FONTOS!!!

Sziasztok! Teljes mértékben visszatértem! Annyira, hogy el is kezdem írni a következő történetet. Ehhez azonban a Ti segítségetekre van szükségem. Itt van öt verzió és megszavazhatjátok, melyiket írjam meg. Ezek nem részletek az új sztorikból, de hasonló szituáció/párbeszéd abban is elő fog fordulni, ez csak azért van, hogy lássátok, nagyjából milyen helyzetekre számíthattok benne. Hogy plusz segítséget adjak, mindegyikhez kerestem képet is - nagy valószínűséggel minden történethez az adott nő "adja majd az arcát", de azért még fenntartom a változtatás jogát :)) Mindenképp szavazzatok, most extrafontos a visszajelzés, hogy olyan történetet tudjak írni Nektek, amilyet szeretnétek látni :)


Tehát melyik történetet olvasnád legszívesebben? (szavazz oldalt kérlek ;) ) 1.
- Írd a szokásosat: jó az autó, még fejlesztünk, meglátjuk mi lesz a hétvégén, bla-bla-bla, sok szarság. - könyökölt fel. Elnevettem magamat.
- Kimi, pont, hogy valami személyeset kellene írnom. - ellenkeztem.
- Mégis mi a francot? - rántotta meg a vállát - Fehér Calvin Klein boxer van rajtam. Ilyesmire gondoltál? - vigyorodott el. Nos, igazából tényleg gondoltam már ilyesmire, de nem most, mikor a hétvége összefoglalóját írom.
- Akkor egyszerűsítsünk: majd én összerakom a dolgot, csak mondj pár random nem túl népszerű információt magadról. - kortyoltam a kávémba. Elgondolkodva fintorgott.
- A boxeremet akkor is ide sorolnám... és mondjuk, hogy tudok főzni. Tényleg. - erősítette meg nevetve hitetlenkedő arckifejezésem láttán - Meg szeretem a kutyákat. A gyerekeket. Újabban már a sokat kérdezősködő alacsony lányokat is. - húzta le a pulcsijának az ujjait szórakozottan. Felpillantott.
- Elpirultál - közölte és pajkos fény csillant a szemében. Zavartan a fülem mögé igazítottam a hajamat.
- Dehogy pirultam. - köszörültem meg a torkomat. Mondott volna valamit, de megelőztem: - Szóval ezt beleírom az összefoglalóba a csapatnak. Ennyi elég lesz, azt hiszem.
- Ha nem, akkor megkeresel. A százkettes lakosztály az enyém. Gyere fel akármikor. - felelte és hiába tudtam, hogy a cikkel kapcsolatban érti azt, hogy akármikor felmehetek hozzá, a tekintete mintha mást is sugallt volna...









2.

- Ha... ha nem pont az egyik legjobb haverom menyasszonya lennél... - kezdte Kimi és a nem túl jó állapotban lévő bár falaira nézett. Az tele volt régi focicsapatok képeivel, falfirkákkal (M szereti J-t; Jenna egy liba; Ronald + Stella) és porosodó árjegyzékekkel.
- Igen. Igen, tudom, de az vagyok. Azt hiszem, mennem kellene most inkább. - remegett a kezem, miközben felálltam és a táskám után nyúltam. A sarokban a kockás inges, söröző fickók felhördültek, miközben a kis tévében valami focimeccset követtek figyelemmel. Róluk aztán Kimire esett a tekintetem. Fáradt volt és nyúzott, miközben beleivott a kezében tartott sörbe. Mégis inkább visszaültem. - Nem lenne fair vele szemben. Érted, ugye? - igazítottam a hajamat a fülem mögé. Megrántotta a vállát és sokáig nem válaszolt.
- A francba is. Értem, persze. - szakadt ki belőle egy sóhaj. Hátradőlt a széken és furcsán méregetett.
- De te is tudod miről beszélek... te is tudod, mert már háromszor álltál fel, hogy elmész, mégsem vagy rá képes. - mutatott rá.
- Tényleg nem... - suttogtam. - Sajnos tényleg nem.












3.
- Hibáztam. - sóhajtott fel. Elgondolkodva rágcsáltam a körmömet.
- Hát nem mondod! - csattantam fel végül, kirúgtam magam alól a széket és felálltam. Dühösen mentem az ablakhoz.
- Három éve volt... nem voltam kész semmi komolyra. - magyarázta. Visszafordultam.
- Én viszont rohadtul az voltam és te simán átkurtál, valljuk már be! - heveskedtem.
- Igen és baromira sajnálom. - nézett rám Kimi és a tekintete tényleg őszinteségről árulkodott... bár várjunk csak... szarom le!
- Sajnálhatod is, mert nem egy vagyok a sikítozó rajongólányokból vagy ribancos grid-girlökből, oké? Elég nagy csapás nekem, hogy pont veled kell dolgoznom, ne akard súlyosbítani a helyzetet, Räikkönen! - csaptam az asztalra. Felpillantott és halványan elvigyorodott.
- Szexi, mikor agresszív vagy, remélem tudod. - közölte. Mintha a dühöm elolvadt volna... több másodperc kellett, hogy összeszedjem magamat:
- Csak simán le vagy szarva, érted?! - vontam vállat és kimenekültem.














4.
- Csak mert női pilóta vagy, még semmi nem hull az öledbe. - közölte és láttam rajta, hogy direkt fel akar húzni. Kinyújtottam a nyelvemet.
- Húú. - vontam fel a szemöldökömet - A "dolgozzunk sokat sokszor és keményen" elvet valló Kimi Räikkönent hallották. - hajtottam oldalra a fejemet, mire felnevetett.
- Idióta vagy. - közölte.
- Te is. - vágtam rá. - Na mi a helyzet Jennivel? - tértem át más témára. Kinyitotta a száját, aztán becsukta.
- Ja. Hát... semmi. Öhm... illetve... érted. Szóval... soha az életbe nem akarok több komoly kapcsolatot. Se ahhoz hasonlót. - rázta meg a fejét. Elvigyorodtam.
- Helyes! Én sem! Soha többet komoly kapcsolat senkivel - nyújtottam ki a kezemet, mire belecsapott és kacsintott.
- Soha! - értett egyet és elégedetten túrt szőke hajába. -Ez a nem-komoly kapcsolatokra persze nem vonatkozik. - tette hozzá.
- Nyilván nem - bólintottam rá komolyan.
- Szuper, tehát melyik éjszakád szabad? - hülyéskedett. Annyira elkezdtem röhögni, hogy majdnem kiborítottam a kávémat.
- Számodra mindegyik, Räikkönen. - szuszogtam, mikor már nagyjából rendesen kaptam levegőt a röhögéstől.
- Megbeszéltük - fűzte tovább az állatságát és ünnepélyesen összecsapta a tenyerét. - Csak én meg te, romantikus séta a holdfényben, gyertyafényes vacsora, lassú tangó... - mormolta átszellemült arccal, mire megdobtam egy szelet kenyérrel.
- Hagyd már abba - nevettem továbbra is. Most már belőle is kitört a röhögés. Pedig ha nem is ilyen nyálas körülmények között... de kicsit azért mozgatja a fantáziámat ez a kettesben maradás vele...



5.
- Több tiszteletet is el tudnék viselni. - vallottam be neki. Úgy nézett körül, mint aki nagyon nem akar hozzám szólni, de jobb dolga híján, unalmában rá van erre kényszerülve. Felsóhajtott.
- Mert azt szoktad meg, hogy mindenki a bokádnál csúszkál körülbelül. - közölte kissé lekezelően, de azért halvány mosollyal. - Mindegy, nincs ezzel semmi gond, csak ne várd el tőlem, hogy én is azt tegyem. - fűzte hozzá.
- Hmm... azért mint látjuk, neked sem erősséged a szerénység.
 - Nézd, alapvetően vezetni szeretek, nem arra szerződtem, hogy ünnepelt, körülrajongott színésznőcskéket szórakoztassak. - emelte a szájához a pezsgőjét. Látszott rajta, hogy utálja az egész premiert és szinte szenved az öltönyében.
- Nem kértelek meg rá, hogy szórakoztass. - bár kétségkívül nem bántam volna, ha egy ilyen férfi szórakoztat... úgy értem, először. Most már látszik, hogy micsoda seggfej. - Csak azt mondom, hogy most öntöttél le pezsgővel és kicsit erősebb bocsánatkérésre számítottam. - magyaráztam, bár nagyon úgy tűnt, hogy őt ez teljesen hidegen hagyja.
- Te jó ég. - kommentálta és a szemeit forgatta. - Nincs erre se kedvem, se időm - fordult sarkon.
- Bunkó gyökér. - mormoltam az orrom alatt, mire megtorpant. Hallotta? Nagyon helyes!
- Hűha, "lebunkógyökerezett" egy nagyképű színésznőpicsa. Most mi legyen? - játszotta meg az aggodalmast - Na jó éjt.