Deron - 12. rész

Sziasztok! Megint kis késés, már megszokható sajnos :/ :))
Kommentelni, szeretni/utálni, olvasni nem lehet, hanem kell ;) (közkívánatra új kép Anthonyról és még rengeteg várható)


- Nem készülök. Így megyek, ahogy vagyok. - töröltem meg még egyszer könny csíkozta arcomat. Anthony félmeztelenül kuncogott.
- Ne érts félre, így se vagy rossz, de tényleg fehérneműben és egy szál férfipólóban akarsz elmenni inni...? - fogta meg a vállamat szelíden (itt finoman vetettem pár röpke pillantást tökéletes hasizmaira) - Felhívom Kaasiat, hogy hozza el a kulcsodat, fél óra múlva mehetünk is, rendben? - ölelt magához újra, én meg még szipogtam párat a vállán, csak, hogy kiteljesítsem a hisztis picsa képet.
Elővett egy másik felsőt és villámgyorsan magára kapta, közben tárcsázott a mobiljával.
- Kaasia...? Igen, velem... persze, tökéletesen. - hazudta valószínűleg - ...pontosan, igen, hiányolta. Elhoznád...? ...oké, oké, az szuper, itt leszünk nálam. Hatvanhat... remek, hello. - bontott vonalat. - Mindjárt jön - fordult felém. Bólintottam és beletörődően vágtam magam hanyatt Anthony ágyán.
- Már otthonosan érzed magad az ágyamban, gondolom. - próbált némi viccelődéssel jobb kedvre deríteni a mérnököm. Vérszegényen elmosolyodtam, mire felnevetett, majd az ölembe dobott egy nagy tábla Milkát.
- Nincs itt a karót nyelt személyi edződ - magyarázta - Most eheted. - Hálásan néztem fel rá, miközben szétcincáltam a karamellás Milka csomagolását és mohón rákaptam egy sor csokira.
    Anthony pár perc alatt kissé összerámolta a cuccait, hogy reggel, mikor utazunk tovább, már kevesebb dolga legyen. Közben néha mosolyogva vette tudomásul, hogy elcsitultam, mihelyst a kezembe adta a csokit.
Kopogás törte meg a jóleső csendet. Kaasia határozatlanul dugta be a fejét.
- Sziasztok - suttogta.
- Miért suttogsz? - kérdeztem tele szájjal. Megvonta a vállát.
- Nem tudtam, milyen hangulatod lesz - mondta most már rendes hangerővel. - Gondoltam, ronthat rajta, ha üvöltözök. Sajnálom. - tette hozzá szánakozva. Bólintottam.
- Látod, Kaasia, ez az ami ront a hangulatomon. Ne sajnálj. Soha. Kérlek.
- Jó, jó, értem - tette fel a kezeit megadóan, majd a jobbjában tartott kulcsot meglengette: - Na de itt a kulcsod, ezért futottam és hagytam a boxutcában egy igazán ígéretes svéd Ferraris szerelőt, úgyhogy... - viccelődött. Kaasia különleges szépségnek számított természetes vörös hajával és hófehér bőrével, ehhez jött igazán rámenős, amolyan 'tipikus sajtós' mentalitása, ezért szinte vakarta lefelé magáról az udvarlókat. Ezt valamilyen szinten ki is használta, már jónéhány boxutcai dolgozó utána csorgatta a nyálát.
- Fogadd őszinte részvételemet - forgattam a szemeimet, mikor lekászálódtam az ágyról és követtem. - Még van tizenhét futamnyi időd arra, hogy ezt pótold - morogtam. Kaasia elmosolyodott.
- Ahogy neked is, hogy jó eredményeket szerezz, nem? - kérdezte szelíden. Francba. Nem tudok mit kezdeni azzal, ha valakinek igaza van valamivel kapcsolatban. Inkább csak pár másodperces bambulás után elmartam a kezéből a kulcsot és magam nyitottam ki az ajtót.
- Jössz velünk? Elmegyünk inni. - mondtam, miközben megcéloztam a fürdőszobát egy tusfürdővel és egy samponnal felszerelkezve. Még hallottam helyeslő moraját, mikor behúztam az ajtót magam mögött.

            Már némiképp emberszerűbb kinézettel, rövid farmersortban és atlétában álldogáltam a nappaliban, mikor Andy és Eiza is megérkeztek. Utóbbi megölelgetett, aztán megkérdezte, mihez kezdők legyünk ezután. Az ivászat ötletére Andy persze rögtön fellelkesült és alig várta, hogy készen legyünk és mehessünk. Két apró koppanás zavart meg minket: Anthony volt az, már egy sötétszürkére cserélt pólóban és farmerben.
- Mehetünk, hölgyeim? - kérdezte széles mosollyal.
- Igen, de tedd el ezt a vigyorgást. Nem jókedvű szórakozásra megyünk, hanem mérges alkoholizálásra, emlékszel? - húztam fel az orromat, mire engedelmesen morcos fejet vágott, de annyira, hogy elnevettem magamat.
- Na, most mi van? Te nem tartod be a saját szabályaidat - nevetett ő is, majd átkarolt a bal kezével. Kaasia rögtön saját vállára tette Anthony jobbját és csücsörített.
- Most olyan, mintha a ribancaid lennénk - villantott 100 wattos vigyort, mire mindannyian elkezdtünk röhögni és az imázst erősítve Andy és Eiza is Anthony egy-egy oldalára álltak.
- Ne már, lassan tényleg stricinek érzem magam, ne csináljátok - nevetett Anthony.
- Te vagy az alfahím a házban. - vontam vállat. - Mehetünk. - Még ráadtunk a mérnökömre egy "na mi van, közemberek?" stílusú nagyzolós napszemüveget és tényleg indultunk. Elég sokan megnézték a társaságunkat az emberek és látszott rajtuk, hogy legtöbben azt találgatják, ki is az a hatalmas napszemüveg mögé bújt férfi, akire négy huszonéves lány tapadt.
        Anthony körülbelül egy órahosszáig bírta a lányos csacsogást (főént Eiza és Kaasia részéről) és a depresszióba hajló agresszív vodka-pusztatítást (az én és Andy részéről) akkor aztán elővette a telefonját és erősítést kért valami haverjától, hogy jöjjenek ide, mert négy lánnyal még ő sem bír el. Való igaz, hogy akkor már csak a motorom hirtelen leállása és az efelől érzett haragom lebegett a szemem előtt és egymás után emelgettem a feles poharakat. A helyen, ahová kerültünk, nem sok ember fordult meg, akik véletlenül mégis betévedtek, szintén érdeklődve néztek ránk.
...főleg, mikor már a porosodó karaoke-rendszert vetettük elő a tulajdonossal és hamisan énekeltem Andyvel. Alig érzékeltem, mikor a következő AC/DC számot már Andy álmosodó hangja nélkül énekeltem, egyedül. Arra viszont már felkaptam a fejemet, hogy monoton, rekedtes hang morogta az ismert sorokat az amúgy is torzító mikrofonba, váltva Andy gettókirálynő hangját. Érdeklődve fordultam az új hang tulajdonosa felé.
- Hello, Főnökasszony. - biccentett a kissé illuminált Kimi Räikkönen, aki ötletem sincs, hogy került oda.
- Jaj, szia - emeltem fel a kezemet, hogy pacsizzunk, de a véremben lévő alkohol egyáltalán nem tudott koordinálni, ezért megszédültem és majdnem orra vágódtam, de a finn istenség észlelte a veszélyt és elkapta a derekamat. És ha már elkapta, nem is eresztette, elém tartotta saját mikrofonját (az enyémet én elejtettem az előbbi akrobatamutatvány eredményeképpen) és már együtt énekeltünk hamisan. Mihelyst vége lett a számnak, elkezdtem nevetni, mert be kell vallanom, egyáltalán nincs hangom, de Kimihez képest így is Beyoncé vagyok, a duettünk pedig akármennyi macskát öngyilkos gondolatok felé tudott volna sodorni. Ő is nevetett, amit nem kicsit furcsálltam. Meghúzta a kezében tartott sört.
- Nem tudom... nem tudom... nem tudom, hányadik lettél... - nyögtem ki sokadik próbálkozásra bocsánatkérően, szédelegve.
- Második. - mondta olyan keserűséggel átitatott közönnyel, hogy rögtön megfájdult a szívem. Persze, én meghaltam volna azért a második helyért...!
- Gratulálok. - mondtam mély sóhajjal.
- Sajnálom... a... - lehunyta a szemét, tántorgott egy kicsit, míg meg nem találta a megfelelő pozíciót, aztán újrakezdte: - Sajnálom a... motorodat. Ügyes... voltál.
- Kösz. Kösz, Kimi. - próbáltam mosolyogni, de egy csalódott kis biccentés telt tőlem csak.
- Látom, nem vagy még rendben. - állt meg végül a lábán többé-kevésbé jól. - Igyál vagy valami - javasolta.
- Biztos... minden jó lesz akkor - jegyeztem meg rosszmájúan.
- Nem ezt mondtam... de... de tény, hogy segít túllendülni ezen. Hozzá kell szoknod sajnos, hogy nem mindig jön össze minden. - mondta komolyan. Már csuklottak össze a lábaim szinte, mikor válaszoltam:
- Nem erről van szó, nem először verse... versenyeztem, csak annyira akartam, hogy ez sikerüljön és... - bamm, a vodka szinte szó szerint térdre kényszerített. Egész egyszerűen elbotlottam és négykézláb estem. Kimi megsajnált, lehajolt és magához vont, segített elmászni egy bőrkanapéig, amire finoman ledobott.
- Felőlem dumáljunk, de hidd el, hogy... hogy... - fáradtan törölte meg az arcát - ...jobb neked ülve.
- Igaz... teljesen igaz.- értettem egyet. - Ki nyert? - kérdeztem tőle.
- Sebastian. Mondd, hogy meglepődtél - vigyorodott el és újabb korty sört ivott.
- Megint megnyeri a bajnokságot? - kérdeztem tűnődve és Kimi sörösüvegét kopogtattam a körmömmel szórakozottan.
- Ha.... ha rajtam múlik, nem. Bírom a srácot, de én akarok nyerni. - mondta szelíden, de eltökélten.
- Neked szurkolok majd - mondta a részeg-Deron, mire valahonnan az agyam mélyéről felsikított a józan-énem. Kimi vigyora szélesedett és tekintetével figyelemmel kísérte az üveget birizgáló ujjaimat.
- Vicces lány vagy. - pillantott fel végül. Zavarba ejtőek a halvány-olajzöldes, szürkés szemei. Annyira, hogy elakadt a szavam és nem is tudtam válaszolni.
- Kösz. - motyogtam jó néhány másodperces értelmetlen bambulás után.- És ki lett a... harmadik? - szólt a következő kérdésem. Mérgesen fújtatva húzódott hátrébb.
- Nem tudsz elszakadni ettől a futam-dologtól, ugye? - vonta fel a szemöldökét derűsen - Amúgy a Mattheo gyerek. Ott ünnepeltette magát, mint valami rossz buzi. - morogta foghegyről.
- Nem lepődtem meg - nevettem eléggé döcögősen az alkohol miatt. Elmondtam neki akadozó nyelvvel, hogy is szólogat be nekem a kis bájgúnár, amikor éppen nem tizenkét éves tinilányok mellett fotóztatja magát. Kimi nem igazán reagált, csak nevetett, aztán legyintett és elmesélte, merre jártak addig az este folyamán.
- Héééé! - pattant le mellénk hirtelen a jócskán elázott mérnököm. - Fuh. Helóka. - fogta a fejét és kábán nézett körül.
- Úgy látom a főstricink beivott. - jegyeztem meg.
- Én nem... én csak... fuh, én csak... - hadart össze-vissza, de értelmet nem nyert a mondandója.
- Remek, Anthony, mi mind ugyanezt gondoljuk - válaszoltam. Kimi az asztalra tette immár üres sörösüvegét és megveregette a haverja vállát.
- Keveset ittál, úgy látom. - közölte az észrevételét, de meg kellett hagyni, én is szédültem azért rendesen. - Hol vannak a többiek? - kérdezte, de Anthony nem olyan állapotban volt, hogy pillanatok alatt válaszolni tudott volna. - Oké, megkeresem őket. - állt fel. - Deron, te jössz? - kérdezte barátságosan.
- Igen, csak Anthony... - mutattam félig öntudatlanul az ölemben fekvő mérnökömre. Kimi kuncogva felsóhajtott és egyik karját a vállán átvetve felemelte rólam szegénykét, majd továbbra is magával cipelte és ahhoz képest, hogy azért a mérnököm eléggé tömör izom, Kimi nem nagyon mutatta, hogy különösebben megerőltetné magát.
Andy éppen egy magas srácnak magyarázott valamit, széles gesztikulálással, Eiza pedig Kimi egyik haverjával röhögött jócskán becsípve. Kaasia a bárpultnál ült és élvezte annak a három srácnak a figyelmét, akik körbevették és ellátták italokkal. Úgy döntöttem, még egy utolsó vodka belefér...
    
        A fejemet mintha focilabdának használta volna legalább három válogatott. Kissé feljebb emelkedtem: a zene hangos volt, páran lézengtek körülöttem.
- Nahát, Csipkerózsika. - szólalt meg mellettem Kimi egyik haverja. - Minden oké? - Nagy nehezen bólintottam. - Jó, mert Anthony már kicsit kiütötte magát korábban. - nevetgélt - De Hegi hazavitte - csacsogott tovább. - Meg elment a szőke barátnőd is Zackkel. Hajaj. Ja és...
- Kussolnál, kérlek? - nyögtem fel és még feljebb tornáztam magam, így már teljesen ülő helyzetbe kerültem. - Épp szét fog robbanni a fejem - tettem még hozzá. Megértően bólintott. - Fuhh, atyaég. - mordultam fel.
- Naaaa, magadnál vagy! - rikkantott Kimi, aki újfent a semmiből tűnt elő. Jócskán több alkoholtartalommal, mint a sok perces (órás...?) kiesés előtt.
- Jaaa... fáj a fejem. - álltam fel támolyogva.
- Hívjak neked taxit? - serénykedett Kimi haverja rögtön. Tétován bólintottam.
- A hotelbe mész? - kérdezte Iceman. Nagy nehezen újra bólintottam.
- Oké - ragadta meg a karomat - Én is. Menjünk együtt! - na rendben, ennyire azért nem vidám, ezt már tényleg a vodka mondta a szájából. De azért... újra bólintottam.