2013. december 1., vasárnap

Deron - 10. rész

 Sziasztok! Későn hozom, kövezzetek meg és nem is túl hosszú rész, de a következő sokkal hosszabb, kivételesen ezt megígérhetem! :*




Sokáig úsztam. És nem kis teljesítmény, hogy nem fulladtam meg ijedtemben már abban a pillanatban, mikor rájöttem, hogy Kimi Räikkönennel vagyok egy medencében, ez biztos.
Nagy sokára kapaszkodtam meg a medence halványzöld mozaikkal kirakott szélében és felbámultam a rabszolgahajcsáromra személyi edzőmre. Eiza gyanakodva méregetett a fehér atlétatrikójában és rövidnadrágjában.
- Szokatlanul kevés ellenállást tanúsítottál az úszás ellen- viccelődött. Hátrasimítottam a hajamat és csak fáradtan bólintottam. - De ennyi elég lesz. Kijöhetsz, törölközz meg - mosolyodott el. Hallottam, hogy Kimi még mindig a vizet tapossa mögöttem. Bólogattam, gyűjtöttem némi erőt és kimásztam. Hirtelen hátrafordultam, még látni akartam Icemant, mielőtt kimentem volna az uszodából.
Gyorsan elkapta a tekintetét, de még pont láttam, hogy csekkolja, ugyanolyan jó fenekű csaj vagyok e, mint eddig.
Kimi Räikkönen engem stírölt. Jó ég, most hogyan is kellene reagálnom?
A biztonság kedvéért csak Eiza nyomában kisiettem.


Életem első szabadedzése közben görcsben állt a gyomrom.
- Milyen volt? - kérdeztem a legelső kör megtétele után Anthonyt aggodalmaskodva. Ő felnevetett.
- Remek. Tényleg... ne parázz.
- Nem parázok! - hazudtam rögtön.
- Nos, ez esetben minden oké. Jobban figyelj a második kanyarban, benne hagytál az előbb pár ezredet. - figyelmeztetett. Bólintottam és tényleg a maximumot próbáltam kihozni saját magamból és a kocsiból is.
   Tizedik lettem, de nagyon örültem (titokban) annak, hogy Romainnál jobb időt mentem. Még a kesztyűmet vettem le a kezemről, amikor Anthony már érkezett is, hogy minél hamarabb kielemezzük az adataimat.
- Mondd, te ennyire túlbuzgó vagy? - nyögtem fel fájdalmasan, miközben az overallomat legyűrtem a derekamig, ujjait összekötve. Anthony megvonta a vállát, nekitámaszkodott a falnak és várakozóan nézett rám.
- Csak próbálom jól végezni a dolgomat - magyarázta. - Nem tudom, hogy hol a hiba... a te tizedik helyed, Romain tizennegyedik helye... jobbat vártunk az előzetes tesztek alapján - mormolta és a kezében tartott máris kinyomtatott telemetriai adatokat böngészte.
- Lesz ez még jobb is - biztattam és megveregettem a vállát. - Lehet, hogy csak Ausztrália nem fekszik az autónak.
- Ja. Tavaly futamot nyertünk Kimivel itt - vonta fel a szemöldökét és a hajába túrt. Követtem pillantásommal a karját, amelyre kiterjesztett szárnyú egyiptomi sas volt tetoválva, latin szöveggel.
- Oké, de... - próbáltam kitalálni valami kibúvó szöveget, de megelőzött és elvigyorodott:
- Bocs, elfelejtettem, hogy ő az évezred pilótája, igaz. - cukkolt fülig érő szájjal.
- Anthony, kurvára csak részeg voltam! - fakadtam ki.
- Elpirultál - közölte velem halkan kuncogva.
- Nem is igaz! - fordultam el tőle dühösen. Felnevetett és játékosan borzolta össze a hajamat.
- Inkább gyere, elemezzük ki az adataidat, te kis fangörl.
            Anthony kimerítően és maximalistán dolgozott, minden egyes momentumot egyenként felírogatott és kikérdezte a véleményemet, így kezdtünk el ötletelni a beállításokat illetően. Vagy három óra múlva álltam fel, elgémberedett végtagokkal.
- Francba, Anthony, teljesen leszívtál agyilag - sóhajtottam fel, miközben nyújtózkodtam.
- A hotelben dőlj le és aludj akkor - javasolta derűs vigyorral és összerendezgette a papírjait. Eiza a megszokott rövidnadrágjában és a csapat fekete topjában igyekezett felém.
- Nehogy hallgass rá, pont elkaptam az utolsó mondatát! - mutatott előre fenyegetően Anthonyra. - Ha most alszol, felborul a bioritmusod és...
- Állj már le, nem fogok aludni, ne izgulj - vigyorodtam el.
- A személyi edződ kissé karótnyelt. - indult el kifelé Anthony egy vidám biccentéssel.
- Tudod, hogy hová kellene egy karó neked, remélem - vágott vissza Eiza, majd nevetett és visszafordult hozzám. - Na szóval. Visszamész, pihensz, lelkileg felkészülsz a holnapra. Stimm?
- A trénerem vagy, nem az asszisztensem - húztam el a számat finnyáskodva.
- Oké, én csak szóltam. Mellesleg Andy várva vár fent a lakosztályban. Imádom a csajt, iszonyatosan vicces. - mosolygott magában. Egyet kellett értenem vele és már vártam, mit talált ki a nagyszájú barátnőm.
     Konkrétan azt, hogy menjünk el részegre inni magunkat egy nappal az időmérő előtt.
Majdnem egy órámba telt, mire meggyőztem arról, hogy nekem ezt kivételesen tényleg ki kell hagynom. Andy viszont olyan vehemenciával buzdított némi bulizásra, hogy Eiza vele ment. Én pedig egyedül kockulhattam, mint valami világtalan gyíkarc. Még alig kapcsoltam be a Skype-ot, apa rögtön rám talált (talán hihetetlenül hangzik, de Peter Stenson, mint világbajnok autóversenyző, valóságos internet-függő)
- Woooow, hello, Deron! - kiáltotta vigyorogva, mihelyst létrejött a videókapcsolat. Fáradtan elmosolyodtam és bágyadtan intettem neki. - Szélesebb vigyort akarok látni a kislányom arcán! - követelőzött - Ha már Forma1-es pilótáról beszélünk, juuuhuuu!!! - rikkantott.
- Apa, most olyan vagy, mint egy öt éves. - forgattam a szemeimet nevetve.
- Te meg, mint egy hatvan éves... hol marad a lelkesedés? - könyökölt fel.
- Legyek túl ezen a hétvégén minden botrányos kiesés vagy előzés nélkül és lelkesedek majd. - dünnyögtem.
- Nyilván menni fog. Deron, drágám, sohasem paráztál egy verseny előtt sem, mi történt most? - háborodott fel hirtelen.
- Nem tudom, még nem látom át, hogy fog ez működni. - feszengtem - Ha Ausztráliát kipipálhatjuk, utána tényleg lenyugszom majd. - felnéztem apa rosszalló arcára. Szokatlanul komolyan szólalt meg:
- Így nem fog menni. - nehéz szívvel sóhajtottam, mert éreztem, hogy valahol igaza van. - Akkor nyerhetsz, ha elhiszed, hogy a tiéd. Hogy te vagy az, aki jobb, mint mindenki más... mint gokartban, a francba is! Nem elhitted, hogy te, mint vékonyka kislány, legyőzöl mindenkit? Dehogynem! - válaszolta meg a saját kérdését indulatosan - Hidd el, Deron, rengeteg embert láttam már versenyezni és te kiemelkedő vagy. Úgy menj, hogy lássák a küzdeni akarást, az elszántságot, hogy lássák, te bajnok vagy! Ne úgy, hogy túl akarsz rajta lenni, végigidegeskeded, utálod az egészet.... Deron, szívem, érted, mit akarok mondani? - fejezte be halkan.
- Én.... értem - fúlt el a hangom. - Apa... most megyek, jó? - köszöntem el gyorsan, lecsaptam a laptop tetejét és szinte kirontottam a lakosztályból.
      Anthony éppen nagyban tzatzikis csirkével tömte a fejét, amikor lepattantam mellé. Értetlenkedve, teliszájjal meredt rám, majd tetovált bal karjára pillantva ellenőrizte az időt.
- Még van ehgy óhád - közölte velem furcsán artikulálva a szájában lévő kaja miatt.
- Igen, tudom. Gyorsan edd meg, aztán menjünk és találjuk ki, hogyan lehetnénk gyorsabbak.
- De hát nem tudjuk, hogy... - ellenkezett, miután nagyot nyelt, de lepisszegtem:
- Nem érdekel. Ant, siess a kajával és csináljuk. - dühödten lökte el a tzatzikis csirke maradékát, megtörölte a száját egy szalvétával.
- Remek. Igen, ezaz. Ugráltat egy százhatvan centis picsa - játszotta meg a sértődöttet. Oldalba vágtam.
- Vagy te picsa. - replikáztam nem túl kreatívan.
- Na, akkor gyerek, te kis hiperaktív, először megkeressük Gordont. - utalt az egyik szerelőre, aki tényleg elképesztő tárgyi tudással rendelkezett.
- Szuper - lépkedtem mellette a boxutcában. - És hol is tölti most az időt Gordon?
- Egy Force Indiás büféslányt fűz. - felelte Anthony. Felvontam a szemöldökömet. Az igen. Mattheo, a Bunkó éppen a Williams előtt integetett annak a pár sikítozó kis tininek, akik a kordonnál álltak Mattheos pólóban.
- Kösz, kösz, kösz lányok - próbált ellenállhatatlanul vigyorogni és olyan fejet vágni, ami előnyös neki (attól függetlenül, hogy pont fej nélkül nézne ki jól) - Aláírjam a karodat? - kérdezte az egyiktől, majd felsóhajtott: - Nos, legyen... hé, cicalány, milyen a levegő a mezőny közepe felé? - kiáltott utánam. Megdermedtem. Ezt tényleg nekem mondta? A kis tinirajongók kényszeredetten nevettek, hogy mutassák, mennyire mellette állnak. Lassan fordultam vissza, Anthony közben nyugtatólag tette a vállamra a kezét. Elhatároztam, hogy ahelyett, hogy rituálisan megölném és felajánlanám valami ősi istenségnek, csak tovább megyek. - Csak mert elől elég jó. - tette hozzá.
- Örülök. - léptem vissza mellé - Élvezd ki akkor és jó sok levegőt szívj be, mert nem sokszor lesz ebben részed. Vigyorogva nézett rám.
- Már bánod, hogy a Lotushoz írtál alá, mi?
- Nem. És most menj vissza pedofílkodni - biccentettem a szurkolóira, akiknek 12-13 év volt az átlagéletkora. Úgy látszik, mély tüskéket hagyott benne, hogy miattam paterolták ki az ülésre esélyesek közül. És amúgy sem értem, miért von le messzemenő következtetéseket egy szabadedzésből, amin (hűűűha) második lett. Még próbált osztani valamivel, de addigra visszatrappoltam Anthony mellé, aki védelmezőn szorított magához.
- Ne is törődj vele, csak... - kezdte, miközben a hátamat simogatta, de inkább nem akartam foglalkozni az üggyel.
- Keressük meg Gordont! A második edzésen jobb időt akarok menni, mint a Williamsek! - mennydörögtem és bár apa is jó adag elszántságot adott, Mattheo miatt még inkább bennem volt a motiváció.
               Úgy hajtottam, mintha már időmérőn lennénk. Apa szavai a fülemben csengtek, ahogy Mattheo próbálkozásai is, amivel ki akart hozni a sodromból.
- Jól van, csak Seb és Fernando mentek jobb időt. Ez igen, kislány. - nevetett a rádióba Anthony, mikor lejárt az idő. Beharaptam a számat, nehogy túlságosan is elkezdjek örülni.
- Az... jó. - mondtam végül.
- Ez Kimis volt - kuncogott Ant. Tényleg, Kimi... oldalra nézve láttam, ahogy pont beáll a boxba. Önkéntelenül felsóhajtottam, majd követtem.

Kaasia már bent várt egy üveg ásványvízzel és egy rakat teendővel:
- ...most pedig futás-futás, a GOtnews téged vár, szerintem már végeztek Räikkönennel - mutatott ki, ahol tényleg éppen Kimi nyilatkozott unatkozva egy magas, fekete hajú lánynak. Kaasia követett egy diktafonnal, amikor kimentem és diszkréten másfél méterre megálltam tőlük.
- ...holnap és a futamon látjuk majd - fejezte be éppen olyan életkedvvel, mintha most olvastattak volna el vele egy orosz drámát.
- Á, látom már Miss Pilewicz is megérkezett, egy pillanat. - intett felém a csaj. Kimi halványan elmosolyodott és oldalra fordult.
- Jót tett az úszás, úgy látom. - mormolta magához képest derűsen. Elvigyorodtam.
- Talán csak azért, mert te is jelen voltál.
- Teljesen egyetértek. - mondta mély meggyőződéssel. Akkor és ott Kimi Räikkönenben hirtelen nem a plátói szerelmet láttam, a legjobb pilótát... hanem egy versenytársat, akivel el lehet viccelődni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése