm, majd mindjárt, csak lepakolok meg ilyenek és...- Olvasd már. - dobogott a lábával türelmetlenül.
- Hát, oké - adtam meg magam, letettem a táskámat a földre és felkaptam a szennylapot. Nagy levegővel belekezdtem volna, de elakadt a szavam. - Ez én vagyok - döbbentem meg a címlapot meglátva.
- Bámulatos megfigyelés. Melletted ki van?
- Ez Kimi...! - Az a kép, ahogy felcibálom magammal a lépcsőkön, de... teljesen félreérthető. Átkarolja a vállamat és megyünk felfelé...
- Te és Kimi, ahogy egy eldugott hotelbe mentek kivenni egy szobát az éjszaka kellős közepén. Nincs ötletem, mit fognak gondolni az emberek. Ja, de várj: mégis. Nézd, Deron, persze, ki lehet magyarázni, de az ilyen dolgok egyáltalán nem tesznek jót a megítélésednek.
- De hát nem érdekel, ki hogy ítél meg - vontam vállat.
- Ja, de a szponzorokat érdekli és a csapatot is, úgyhogy légyszives. - vágta csípőre a kezét.
- Oké, értem... ha legközelebb részeg leszek, eltakarom az arcom. - ígértem.
- Nos, nem pont ilyen választ vártam, de jobb, mint a semmi. - forgatta a szemeit, visszamarta az újságot a kezemből és idézett belőle:
- "a finn világbajnok Peter Stenson autóversenyző lányával töltötte az éjszakát a Hedvin's Hotelben, ahová éjjel két óra körül érkeztek összeölelkezve..." - Kaasia felpillantott.
- Oké, értem, ne nézz már ennyire vádlón! - pislogtam döbbenten, mert a sajtósom kis híján megölt a tekintetével.
- Eizát kereste Walter. Nem tudott hol van? - kérdezte engedékenyebb hangnemben.
- De. Kimi haverjával ment el legutóbb. - válaszoltam meg. Kaasia a fogát csikorgatta:
- Räikkönen meg a bandája kicsit túlkapják a csajozást. - sistergett.
- Hallom jó volt az éjszakád, bébi! - ért mellénk Andy nevetve - Nem csodálom, az a pasi egy isten, pedig fehér! - rázta meg a fejét hitetlenkedve.
- Azért ne túlozzunk - vetette közbe Kaasia és láttam rajta, hogy nem fogja a szívébe zárni a finn bajnokot.
- Ja én meg végig a helyeske seggrészeg mérnököd mellett voltam. - mondta hevesen - Sohasem voltam még ilyen kedves egy részeg emberrel se, úgyhogy remélem innentől kezdve befogod a csőröd, ha akármilyen szívességről van szó - mutatott rám.
- Nyugi - mosolyodtam el halványan, majd bementem, hogy bepakoljak és tudjunk indulni pár óra múlva Bahreinbe... ahol szerencsére nem lehet alkoholt inni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése