Bahrein lármás, zsúfolt, forró és kissé ijesztő is. Legalábbis szinte minden helyi férfi szemérmetlenül bámul minket, mióta csak idejöttünk, ugyanis Eizával és Kaasiával mozgok a legtöbbet, a férfiakra pedig újdonságként hatnak az európai nők.Persze most is tele van minden tüntetésekkel, demonstrációkkal, hatalmas transzparensekkel, amelyek közül a néhány angolul írt azt harsogja a pofánkba, hogy az F1 szar, ezért annyira nincs is kedvünk (merszünk...?) kimozdulni a hotelből.
Mikor nem Eizával edzettünk, akkor hármasban lementünk a hotel luxusmedencéihez. Tényleg elképesztőek voltak, csúszdaparkkal, mesterséges vízeséssel... mindennel, ami kell.
- Eiza, mesélj már nekünk a pasiról, akit múlt hétvégén összeszedtél - vigyorgott Kaasia a medence szélén, hosszú vörös haját kisimította szeméből.
- Hát... Zacknek hívják. - vont vállat Eiza vidáman.
- Mesélj még. - nevetett Kaasia.
- Én nem vagyok benne biztos, hogy minden részletet tudni akarok - vontam fel a szemöldökömet, mire Eiza lespriccelt a vízzel és felnevettünk.
- Semmi izgi. Nem akarok semmi komolyat, mint azt tudod - nézett rám laposan. - Oké a srác. Ennyi. Nem hiszem, hogy többször is találkozunk, úgyhogy... - vont vállat és kinyújtotta a nyelvét, jelezve, hogy nem is bánja, hogy csak egy könnyed éjszakáról volt szó.
- Szörnyű vagy. - forgattam a szemeimet. Eiza felkacagott.
- Most miért? Neki jó volt, nekem jó volt, mindenki boldog és huhú - nevetgélt.
- Nocsak, a karótnyelt személyi edző még nevetni is tud, ha akar - szólalt meg a hátunk mögött valaki. Nem kellett megfordulnom, hogy tudjam, Anthony jött meg. Hatalmas ugrással termett a vízben, aminek köszönhetően mindannyiunkat nagyjából kilenc-tíz liter vízzel fröcskölt le.
- Anthony, ha mondta is neked valaki valaha, hogy vicces vagy, csak hazudott. - közölte vele pókerarccal Eiza, mihelyst a szőke mérnököm felbukkant a kellemesen meleg vízből és Baywatch-stílusban a hajába túrt.
- Nem a humorérzékemet szokták kiemelni, hanem, hogy nem vagyok olyan unalmas és földhöz ragadt, mint... khm.... egyesek - mutatott Eizára - De nem nevesítenék - kacsintott.
- Elgondolkodtam rajta, hogy szerintem meleg vagy. - vágott vissza a személyi edzőm, mialatt én és Kaasia már röhögve figyeltük a félkomoly szócsatájukat.
- Akárhányszor veled beszélek, utána még én magam is elgondolkodok ezen - vont vállat Anthony.
- Lehet, hogy több sikered lenne fiúkkal, mint lányokkal - javasolta Eiza és szőke kontyát dühösen igazította meg.
- Nos, egy lány sem panaszkodott még a teljesítményemre, de gyere fel este és demonstrálom, mit tudok, majd te eldöntöd - mosolyodott el angyalian, mire Eiza már nem tudott mit mondani, ezért csak dühösen egy adag vizet lapátolt az arcába. Én és Kaasia már fetrengtünk a röhögéstől. Anthony szája széles mosolyra húzódott, aztán mellém siklott és átölelte a vállamat. Eszembe jutott, amit Kimi mondott részegen arról, hogy sosincs komoly kapcsolata, csak az a pár magát könnyen adó lány, akit néha felvisz magához. - Hallom, épp Zackről van szó. Az ő oldaláról már megismertem a történteket, a te oldaladról is szívesen meghallgatom - vigyorgott. Nem csoda, Anthony pont annak a Kimis társaságnak a tagja volt, ahová Zack is tartozott.
- Miért, mit mondott? - a gonoszkodó él eltűnt Eiza hangjából és csak az őszinte kíváncsiság hallatszott ki belőle.
- Semmi izgit, végül is csak egy kis meleg vagyok, miért is érdekelne ez téged... - sóhajtott fel színpadiasan.
- Mondd már! - sürgette Eiza.
- Csak, hogy jó kis csaj vagy - kezdte el megenyhülve - Jól érezte magát veled... meg ilyesmi. Valami megmagyarázhatatlan és titkos oknál fogva bejössz neki. Ne kérdezd, ötletem sincs, miért - grimaszolt Anthony, mire kissé oldalba löktem.- Hé, nyugi. - vigyorogtam és már vártam, hogy barátnőm csípősen hallassa a hangját:
- Nos, nem mindenkinek lehet olyan kifinomult ízlése, mint neked - mutatott be Anthonynak a középső ujjával, mire ő egyetértően bólintott.
- Ez bizony teljesen igaz. Vagy mint Deronnak. Milyen volt a világ legjobb autóversenyzője mellett feküdni? - nézett rám és még az arckifejezésével is cukkolt.
- Anthony, légyszives. - mormoltam. Kicsit gáz, hogy már olyan sok ember vágja a sztorit, hogy kétségkívül Kimi is tisztában van vele, hogy mekkora fangörlösködést műveltem le.
- Nyugi, nyugi. - ölelt magához nevetve. - Hülyéskedtem. Nyugi. - ismételte, de addigra már szinte birkóztunk, én ugyanis próbáltam kiszabadulni a szorításból, ő meg rávenni, hogy bocsájtsam meg neki az előbbit és öleljem vissza. Felkapott, a csúszdákhoz lépett és velem az ölében ugrott.
Még én magam is belesüketültem a sikításba, amit hallattam. Anthony hangosan felnevetett és közben iszonyatos sebességgel száguldottunk lefelé. Folyamatosan bevágtam a könyökömet a csúszda műanyag falába, de alig éreztem, annyira röhögtem.
- Anthony! - kapaszkodtam a vállába ijedten, mikor láttam a kijáratot. Egy másodperc múlva együtt érkeztünk a vízbe, hatalmas fröccsenéssel.
- Állat vagy - jöttem fel a felszínre prüszkölve, de közben még mindig nevettem.
- Hétvégén tarolunk. Megígérem. A múltheti után. - váltott hirtelen komolyra, mire az én arcomról is leolvadt a derű.
- Nem érdekel, mi történik... nagyon jót akarok menni. - suttogtam.
- Megoldjuk. Tényleg. Deron, kurva nagy bűntudatom volt. Láthattuk volna, hogy a motor túlmelegedett és mondhattam volna, hogy...
- Ant... Ant, hé - vágtam bele - Ezzel nem lesz jobb és ezt te is tudod. Nem síránkozni akarok azon, ami történt, hanem jó futamot hozni. - Némi csend állt be kettőnk között, de közben hallhattuk a csúszdaparkban viháncoló többi vendég zaját. Aztán megköszörülte a torkát:
- Akkor... akkor jó... én csak sajnálom, tényleg. - sóhajtott nagyot.
- Nyugi. Csak csináld tovább a dolgod, oltogassátok egymást Eizával, flörtöljetek Andyvel... minden rendben. - nyugtattam meg.- Flörtölés Andyvel? - kérdezett vissza és szélesen elvigyorodott, miközben kikászálódtunk a medencéből és a vizet csavargattam a hajamból.
- Hát... ő mondta, hogy ápolgatott legutóbb. - vontam vállat.
- Ja, igen... rendes volt tőle. Világomat nem tudtam. - tette hozzá restelkedve.
- Igen, arra még emlékszem - nevettem.
- És Kimi...?
- Már mondtam. Vagy elhiszed a karra-ráfeküdős sztorit, vagy nem - bocsájtottam előre.
- Én aztán elhiszem - vigyorodott el újra - Na, gyere megint - húzott a csúszda felé... én meg hagytam magamat.
Egész délután csúszdáztunk, este pedig Kaasia betessékelt egy szponzor médiaeseményre, ahol úgy kellett tennem, mintha tök jól szórakoznék és nem azért pillantgatok oldalra és feszengek, mert szörnyen kellemetlenül érzem magam, hogy majdnem mindenki engem figyel a szeme sarkából. Feszengtem a farmeremben és csapatpólómban, főleg, mikor hallottam, hogy rólam beszélnek, mert a nagy maszlagból kihallottam a nevemet. Addig integettek, míg zavartan fel nem álltam és óvatosan nem integettem. Akkor megnyugodtak és visszafordultak a férfi felé, aki beszélt.
Sebastian sietett a segítségemre, akit szintén lerángattak. Mellém ült és máris jobban éreztem magam (legalábbis nem féltem tovább attól, hogy a következő pillanatban vallási fanatisták elrabolnak)
Beszélgettünk egy ideig, ő lelkendezett a barátnőjéről és, hogy alig várja a kis trónörököst, aztán újra sajnálkozott egy sort, hogy fuccsba ment az előző hétvégém.
- És láttam, Kimivel is buliztatok. Jaj, a kimis bulik sohasem érnek jó véget - rázta meg a fejét. Hát igen, ezt tapasztaltam. Az első "kimis bulim" után Anthony ágyában ébredtem, a második után pedig valami tök más hotelben, Kimi mellett.
- Az újságokból láttad...? - érdeklődtem, de nem hagyta, hogy befejezzem:
- Nem, nem, Kimi mesélte. - magyarázta.
- Kimi... mesélte? - visszhangoztam döbbenten, majd próbáltam palástolni a meglepetésemet. Persze, hülye vagyok, de... rólam mesélt Sebnek... huh. Kimi Räikkönen rólam mesélt Sebastian Vettelnek.
- Aha. Hogy beivott... és kicsit te is - vigyorodott el - És nem tudtátok elmondani, hol a szálloda - nevetett.- Meg a reggelt is. Ez egy vicces sztori marad - csapott a vállamra nevetve.- Nos... szuper - próbáltam kicsikarni magamból egy vigyort szánalmasan kevés sikerrel.
- De tényleg. Azért vicces - bátorított vigyorogva. Lassan biccentettem és inkább eltereltem a szót, majd együtt sétáltunk vissza.
- Jólvan, bejöhetsz, van elég adat - szólt Anthony másnap, az első szabadedzésen.
- Remek, megyek is - válaszoltam vidáman, ugyanis tele voltam energiával és megfogadtam, hogy jó eredményem lesz, ha beledöglök is. Anthony szokásához híven rögtön mellém sietett és kezét nyújtva segített ki a kocsiból. Az állam alá nyúltam és kikapcsoltam a bukósisakomat, majd A HANSot is próbáltam leépíteni magamról, miközben Anthony már el is kezdte elemezni az adatokat nekem szóban.
- ...és ez nem biztos, de mintha a jobb-első jobban viselkedne a kettesben, mikor... - magyarázott éppen, de akkor valaki a nevemet kiáltotta. Megtorpantunk, én még a rádió zsinórjait vettem le magamról, miközben Walty odaért hozzánk.
- Deron, drága, velem jönnél? - kérdezte a tipikus "mosolygok, de ideges vagyok" arcával és hangjával. Anthony már nyitotta a száját, de Walter belefojtotta a szót: - Nyugi, kedves lotusos-bradpitt, nemsokára visszahozom, de gyors megbeszélésre lenne szükség. Anthony elvigyordott, aztán bólintott, majd intett nekem, hogy majd később csatlakozzak hozzá.
- Nos, miről van szó...? - kérdeztem Waltert és közben letűrtem az overallt a derekamig.
- Tomról. - mondta röviden és fürkészően meredt rám. Nagyot nyeltem aztán igyekeztem rendezni a vonásaimat és hanyagul dőltem egy polcnak.
- Milyen Tom...? - pislogtam bután.
- Jaj, Deron, hagyd már a műsort - forgatta a szemeit Walty, egy pillanat alatt aláásva színészi képességeimet. - Chilton. Tom Chilton. A csapattárs, akivel kavartál... jártál... valami.
- Jaa, hogy az a Tom - csaptam a homlokomra, mint akinek hirtelen leesik, mi folyik körülötte.
- Igen.- préselte össze a száját egy vonalba - Mi is van köztetek? Mint menedzsered szeretném tudni. - szögezte le gyorsan.
- Nos... öhm... semmi. Mármint... kicsit összekavarodtunk tavaly, de annak teljesen vége. De hogy jött ez most fel...? - Walty kinyitotta a száját és biccentett valakinek a hátam mögött. - Walter, nem értelek! - mondtam, mielőtt még egyáltalán válaszolt volna - Tom semmit sem jelentett nekem, egyszerűen tök jó csapattársi viszonyban álltunk, aztán hopp párszor kicsit több lett, de ugyan már. Nem érdekel az egész - játszottam meg magamat.
- Azért engem kicsit érdekelt. - szólalt meg mögöttem. Annyira megijedtem, hogy a kezem lecsúszott a polcról, aminek éppen támaszkodtam és elbotlottam. Tom nyugodtan fogta meg a könyökömet és nem hagyta, hogy elessek. Szélesen elmosolyodott, mikor sikerült megtartani az egyensúlyomat és döbbenten ránéztem.- Ó, hű, Tom, hú, hát, nahát, szia. - hadartam tanácstalanul.
- Nincs futamunk a hétvégén és gondoltam... öhmm... megnézem Maxet, tudod... - kicsit mintha ő is zavarba jött volna.
- Öhm... persze. Persze, Max. - dörzsöltem sajgó könyökömet, majd Waltyra pillantottam: sosem szerette, hogy némiképp kevertem a munkát és a szórakozást azzal, hogy ilyen fura kapcsolatba kerültem Tommal. Nyilván már látta a boxutcában, ezért kezdett el róla kérdezősködni.
- Minden rendben veled? - kérdezte derűsen.
- Hogy velem... ó. Igen. Igen. Igen, hogyne. Igen. - Deron, üsd le magad. Valószínűleg megértette, hogy minden rendben, ne mondd el még hatszor... nagy levegőt vettem és próbáltam normális hangszínt megütni:
- Na és veled?
- Velem is. - oké, a beszélgetés határozottan kezdett kellemetlenné válni - Na és veled, Walter...? - nézett a menedzseremre.
- Nos... - kissé tanácstalanul nézett ránk - Velem is. - nagy csend telepedett ránk és mindhárman csak sután bólogattunk, mintha olyan mély beszélgetést folytattunk volna, amit mindenképpen meg kell emészteni. Végül Walty adta fel:
- Sajnálom, dolgom van. Örültem, Tom - mondta szívélyesen, majd hátat fordított és elsietett. Tom megköszörülte a torkát, aztán lassan felém fordult:
- Nos... ketten maradtunk.
